Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-29 / 17. szám
új ifjúság 9 kilencedik oldal - kilencedik oldal - kilencedik o Csak semmi cirkusz, NEOTON! A közelmúltban Csehországban turnézott az egyik legsikeresebb magyar- országi popzenekar, a Neoton Família; többek között Prágában is felléptek. Ezen az estén előzenekara is volt a csapatnak, mégpedig az Olympic. A prágai Kultúrpalota hatalmas kongresz- szusi terme este nyolc órára megtelt közönséggel, és megkezdődhetett egy olyan duplakoncert, amely ritkán látható és hallható meglepetéseket tartogatott. Petr Janda csapata az utóbbi évek slágerlistás dalait vitte színpadra, de a legutóbbi Kanagom című albumukról is bemutattak néhány szerzeményt. Talán nem nehéz eltalálni, hogy a csapatnak nagy sikere volt. Igaz, kissé nehézkesen indult a műsor, de fél óra múlva már a kezek magasba lendültek, s igazi koncerthangulat alakult ki. Ötvenöt percig kemény rockzenét hallgathattunk. Az előzenekar sikeres műsora után jött a főprografti. A színpadon egy „hétvégi motorozással“ startolt a 'Neoton teljes tagsága, feledtetve a nézőkkel a kemény „olympicos“ hangzást, áttérve a diszkó és új hullámos stílusban megírt. felvételekre. Azt hiszem, a csapatnak igen tetszik a két Ádám—Éva-al- bum anyaga, ugyanis ezekről a korongokról hangzott el a legtöbb szám, — azok a dalok, amelyek a Neoton szólistáinak, Csepregi Évának és Végvári Ádámnak önálló albumán jelentek meg. Ezek nem tipikus Neoton-slágerek, a csapat mégis velük reprezentálta magát a cseh közönség előtt. Tallin ennek tulajdonítható, hogy a nézők nehezen hangolódtak rá erre a zenei stílusra. A Neoton mégis kitűnő teljesítményt nyújtott, műsoruk az igényes közönségnek is tetszhetett. A másfél óra alatt ugyanis hallhattunk duettet, szólószá- mot, s természetesen nem hiányzott a Neoton-vokál sem. „Minek ez a cirkusz?“ című nagylemezükről az Űjra farmer című felvételen kívül még három számot énekeltek és játszottak el. Igazi forró hangulatot teremtett a csapat „mókamestere“, a Família dobosa. Amikor elindították egyik jelenlegi legnagyobb slágerüket, a Yo-Yo-t, igazi felszabadult hangulat lett úrrá a teremben, s most már senki sem törődött azzal a zavaró „látvánnyal“, hogy egyesek a koncert kellős közepén felálltak helyükről és elhagyták a termet. A Neoton-koncertnek ma már talán elképzelhetetlenek a Holnap hajnalig című dal nélkül. A finálé meg mi lehetett más, mint a Pago Pago című szám? Ha meg ez a dal a befejező szám (mint négy éve mindig), természetes, hogy a ráadást kierőszakolja a közönség. Happy day — azaz egy. jó nap, ez volt a finálé fináléja, s azt h'iszem, a jelenlévők és a Neoton tagjai ezzel a dallal igazán jó napot zárhattak. A nézők jól szórakoztak, a csapat prágai koncertje pedig jól sikerült. Még akkor is, ha cirkuszról szó se volt.., K. S. H i valaki jópofa akar lenni a társaságban, bedob egy anyósviccet, vagy a saját anyósa számlájára mulattattja a hallgatóságot. Pamacs úr mindig is utálta az ilyen izetlenkedést, de ami vele megesett, az sajnos nem ízetlenkedés, jópofás- kodás volt, hanem törvénybe ütköző valóság. Maga sem akarta elhinni, hogy igaz. De Inkább mondja el ő az elejétől, hogyan Is keveredett ebbe a lehetetlen helyzetbe. „Amikor megnősültem, elhatároztam, hogy anyósomnak jó veje leszek, tisztelni, becsülni fogom feleségem anyját. Már csak azért Is, mert nem erényem a gyakorlatiasság, úgyhogy örömmel vettem az anyós segítségét. Egy fedél alatt éltünk az első naptól kezdve. Az elején meg is voltunk egymással szépen, de aztán bizonyos dolgok kezdtek az idegeimre menni. Nem mondhatom, az anyósom igyekezett figyelmesnek, előzékenynek lenni, de volt néhány bogara, amelyeket fokozatosan kezdtem rühellni. Ez persze nem jelenti azt, hogy meg akartam őt ölni, mint ahogy ő azt állítja. , Legelőször az hozott ki a béketűrésből, hogy kinyitotta a hálószobánk ablakát, mondván, edződjünk csak, legalább nem kapunk náthát. És nem elégedett meg azzal, hogy kinyitotta, éjszaka be-bejőtt ellenőrizni, nem csuktuk-e be. Ha netán zárva találta az ablakot, biztos, hogy nem hagyta annyiban. Ugye, hogy ezt az állapotot nem lehetett ép idegekkel sokáig tűrni? I Meg aztán rettenetesen dühített azzal, hogy nem volt olyan mondata, amibe ne szúrta volna oda, hogy »tudod«. De nem kérdezve, mert azt még úgy-ahogy elviseltem volna, hanem kioktatóan, felkiáltójellel. Ment az idegeimre, hogy minden újsá^áRHfÉKáBi« A TRILLÁZÓ ANYÓS got hátulról kezdett lapozni, olvasni, ha meg könyvet vett a kezébe, olyan hévvel nyitotta ki, hogy az rögtön szétesett, és nem használt könyvjelzőt, hanem a könyvet, hátával felfele hagyta nyitva. Lehet, más figyelembe se vette volna, de bennem fortyogott az epe, ha mosogatott az anyósom. Olyan tócsa volt körülötte, mint a kacsaúsztató, és az edényeket egyszerre belecsapta a mosogatódézsába, a poharakat a zsíros lábasokkal együtt. Még most is borsódzik a hátam, ha rágondolok. És ez még mind semmi, ahhoz képest, ha énekelt. Mert „anyuka“ imád, illetve imádott énekelni. Nem tartom magam vájtfülűnek, engem sem áldott meg a sors rendkívüli zenei hallással, de azt, amit az anyós művelt, a legépebb idegzetű embert is kizavarta volna a világból. Ritmus? Dallam? Minek azl Még egy virtuóz zongorista se tudta volna követni „trillázását“, és ő trillázott naphosszat. Ne csodálkozzék hát senki, hogy kikészültem idegileg. Nem maradt volna más választásom, mint csomagolni, és becsapni magam mögött az ajtót. Igen ám, de nem volt hová mennem, meg aztán a feleségemre egy rossz szót se mondhatok... Ami azonban megtörtént, ^megtörtént... Egész élszaka dideregtem a paplan alatt, kint, nem tudom, hány fok hideg volt, de nekem sarkig tárt ablak mellett kellett aludnom, illetve annyira fáztam, hogy aludni sem tudtam. Vacogva a konyhába mentem, és rettenetesen dühös voltam, természetesen az anyósomra. És akkor mit látok a mosogatóban? Egy halom szennyes edény a szokásos módon: porcelán csészék, poharak a palacsintasütővel egymás hegyén-há- tán. És ennek tetejébe egyszer csak belibeg hajcsavarőival szaténpongyolájában az én drágalátos anyósom, és hogy kedveskedjék, odaszól: »Látom, kialudtad magadat, mert olyan friss vagy. Tudod...« Nem vártam ■meg, hogy a kioktató »tudod!«-dal mit akart mondani, mert ráüvöltöttem: »Elegem van belőled te vén boszorkány!« És megragadtam a zsíros-koszos palacsintasütőt. Nem, nem volt szándékomban megütni őt, csak nagyobb nyomatékot akartam adni a szavaimnak. Sajnos, ellődult a kezem, ráadásul az anyósom megcsúszott a vizes linón. Ez tulajdonképpen minden.“ Azért mégsem minden, mert az anyós még produktív korban lévén e családi összetűzés következményeképpen öt hétig munkaképtelen volt, azzá nyilvánította az orvos. Vejének, Pamacs úrnak pedig a bíróság előtt kellett felelnie tettéért. Testi sértés vádjával feltételes szabadságvesztésre ítélték. Azért csak feltételesre, mert eddigi életvitele megfelelt a társadalmi normáknak. Pamacs úr okult a történtekből. Az anyóssal őszintén megbeszélték, kinek mi a kifogása a másikkal szemben, és azóta mindketten kínosan ügyelnek arra, hogy a „demarkációs vonalat“ véletlenül se lépjék át. NEVETŐ SZÍNHÁZ Korábban már írtunk róla, milyen botrányt okozott egyetlen megvadult 16 a veronai rendezőnek a Carmen szabadtéri előadásán. A szép cigánylány szerelmi történetét elmesélő zenedráma legközelebb újabb állatbotránnyal „örvendeztette“ meg a peches rendezőt, és megint csak akkor, amikor már-már fellélegzett: „Megúsztukl" A lovak engedelmesen játszották szerepüket, nyugodtak voltak. Don Jósé készült a halálos döfésre, hogy beteljesedjék Car-, men sorsa, és ezekben a drámai pillanatokban egyszer csak egy jókora fekete macska tűnt fel a kulisszák mögül, és egyenesen a Don Jósét alakító Franco Corelli felé tartott, akinek torkából gyönyörűségesen áradtak a bosszú dallamai. A cicát hidegen hagyta, hogy gazdájának fontosabb dolga van most, mint hogy öt kényeztesse, hízelgőén dorombolva a lábához dörgölődzőit. A világhírű tenorista, aki egyik kezében a tört tartotta, a másikkal Carment, nem tehetett egyebet, egy erőteljes rúgással rendre utasította kedvencét. A szemtanúk a megmondhatói, hogy Corelli még sohasem énekelte olyan átéléssel azt a mondatot, amikor halálba küldi Carment... Ogy tűnik, ez a Bizet-opera az illatok .operája ts. Az angol Sadler’s Wels társulat Bournemouthban ezzel a népszerű zeneművel lépett fel. A rendező, bár semmilyen állatot nem „szerződtetett“, mégis nem tudni honnan, egyszer csak egy hatalmas juhászkutya jelent meg a színen. Egy magaslati helyen, mint amilyen Bournemouth ts, mindenképpen természetesebb jelenség ez a kutya, mint a torreádor. A közönségből azok, akik nem ismerték Carmen cselekményét, ügyes rendezői ötletnek találták, hogy kutyát ts szerepeltetnek az operában, és szórakoztatta őket a látvány. A bennfenteseket még inkább, mert tudták, hogy a sors ezennel is összeesküdött valaki ellen. Nem kellett sokáig várniuk, hogy kiderüljön, ki ellen. A kutya egyenesen a zenekar felé tartott. Ogy látszik, lenyűgözte őt ott valami. Rövidesen kitűnt, hogy ki, illetve mi. Ez a lenyűgöző eszköz a karmesteri pálca volt. A kutyát ugyanis a gazdája hozzászoktatta ahhoz, hogy ha eldob egy botot, ő azt boldogan visszahozza, így bizonyítva hűségét, szolgálatkészségét. Most is buzgó farkcsóválással, mellső mancsainak topogásával várta soron kívüli jelenését. De mert az a morcos, fehér csokornyakkendős idegen úr nem és nem volt hajlandó vele értekezni, és tovább hadonászott a karmesteri pálcával, a kutyus előbb csak tapintatos vakkantgatással figyelmeztette öt kötelességére. A karmester viszont, hogy mentse a menthetőt, még buzgóbban hadonászott a pálcával, vezényelte a zenekart. A hívatlan szereplő türelmetlen vonyítással adta a közönség tudomására, mennyire csalódott az emberekben, akik semmibe vették szolgálatkészségét. Carmen — az igazi gazda — hadonászva sziszegte kutyájának, hogy — „Takarodj, te dög!", de a kutya hajthatatlan maradt. A karmester meg talán nem értett kutyanyelvül, nem volt hajlandó megválni munkaeszközétől, így ezt az előadást csak a függöny mentette meg a botránytól. 1. Miroslav Zbirka: Chlapec z ulice 2. Peter Nagy: Myslíá na to. na Co ja 3. Dalibor Janda: Hurikán 4. Helena Vondráöková: Sólo pro tvé óéi 5. Vera Spinarová: Teda to nel 6. Petr Kotvald: Vrásky sl nedélám 8 7. Robo Grigorov: Chcem fa nájst 8. Elán — fiojzo: Ze ml je lúto 9. Hefiko testvérpár: Sny vo farbách 10. Hana Zagorová: Náhla louéení 1. Dolly Roll: Egy-két-hár, itt a nyár 2. Szűcs Judit: Video 3. R-Go: Te csak mindig akkor sírsz 4. Z’Zi Labor: Édes lány 5. Modern Hungária: Elfúlja a szél 6. Első Emelet: Angyali vallomás 7. Pokolgép: Totális metál 8. Varga Miklós: Főnyeremény 9. Katona Klári: A nagy találkozás 10. Első Emelet: Állj vagy lövök VILÄGLISTA 1. Modern Talking: Adl nekem békét a Földön 2. C. C. Catch: Nem tudsz elmenekülni tőle 3. Wham: Hova tűnt a szíved 4. Toto: Szerelmed nélkül 5. Europe: Végső visszaszámlálás S. Lionel Ricchie: Balerina 7. Fancy: Jéghölgy 8. Iron Maiden: Elfecsérelt évek 9. Status Quo: A hadseregben 10. Alphaville: Szenzáció ZSÄKBAMACSKA Egy-egy kislemezt nyert: Juhász Mónika vágsellyeí (Sala), Kruhoá Zita Safárikovói, Balogh Péter zselízi (Zeliezovce), Srámek Hajnal Banská Bystrica-1 és Boros Mária udvardi (Dvory nad Zltavou) olvasónk. AZ OLVASÖ KÉRDEZ — Szeretném, ha valaki megmagyarázná nekem, miért van az, hogy a szüleim irtóznak a mai együttesek zenéjétől, sokkal jobban vélekednek a komolyzenéről, mint a tánczenéről — írja Fülöp Edit galántai olvasónk. Gondolom, barátnőid között erről már kialakult bizonyos véleményed, hiszen ha őket meghallgatod, többé-kevésbé ők is hasonló problémákkal küzdenek. Sajnos, elterjedt az a vélemény, hogy a komolyzenei koncertek jók, a pophangversenyek meg rosszak. Akik «zt így állítják, általában fogalmuk sincs arról, hogy a beat- vagy rockkoncert hogyan zajlik le. Leggyakrabban csak azt tudják, hogy hangos, és ez bántja a fülüket. Véleményük kialakításához hozzájárul az otthoni vakolatpotyogtató böm- böltető lemezhallgatás. A másik oldalon valóban tényként kell elfogadni, hogy Bach, Mozart, Beethoven alkotásai ma is a zene gyöngyszemei, de ugyanez egy-két kivételtől eltekintve (Beatles) nem mondható el a könnyűzenei együttesekről. Ha előkeresnéd az öt évvel ezelőtti listáinkat, meglepődve tapasztalnád, hogy az akkori slágerek közül mennyire emlékezel. Egy fontos tényezőről még nem beszéltünk, ez pedig a műfaj szerepe. Az utóbbi években többen keresik annak lehetőségét, hogyan lehetne tartalmasabbá tenni a popkoncerteket, könnyűzenei eseményeket. Együtteseink is már a mondanivalóra épf- "tenek. Egy-egy koncert bizonyos dramaturgiával készül. Most már nem elég a dalokat megfelelő sorrendben előadni, általában van egy vezérfonal, amelyre ezek a műsorok épülnek. Ez valóban színvonalasabbá teszi a produkciót. Egy dologról viszont nem szabad megfeledkeznünk: a könnyű műfaj megalakulása óta egyenlő a szórakoztatással. Ha ezen belül igyekszünk emelni a színvonalat, lehet, hogy próbálkozásunk kudarcba fullad. S mivel szó volt az öt évvel ezelőtti slágerlistáról, nézzük az 1982. május 3-án megjelent listát: HAZAI LISTA Olympic: Já: Marika Gombitová: Piesefi na 1001 noc, Pavol Hammel: ZRP5; Miroslav Zbirka: Ani veéer, ani ráno; Marika Gombitová: Pomátená. MAGYAR ORSZÁGI LISTA Karthago: Requiem; Dinamit: Te mondd meg; Omega: Kemény játék; Zorán: Ne várd a májust: Edda: Hűtlen. KÜLFÖLDI LISTA Ottawán: Subi-dubi szerelem; Aneká: Japán fiú; Phil Collins: Újra melléfogtam; Stars on 45: A harmadik; ELŐ: Szürkület. Valamennyi kategóriában az első öt dalt közöltük. Továbbra is várjuk leveleiteket. PAPP SÁNDOR cedik oldal - kilencedik oldal - kilen !
