Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-03 / 22. szám
■ SORS ÉS EMLÉK <ö. HŰSÉG INDIÁNOK KÖZÖTT ü KAMION EB TAKÁTS EMÖD (o) (o) KOMPUTERS!! a© ÖNISMERETI TESZTJÁTÉK 31 ANYÁMNAK Sráckoromban sok-sok fortéllyal kiagyalt csínytevésem után, amikor' már sem a jó szó, sem pedig a feddés nem használt, hányszor, de hányszor mondtad: „Meglátod, majd ha nem leszek, tíz körömmel Is kikaparnál a földből.“ El sem jutott a tudatomig a mondat valódi értelme, hiszen a fenyegető elmúlás oly messze volt még tőlünk, s főleg oly Idegen — tőled. Egy életerős asszony szájából, méregből kiszaladt ősi fenyegetést egyébként is ki vette komolyan. Az Iskolai balhék idején először csak példabeszédekkel érveltél, majd sodrófával adtál nyomatékot szavaidnak. A napokban a spájz mélyén felfedeztem a sodrófát csak hát a mákos tésztád csodálatos izét hiába keresem-kutatom ... A kamaszkor szerelemből fakadó első éjszakai kilengései után te állítottad vissza az órát, hogy apám haragjától megkímélj. De emlékszem arra Is, amikor a katonáskodás előtt elűször suhintott meg a nősülés elhamarkodott szele, s te igazad bizonyítására apámat hívtad tanúként a szobába, közénk léptél, hogy megóvj a pofonok zuhatagától. A kórházban a kényszerszülte hazudozások, szédíté- sek iszonyatos hónapjaiban, amikor szíved szerint már feladtál volna mindent és elhessegettél magadtól kényszeredett vigasztalást, ha összenéztünk, s én biztatóan rád kacsintottam, valahogy mindig megnyugodott fájdalomtól elgyötört arcod. A jövőről ugyan mind ritkábban beszéltél, de rám szóltál, hogy menjek már fodrászhoz, mert hosszú a hajam, s ne hordjam ezt a nyakkendőt a csíkos Inghez. Mi több, még arra Is figyelmeztettél, hogy fogyjak le néhány kilót... Az utolsó találkozásnál, amikor már csak ketten maradtunk a kórteremben, észrevetted arcomon, hogy aznap valami kellemetlenség, bosszúság érhetett. S akkor jöttek soha túl nem clrkalmazott óvó mondataid, bölcs, okos Jótanácsaid, amelyek keserűségre, bánatra mindig biztos vigaszt, orvosságot nyújtottak. Hová futhatok most a kínjaimmal? Kinek panaszkodhatok úgy, hogy mások szeméből a szeretet, a törődés és az optimizmus ügy sugározzon felém, ahogy a te megfáradt, betegségtől gyötört tekintetedből mindig Is éreztem? 0. I. A PIÖNlRDOLGOZÖK SZLOVÁKIAI KONFERENCIÁJA ELÉ Mi, az Ifjúsági szövetség tagjai valamennyien a pioníréletben kaptuk az első mozgalmi élményt, amely elvezetett bennünket a Szocialista Ifjúsági Szövetségbe. De nemcsak emlékeink kötnek bennünket a pionírok és a szikrák milliós seregéhez, hanem a párttól kapott felelős és megtisztelő megbízatásunk, a pionírmozgalom irányítása is. Lapunkban, a SZISZ lapjában gyakran beszámolunk a testvérkapcsolatokról, a pionírcsapatok munkáját őszintén segítő SZISZ- tagokről, fiatal pedagógusokról. Most, amikor a pionírmozgalomban végzett munkát értékeljük', illetve kitűzzük a következő esztendők teendőit, örömmel állapíthatjuk meg, hogy nagyon sok szövetségessel bővült a táborunk, és a felnőttek gondolatait és tetteit a gyermekek érdeklődése, értelmi szintje és cselekvésvágya vezérli. Az eredmények értékelésénél azonban sokkal fontosabb a fejlődés fő irányainak kitűzése. A pionírmozgalomban Is csak abban az ütemben tudunk előbbre lépni, ahogyan a vezetőgárdánk erre felkészül, erre alkalmassá válik. Mind nagyobb mértékben a gyermekek valóságos igényeiből kell kiindulni; abból, amire valódi tömegigény van,, tehát a helyi kezdeményezésekből, a helyi szándékokból. Azt az egyszerű igazságot kell felismerni, hogy amit a gyerBANSKÄ BYSTRICA 6.-ZJÜN 1987 mekek maguk javasolnak a programba, annak a megvalósításában is szívesen részt vesznek. A helyi feltételeket ismerve az ottani vezetők és gyermekek a legjobban maguk tudják élettel, tartalommal, élménnyel megtölteni rendezvényeiket. Mi sokszor indokolatlanul kis- hitűek vagyunk. Egy-egy pesszimista pillanatunkban azt hisszük, hogy a mozgalom körül azért kevés a külső segítség, mert a felnőttek eredendően elzárkóznak a gyermekekkel való foglalkozástól. Pedig nem erről van szó, egyszerűen csak nem keressük egymást Meggyőződésünk szerint hazánkban nincs egyetlen olyan szerv vagy szervezet, amely ne lenne érdekelt egy színes, érdeíes tevékenységet folytató gyermekmozgalom megteremtésében. Minden szervezet, intézmény, vállalat a saját perspektíváját is építi akkor, ha a gyermekek között értelmes dolgokat csinál. A mozgalom nagyon nagy értékének, mai mozgatóerejének azt az idősebb generációt tartjuk, a- melynek jórésze évtizedek óta szinte megszállottan viszi ezt a mozgalmat. Minden tiszteletünk ezé a generációé. De az élet törvénye a cserélődés, a váltás. Magától értetődőnek kell tekinteni, hogy a reális hagyományőrzés figyelembevételével az új, fiataj vezetőrétegek saját értékeiket, munkájuk új irányultságát, új tartalmát fokozatosan beépítsék a mozgalomba. A tapasztalatok, módszerek tehát mintegy természetes úton keverednek-cserélőd- nek. A pionírmozgalom megújulása a gyermektársadalom érdeke. Megújulni csak a realitások számbavételével lehet. Ez nem jelenti, nem jelentheti ,azt, hogy ne legyünk bátrak. A bátorság viszont most nagyrészt annyi: merjünk értékeinket megőrizve, a ma élő gyermekek érdekeit szolgálva egy önkéntes és öntevékeny gyermekmozgalom feltételeiért megküzdeni. A pionírdolgozók szlovákiai konferenciája számos kérdésre és problémára megadja a választ.
