Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-05-13 / 19. szám
VIGASSÁG Már korábban találkoztam a vigasság szóval egy szöveg javítása közben. De nem a HSz. által elfogadott és a ma már megszokott vigasság formában, hanem így: vigasz- ság. Akkoriban némi vita árán sikerült megegyeznem fiatal Ismerősömmel, hogy ( a szó írásában helytelen a sz + ség írásmód, s elfogadta a vigasság formát. Igaz, érvelésemet megkönnyítette a HSz., a Helyesírási tanácsadó szótár és A magyar nyelv értelmező szótára Is. A közelmúltban Dobos László Egy szál ingben c. regényét olvasva egymás után kétszer is találkoztam a szóval, természetesen helyes változatban: „Verset gondolni nem vigasság.“ (132.), „Erőltetett vigasság lesz ez...“ (133.). A sző felfrissítette a korábbi emléket, s gondolkodóba ejtett, miként lehet, hogy az egyik ember a vigasság, a másik pedig a vigaszság formát érzi helyesnek. A kiejtéssel nem magyarázható, mert bárhogy írjuk is, mindenképpen hosszú ss-sel ejtjük: vigasság. Nem gondolhatunk egyébre, csak arra, hogy az emberek más-másképp értelmezik ,a szó szerkezeti feléníté- sét. Egyesek a víg. mások a vigasz szót tekintik a vigasság, ill. a vigaszság tövének. Tovább böngésztem az említett műben, s néhány lapon mintegy 58 -ság, -ség képzős gyűjtőnevet találtam. Nem volt nehéz megállapítanom, hogy ezek töve a legkülönfélébb szófajú. Voltak közöttük igék: fárad ságos, nevet-séges, segít-ség, veszt eségeiket; főnevek: béke-sség, csacsi-ság, ellenség, ismeret-ség, mező-ség, társ-aság; cnycny©LVünK számnevek: egy-ség, sok-aság; határozószók: |elen-ség, messze-ség; névmás: semmi-ség. A felsorolásban szinte minden fontosabb szófaj képviselve van, a tövek elsöprő többségét azonban mégis a melléknevek és más melléknévi jelentésű szók teszik ki, szám szerint 43 van az 58-ból, ezzel szemben csupán hat közülük a főnévi származék. Ezt azért említem, mert a vigaszság írásmód esetén a szó töve a vigasz főnév lenne, erre pedig alig van valami esély, hisz a -ság, -ség képzővel főnevekből csak ritkán és csak meghatározott jelentésben alkothatunk új főneveket; pl. emberek bizonyos csoportját jelentő gyűjtőnevet: ellenség, magyarság, társaság; térszínformát: mezőség, hegység; lekicsinylést: csacsiság; emberi kapcsolatot: ismeretség, barátság. A legközelebb a szövegben szintén előforduló béke-sség állna jelentéstanilag a vig-asság szóhoz (de nem a vt- gasz-sághoz), mert mindkét szó állapotot jelöl. Ez a hasonlóság azonban csak a képzett szóra, a végeredményre érvényes, az alapszó és a képzett szó viszonyára már nem, mert a békesség valóban összefügg a béke szóval (békés állapot, nyugalom), de a vigasságnak és a vigasznak már semmi köze egymáshoz. A „vigasz“ olyan dolog, esemény, amely enyhíti, elűzi valakinek a gondját, baját, szomorúságát. Nincsen tehát benne semmi vidámság. Elképzelhető ugyan a vigasz + ság kapcsolat is. de ez esetben a vigaszság semmivel sem mond többet, mint a vigasz, ráadásul a vigaszság már nem is állapotot jelöl, tehát nem hasonlítható a békesség-hez. Ezzel szemben a „vigasság" a víg- ságot, a yígadozást, ill. a vlgadozás állapotát jelöli, ez a jelentés meg már nem vezethető le a vigasz-ból, csak a víg szóból. Egyesek számára talán az megtévesztő. hogy -ság, -ség képzőnk zömmel közvetlenül, kötőhanzó nélkül járul a tőhöz, pl. bátor-ság, ifjú-ság. A tőváltakoztatő tövekhez azonban járulhat kötőhangzóval is: úr, de ur-a-ság: ugyanígy egy szótagú sziszegő hangra végződő szavakhoz is: gyors-a-ság, rossz-a-ság. A víg szó szintén hangváltakoztató tő, mert a szótári alak hosszú í-je mellett gyakori a rövid magánhangzós alak is: vigad, vigalom, vigasság, vigasz, vigasztal. Ezért bátran feltételezhetjük, hogy e melléknévhez a -ság képző az -a- kötőhangzóval járul hozzá: vig-a-sság, és az -a- nem a szótő része. Talán még a hosszú ss szorul magyarázatra. Régebben valóban gyakori volt a béke-ség, bölcs-e-ség, vig- a-ság, szüz-e-ség forma, a kiejtésben azonban már nagyon régen hosszúvá vált az s. A nyelvtudat ezeket a szavakat az -s-re végződő melléknevek mintájára kezdte elemezni. A foly- tonos-ság, szíves-ség. alázatos-ság. udvarias-ság analógiájára írásban is megtörtént az s kettőzése: béke-sség, bölcsesség, vig-a-sság, szüz-e-s«ég, (TT) TEGYÜK HELYÉRE A „SZSLÁZS“-T Az általam is nagyrabecsült nyelvészünk, (TT) az Oj Ifjúság 10. számában „Silá2? Nemi Siló (takarmány)“ című cikkében sajnos téved, mikor azt állítja, hogy ,.A szilázs szó a sajtó nyelvében bizony elég súlyos hibának számít“ és hogy „a silá2 (szilázs) egyelőre érthetetlen a magyarországiak számára“. A lap 14. számában „A hiba újabb hibát szül“ cím alatt folytatja téves állításának bonyolítását, amikor azt írja, hogy „a szilázs formát a. magyar nyelvterület nagyobb részén nem ismerik“, s „ilyen változatban sem a magyar- országi, sem a romániai, sem a jugoszláviai stb. magyarok nem ismerik, tehát nem is tekintik magyar szónak“ és „a szlovák kukuriőná sl- lá2, zemiaková silá? nem fordíthatók helyesen magyarra a helytelen szl- lázs szó felhasználásával.“. Ilyen heves támadás ellenére is a helyes magyar szilázs sző él és élni fog. Lássuk az érem másik oldalát! A szerző témájával szakterületre téved, ahol eltéved, s köznyelvi és tájnyelvi fegyverekkel akar ott rendet teremteni. Ez tévedésének az alapköve. A szilázs, silótakarmány szavakat a háború előtt kiadott Mezőgazdasági lexikon még nem tárgyalja. A háború után, 1953-ban megjelenő Magyar — orosz és orosz — magyar mezőgazdasági szótárban csak a silőtakar- mány terminus található, de az 1956- ban megjelenő Csukás Z. professzor Takarményozástan című egyetemi tankönyve már a szilázs terminust használja túlsúlyban és a „silótakarmány“ terminust „silózandó takarmány“ értelemben használja. Az 1958-ban megjelent Mezőgazdasági lexikon a „silótakarmány“ és a „szilázs“ .'terminusokat egyenrangú szinonimának tekinti. Az. Állattenyésztési enciklopédia egyetemi tankönyvsorozat 1. sz. (I960) a szilázs terminust használja, a sllótakarmány-t nem, a „silózott takarmány“^ viszont (ami inkább körülírás) igen. Kaplonyi K. a Mezőgazdasági kis- kalauzban (1962), a szakma szempontjából laikusoknak tekinthető olvasóknak írt könyvecskéjében — a- melyben az agrártörténeti és néprajzi szemlélet dominál — a szerző a „szilázs“ és „silótakarmány“ szavakat egyenrangú szinonimáknak tekinti. Szintén a Nyolcnyelvű KGST mezőgazdasági szótár (1970) mindkét terminust tartalmazza mint e- gyenrangúakat. Az Állattenyésztés (1976) egyetemi tankönyvsorozat 1. sz. szintén említi a szilázs, silótakarmány, silózott takarmány terminusokat, és a következőket is írja: „Ha a zöldtakarmányt savanyítással konzerválják, úgy a silózott, savanyított, vagy erjesztett takarmányt, meghonosodott szóval a szilázst kapják. A Magyar — német mezőgazdasági szótár (1977) csak a „szilázs“ terminust említi, az Angol — magyar mezőgazdasági szótár (1983) a szilázs és a silózott takarmány szavakat, a „silótakarmány“-t azonban egyik sem. Az eddigiekből is látjuk, hogy a „szilázs“ nem csehszlovákiai magyar specialitás, hanem általánosan ismert magyar szakterminus, amelyiknek a használata nem korlátozódik Magyar- ország területére, hanem nálunk is, sőt Romániában is ismert, • amit az bizonyít, hogy a nagyobbrészt magyar anyanyelvű szerzők a Román — magyar és magyar román mezőgazdasági szótárban (Ceres, Bucurest, 1980) egyenrangú szinonimaként szerepeltetik a „szilázs“ és „silótakarmány“ terminusokat. A tények felsorolása után hadd szóljon ennek a cikknek a szerzője is. A siló szó és a vele alkotott szó- összetételek épületet s vele összefüggő fogalmakat jelentenek, pl. silógödör, silótorony, de silókukoricát (silózásra szánt veteményt) is. A savanyítás művelete a „silózás“ a silóépítménybe való betárolás, 'vagyis a szilázs előállítása. A szilázs és a silótakarmány a kész savanyított, erjesztett takarmány. Olyan terminus, mint a „silókeverés, kukoricasiló, burgonyasiló“ nincsen. Konyhanyelven a silótakarmány vagy szilázs helyett szoktak röviden „siló“-t mondani, ami köznyelvi szinten helytelen. A silótakarmány szó a szilázzsal szemben hátrányban van azért, mert az előbbit szokták a beszédben az igénytelenek „síló“-ra rövidíteni, s így értelemzavaró. Másik hátránya, hogy nehezebb belőle összetételeket képezni; pl. kukoricacsalamádé szilázs ős kukorlcacsalamádé-silótakar- mány. A felsorolt tényekből nyilvánvaló, hogy a nyelvészek a ludasok abban, hogy a Cseh — magyar szótárba (1960) nem került bele a silá? párjaként a magyar szilázs. E szótár állítása, hogy a silá? magyarul silózást is jelent, helytelen, mert ennek a silá?ování felel meg. A Magyar értelmező kéziszótár (1972) esetén szintén az a helyzet, hogy a silótakarmány mellől a szilázs sajnálatosan szintén kimaradt. Megtudjuk belőle azt is. hogy a siló tartályt és nem silótakarmányt jelent. Legalább három éve olvasom piros ceruzával napilapunkat és hetilapjainkat. Az arra érdemes piros oldalakat elrakom. Meggyőződésem, hogy a szilázs siló-takarmány-siló téma nem gondja sajtónyelvünknek, mert mindössze egy két olyan esetet találtam, amikor a szilázs és silótakarmány helyett a „siló“-t írták. Ennek alapján úgy vélem, hogy TT nem nyomtatott szövegből merítette példáit. Ci. Gy. TOLMÁCS NÉLKÜL Ez a címe a Csehszlovák és a Magyar Televízió nemérgiben készített közös műsorának. A film bemutatja a Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és a budapesti szlovák gimnázium e- gyüttműködését. Mindkét helyszínen egy hétig forgattak, majd újabb négy napig a magyar fővárosban. A felvételeken a két iskolát tíz-tíz diák képviselte. A bratislavaiakkal beszélgettem. — Mikor állottatok a tévések e tervéről először, és hogyan fogadtátok az ötletet? — Az iskolában már hónapokkal ezelőtt kijelölték azt a tíz tanulót Ezután kíváncsian vártuk, hogy mi fog történni. — A két iskola életén kívül mivel foglalkozik még a film? —■ Mindenki kiválaszthatott egy neki kedves személyt, akit aztán meghívtak a stúdióba és elbeszélgettünk vele. — Kik volfak ezek a meghívottak? — Itt nálunk többek között Józef SabovCík, Peter Nagy, a Be- zanka folklóregyüttes, Pesten pedig Ráday Mihály, Rubik Ernő, Ferjáncz Attila és Bátorfi Csilla. Ez utóbbit én kértem — mondja a filmezés egyik résztvevője. — Mi volt a legkedvesebb élményed ez alatt a néhány nap alatt? — Számomra talán az, hogy pingpogozhattam Bátorfi Csillával. — És mi az, amire nem szívesen gondolsz vissza? — Ez már a forgatás vége felé volt, amikor az egyik napon, délután egytől este kilencig filmeztünk. Akkor ugyanis levetítették az összes eddigi felvételt, és ezekről beszélgettünk. A végén már alig álltunk a lábunkon a fáradtságtól. — De, gondolom, most, a befejezés után szívesen emlékeztek vissza ezekre a hetekre. — Természetesen, hiszen gyönyörű napokat töltöttünk Budapesten, és betekintést nyerhettünk a filmkészítés titkaiba Is. — Tudjátok már, hogy mikor lesz a bemutató? — Igen. Mindkét tévé egy napon, május 15-én fogja vetíteni. — Kíváncsian várjuk. Csóka Ilona Tóthpál Gyula: Bartusz György műtermében Tóthpál Gyula és a szociofotó A Tavaszi Fesztivál alatt Budapesten, a Népköztársaság' útján lévő Fiatal Művészek Klubja kiállítótermében magyar, olasz és más művészek alkotásai után bemutatták Tóthpál Gyula fényképeit Is. Nem ez az első alkalom, hogy fotóművészünk bemutatkozott Budapesten, illetve az ország más helyein, de ez a kiállítás is mutatja, hogy képei olyan kordokumentumok, amelyek bármely környezetben megállják a helyüket. Nem véletlen tehát, hogy szerte a világon, így Japánban is felkeltették maguk iránt az érdeklődést. A Fiatal Művészek Klubjában akkor este, amikor a kiállítás megnyílt, ötven-hatvanéves „Ifjak“ adtak egymásnak találkát a legfiatalabbak társaságában. A kiállított képek pedig önmagukért beszéltek. A jól ismert és sok felé látott és megmutatott Elementáris szimmetria című ciklusának a darabjai mellett az újabb, a ciklusba ugyan nem Illeszkedő, de annál sokatmondóbb képek is helyet kaptak. így a különböző városi környezetben található, elnyomott, megnyomorított, lánccal, drótkötéllel, téglafallal bezárt fák felkiáltójelként, jól megkomponált beszédes képekként szóltak a természetszennyeződésről, az ember és a természet közt fennálló küzdelemről. Tóthpál Gyula ezeknek a képeknek a tanúsága szerint nem a fák vagy az emberek, hanem az igazság pártján áll, és arra figyelmeztet, hogy hol az a határ, a- melyet nem szabadna átlépniük. A szerény, alig két tucat képből álló kollekció még egy érdekes dolgot mutatott meg a tárlatlátogatónak, mégpedig azt, honnan táplálkozik, milyen szellemi és mozgalmi áramlatból indult el az alkotójuk; hogy a képek ősei elsősorban a harmincas évek legprogresszívabb áramlatának, az ún. szociofotónak az ihletései. Az Elementáris szimmetria című ciklusában és a kicsit halványabb albumjaiban ez nem látható ilyen tisztán, viszont ezeken az alkotásain, melyeket a művész budapesti barátai válogattak és helyeztek el a kiállítóteremben, érdekesen és hangsúlyosan domborodott ki munkásságának ez a vonatkozása. Vagyis, hogy a szociofotó továbbfejlődött, és Tóthpál Gyula munkáiban napjaink szociofotóit tisztelhetjük. A képek, akár az emberről, akár a természeti jelenségekről szólnak, keményen kimondják az igazságot, és bár napjainkban nem elsősorban az emberek elesettsége, elnyomottsá- ga az, ami szembeszökik, azért ő megtalálja azokat a momentumokat, amelyekre figyelmeztethet. Németh István Arcképünk tükörben = Kulcsár Tibornak, lapunk Oj Hajtások című rovata vezetőjének a közelmúltban jelent meg Arcképünk tükörben című verses kötete a Madách kiadó gondozásában. A kötetről recenziót olvashattunk többek között a magyarországi Élet és Irodalom című hetilapban is B. Juhász Erzsébet tollából. Az alábbiakban ezt a recenziót ismertetjük. Kulcsár Tibor nem bőbeszédű poéta, nem jelzi sok kötet azt a humánus és becsületes utat, amelyen haladva verseit áttetszővé, kristálytisztává faragta. Félszeg egyszerűség az övé, amely megfosztja verseit az Indulattól, a harsogó vagy követelődző kinyilatkoztatástól. Az Intimitásokat és a mindnyájunkra vonatkozó bírálatokat egyaránt halk szóval, szinte bocsánatkérö alázattal közli. Az előzményt pedig, azt az Indulatot, amelyből a vers kipattant, gondosan elrejti a megszelídített szavak mögé. Nem őrjöng a fájdalomtól anvjára emlékező ciklusában, nem szór átokszavakat arra a kedvesre, aki elfordult tőle, nem kiabálja hangosan az emberiség elidegenítő szégyenét. Legtöbb verse patetlkus. himnikus csengésű, s azzal a szorongással fogalmazza meg, mintha ez lenne az utolsó lehetősége a rímes beszédre. Verselésében egyenrangúvá válik személyes érzelmeinek és egyetemes etikai gondjainak többszólamüsága. Kötetének szerkesztése és ciklusainak megnevezése (Visszanéző, Siratóének férfihangra, Zsoltár Zsuzsannának, Arcképünk tükörben) is ezt a szándékot emeli ki. Az a személyiség, amely Kulcsár Tibor verssoraiból formálódik, kiszolgáltatottan őszinte, szelíd és lemondó. Cserébe — kedvesen koravén pózzal — odaadja azt a vitalitást, amely valóságos életkora szerint Jellemzi.
