Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-29 / 17. szám

Kisfiú a kikötőben A rábia óriás félszigetének ke­leti részén a Perzsa-öbölbe nyúlik egy tízezer négyzet- kilométer területű félsziget: Ka­tar. Amikor ott Jártunk a Kőolaj­exportáló Országok Szervezete, az OPEC egyik miniszteri konferen­ciáján, körülbelül 180 ezerre be­csülték a lakosságot. Fővárosa, Doha mindössze húsz évvel koráb­ban álmos halászfalu volt, lakói közül sokan gyöngyhalászok vol­tak, mások kecskéket, birkákat legeltettek, tevékkel és sólymok­kal szórakoztak a sivatagban, má­sok meg varrogattak, keresked­tek a bazárban. A nép messze föl­dön híres arról, hogy Itt minden­ki becsületes: tolvaj ninccs, az utcára kitett csomag napok múl­va is ott van. A kőolajkincs alig egy emberöl­tő alatt dúsgazdaggá tette Katart. Az emir (fejedelem), aki azelőtt tulajdonképpen egy poros kis fél­szigeten afféle falublró fontossá­gával bírt, hirtelen világméretű politikai és gazdasági játszmák szereplője lett, barátságát ameri­kai, angol, francia nagyurak ke­resték, Japán üzetemberek egymás kezébe adták kis palotája kilin­csét. Most is, az OPEC nagy talál­kozójára olyan nagy .államok ve­zetői sereglettek össze, mint Irán, Irak, Szaúd-Arábia, Venezuela, Nigéria... Janovics Sanyival, az operatőr­rel azon elmélkedhettünk, hogy kalandosan kezdődött számunkra a katari utazás. Ferihegyről úgy indult el a MALÉV gépe Párizsba, hogy a meteorológia Orly repülő­terén szép, napos időt jelzett. De­cemberi pénteki délután volt, s mire Orly fölé értünk, hirtelen sű­rű, tejszerű köd borult Párizs fö­lé Kinéztem a gép ablakán: mint­ha vattatömegből emelkedne ki az Eiffel-torony, a La Défense fel­hőkarcolói meg a Maine-Montpar- nasse toronyház. Elképzeltem: ha valaki a toronyház 56. emeletéről letelefonál ugyanannak a háznak a tizedik emeletére, a következő párbeszéd hangozhat el köztük: — Milyen idő van nálatok? Itt ragyogó a napsütés, mint nyáron. — Érdekes, nálunk olyan sűrű a köd, hogy öt méterre sem látni. A MALÉV ezúttal TU-134-essel repült, és a pilóta bemondta a mikrofonba, hogy Orly helyett megkísérli a leszállást az észak­keleti Roissy repülőtéren, a Char­les de Gaulle légi kikötőben. — Mondja, mi lesz, ha Roissyra is ráborul a köd? — kérdeztem az ismerős légikisasszonytól. — A pilóta ügyességén múlik. Annyi üzemagyagunk úgy sincs, hogy nagyon messzire elrepülhet­nénk, hiszen így is hosszabbra si­keredett a repülés — mondta nyu­godtan. Mit tesz isten, mire Roissy fölé értünk, ott ugyanolyan sűrű volt már a köd, csak közben még kissé sötétebb is lett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy előre vagy lefelé hatvan méternél messzebb­re lehetett látni. És hazudnék, ha azt merném állítani, hogy nyugodt voltam. A légikisasszony is komo­ran ült le, amikor megkezdtük a leszállást. Amikor a pilóta — ki tudja ho­gyan? — végül simán letette a gépet, mi Janoviccsal önkéntele­nül is tapsolni kezdtünk. Az előt­tünk ülő, mit sem sejtő élsporto­ló gúnyosan jegyezte meg: — A sofőr elvezette a teherau­tót, és kész. Minek ezért tapsol­ni? Csak akkor méltatlankodott, a- mikor megtudta, hogy neki Orly- ba kellett volna érkeznie. Mi nem haragudtunk: nekünk innen kel­lett tovább utaznunk Katarba. Megspóroltunk egy hosszú és drá­ga buszutat Párizson keresztül. Igaz, ezért be sem mehettünk a katari nagykövetségre a vízumért, de azzal vigasztaltuk magunkat, Olajsejkség a Perzsa- - öbölben hogy péntek este egyetlen követ­ség sem tart nyitva, úgyis hiába mentünk volna. Beszálláskor figyelmeztettek bennünket, hogy a francia légi- társaság csak saját felelősségünk­re hajlandó vízum nélkül Katar­ba repíteni, s ha kitoloncolnak, ők nem felelnek semmiért. Végül amint megérkeztünk a katari re­pülőtérre, külöp kihirdették, hogy az OPEC-csúcsra való tekintettel vízum nélkül senki sem léphet az emirátus területére. Amint kiderült, hogy nincs ví­zumunk, az arab tisztek nagyon szigorú arccal egy kis szobába zártak bennünket „ügyünk tisztá­zásáig“. A falról — színes fény­képről — még szigorúbban nézett ránk őfensége Sejk Kalifa bin Hamad al-Thani, a fejedelem. Mi pedig találgattuk, hogy vajon csak bolhák vagy esetleg skorpi­I Óratorony Utcai Írnok ók, kígyók is hemzsegnek a ka­tari tömlöc mélyén. Ráadásul tud­tuk, hogy közel s távol sehol sincs egy árva követség, segítségre nem számíthatunk... Már öreg este volt, amint elült az aznapi légiforgalom, s egy tiszt bejött „börtönünkbe“. Hamar tisz­táztuk, kik vagyunk. Elképedve mondta: — Most kaptunk egy telexet pá­rizsi nagykövetségünktől, hogy még mindig várnak magukra, de maguk nem érkeztek meg. — Hát nyitva van a követség? — Igen, most kivételesen, a vízu­muk miatt ott ül egy tisztvise­lőnk. őszintén elnézést kértünk, s megköszöntük az ingyen vízumot, amelyet harsány „welcome, wel­come“ (Isten hozta) kiáltások kö­zepette ütöttek be útlevelünkbe. A szép, kényelmes Oasis Szállóba vittek, ahol már legalább kétszáz külföldi újságíró latolgatta az OPEC-áremelési vita esélyeit. Maga a konferencia már törté­nelem: itt sikerült az iráni, iraki, algériai és más küldöttségeknek — a „mérsékelt“ szaudiak elle­nében — kiharcolni a nyersolaj 10,4 százalékos áremelését. Egy hordó olaj ára még így is csak 12 dollár 70 centre emelkedett. Szabadidőnkben riportfilmet forgattunk Katarról, amely még sokkal fejletlenebb, mint Kuvajt, tehát itt plas^tikusabban lehet „tetten érni“ a hirtelen jött gaz­daság hatását egy évszázados tár­sadalomra. A piacon Cadillacbe és Mercedesbte rakták a humu­szos vevők a friss szénabálát, mért hiszen a kecskének kell a takarmány. A házakban színes te­levízió mutatta a műholdon érke­zett legfrissebb híreket, a repü­lőtéren leszállt a Concorde, min­denfelé építkeztek, sok iráni és bahreini vendégmunkás segítsé­gével. Érdekes, hogy noha a pia­con minden külföldi árut vám- és adómentesen árusítottak, az árak nem voltak eléggé alacsonyak a mi pénztárcánknak. Ennek oka: a kikötő teljesen elavult, az ér­kező fehérhajóknak 120 napot (négy hónapot) kell várakozniuk a nyílt tengeren, amíg a kirako­dáshoz juthatnak, s ez automati­kusan drágítja az árakat. A leg­több áru újonnan is úgy festett, mintha évekig állt volna raktár­ban: a hosszú tárolás alatt meg­kopott, piszkos, sőt penészes lett. Sehol sem lehetett kapni szeszes italt, s ezért janovics barátom a- mint meglátta, rögtön lecsapott egy eléggé drága dobozos Carls­berg sörre a bazárban. Csak a szállodában derült ki, hogy a do­bozra arabul és angolul rá van írva: Alkoholmentes! Megható volt a katariak becsü­letessége, rokonszenves méltó­ságteljes magatartása. Ha megun­tuk a gyaloglást, autóstoppal mentünk haza. Minden megállí­tott gépkocsivezető (tulajdonos) •szívesen elvitt bennünket, s ami­kor fizetni akartunk, nem fogad­tak el pénzt, csak barátságosan kezet ráztak velünk. A konferencia végén, a sajtóér­tekezlet után interjút készítettem Dzsamsid Amuzegar Iráni kőolaj­ipari miniszterrel, aki később a sah miniszterelnöke lett. Szikár, magas, őszülő hajú, barátságos és igen intelligens embert ismertem meg benne. Amikor megtudta, hogy még sohasem jártunk Irán­ban, barátságosan invitálni kez­dett. Megkérdeztem, szabad-e Irán­ban forgatnunk, nincs-e rendőri akadálya. De aztán mégsem men­tünk el, mert közben kitört a há­ború. SUGAR ANDRÁS A szerző felvételei TERVEK, MEGVALÓSÍTÁSOK Átlagéletkor A japán Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium Tokióban közzétett adatai szerint japán az első helyet foglalja el, ami lakosainak átlagéletkorát illeti. 1985-ben a japán nők átlagéletkora 80,46 év, a férfiaké pedig 74,84 év volt. E vonatkozásban a világon a második helyet Izland, a harmadikat Svédország foglalja el. Közúti balesetek A ma Franciaországának tragédiái a közúti balesetek — vonta le a követ­keztetést a francia rendőrség Párizsban közzétett jelentése, amely rámutat, hogy tavaly 184 626 baleset történt. Ezeknek nyomán életét vesztette 10 961 személy, megsebesült 259 ezer. A halot­tak száma közel 5 százalékkal haladja meg az 1985-ben így elhunytak számát. Statisztikai adatok Egy brüsszeli jelentés szerint 1973— 1983-ban ez egész világon összesen 5751 terrormerényletet követtek el, amelyek során életét vesztette 3869 személy, s megsebesültek 7791-en. Az EFE hírügy­nökség jelentése szerint 1980 óta a me­rényletek száma 20 százalékkal növe­kedett, a legtöbb pedig Európában tör­ténik. Földünk népessége szempontjából az idei esztendő döntő fontosságú lesz:-1987-ben ugyanis boly­gónk lélekszáma eléri az ötmilliárdot — jelentette az ENSZ szakosított szer­ve. Az utolsó egymilliárd ember az el­múlt 12 év alatt született, a századfor­dulóig pedig a Föld lakossága további egymllliárddal gyarapodik. A világ la­kossága naponta 220 ezerrel, évente pe­dig 80 millióval növekedik. Kardkiállitás A római Palazzo Veneziában az eddig felfedezett legrégibb kardok gyűjtemé­nyéből rendeznek kiállítást. A kardokat különböző anatóliai fejedelmek sír­emlékeiben fedezte fel egy olasz ré­gészcsoport. A leletek között csaknem 5 ezer éves példányok is találhatók. Az előállítási módszereknek és a felhasz­nált alapanyagoknak köszönhetően igen jó állapotban maradtak fenn. A Kínai NK-ban ebben az esztendőben 200 nagyberuházást hajtanak végre. Ezek 70 százaléka energetikai, szállí­tási, távközlési és nyersanyag-feldolgo­zó objektum. Kivitelezésükkel lehetőség nyílik általában a nemzetgazdaság gyor­sabb ütemű fejlesztésére, az ország energia- és nyersanyagforrásainak ma­gasabb szinten való értékesítésére. A figyelem mindenekelőtt az energetikai objektumokra összpontosul, több villa­mos erőmű épül, amelyek összkapacl- tása eléri az 5,5—6 millió kilowattórát. • Kuba fővárosában, Havannában újabb textilgyárat avattak fel, amelynek évi teljesítménye 52 744 200 négyzet­méter kelme. A gyár az eddigi elképze­lések szerint mintegy 56 millió da­rab készruha előállításához szükséges nyersanyagot fog biztosítani. • Bolgár szakemberek olyan ipari robotot állí­tottak elő, amelyet az elektronikai és a gépgyártóipari üzemekbe szerelnek be. Az eddigi típusoktól eltérően az új ro­bot nemcsak az anyagmozgatásban, hanem a szerelésben Is segítséget ké­pes nyújtani. • A kelet-jugoszláviai Ve- lievo városban elektronikai kutatólabo­ratórium éDítéséhez kezdtek. A labor mindenekelőtt a mikroelektronikában és az elektronikai cikkek gyártásában fog jelentős szerepet betölteni új tech­nológiák kidolgozásával. A létesítményt az Elind vállalat rendelte meg, s mint­egy 800 millió dinárt költ felépítésére és felszerelésére. 9 A Koreai NDK-ban tovább folytatják az amúgy is sűrű vas­úti hálózat bővítését. A nyugati part vidéken így most épül az Onchun—Suk- chon vonal, amely lehetővé teszi az An- ju megyei széntelepek kiaknázását, a kitermelt szén elszállítását Nampoba és más iparközpontokba. 9 Laoszban nagy­szabású mezőgazdasági fejlesztési prog­ram valóra váltásán dolgoznak. így Vientiane tartományban különös figyel­met szentelnek a rizstermesztés haté­konysága növelésének azzal a céllal, hogy 3500 kilogrammos hozamokat ta­karíthassanak be hektáronként. • A Rába traktorcsalád újabb taggal gyara­podott. A magyar gépgyártók 280 lóerős típust készítetek el, amelynek sebesség- váltója 20 fokozatos. Ez lehetővé teszi, hogy az új vontatóval a legkeményebb földet is megdolgozzák. Bár az új Rába motorja 20 lótrővel gyengébb az előbbi típusnál, annál jóval több művelet vég­rehajtására alkalmas.

Next

/
Thumbnails
Contents