Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-20 / 20. szám

„AZ ÓCSKA FÉSZKET MEGIGAZGATQD.“

Folytathatnánk Tompa Mihály A gólyához című versének sorait, de nem tesz* sziik, mert nem ünnepi hangulatban akarunk szólni. A gólya a tavasz hírnB- ke, egyik legszebb, de sajnos egyre ritkább madarunk. A természetvédők statisztikája szerint 1936 ban még 22211 gólyapár fészkelt Szlovákiában, mára a fele sem maradt meg. Legtöbb a gólya Kelet-Szlovákiában, ahol még most Is 575 gólyapárt jegyeznek.

Az utóbbi időben a gólyák egyre nagyobb előszeretettel rakják fészküket a villanypóznákra, mert a most használatos tetőkön erren nincs módjuk, a nád* és zsúptetós házak pedig lassan eltűnnek. Kelet Szlovákiában 251 gólyafészek található a villanypóznákon. Sajnos, itt fennáll a veszélye, hogy balesetet okoznak, ezért a hatóságok elhatározták, hogy legkésőbb a jövő év tavaszáig a kimondottan e célra felállított póznákra költöztetik át a fészküket.

Megható és helyénvaló a gondoskodás. A gólya érdekes szfnfoltja az ezerszínű természetnek, kár lenne érte, ha kiveszne, mint már annyi élőlény.

Hogy máshol is kővetik a kelet-szlovákiai példát, arról szól Polgári László írása.

Emlékszem, életem hajnalán édesanyám gyakran mondogatta, hogy a gólyákat szeretni kell, mert hasznos madarak. Később az iskolában, ahol már az is tisztázódott, hogy a gyéreket nem a gólya hozza, sok újat megtudtunk erről a fehér tollazatúr hosszú piros csőrű és lábú délceg madárról. Azt, hogy költöző madár, az időjárás viszontagságai elől melegebb tájakra repül; magasan fekvő helyekre, égbe nyúló fákra, kéményekre, villanypóznákra rakja a fészkét, s nyáron itt költi ki kicsinyeit; kedvenc eledele a béka, de sok-sok káros rovart és rágcsálót is elpusztít, megeszik. A természet újjáéledésének, a tavasznak a hírnöke, így a gólyakelepelés a tavaszi madárfütty mélyebb tónusait képviseli. Mivel egyre kevesebb a gólya, szigorúan védett madár. Amikor messzi távolról megérkezik, mindenki csodálja, mindenki örvend, ha náluk üt tanyát, itt lel otthonra.

Az utóbbi években egyre több gólya a villanypóznákra rakja fészkét, ami természetesen bizonyos következményekkel jár. Az energetikusok egyre gyakrabban jegyeztek fel rövidzárlat okozta áramkiesést, rosszabb esetben a vezeték is megrongálódott egy-egy villanyoszlopra rakott gólyafészek közelében. Nagy dilemma előtt álltak az állami szervek: hagyni vagy nem hagyni. a gólyákat a villanypóznákon? A természetvédők ts hallatták szavukat, javaslattal álltak elő, és végül ts döntött a józan ész a természet javára. 1986 végén az SZSZK Kulturálisügyi Minisztériuma az SZNT 1955-ös törvényjavaslata alól kivételt tett a fehér gólyák védelme érdekében. Ennek értelmében az illetékes szervek az alacsony feszültségű villanypóznákon található gólyp- fészkeket 1987 végéig vagy áthelyezhetik, vagy átépíthetik.

A Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban a Kerületi Műemlék- és TerBán Zoltán mérnök, a fészekmentés

vezetője

mészetvédelmt Intézet előzetes felmérése alapján 14 ilyen esetről volt szó. A Közép-szlovákiai Energetikai Vállalat rimaszombati üzemének fiataljai nem maradtak sokáig tétlenek ebben az ügyben. A fészekmentési munkálatokat maga az alapszervezet elnöke. Bán Zoltán mérnök vezette. Segítőtársaival, Vincze Gézával, Karkusz Józseffel és másokkal egyetemben láttak hozzá a fészek vázának elkészítéséhez. Az oszlopra szerelhető vaskosarak tervezésében a természetvédők Is részt vettek. A fészkeket az utasítások értelmében a lakók kalendárium szerinti érkezése előtt szerelték fel. A vaskosárba természetesen visszahelyezték az eredeti fészket, a- mely a vezetékeket, tartószerkezeteket és porcelán szigetelőket is átszőtte az oszlop tetején. így készültek el a fészkek Uzapanyiton (Uzovská Panica), Nagybalogon (Vel'kji Blh), Királyiban (KráT) és Méhiben (Vcelince).

Aztán teltek-múltak a napok, s vártuk az eseményeket. E vállalkozásról írni céltalannak láttam volna, ha a visszatérő gólyamadarak nem foglalják el otthonuknak az átalakított fészkeket. De jött a hír: Méhibe már megérkezett a gólyamama, aztány Királyiba is, mígnem mind a négy fészekbe beköltöztek a lakói. A SZISZ-elnökkel néztünk utána ennek, de mást is megtudtam tőle.

— Egy kicsit azért aggódtunk, habár a természetvédők is ott voltak a szereléskor, és ők már akkor bíztak a sikerben. Most aztán már nagyobb lesz a kedvünk és az önbizalmunk. A további fészkeket augusztus 15-e után szerelhetjük, illetve rakhatjuk át a jól bevált módon, addigra mindent gondosan előkészítünk.

Felnézek a fészekre, ahol a gólyamama féllábon állva, a tavaszi napfényben sütkérezve fürkészi a tájat. Végérvényesen itt a tavasz, s egy nemes emberi tettel, a természet egy darabjának a megmentésével az energetikai fiatalok is hozzájárultak köszöntéséhez.

így fest a fészekszerelés a valóságban (A szerző felvételei]

NEMZETKÖZI VÁSÁR HAZAI GONDOKKAL

Elgondolkodva léptem ki a fogyasztási

cikkek idei nemzetközi vásáráról. Sőt, hogy úgy mondjam, kicsit fejbe kólintva.

Az egyik ok. hogy a korábbi brnól vásárokon úgy-ahogy megvolt az arány a napi fogyasztói igények és az ellátás között — most viszont úgy éreztem, ez már jócskán megbomlott, ráadásul amit itt bemutattak, az már szinte bosszantja az embereket. Nagyon sok szép dolog, ami itt látható, talán csak a kiállítás kedvéért készült.

A vásáron természetesen sok szépet láthatott az ember. A cipőktől az edényekig, a bőrdíszműtői az öltönyökig, felöltőkig, bundákig minden ott volt, de egy kicsit messze esve egymástól a fogyasztás és a kiállított tárgyak. Már-már összebékíthetet- len távolságot éreztem például a szebbnél szebb kiállított és az árusított bőrkabátok között, vagy a hazai és a külföldi bútorok között. Mintha az itt bemutatott darabok ismeretlen fogyasztóknak készülnének, és csak az, amit a vásáron nem merünk megmutatni, kerül a boltjainkba.

Az olasz, a spanyol, a jugoszláv bútorok nemcsak Ízlésben különböznek a hazai termékektől, színvonalban Is. Úgy érezzük, mintha ez e fajta bútor már-már álom lenne a számunkra. Természetesen ha megje- lenik a hazai bútorkereskedelem hálózatában, az ára fs majdhogynem elérhetetlen

még a magasabb jövedelmű polgárok számára Is. Minek akkor kiállítani? — kérdezheti az a mintegy százhúszezer látogató, aki az idén kíváncsi volt a vásárra. A szakemberek Ilyenkor rendszerint azt szokták válaszolni: a fejlődés érdekében, mert ezek a vásárok inkább a szakembereknek leintenek sokat.

Ha már a szakemberekről szólunk, valón mennyit fejlődik a hazai szakembergárda, előrelép-e az iparunk?

Tíz, tizenöt éve, vagy talán még ennél is régebben végbement egy szerkezetváltás, megteremtettük a hazai bútoripar széles, új, korszerű gyárhálózatát, de úgy tűnik, utána ölbe tett kézzel megálltunk. Az Idő pedig elszaladt. Itt a vásáron is látható volt, hogy újra nekifoghatunk korszerűsíteni. átalakítani, fejleszteni. Hogy miért? Talán azért, mert mint iparfejlesztők is csak fogyasztókként gondolkoztunk, cselekedtünk, megvettünk ezt, megvettünk azt, lehet, korszerűt, lehet, elavult vagy avulóban lévőt, és néhány év után márts érezzük a lemaradást.

Ráadásul nemcsak az ipari hatalmak fel- lödnek, előrelépés tapasztalható a fejlődő országokban Is. Zimbabwe például kis, szobányi területen mutatkozott be az idei brnói vásáron, de ezen a szobányi területen Is láthattunk néhány olyan ruhadarabot, cipőt és egyéb tárgyat, amit akárki szívesen viselne. Miért nincsenek nekünk ilyen termékeink, miért nem tart lépést a világgal a híres textiliparunk, miért nem vagyunk a világ élvonalában mint lábbeli- készítők?

Az Idei vásáron ez a lemaradás nagyon érezhető volt, ugyanakkor a már korábban észlelt és szóvá tett probléma Is látható volt még mindig. Történetesen az, hogy kicsit sok már nálunk a kiállítás, hogy egymást érik, fedik a különböző cím és jogcím alatt megrendezett kiállítások. A mezőgazdasági kiállításon éppúgy látunk fűtőtesteket, mint a speciálisan fűtőberendezéseket bemutató kiállításon vagy a fogyasztási cikkek vásárán. A szakemberek vásárról vásárra hordják a különböző tárgyakat, termékeket, hogy szinte unjuk az egyforma látványt, ök talán látnak is valamicske fejlődést, de Igaz! áttörésről, lényeges változásról, eladható termékek születéséről nem nagyon beszélhetünk.

Mint ahogy ezt mostanában gyakran mondják, sürgősen hozzá kell látni az átalakításhoz, meg kell változtatni a gondolkodásmódunkat, utat kell nyitni az úf gondolatoknak, a változtatni akaró szakembereknek, hogy ne mélyüljön tovább az a szakadék, amely a világ különböző részeiről érkező áruk és a mi termékeink között látható. NÉMETH ISTVÁN

«»Hu-sswazj

új ifjúság 3

Ipari formatervező

Ahol a fiatalságot' és a designt egy lapon említik, olt minden kétséget kizáróan elhangzik Ivan Gúla mérnök neve. Nemcsak azért, mert az Idén már harmadik évfolyaméba lépő „Fiatalok design je — design a fiatalokért“ elnevezésű szlovákiai verseny állandó szervezője és résztvevőié, hanem azért is, mert az országos ZENIT-kiállítá- sok előkészítője, a cseh országrészekben pedig a most kibontakozó designmozgalom szervezőblzottsági tagjává választották. Idestova tíz éve foglalkozik a formatervezéssel.

— 1977-ben végeztem Kassán (Koélce) a Műszaki Főiskola Gépészeti Karán. Egykori tanárom, a diplomamunkám konzultánsa, Arthur Neuman mérnök ma az Igazgatónk, aki nagyon fogékony a technikai újdonságok iránt, támogatja a kutatást, fejlesztést, támogat minden úiat. Sokat köszönhetünk neki. Persze, az eltelt tíz év alatt óriási változásokon ment keresztül munkahelyem, a Kassai Nehézgépgvár Ku tató- és Fejlesztési Intézete. Ma rendelkezünk a kutató- és fejlesztési munkához szükséges modern eszközökkel, és persze szakemberekkel is. A sikereket közösen értük el, a kollektíva alkotóerejét, rátermettségét is kell bennük látni. Kilenctagú munkacsoportunk nem csupán arról az osztályról toborzódott, ahol én dolgoztam, hanem az intézet több részlegéről. Másik do- log, hogy eredményeink nem születtek ma guktól, nem mondhatunk magunkénak bámulatos felfedezéseket, amit elértünk, az többéves, kitartó és tervszerű munka gyümölcse.

Az Ivan vezette ifjúsági brigád a tavalyi országos ZENIT-kiállításon a Szlovák Nemzeti Tanács különdíját wehette át Viliam Salgoviő elvtárstől, a plovdivl EXPO '85 nemzetközi kiállításon pedig az A 2 315A/ 400 automata nyírógépsor részesült elismerésben, ezt Marián Dúrbák mérnök tervezte. A SZISZ kerületi bizottságától a kollektíva vezetője a „Munkában elért sikerekért“ felvényt vehette át. Ivan tavaly magas fokú kitüntetést kapott: a „Minőség mutatója“ kitüntetést eddig mindössze 8 brigádnak és két személynek ítélte oda a SZISZ SZKB, valamint „A Tudományos és Beruházásfejlesztés Szlovákiai Bizottsága, legutóbb pedig a CSKP KB és a Nemzeti Front KB emlékérmét vehette át. Ivan új módszereket és formákat keres, hogy még sikeresebbé tegye a közös munkát.

—Azt az elvet vallom, hogy nem elég _az elképzelés, az ötletek hangoztatása, sőt a tervek kidolgozása sem lendít előre, ezek valóra váltásához emberekre, különböző szakmájú, hozzáértő szakemberekre is szük; ség van. Ezek pedig előbb-utóbb egymásra találnak, mert legyen az verseny, kiállítás, előadás vagy szeminárium, van egy szőkébb gárda, amely minden alkalommal ott van. Most egy tizenhét tagú kollektívát alakítottunk, mely alapjaiban hasonlít az egykori ésszerűsítő csoportokhoz. Ennek mag- vát természetesen az intézetünk kollektivé- jának egy része alkptia, de dolgoznak benne a preSovi VUKOV-ből, a Kovoprotektből és más vállalatokból, sőt egy csehországi képzőművész Is a sorainkba lépett. A tagfelvétel már az előzetes programtervezetünk szellemében készült. Havonta egyszer jövünk majd össze, és persze szükség szerint, amikor a helyzet megkívánja. Mindenkinek konkrét feladatat vannak.

Még sokáig beszélgettünk ez Ipari forma- tervezésről. Sok miniatűr érdekességet, modellt mutatott, amelyek az ő rajztermeikben, számítógépes tervezőasztalukon vagy éppen a szerszámműhelyben készültek. A harmincöt éves osztályvezetőnek a sokat vitatott design jelentéséről is határozott véleménye van, amely az embernek a műszaki alkotáshoz és a társadalomhoz való viszonyát tükrözi. Ez a tisztánlátás jellemzi a munkájához, az ifjúsági mozgalomhoz való viszonyulását Is. P. L.