Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-06 / 18. szám

Harmincévesen is, miért ne! Ennek az interjúnak, amely telefonon készült a világ leggyorsabb nőjével, voltak bizonyos hangzavarai. A meg­szólaltatott többszőr csitította 23 hónapos lányát: „Rína, tllj szépen, anyuka mindjárt ad valamit nekedl“ A gyer­mek kővetelődzött. Evelyn azonban feltalálta magát, egy­szerre válaszolt a kérdésekre, és kislánya követeléseire, ö különben Is két dolgot végez: edz, hogy még gyorsab­ban futhasson, és tanítja kislányát, helyesen lépkedni, futni. Evelyn Ashford, a Los Angeles-i olimpia vágtaszámá­nak {100 m) győztese, és 1984. augusztus 22-e óta a vi­lágcsúcs {10,76 — Zürich) birtokosa a múlt esztendőben 24 verseny közül 22-t megnyert, most nagy szorgalom­mal készült az idei világbajnokságra és a jövő évi szöuli olimpiai játékokra. Dél-Kaliforniában él férjével, a ko­sárlabdázó Ray Washingtonnal és lányával. Most, a fér­je az edzője. 0 ön az idén harmincéves lesz, érzi-e az évek terhét? ■— Nem. Valóban nem érzem. Férjem is példa, de még inkább Kareem Abdul-Jabbar, az „elévülhetetlen“ kosár­labdázó. Ügy tervezem, hogy 1990-ig folytatom, és csak azután vonulok vissza. 0 Változtatott-e valamit az életén az, hogy anya lett? ■— Hogyne! Most nagyobb a felelősségem. Fel kell ne­velnem a lányom. Jó, hogy szüleim is megértenek, ők is segítenek, hálás vagyok nekik. 0 És a formája? — Biztattak. Azt hallottam, hogy az emberek sokat várnak tőlem. Azt mondták: „Meglátjátok, 6 még gyor­sabb lesz!“ Az első próbám Is biztató volt. 19,9Ó-et ér­tem el. 0 A mai konkurencia? Nyugtalanítjq-e valaki? — Mindenkitől tartanom kell. Sosem lehet tudni, hol és mikor tűnik fel egy új bajnoknő. Ilyen volt tavaly Heike Drechsler, ö az én legveszélyesebb vetélytársam. De ott van Marlies Goehr. Mindketten NDK-s lányok. 0 Az új edzője? — Eleinte elleneztem, most minden a legnagyobb rendben van. Legalább otthon megbeszélhetünk egyet- mást. 0 ön 1975 óta versenyzik komolyabban. Változott-e azóta valami? — Változások mindig vannak. Először nevet kellett te­remtenem, most ezt a nevet — hírnevet — kell őriznem. 0 Nem szereti a vereséget.., f— És ki az, aki szereti? De ez a sport. 0 írja le ön Evelyn Ashfordotl — Még mindig tanulmányozom, hogy ki is vagyok lé­nyegében. Nem Ismerem magam még eléggé. De annyit tudok, hogy..hogy sosem vagyok elégedett. Én ugyan­is állandóan csak egyet akarok: még jobb lenni. —1,1 ■ 1 — Gyorsasági kamion EB Helfen induló a Hnngaroringen Már csak másfél hét van hátra a gyorsasági kamion Európa-bajnokság magyar futamáig, a Hungarocamion Truck Grand Prix megrendezéséig. A május 16-én és 17-én sora kerülő eseménnyel kapcsolatban dr. Sándor István, a szervezőbizottság társelnöke elmondta, hogy körülbelül 70 Indulóra számítanak a Hungarocamion Grand Prix-n, s mindazok, akik valamit Is jelentenek ebben a sportágban, itt lesznek Magyarországon. Eljön tehát az 1985-ös Európa-bajnok angol Rod Chapman és a tavaly abszolút győztes Mel Lindsey is. A magyar színeket az áprilisi Brands Match-i futamon bemutatkozott Krasznai János mellett még Jó néhány pilóta képviseli. A Hungarocamion összesen négy, a Vo­lán TEFU pedig három versenyzőt indít. Érdekesség, hogy egy magánember is szeretne részt venni a küzde­lemben, aki saját pénzen vásárolt kamiont, és felkészí­tette a műszaki és egyéb előírásoknak megfelelően. Hogy ki az illető, azt egyelőre még nem árulták el a szervezők. A május 16-án és 17-én megrendezendő viadalon mind­három kategória küzdelmének más-más neve lesz. Dr. Krausz Pétertől, a szervezőbizottság elnökétől megtud­tuk, hogy a 300 lóerős kamionok küzdelmét a Habana Cigar, a 301—360 lóerősökét a SZÖVAUT, a 361—500 ló­erősökét pedig a Taurus gyár támogatja, így ezeknek a cégeknek a kupájáért vetélkednek a résztvevők. A konkrét versenyfutamok mellett több kiegészítő program Is lesz. Az Autókor ügyességi versenyt rendez 1—5 tonnás teherautók részére, a Rolls Royce cég be­mutatja legújabb, méregdrága luxuskocsiját, s a Párizs — Dakar rali győztes és helyezett kamionjai Is felvonul­nak a Hungaroringen. Az esemény iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Az utazási irodákban, Centrum áruházakban, Volán TEFU- klrendeltségeknél s más Jegyeladó helyeken már elővé­telben közel 30 ezer belépőjegy fogyott el, s a szerve­zők százezres tömeget várnak a viadalra, amely nem­csak sportesemény, hanem egyben látványosság Is. Hazánk LIAZ kamionokkal indul a Hungaroringen, de ott lesz a szovjet Szovtranszavto, a lengyel Jele, a ro­mán DÁK és a bolgár Szómat is. A szocialista országok először mutatkoznak a kamionok Európa-bajnokságán. (Pl) Interjü Somogyi Jenővel, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökével — Tudvalevő, hogy ön főfoglalkozásban a Pan­nónia vállalat vezérigazgatója, s tisztségét a ma­gyar futball vezetésének élén társadalmi munká­ban tölti be. Kezdjük talán azzal, mit jelent a Pannónia vezérigazgatójának lenni. Hogyan, mi­vel telik el egy munkanapja? — A Pannónia nagyjából hasonló feladatokat teljesít, mint Csehszlovákiában a Cedok utazási iroda. Egyébként Magyarország legnagyobb vál­lalatai közé tartozunk, nyolcezer emberrel dolgo­zunk. s hogy nem a legrosszabbul, arról az is ta­núskodik, hogy az elmúlt huszonnégy év folya­mán eddig minden alkalommal elnyertük a Mi­nisztertanács és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának a vándorzászlaját. Ehhez kapcsolódik tehát a munkám, amelyhez szorosan kötődik egy másik kötelezettség, amelyet a Magyar Szálloda­ipari Szövetség elnökeként vállaltam. E posztbeli munkakörömnek köszönhetően sok barátom, kol­légám van Szlovákiában is. (S ha már itt tartok, hadd jegyezzem meg, hogy családom egyébként- Dunaszérdahéíyről származik.] Tavaly ősszel aztán megválasztottak az ENSZ mellett működő Nem­zetközi Szállodaipari Szövetség alelnökévé. Ez pe­dig jelentős, rangos szervezet, a székhelye Pá­rizsban van. Ogyhogy a tennivalók köre is bővült. Na és itt van a futball, ami hobbi, szórakozás, munka, barátság s minden, amit ez a sport ad­hat. Egy-két új dologról gondolkodunk, s főleg a régieket igyekszünk jobban csinálni, megőrizve a hagyományokat, tiszteletben tartva az elődök munkáját, új fiatalokat bekapcsolva, a nemzetkö­zi fejlődést szemmel tartva. Az erre szánt időt órákban nehéz summázni. Ez lehet napi egy-két vagy három óra, de gondolatban néha egész na­pok is. Azt szokták mondani, hogy semmi sem fontosabb egy vezető számára, minthogy legyen ideje gondolkodni. Hát nekem van időm gondol­kodni. A végrehajtására létezik egy profikból álló apparátus. A dolgok kivitelezését tudvalévőén a labdarúgó-szövetség hivatásos dolgozói végzik, megfelelő szakemberek vannak az egyes szakte­rületeken, végzik a napi teendőiket. Nekem az a feladatom, hogy egyrészt menedzseljem az egész labdarúgást, ellenőrizzem a szervezet rendjét, i- gazságosságát, és biztosítsam az anyagi háttér egy részét. A jelenlegi gazdasági helyzetben az a cél, hogy a sport is egyre kisebb mértékben ve­gye igénybe az állami támogatást, és saját ere­jére, lehetőségeire számítva önállóbban dolgoz­zon, egyéb forrásokat keresve, felfedezve és igény­be véve boldoguljon. — A magyar válogatott csapat mexikói siker­telen VB-szereplése után számos vezető poszton került sor változásokra. On az MTK-VM labdarú­gó-szakosztályának elnökéből vált Szepesi György után, az MLSZ elnökévé. Milyen kapcsolatban volt ön a sporttal azelőtt? — Mindig is kapcsolatban voltam a sporttal. Először is hűséges szurkoló vagyok, s ha csak tehetem, ott vagyok minden mérkőzésen. Fiatal­korom óta vállaltam különböző tisztségeket. Az MTE és a Vörös Meteor munkás testedző egyletek vezetőségében kezdtem és a Vörös Meteornak az MTK-val való egyesítése után kerültem ehhez a patinás klubhoz. Tíz évig a jégkorongozókat ve­zettem, annak idején elértünk néhány figyelemre­méltó eredményt is, jelenleg sajnos a magyar ho­ki erősen lemaradt a nemzetközi mezőnytől. Ké­sőbb a vívóosztály elnöke lettem, ott volt néhány világbajnokunk is, s onnan kerültem a labdarúgó­szakosztály élére. — Nem tartott-e attól, hogy idővel esetleg meg­bánja döntését, azt, hogy ilyen tisztséget vállalt az MLSZ-ben? A magyar futballt ismét szinte a kritika özöne öntötte el, segítő szándékú és bot­ránykönyvek egyaránt jelennek meg róla ... Zslborás az FTC-ből ismét a válogatottban. Somogyi jené — Eddig egyetlen komolyabb döntésemet sem bántam meg az életemben. Tény, hogy az utóbbi időben rengeteg szélsőséges nézet is napvilágot látott labdarúgásunkkal kapcsolatban, jobban mondva, elsősorban a válogatott mexikói szerep­lésével kapcsolatban. A VB azonban csak a jég­hegy csúcsát jelenti, az egész dolog némelyest összetettebb. A futball ugyanis nemcsak játék, ha­nem szórakozás is, és szoros szálakkal kötődik a gazdasághoz és a politikához is. Nálunk is, nem­zetközi viszonylatban is. Tagadhatatlan, hogy az előző időszakokkal összehasonlítva jelentősen megváltozott a labdarúgás helyzete a társadalom­ban. Ez több és sokrétű folyamat eredménye. Ve­gyük csak például, hogy az utóbbi hat év folya­mán az aktív labdarúgók száma Magyarországon egyharmpdával csökkent, tehát a hétvégeken 40 ezer játékossal kevesebb fut ki ’ a pályákra ... Más gond: az ifjúságnak példaképekre van szük­sége, de a múlt sok nagy egyénisége eltűnt a futballpályák környékéről. S mennyit tudnának még segíteni...! Aztán itt van a vonzerő növelé­sének kérdése: sokkal jobban oda kell figyel­nünk a meccsek „körítésére“, a meccs előtti és a szünetbeli különböző kiegészítő programokra. Sajnos, stadionjaink többségének állapota a mér­kőzések színvonalának nem felel meg. A vécék elhanyagoltak, alig van büfé stb. — Ismét előtérbe kerültek a játékosok jövedel­mének kérdései. Sokan azt mondják, hogy a fut­ballisták túl sokat keresnek. — Igen, a jelenlegi teljesítmények túl vannak fizetve. A jövőben célunk a differenciált bérezés bevezetése. Azt akarjuk, hogy azok éljenek jól, akik a futballért sokat tesznek. Első lesz a telje­sítmény, utána a fizetség. — A közvélemény gyors és markáns eredmé­nyeket vár az új vezetéstől. Mi erről a vélemé­nye? — Az elvárások jogosak, különösen a mexikói VB után. És az új vezetés meg is tesz mindent, amit a közvélemény elvár tőle. Ám ez nem jelenti egyúttal a jobb játékot is. Két különböző dolog­ról van ugyanis szó: van egy szervezet, amelynek működnie kell, másrészt viszont olyan feltételek és lehetőségek kidolgozása szükséges, amelyek­ben muszáj jó futballt produkálni. — Hogyan lehetne tehát összefoglalni az új ve­zetés fő elveit? — Mint jeleztem, olyan harcmezőn állunk, ame­lyen egyszerre két fronton kell k'üzdenünk: egy­részt előkészíteni a jövőt, másrészt viszont a kö­zönség türelmetlen, és nemcsak a holnap ígére­teire kíváncsi, hanem a mára is. Ezért nagy fi­gyelmet szentelünk a nemzeti bajnokság színvo­nalának emelésére, sokat teszünk morális téren is, és ez valamelyest már a pályákon is megmu­tatkozik. Sürgős és nehéz feladat a világszerte terjedőben lévő vandalizmus megfékezése. Olyan szervezeti renden dolgozunk, amelynek egyes ele­mei esetleg más szocialista országban is felhasz­nálhatók lesznek. Figyeljük és tanulmányozzuk a Szovjetunióban folyó átépítést, s ebből is sokat tanulhatunk. Hiszem, hogy egy-két éven belül visz- szajuttatjuk a magyar futballt az európai közép­mezőnybe. A jelenlegi játékosanyag mellett eny- nyire van lehetőség, a magasabb célokhoz na­gyobb játékosegyéniségek szükségeltetnek, s ezek­ből jelenleg, sajnos, igen kevés futkároz pályáin­kon. — Mi a véleménye a csehszlovák—magyar fut- ball-együttműködésről? — Megvannak a hagyományok, szomszédok va­gyunk, adva van sok lehetőség, amelyeket azon­ban jelenleg még nem használunk ki elégségesen. Inkább csak a határterületek csapatainak kontak­tusa rendszeres. Magasabb szintre szeretnénk e- melni a magasabb osztályú együttesek és a vá­logatott csapatok kapcsolatait is. Részünkről ké­szen állunk az együttműködés fejlesztésére. Konkrét javaslatokat készítünk elő a kölcsönös játékvezető-cserékről, de a jövőben nem zárkó­zunk el az esetleges játékoscserék elől sem, ha ezt a formát mindkét fél jónak találja és bele­egyezik. — Az Üj Ifjúság olvasói nevében is köszönjük a beszélgetést. MAJOR LAJOS A szerző felvétele ÜJ VEZETÉS, ÜJ UTAKON

Next

/
Thumbnails
Contents