Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-05-06 / 18. szám
Olyan a? asszony, mipt a mily viz, amelynek az ember nem Ismeri az örvényeit. Vízlr Ptahhotep: Asszonyokról szóló tanítás I. e. 2600 Valaki kaparászott az ajtón. Amina letette a földre a csecsemőt, és fölkelt. A magára hagyott gyermek rángatózott dühében, egyik félmeztelen nővérkéje négykézláb odakúszott hozzá, és elbűvölve bámulta öccsének pofikáját, vörös orcáját, meg a homlokát. Azután megtapogatta áttetsző szemhéját, letörölt róla egy könnyet a mutatóujjával, és a szájához vitte, hogy megízlelje a könny sós ízét. Mqjd zokogásban tört ki, túlharsogva sírásával a legkisebb nyögdécselését. A szűk, földes falú, alacsony meny- nyezetű szoba volt egész lakásuk. Az egyik sarokban két rongyos, kócos leány _— a szájuk körül nyüzsögtek a legyek — verekedett egy darab diny- nyehéjért. A hétéves Számira egy merőkanállal fölfegyverkezve szerteszét kergette a tyúkokat, öccse, Oszmán a kecske hátára akart fölmászni, ez azonban megugrott előle. Mielőtt ajtót nyitott volna, az elcsigázott Amina rákiáltott gyermekeire: — Csöndben legyetek! Ha fölébresz- fiteS apátokat, mind megver bennete- ket. Mintha sültet füleknek beszélne: kilenc gyermeke közül valamelyik mindig sírt vagy ordítozott. Megvonta a vállát, és az ajtó felé fordult. — Ki kopogott? — kérdezte álmos Hangon Zekr, a férje. Ez volt az óra, amikor a férfiak — mielőtt visszamennének a földekre — szundítanak egyet a kocka formájú kunyhókban, amelyeken megkeményedett és kirepedezett a sár. De ők, az asszonyok mindig fent vannak. Amina visszahúzta a reteszt a kampóból — a meglazult szögek már majd kiestek a fából. A sarokvasak nyikorogtak. Az asszony összeszorította a fogát. Hányszor kérte Zekrt, hogy olajozza meg a zsanérokat! Kinyitotta az ajtót, és fölkiáltott örömében: — Hádzs Oszmán! Hádzs Oszmán többször elzarándokolt már Mekkába, híres volt erényes életéről. Évek óta járt faluról, falura, élelemért koldulva, áldást osztogatva. Á betegségek megfutamodtak előle, a növények kivirágoztak, amerre elhaladt. A falusiak messziről fölismerték hosszú fekete köntösét meg a derekára és fejére csavart khakiszínű kendőt — Megtiszteled a házunkat, szent ember! Lépj be! Egy látogatás, és az embernek minden vágya teljesül. Azt mesélték, hogy Szuvéf falujában Hádzs Oszmán rátette kezét egy betegre, és a fiatalember, aki születése óta csak torokhangokat hallatott, hirtelen beszélni kezdett. Amina tanúja volt annak a csodának, amely Zejnabbal történt, a serdülő leánnyal, aki gyakori rohamaival rémít- gette szomszédait: a homokban fetren- gett, rángatózó lábakkal, vonagló ajakkal. Odahívták Hádzs Oszmánt, aki néhány szót mondott, és Zejnab azonnal megnyugodott. Már arról beszéltek, hogy férjhez adják. Amina tágabbra nyitotta az ajtót. A fény elárasztotta a szobát. — Lépj be, szent ember! Otthon vagy nálunk. Hádzs Oszmán szabadkozott: szívesebben kint marad a szabadban: — Hozz nekem kenyeret meg vizet! Hosszú utat tettem meg, elhagyott az erőm. Zekr megismerte a hangját, fölugrott. Fejére csapta a sapkáját, megragadta a korsó fülét, és másik kezével a szemét dörgölve az ajtó felé sietett. Mihelyt férje a küszöbre ért, és köszöntötte az aggastyánt, az asszony visszahúzódott. Vtsszatolta a reteszt, és az agyagból döngölt kemencéhez ment. A fáradtság még nem tudta meghajlítani hátát. Még nem vesztette el az egyiptomi asszonyok méltóságteljes tartását: mintha mindig valami törékeny és súlyos terhet egyensúlyoznának a fejükön. Fiatal volt? Alig harminc éves! De mit ér az ifjúság, ha senki sem törődik vele? Az asszony lehajolt a kemence előtt, hogy kihúzza belőle az egy hétre sütött, jutavászonba tekert kenyereket. Néhány száraz olajbogyó hevert egy v tálkában, két füzér hagyma függött a • i falon. Az asszony megszámolta a lepényeket, a tenyerén mérlegelte a súlyukat. Sorban odanyomta őket az orcájához, hogy megtapasztalja, kihűl- tek-e. Miután kiválasztotta a két legszebbet, leporolta őket a ruhája ujjá- val, rájuk fújt. Azután, mint valami áldozati adományt, a két tenyerén vitte a lepényeket az ajtóhoz. Boldog volt, hogy megérkezett a szent ember. A kunyhóját kevésbé nyomorúságosnak érezte, a kölyköket csöndesebbnek. Zekr hangját élénkebb- nek, vidámabbnak. Elhaladt két kicsi gyermeke mellett. Az egyik belecsipaszkodott a szoknyájába, és fölágaskodott, hogy megragadja az egyik lepényt. — Adjál! Éhes vagyok. kák. Száz meg száz kezük van, s ezek karmokká, csalánlevelekké lesznek, a ruháját cibálják, a húsát marcangolják — érzéketlen görönggyé változtatják őt. — Nem! Nem .. .1 Nem bírom tovább! Fuldoklóit a zokogástól: — Vedd vissza az áldásodat! Zekr, akit kővé dermesztett az aszszony merészsége, ott állt előtte, és ki se nyitotta a száját. — Az áldások Isten kezében vannak, nem tudom őket megváltoztatni. De tudod... vissza kell vonnod! Hádzs Oszmán megvetően lebiggyesztette az ajkát, és elfordította a fejét. De az asszony tovább zaklatta: — Vond vissza az áldásodat! Válaszolj nekem! Vissza kell vonnod az áldásodat. v Andrée Chedid: A HOSSZÚ TÜRELEM — Menj innen, Bar szúrni Ez nem a tied. Eressz el! — Nem vagyok Barszúm. Ahmed vagyok. A sötét szobában összemosódtak az arcok. — Éhes vagyok! Amina visszalökte a gyermeket, Ahmed megcsúszott, elesett, és üvöltve fetrengett a földön. / Az asszony, hibásnak érezte magát, meggyorsította lépteit, gyorsan visszahúzta a reteszt, és sietve átlépte a küszöböt. Azonnal becsukta az ajtót, és teljes súlyával nekitámaszkodott. Izzadt arccal, vqnagló szájjal, mozdulatlanul állt, szemben az aggastyánnal meg a férjével, és mélyeket lélegzett. — Az eukalíptuszfa, amely alatt pihentem, a zabtábla közepén ... — kezdte Hádzs Oszmán. — Még megvan — sóhajtott az asz- szony. — Legutóbb nagyon fonnyadtnak látszott. — Még megvan — ismételte meg Amina. — Itt semmi sem változik. Soha, semmi. Miután ezt kimondta, hirtelen sírni és panaszkodni támadt kedve. Az aggastyán biztosan meghallgatja, talán meg is fogja vigasztalni. De miért kell őt vigasztalni? Ezt nem tudja pontosan. „Mindenért" — gondolta. — Fogadd el ezeket a kenyereket! Neked hoztam! Az üres kancsó ott állt a földön. Hádzs Oszmán átvette az asszonytól a lepényeket, és megköszönte. Az egyiket becsúsztatta a mellébe, a ruhája és a bőre közé, a másikba beleharapott. Alaposan és élvezettel megrágott minden falatot. Aminának hízelgett, hogy a kenyere visszaadta a szent ember erejét, újra tudott mosolyogni. Azután eszébe jutott: a férje utálja, ha hosszasan az utcán tartózkodik. Egy meghajlással búcsút vett a két férfitől. — Allah halmozzon e! Jótéteményeivel! — kiáltotta az aggastyán. — Áldjon meg téged, és adjon neked még hét gyermeket! Az asszony a falnak támaszkodg hogy meg ne inogjon, belezabaí bő, fekete ruhájába, eltakar cát. — Ml van veled? Beteg v/ kérdezte az aggastyán. Amina nem tudta kinyitn/ fi/ szá| .Végül ezt dadogta: —Már kilenc gyermWteft fán^ezent ember. Kérlek, vetwOffssza/ íz áldásodat! / \ Az aggastyán a^t hittfr/hifof jól hall. Amina olyan roséÜ^F^agowA? a szavakat! — Mit mondtál? lapátéit] — Könyörgők, vedo sódat! ___ — Nem értelek —y^^kflornTTélbe az aggastyán. — Nj^pyfuqpd, mit beszélsz. — Arcát továMífa^ is a tenyerébe rejtve, az asszoigjobjual—tTSIra, balról jobbra a'"fejét: — NeprJ^dsíem ...! Elég.. .1 Ennyi elég! Egi^csomó gyermeket látott maga körül, akik rávetik magukat, mint a sásÖkölbe szorított kézzel lépett eléje: — Válaszolnod kell nekem! Az öregember visszalökte: — Nem. Nem vonok vissza semmit. Az asszony megbokrosodott, újból odalépett a szent ember elé. Ugyanaz az asszony volt, aki előbb lepényt hozott neki? — Vond vissza az áldásodat! — kiabálta. Honnan szedte ezt a hangot, ezt a tekintetet? — Akkor minek szelídítik meg a folyót? Miért ígérik, hogy tpbb lesz a termés? Többezer új szájat kell majd táplálni? Láttad a gyermekeinket? Láttad, milyenek? Vetettél rájuk legalább egy pillantást? Szélesre tárta a viskó ajtaját, és bekiáltott: — Barszúm, Fatma, Oszmán, Nagí! Gyertek, gyertek ide mindl A nagyok hozzák ide a kisebbeket! Gyertek ki, mind a kilencen! Mutassátok meg magatokat! — Bolond vagy! — Mutassátok meg a karotokat, a vállatokat! Emeljétek föl a ruhátokat, mutassátok meg a hasatokat, a combotokat, a térdeteket! — Visszautasítod az életet! — háborodott föl az aggastyán. — Ne beszélj életről! Te nem tudsz az életről semmit! — A gyermekek, ez az élet! — Nagyon sok gyermek, ez a halál! — Amina! Te káromkodol! , — Majd dönt az Isten! — Isten nem hallgat meg téged. — Meg fog hallgatni! — Ha én lennék a férjed, megbüntetnélek. — Senki, ma senki sem fog rám kezet emelni! Elkapta Hádzsi Oszmán karját: — Még te sem! Vond vissza az áldásodat, vagy nem engedlek el többé! Megrázta, hogy kényszerítse, vegye vissza a szavalt: — Tedd, amit mondok: vond vissza áldásodat! — Megörültél! El Inneni Ne nyúlj hozzám! £n, én nem vonok vissza semmit. Rár az aggastyán többször szólt hozóit XK^ekr néma és mozdulatlan maradt. *OCmicllV"Rrtelen Amina felé Indult. Rá- “^jföiwní^gát, és megveri, ahogy szokta? JJTX^rérdre,-Zekr! Magyarázd meg ne- y*lfrtejs!K8tty#rögjl Velem együtt! ak kifutottak a száján. Hogy 'Tj|tertípökHr kiejteni, és ezen a paran- ^apIoChangon? Hirtelen remegés fogta rátört a régi félelem, ujjal elen- gedtékíaz aggastyánt; a lába megrogy- avant. Jgälemelte az öklét, hogy az ü- fések Élőimegvédje magát, és odatapadt a falhoz*^* ....- - £e;<rR$a>«ííynak igaza van, szent jaáffir. Vogfl vissza az áldásodat!-hitt a fülének. Sem a meghallgatta őtl Zekr Jírtét'del az agkastyán lábárráL^ Jr aláltozásra^mindaffioiÉliilroT oda- c^odjjftek a szomszéiWK zekr Amlna %^mtetét kesasfll Az asszony mellette térd^i-t, és 'ííwfradt benne a hála. :;=^|»nt^emnfer, vond vissza az áldásodat! — EgyAüf könyörögtek neki. Szoros gyűrű fclakult körülöttük. Azt hívén, hogy a tömeg az ő oldalán áll, / az aggastyán lábujjhegyre emelkedett, és fenyegetően rámutatott a házaspárra: — Ez a férfi és ez az asszony visz- szautasította az Isten áldását. Bűnösök! Kergessétek el őket! Különben szerencsétlenség szakad a falura. — Még hét gyerek!. Még hét gyereket kívánt nekünk! Mit fogunk csinálni velük? — siránkozott Amina. Fatmának, az unokanővérének már nyolc gyermeke volt. Szoádnak hat. Fa- tíjának, aki mindig magával vonszolta rossz fogú, riadt tekintetű legkisebb gyermekét, négy fia van és három lánya. És a többiek? Azoknak is.. .1 Mégis, a félénk asszonyok habozva, bizalmatlanul meredtek Aminá- ra. — A születések Isten kezében vannak — szólt Fatma az aggastyán' és a férfiak helyeslésére számítva. — A mi dolgunk eldönteni, hog^ akarunk-e gyerekeket **— jelentette ki Zekr, és fölugrott. — Ez istenkáromlás — tiltakozott egy Halífa nevű fiatalember, akinek elállt a füle. — Baj fog érni bennünket1. — Kergessétek el őket! — unszolta a szomszédokat • az aggastyán. — Meggyalázzák ezt a helyet! Amina testvéri mozdulattal rátette kezét a férje vállára. — Hádzs Oszmánra kell hallgatni, ő szent ember — mormolták nyugtalanul a szomszédok. — Nem, énrám hallgassatok — kiabálta Zekr. — Énrám, aki olyan vagyok, mint ti! Aminára kell hallgatni. Amina olyan asszony, mint az összes többi asszonyok. Mit kezdene még hét gyerekkel? Mit csinálnánk mi, valamennyien? Lángolt az arca. Nagyon távolról, mint valami félénk visszhang, valaki, megismételte: — Mit csinálnának? A szavak szájról szájra szálltak, egyre hangosabban: — Mit csinálnának? — Ne legyen több gyerek! — rikácsolta váratlanul egy vak kislány, Mi lett ebből a faluból? A lakóiból, ebből a völgyből? Hádzs OSzmán fájdalmasan csóválta a fejét. — Ne legyen több gyerek! -r kiáltoztak az emberek. A féllábú ■ Mahmúd, mankói között, odaugrált az aggastyánhoz, és a fülébe súgta: — Látod, nem bírják tovább! Vond vissza az áldásodat! — Nem vonok vissza semmit. A szent ember átkozódott, és a könyökével akart magának utat' törni a tömegben; dühében meglökte a nyomorékot, aki elejtette a mankót, és lerogyott a földre. Ez volt az utolsó csepp! Fikrí rávetette magát az öregre. Hogy bosszút álljon a féllábúért, Zekr is odasújtott. Közeledett Szaláh, á bambuszbotját suhogtatva. Zűrzavar; ütlegek, kiáltozás. Hodá odafut egy darab öntözőcsővel. Egy kisfiú kitép a földből egy határjelző cöveket. A nagyanya letör egy szomo- rúfűzágat, és beleveti magát a kavarodásba. — Ne legyen több gyerek! — Vond vissza az áldásodat! — Nem bírjuk további — Élni akarunk! — Élni! Estefelé a csendőrök megtalálták Hádzs Oszmánt, elterülve, arccal a föld felé, egy széttaposott lepény és egy darabokra tört korsó mellett. Fölemelték, leporolták a ruháját, és bekísérték a legközelebbi kórházba. Másnap razzia volt a faluban. Elvitték a szürke rabszállítóban azokat a férfiakat, akik részt vettek a zendülésben. Az autó döcögött, lassan haladt végig a földúton a rendőrőrs felé. Amina és társnői összegyűltek a falu végén, ragyogó szemmel, hosszan bámultak a rabszállító után. A porfelhő nem akar elülni. Hiába viszik a férjüket messzire, egyre njesz- szebb... soha nem érezték őket olyan közel magukhoz. Soha. Ez a nap nem olyan volt, mint í többi. Ezen a napon vége szakadt a hosszú türelemnek. Rayman Katalin fordítása Szkukálek Lajos tusrajza Arab származású francia írónő, 1920- ban született Kairóban. Több regényt, verseskötetet publikált. tamouaumi
