Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-05-20 / 20. szám
> Szlovákia fővárosától mintegy kétezer kilométerre keletre, a Kaukázus hatalmas hegylánoolatának tövében egy barátságos kis városka fogadja az oda látogató turistát. A városka nevével aligha találkozott már az olvasó, hiszen a közelében, néhány száz kilométeres körzetben sokkal nagyobb, Idegenforgalmi szempontból pedig nevezetesebb városok elvonták róla a figyelmet. Vessünk csak egy pillantást a Szovjetunió európai részének kinagyított térképére, s keressük meg rajta Szo- cslt. Kissé északkeletre e híres üdülő központtól találjuk Sztavropolt. mely egyben területi központ is, s hatásköre alá tartozik többek közt Ktszlo- vodszk é Pjatylgorszk... Az az üdülő, amelyet keresünk és amelyről szó lesz, e két helység között terül el. Esszentuki — így hívják ezt a városkát. A térképen nincs feltüntetve, mert kiterjedése jóval kisebb, mint az előbb említett településeké. Esszentuki — talán kissé furcsán hangzik, vagy nem is annyira? Azt hiszem, ez a városnév is csak addig hangzik furcsának, míg az ember egyszer-kéfszer el nem ismétli magában, aztán akárcsak Szuhumi, Batumi vagy Tbiliszi, természetessé válik — s még a kiejtése is egyszerű. A lányok Esszentukiban is szépek, kedvesek SZVETLÁNA MESÉI Ebben a gyógyforrásokban gazdag városkában lakik Szvetlána, Szerdju- kova huszonegy éves munkáslány, aki szívesen mesél városáról, környezetéről, életstílusáról. Nem kérdezem őt, mégis talál témát, s már mondja is: — Városunkat és a környék többi üdülőjét a Kaukázus hatalmas vonulatai veszik közre. Ez a hegyvonulat hazánk területének mintegy két százalékát foglalja el, s könnyen elférne rajta Anglia, Dánia, Belgium és Svédország együttvéve. Gyönyörű természeti szépségei és a sok gyógyforrás vonzza ide elsősorban a szovjet és a külföldi vendégeket. A vonulat legmagasabb csúcsa a 5642 méter magas Elbrusz, a másik az 5033 méteres Kazbek. Annak, aki ide ellátogat, egy rendkívül érdekes kirándulási lehetősége van. Sokan itt próbálják ki, hogy milyen az helikopteren utazni, s ehhez párosul még a gyönyörű tájak fölött vezető útvonal, amelyet 45 perc alatt tesz meg a gép. A Szocsi- ban és egyáltalán a Kaukázus vidékén üdülők közül sokan kétszer-há- romszor is befizetnek erre a rendhagyó kirándulásra, hogy madártávlatból gyönyörködjenek a Kaukázus erdőségeiben, kopár szikláiban. Ez a hegység azonban nemcsak sziklaormaival és terjedelmes erdőségeivel tűnik ki, hanem növényvilágával is, ezért ami ötezer méter magasságból nem látszik (mert a helikopter alkalmankénti huszonnyolc utasa általában ebből a tengerszint feletti magasságból ámulhat), azt mindenesetre érdemes megszemlélni egy szép hegyi túra alkalmával. Miután városáról érdeklődöm, így folytatja: — Tudom, nagyon kevesen ismerik csak a külföldiek közül Esszentuktt, pedig nálunk sokan tudják, hogy hol van és miről híres, nevezetes. Hírnevét sósvizű gyógyforrásainak köszönheti, ezért joggal emlegetik a Szovjetunió jelentősebb fürdőhelyei, üdülőközpontjai közt. Régészeti műemlékekben gazdag városunk 165 éves gazdag múltra tekinthet vissza. Eszszentukiban és a körülötte lévő többi kisebb gyógyfürdőben évente kb. félmillióan üdülnek, hogy egészségük szolgálatába állítsák a Kaukázus eme pótolhatatlan ajándékát. A cárizmus felszámolásával városunk is érezte azokat a változásokat, amelyeket a szocialista országépttés hozott, egyre több beruházási lehetőséget kapott, s néhány éven belül alaposan megváltozott az arculata. Számtalan létesítménnyel gazdagodtunk, a gyógyforrások fölé tetszetős épületeket emeltek, így ma már öröm köztük sétálni nemcsak az ide látogató vendégeknek, hanem nekünk, helybelieknek is. Szvetlánától most gyermekkori emlékeiről érdeklődöm: — Hirtelen nem is tudom, mire emlékezzem vissza, hiszen igy, huszonegy éves fejjel az embernek a múltja, Illetve a gyermekkora szép álomnak tűnik. Emlékszem, 1979-ben az ENSZ meghirdette a gyermekek évét, s amikor elérkezett június elseje, az iskolában különös élményben volt részünk. Ezt a napot ugyanis ünneppé nyilvánították az országban, s így iskolánk igazgatósága sok mindent szervezett számunkra. Mindennel foglalkoztunk az alatt az egy nap alatt: kirándultunk, moziba mentünk, voltak sportjátékok, diszkó — egyszóval minden, aminek egy gyermek örülhet. Nem is tudóim, hogy abba az egy napba hogy is férhetett bele ennyi minden. Igen boldog voltam. De voltam egyszer boldogtalan Is. Bevallom, én sírtam, amikor befejeztem az alapiskolát. Szüleim vigasztaltak, hogy ne sírjak, hiszen az igazi élet csak most kezdődik. Ma már tudom, hogy az alapiskola befejeztével vége lett egy szép korszaknak, pontosabban gyermekkoromnak. Az akkori kedvteléseim azonban mindmáig megmaradtak, imádok most is olvasni, s a szabadidőim nagy részét a francia nyelvnek szentelem, szeretném minél tökéletesebben elsajátítani. Szvetlána egyik korábbi levelében megírta, hogy kedvenc városa a közelükben lévő, ma már világhírű Szo- csl. Amikor ezt a városnevet kiejtem, felcsillan a fiatal lány szeme ... — Szocslt ma is igen szeretem. Különösen előnyös fekvése miatt építették ki ennyire. Évente majdhogynem négymillió szovjet és háromszázezer külföldi turista keresi fel a több mint háromszáz szanatórium valamelyikét. Az Inturiszt utazási iroda nem hagyja program nélkül a vendégeket, s ezért számos kirándulást szervez a város múzeumaiba, valamint a környező központokba. Novorosszijszkba és Szuhumtba is. A művelődési házakban, mozikban, színházakban állandó műsorok közül válogathat az érdeklődő az év bármelyik időszakában, kerekasztal-beszélgetés formájában találkozhat kedvenc szovjet színészével, rendezőjével, megcsodálhatja a szovjet cirkusz világhírű mutatványait, s persze kedvére napozhat és fürödhet a Fekete-tenger hűs vizében. A nyári idény május elején kezdődik, s csak október végén ér véget. A gyógyulásra várók vagy a csak egyszerűen fürdőzni kedvelők azonban a téli hónapokban sem nélkülözik a gyógyforrások meleg vizét, hiszen kellemes, szubtrópusi kiima uralkodik a fedett fürdőkben. Szvetlána azt Is elmondja, hogy Szocslt a világ leghíresebb üdülőközpontjai között tartják számon, hiszen ami Rimini Olaszországnak, az Szocsl a Szovjetuniónak. Miközben mosolyog, valahonnét a táskája mélyéről előkotor egy matrjoskát s odaajándékozza. Azóta, ha a szekrényem polcán meglátom, eszembe jutnak Szvetlána Szerdjukova érdekes, valóságot tükröző történetkéi, amelyek akár szép mesékként is mindig időszerűek maradhatnak. KOLLER SÁNDOR A gyermek élete sok mindent elárul. Aszerint, hogy a kis emberke élete boldog-e, gyermekkora örömteli-e, többnyire megállapíthatók szülei szociális körülményei, sőt általában az ország dolgozóinak életviszonyai Is. Szegénységben élnek... Az Egyesült Államokban, a rikító ellentmondások országában, a leggazdagabb családok mintegy 20 százalékának jut a pénzbeli jövedelem 43,3 százaléka, míg a legszegényebb családok húsz százalékának meg kell elégednie annak 4,6 százalékával. Az Egyesült Államokban több mint egymillió gyermek elhagyatott. Körülbelül 3,5 millió hiányosan táplált és több mint öt millió gyermek dolgozni kénytelen. A kiskorú amerikaiak 40 százalékát teszik ki annak a 33 milliónak, akiket az Egyesült Államokban hivatalosan Is a szegények közé sorolnak. A nyomorban élő gyermekek negyvenhét százaléka fekete bőrű, nyolc százalékuk latin-amerikai származású. Bolíviában a gyermekek 47 százaléka éhezik, a gyermekhalandóság aránya magas fokú, ezer újszülöttből 250 hal meg. Guatemalában tizenöt percenként hal meg egy gyermek. Mexikóban naponta 100 gyermek pusztul el gyomorbetegségben. Az ENSZ kimutatása szerint Latln-Amerlkában évente 15 millió gyermek hal meg hiányos tápláltság következtében. A tőkés országokban 600 millió gyermek él nyomorban, 200 millió gyermek pedig éhezik. Az ENSZ kimutatáséból kitűnik, hogy rosszul tápláltság és a legalapvetőbb orvosi ellátottság hiánya következtében minden percben 30 gyermek hal meg. Kiskorú bűnözők. Az Egyesült Államok Egészségügyi Minisztériumának felméréséből kitűnik, hogy 1985JOGFOSZTOTT FIATALOK ben kihágásért letartóztatott minden tíz kiskorú amerikai közül kilencen bűncselekményt követtek el. A Panorama című olasz folyóirat közlése szerint az Unió 27 államában engedélyezve van a kiskorúak (tehát 18 éven aluliak) halálbüntetése, sőt Indiana államban vlllanyszéken tíz éven aluli gyermekeket Is kivégezhetnek. Például Paula Cooper mulatt lányt tanítónőjének meggyilkolása miatt ítélték halálra. Az Egyesült Államokban 40, de talán 50 kiskorú (a kormány hivatalos adatokat nem tesz közzé) vár halálbüntetésének végrehajtására. Az utóbbi öt év folyamán Belgiumban is jelentősen növekedett a bebörtönzött kiskorúak száma. Itt 1975-ben 140 gyermek volt börtönben. 1985-ben már 1400 kiskorú volt letartóztatásban, többnyire vád nélkül. A Dél-afrikai Köztársaságban több mint kétezer gyermeket tartanak börtönben politikai fogolyként. A jogászok jelentésében erről a következőket olvashatjuk: „A bebörtönzött gyermekeket kegyetlen módszerekkel hallgatják ki. Ostorral, puskatussal verik őket. A börtönben számos gyermeket testileg, lelkileg megbénítottak.“ A jogászok ismertetik egy tizenöt éves fiú esetét, akit szabadon bocsátása után az ideggyógyászati klinikán kezeltek. „Ahhoz kétség sem fér, hogy johnny a rendőrség karmai közé egészséges, normális gyermekként került. A fogházból olyan állapotban szabadult, hogy szinte emberre se hasonlított.“ Az izraeli agresszió áldozatai. Nemrégen franciák csoportja látogatta •meg a Jordán Izrael által megszállt nyugati partját és Ghaza szektorát. A La Vte Ouvriere című francia hetilap erről szóló közleményében ismertette, hogy az izraeli megszállók a gyermekek számára börtönt létesítettek, ahol hétéves kortól tartanak fogva fiatalokat. A kegyetlen kihallgatások itt napirenden vannak. Az elképzelhetetlen nyomor az oka, hogy a palesztin gyermekek iskola helyett munkába járnak. így példáui az építkezéseken napi 10 frankot kapnak (a felnőttek 40 frankot). Műveltség és szakképzettség nélkül. Az Egyesült. Államokban az utóbbi tíz év folyamán 3500 ún. nyilvános Iskolát (amelyek kiadásainak felét az állam, a másik felét a lakosság fedezte) számoltak fel. Ezáltal a szegény családokból származó hétmillió gyermek számára vált lehetetlenné az iskolába járás. Ezzel szemben prosperálnak a magániskolák, amelyekben ötmillió gyermek, vagyis a diákok 10 százaléka tanul. Ezekben az Iskolákban az évi tandíj 2150 dollár. Az Egyesült Államok lakossága az írástudás színvonalát tekintve a világon a 49. helyen áll. Minden harmadik amerikai nem tud jól írni és olvasni. Az országban legalább 60 millió olyan személy él, akik nem tudják elvégezni az alapvető számtani műveleteket, munkába lépéskor nem tudják kitölteni a kérdőívet, és csak nehézkesen olvasnak. Ezeket az adatokat G. Consol »Az írástudatlan Amerika« című könyve tartalmazza. A New York Times közlése szerint a felnőtt amerikaiaknak csaknem a fele nem tudja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a második világháború folyamán szövetségesek, a fasisztaellenes koalíció tagjai voltak. A felmérésből kiderült, hogy a megkérdezettek 28 százaléka úgy gondolja, a Szovjetunió és az Egyesült Államok a második világháborúban egymás ellen harcolt. Spanyolországban 400 ezer gyermek nem járhat iskolába, mivel alkalmi munkát kénytelenek vállalni, mert szüleiknek nemcsak az iskolába járás költségeinek fedezésére, de fenntartásukra se telik. KI végezhet főiskolát? A tőkés rendszer a burzsoá elit előtt tárja kt az egyetemek kapuit. A szegény családok gyermekeinek csekélyek a főiskolára jutás esélyei. A főiskolai tanulmányokért csaknem minden nyugati országban fizetni kell, s a tandíj nem kicsi. Az Egyesült Államok állami egyetemein, például Texasban, a tandíj (a diák elszállásolását is beleszámítva) évi 6000 dollár. A Harvard Egyetemen (az Egyesült Államok egyik legdrágább egyeteme) a főiskolai tanulmányokért fizetett összeg csaknem 17 ezer dollár. Az adatokat az Associated Press hírügynökség közölte. Ez az összeg jelentősen meghaladja a sok millió amerikai évi jövedelmét, ezért ezen az egyetemen az átlagos jövedelmű családok gyermekeinek csak elenyésző hányada tanulhat. Az alatt az idő alatt, hogy Reagan elfoglalta az elnöki széket, a szövetségi kormány kiadásai a diákok támogatására csaknem 100 százalékkal csökkentek. 1987-ben ezeket a kiadásokat 2,3 milliárd dollárral kellene csökkenteni, ami ez a célra nyújtott támogatásnak a 40 százaléka. Ez különösen nehéz helyzetbe hozza a néger lakosság soraiból kikerülő diákokat. Az Internátusok és Egyetemek Amerikai Társaságának adataiból kitűnik, hogy az amerikai főiskolákon 1981-ben a diákok 11 százaléka volt néger, míg jelenleg már csupán 8,8 százalékuk az. Ösztöndíjat csak nagyon kevés diák kap. Franciaországban a diákok 14 százaléka, japánban 20 százaléka, Ausztriában 10 százaléka részesül ösztöndíjban. Az NSZK-ban az ösztöndíjat kölcsön formájában adják, amit a főiskola elvégzése és munkába lépés után vissza kell fizetni. Számos tőkés országban a főiskolákon ún. matriku- lárls illetéket kell fizetni.^ japán előkelő egyetemein ez a beiratkozási díj megfelel a japán munkás vagy hivatalnok háromhavi bérének. Az NSZK- ban a tanulók illetéket fizetnek a tankönyvekért és a laboratóriumi gyakorlatokért. Sokari éppen pénzügyi okokból nem fejezik be a tanulmányaikat. Egyetemi tanulmányait anyagi okokból Franciaországban a diákok 70 százaléka, az Egyesült Államokban pedig 50 százaléka nem fejezi be. Munkanélküliség és következményei. A fiatalság a társadalom legdinamikusabb és legaktívabb rétege. Hogyan érvényesülhet a tőkés országokban? Az első, amivel a fiatalok az életben találkoznak, a munkanélküliség — s természetesen vele együtt járnak a szociális bonyodalmak, a kiúttalanság, a borúlátás. (Folytatjuk)
