Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-20 / 20. szám

üj ifjúság 8 —------------------------------------------­Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar Ä tavalyi torró nyár legforróbb zenei eseménye és igazi élménye az Európai Kö­zösség Ifjúsági Szimfonikus Zenekarának hangversenye volt, amelyet létrehozója és irányítója, Claudio Abbado vezényelt. Ápri­lis utolsó két estéjén újra Itt Járt Claudio Abbado, aki ősztől a bécsi Staatsoper fő­zeneigazgatója, s mint ilyen, egyik Irányí­tója Ausztria zenei életének. Tőle származik az ifjúsági zenekar megszervezésének gon­dolata is, hogy a fiatal osztrák zenészek — a pályára készülés folyamatának egyik al­kotó tényezőjeként — együtt muzsikálhas­sanak más-más zenei ízlést és hagyományo­kat képviselő külföldi kortársaikkal. Ez a gondolat láncreakcióként szülte a további ötleteket, többek között azt. hogy a köz­ponti eszmehordozó és névadó legyen a századforduló nagy és kimagasló zenei egyénisége, Gustav Mahler, az együtt mu­zsikáló fiatalok pedig az Európa szívét ké­pező három szomszédállam: Ausztria, Ma­gyarország és Csehszlovákia ifjú művé­szeinek soraiból kerüljenek ki. Roppant lo­gikus koncepció ez, amely egységbe kap­csolja a közös zenei múltat, hiszen Mahler (I860—1911) a Jihlava melletti Kaliáté köz­ségben látta meg a napvilágot, zenei mű­veltségét Bécsben szerezte, s évekig a bu­dapesti Operaház legendás hírű igazgatója volt. Ilyen gondolati összefüggések után bécsi székhellyel 1986-ban létrejött a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar. Zenei irányító­ként természetesen Claudio Abbado áll az élén, míg elnökségét a négy érdekelt fő­város — Bécs, Budapest, Prága és Brati­slava polgármesterei képezik. A szervezési munka első fázisa a muzsi­kusgárda kiválasztása volt. A többezernvt jelentkezőből — mert vendégekként Svájc, Finnország és Jugoszlávia fiataljai Is meg lettek híva — a személyes előjátszás útján mintegy 140 ifjú muzsikust találtak alkal­masnak arra, hogy 1987-ben a zenekar tag­jának mondhassa magát- Az alapszabályzat értelmében a zenekar évente kétszer, hús- vétkor és nyáron kéthetes munkafázisra jön össze, amelyeket hangversenykörút zár le. Az idei húsvéti munkaösszejövetel szín­helye egy burgenlandi kisváros — Ober­Idén emlékezünk meg Steiner Gábor, a munkásmozgalom mártírja, a hű kom­munista és hazafi. Komárom (Komár- no) szülötte születésének 100. évfordu­lójáról. A város kulturális intézményei is kiveszik részüket a neves évforduló előkészületeiből. Felkértem Kajtár Jó­zsefet, a Dunamenti Múzeum Igazgató­ját, mutassa be a fiataloknak a múzeum állandó munkásmozgalmi kiállítását, és mondja el, hogyan készülnek a Steiner Gábor-évfordulóra. — A NOSZF tér 9. számú stílusos épületében helyeztük el a Duna mente munkásmozgalmát szemléltető igényes állandó kiállításunkat. Az időrendi sor­rendben felsorakoztatott dokumentu­mok, eredeti fényképek, cikkek, tanul­mányok, zászlók, képek, szerszámok át­tekinthetően szemléltetik apáinknak és nagyapáinknak a mai szabad és békés jelenünkért vívott harcát, tanulságul szolgálva minden korosztálynak, főleg a fiataloknak. Állandó munkásmozgalmi részlegünk fokozatosan kapta meg mai arculatát. Az első részét, amely a munkásmozga­lom hőskorát mutatja be 1938-ig, már több évvel ezelőtt megnyitottuk. A má­sodik részt tavaly, a CSKP megalaku­lásának 65. évfordulója tiszteletére ad­tuk át a nyilvánosságnak. Itt behatóan foglalkozunk az 1938 után következő történelmi eseményekkel, valamint a szocializmus alapjainak lerakásával Dél-Szlovákiában. Fokozatosan majd egy állandó szemléltető tantermet is berendezünk a legmodernebb videotech­nikával, hogy még jobban a fiatalok rendelkezésére álljunk, akik gyakran jönnek hozzánk a nyitott történelem­órára. Talán röviden bemutatnám a kiállí­tást tartalmi szempontból. Az állandó tárlat először a század eleji és a ké­sőbbi évek dolgozóinak életét szemlél­teti. Külön szekrényben láthatók a ha­jóácsok szerszámai 1898-ból. Az első világháborút eredeti fényképek szem­léltetik. Minden látogatót meghat Nagy Márton „Háború“ című monumentális festménye. A további vitrinekben az schützen volt, ahol a kulturális centrum eszményi felkészülési körülményeket tudott a zenekarnak biztosítani. Persze a felké­szüléshez Abbadónak több segítőtársa is volt. Elsősorban két fiatal karmester, a bu­dapesti Ligeti András és az osztrák Man­fred Honeck, akik a zenekari összpróbákat vezették. A mostani együttműködés eredményeként a kilenc koncertet jelentő hangverseny- kőrúton egy Bartók- és egy Máhler-mű szó­lalt meg. A körút állomásai Oberschützen, Ljubljana, Graz, Prága, Bratislava (két kon­certtel], Bécs fugyancsak két koncerttel) és Budapest. / Bartók három színpadi művet Irt, a Kék­szakállú herceg vára című operát, a Fából faragott királyfi című táncjátékot, valamint a Csodálatos mandarin című pantomimot. Az utóbbi zenéjének egy részét azonban új befejezéssel ellátva szvit formájában hang­versenytermi előadásra is alkalmassá tette Bartók. Ez a rövidített változat képezte a műsor első felét, majd a névadó Mahler I. szimfóniája következett. A mű nevezetes­sége, hogy ősbemutatóként 1889-len Buda­pesten hangzott el, s a Filharmóniai Tár­saság Zenekarát a pesti Vigadó koncert­termében maga a szerző vezényelte. Gyönyörű, de szellemileg és technikailag végtelenül igényes művek ezek, elfogadható tolmácsolásuk még egy érett professzionis­ta zenekart is súlyos feladat elé állít. Ab­bado azonban kitűnő pedagógiai érzékkel bízott ifjú — húszéves átlagkor körül moz­gó — zenészeinek rátermettségében, tech­nikai problémákat leküzdeni akaró lelke­sedésében, fgy szinte csodát művelve le­nyűgöző és szinte eszményi színvonalon szólaltatta meg a két zeneművet. Azon a két estén, amelynek élményével a zenekar a Szlovák Filharmónia hangversenytermét zsúfolásig megtöltő hallgatóságot megaján­dékozta, fényesen bebizonyosodott: az ifjú­ság alkotni akarása egy rendkívüli művész irányításával párosulva a legmagasabb szintű teljesítményre is képes. Felejthetet­len est volt ez a közönségnek, felejthetet­len és egy életre szóló élmény az Ifjú mu- zsikusokftak — soraikban öröm volt isme­rős hazai arcokat is felfedezni —, akikegy hónapig Abbado bűvkörében muzsikálhat­tak. VARGA JÓZSEF októberi forradalom 1917-es esemé­nyeit, a Vörös Hadsereg megalakulását és a betolakodók elleni harcait, majd a Magyar és Szlovák Tanácsköztársa­ság eseményeit szemléltető dokumentu­mokat látjuk. Érdekes ereklye az a pásztorbot, amelyet Bitter Ferenc ve­terán kommunista faragott titkos üze­nettel. A Csehszlovák Köztársaság megalaku­lásával, a dolgozó tömegek sztrájkjai­val és felvonulásaival foglalkozik a ki­állítás további része. Értékes dokumen­tumok mutatják be a kosúti eseménye­ket, itt látjuk a munkásmozgalom ve­zéralakjainak, Steiner Gábornak, Major Istvánnak, Mező Istvánnak és mások­nak a portréját. Nagy érdeklődés kí­séri a CSKP V. kongresszusának do­kumentumait. A további dokumentu­mok plasztikus képet adnak a népfront kibontakozásáról. Nagy figyelmet szen­tel a kiállítás a kulturális munkának, valamint a testnevelési és az Ifjúsági szervezetek múltjának. Az egyik vitrinben látható az Egyet­értés munkásdalárda zászlója. Ez a da­lárda már több mint 60 éve létezik vá­rosunkban, napjainkban a Csemadok égisze alatt dolgozik. A tavaly megnyitott állandó kiállítás termeiben elénk tárul falvaink, váro­saink szocialista átalakulása. Érdekes fényképek mutatják be az egyes üze­mek, így a Steiner Gábor nevét viselő hajógyár létrejöttét, fejlődését is. A forradalmi grafika anyagát, ame­lyet a város képzőművészei az évfor­duló tiszteletére alkottak, bemutatjuk Galánta, Érsekújvár (Nővé Zámky), Du- naszerdahely (Dun. Streda) közönsé­gének is, a munkásmozgalmi kiállítá­son találkozót szervezünk azokkal a veterán munkásmozgalmi harcosokkal, akik ismerték Steiner Gábort. Minden rendezvényünk egyik fő mondanivaló­ja az lesz, hogy Steiner Gábor forra­dalmi hagyatékát szocialista jelenünk­kel megőrizzük és mindennapi munkánk­kal tovább gyarapítjuk — mondja Kaj­tár József múzeumi,Igazgató. Bende István Szabálytalanul, de Inkább kötetlenül be­szélgettünk Holocsy Istvánnal, a komáromi (Komárno) Magyar Területi Színház művé­szeti vezetőjével, kiváló színészével. Min­denekelőtt a színház szerepéről, a társada­lomban, azon helül a kultúrában kijelölt és vállalt feladatáról, valamint a műsorpolitl- kájáról, belső élete felépítéséről, a nézővel való kapcsolatáról volt szó. Kendőzetlenül, az „etikett“ elhagyásával, hogy láttassuk a jót-rosszat egyaránt: 0 Színházunk egyike a szocialista, pon­tosabban a nemzetiségi-szocialista művelő­désünk zászlóvivőjének. Mennyire tesz ele­get e nemes küldetésnek? Hogyan hat a közösségi magatartás alakítására? — Nagymértékben. Mindkét tagozatunk Déryné útját járja Bratislavától Agcsernő’g (Cierna nad Tisou). Társulatainkkal fölke­ressük a városokat, falvakat. Ahol nincs megfelelő művelődési ház, oda a művé­szeink egyéni programjukkal jutnak el. jók a kapcsolataink az iskolákkal, földműves- szövetkezetekkel és más intézményekkel. Színvonalas műsorainkkal — a rendezvé­nyeiknek, ünnepeiknek, évfordulóiknak megfelelően — mindig a rendelkezésükre állunk. Felelősséggel elmondhatom, hogy bármiről lévén szó, a művészi szempont az elsődleges. Jelenlétünk jótékonyan hat az eszmeiségre, nő az érdeklődés irántunk. 0 Az említett „magánszámok", a haknik nem forgácsolják szét az egységet, nem vetnek rossz fényt a Tháliára? Hiszen a „dömpingárunál“ óhatatlanul elveszik a mi­nőség. — Társulatunk vezetősége nem híve a „piacos“ haknizásnak. Tisztességes föllépést vár el tagjaitól. Bárminemű ripacskodást, komédiázást számon kér, a jövőben foko­zottabb Igényességet kíván az egyéni „ki­szállásoktól“. 0 A műsorpolitikátok nem nagyon kö­zéputas? Ogy tűnik, hogy az élet előttetek jár. Hol a lámpás? — Érnek ilyen vádak bennünket. Elisme­rem, jogos a Nagyérdemű igénye a társa­dalmi fonákságokat, kis- és nagyhatalmas­ságokat léttatő-birálő műre. Ezt támasztja alá a közelmúltban műsoron tartott Suksin- műnek, az „Energikus emberekének a si­kere. 0 Ha Így van, miért nem veszitek elő Caragialét, Majakovszkijt, Sütő Andrást? Műveikben az elesettek mellé állnak, kigú­nyolják, föltárják a visszásságokat, szellemi tőkéjük kamatoztatást vár. Avagy a vezető­ségiek némelyik „karosszékhőse“ fonto­sabbnak tartja a zsöllyéjét, stallumát, mint a nézők elvárását? — Kérdésed súlyos, de nem térek ki elő­le. Híve vagyok az újításnak. Megesik, hogy egyesek valóban a státusukat féltik, bár semmi okuk rá, hiszen a nyitottság korában élünk. Még hozzátenném azt, hogy társula­tunk posztjaiba a vezetőket meghatározott időre választással kellene kinevezni, Ide­értem a művészeti vezetőt — tehát jómagá­mat —, az igazgatót és a többi tisztség­viselőt is. 0 Ha már a funkcióknál tartunk, hadd kérdezzem meg, hogy egyes felelős posz­tokra miért tesztek képzetlen személyeket? Nem azért-e, mert ez eleve (képzettség hiá­nyából eredően) kizárja a ffinti „személy- cserét“, s a beosztottat „lojálissá avanzsál­ja“, a tespedést pedig „predesztinálja“? — Jogos a kérdés. De hiány van a képe­sített rendezőkből, dramaturgokból, szín­házi káderesekből, propagandavezetőkből, szervezőkből, esztétákból stb. A színészkép­zést, -utánpótlást lassan-lassan megoldjuk. Ezért az iménti „kór“ gyógyítására hívjuk a rátermett fiatalokat, jelentkezésüket az illető művészeti főiskolák karára támogat­juk. 0 Túlvagyunk az évad elején, mondanál ffila valamit? No, és milyenek a jövő kilá­tásai? — Voltak sikerdarabjaink, de olyanok is, amelyeket nem szívesen vállalunk. Bátran Jőnak mondom Ugo Betti Bűntény a Kecske­szigeten c. kamarajátékát, valamint Piran­dello Többgyerekes agglegényét, Csehov Cseresznyéskertjé! és Osvald Zahradnfk Utó- iratát. Az előbbivel nyitottuk meg a Magyar Területi Színház új otthonát. A Csehov- és Zahradník-művel párhuzamosan készültünk, így föltehetőleg jobban kielégíthetlük a kö­zönség Igényét, elvárását, azaz választást lehetőséget kínálunk. Ogy vélem, hogy re­ménnyel nézhetünk Jókai Szegény gazdagok és Molnár Ferenc Doktor úr című alkotása elé. A jövőt illetően elárulom, hogy Ka­tona Bánk bánjának bemutatását latolgat­juk. Minden évadban egy gyermek-, vala­mint egy ifjúsági művet tűzünk műsorra. Eme színre viteltől kiemelten ötletességet, fantáziát várunk, hiszen a majdani nézőt készítjük föl. Körültekintőbben választjuk meg a stúdiódarabokat, kamaraműveket. Ami a zenés műveket illeti, szezononként egy-egy musicalt és daljátékot tervezünk tető alá hozni zenei vendégrendező közre­működésével. 0 A szereposztásrő! Is szívesen halla­nánk, mert megtörténik, hogy a „nagyérde­mű“ a szereposztásnál személyes érdekeket vél fölfedezni, amin aztán el-elcsámcsog. — A szereplőket a rendező választja ki. Szuverén joga. Kinek a pap, kinek a pap- né ... Persze, bizonyos kritériumokat neki is tiszteletben kell tartania. 0 Nem szóltál még a kritikáröl. — El kell, hogy mondjam, szükséges a bírálat, a gazt ki kell gyomlálni, de úgy, hogy a kultúrnövény megmaradjon. Véle­ményem, hogy a kritika okító is legyen egy­úttal, a dorongot nem tartom célravezető­nek. Nálunk a kritikának nincs háttere, tá­bora, ezért „ellenség“, harc nélkül áll, eb­ből kifolyólag el-elvesztl az objektivitását. Ugyanis, a napilapunkéi után — érthetően — csak hetekkel később jelennek meg a hetilapjaink recenziói, s ebből eredően az első kézből vett „Információ“ terpeszkedik a közönségre, ami többször szubjektív. így a kialakított nézetet a Nő, a Hét, az 0) Ifjú­ság, a Szabad Földműves már nehezen tud­ja megváltoztatni, korrigálni, örvendetes, hogy az említett lapok, valamint az Üj Szó úgyszintén az utóbbi időben mind többet írnak rólunk. Ezúton Is meg szeretném kö­szönni a jobbító hozzáállásokat, akkor Is, ha azok néha elmarasztalók. Az Irodalmi Szemle viszont kis példányszámú, ezért csak a szakmabeliekhez szól, ebből adódóan a közönséget altg-alig befolyásolja. 0 A közönségszervezésről, a kultúrhá- zakról is gyakran beszélnek. Megesik, hogy a színházi plakát máshová invitál, mint a sajtó. Mi az igazság? — Előfordul, hogy az előadás elmarad, s lapokban azt nem mondtuk le. Itt fele­lősebben kel! eljárnunk, hiszen az Oj Szó este 8—10-kor zár, lenne idő a módosítás­ra. Ez gyakran a ml mulasztásunk. Okulunk majd. A művelődési házak vezetőin nagyon sok múlik. Megtörtént, hogy a személycse­rével sarkalatos változás állt t« mind po­zitív, mint negatív irányban. Ahol csak kö- töget, kávézik a kultúros, ott rossz a hely­zet. Öröm kiszállni Nagymegyerre (Calovo), ahol Morva Pál vezetésével példaként állhat a művelődési ház munkája, Csenkén (Cen- kovee) és még sok más helyen Is dicséret Illeti a népművelőt. CSIBA GÉZA Fotó: Nagy Tivadar ÉRDEKES ES TANULSÁGOS I Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. Mőricz-darabban Lőrincz Margit és Holocsy István „...a művészi szempont az elsődleges“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents