Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-29 / 17. szám
m KIEMELTÜK MIHAIL GORBACSOV beszédéből, amely a Komszomol XX. kongresszusán hangzott el Országunkban az ifjúsági mozgalom problémáit illetően a párt jelenlegi legfőbb feladata az, hogy az ifjúság előtt a lehető legszélesebb távlatokat nyissa meg. Szélesre kell tárni az ajtókat min- deniitt, a gazdasági és a tudományosműszaki fejlesztés valamennyi irányában, továbbá az alkotó kezdeményezés és a szellemi fejlődés területén. Ezt megtenni annyit jelent, hogy a fiúknak és lányoknak teret biztosítunk az önállósághoz, mentesítjük őket a kicsinyes gondoskodástól és felügyelettől, reális munkával, felelősségtudattal és bizalommal neveljük őket. Véleményünk szerint a felhívások és jelszavak nem elegendőek ahhoz, hogy az ifjúság a hallatlanul bonyolult feladatok teljesítésére összpontosítson. A fiatalok lelkesedését az ifjú emberek sorsáról való aktív gondoskodással kell támogatni. Mire is gondolunk? Hogyan képzeljük el az SZKP Központi Bizottságán a jelenlegi időszakban a fiatalokkal való munka legfontosabb irányait? Elsősorban létre kell hozni a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a fiatalok tömegesen bekapcsolódhassanak a társadalom megújításának és demokratizálásának folyamatába, segítséget kell nekik nyújtanunk a szocializmus politikai kultúrájának gyakorlatban való elsajátításához. A szocialista demokrácia jövője ösz- szefügg a verseny mechanizmusainak kiszélesítésével a gazdaságban, a tudományban és a szellemi élet területén, az önigazgatás kibővítésével minden szinten, valamint minden egyéni kezdeményezés szerepének a növelésével. El kell sajátítanunk a demokrácia egész eszköztárát, és a fiatalok energiáját az ország élete demokratizálásának szolgálatába kell állítanunk. Másrészt önök csakis a demokratizálás folyamatában szerzett, illetve a saját konkrét tapasztalatok alapján lesznek képesek majd önmagukat és kortársaikat állampolgári öntudatra és kommunista világnézetre, hazafias büszkeségre és gazdasági igényességre, elvhűségre és szilárd jellemre nevelni. Ezen az úton természetesen bonyodalmak és különböző átmeneti sikertelenségek is adódhatnak. Most valamennyiünknek, nemcsak a fiataloknak, meg kell tanulnunk a bővülő demokrácia törvényei és normái szerint élni és dolgozni, ellenállóvá kell válnunk az említett folyamat elmélyítésével összefüggő különféle „gyermekbetegségekkel“ szemben. Ettől nem kell félnünk. A társadalmi tapasztalatok, a gyakorlat, a reális élet és a népi bölcsesség mindent az őt megillető helyre tesz és kellőképpen értékel. Jelenleg az a fontos, hogy valamennyien, az ifjúság is, elsajátítsuk a közjót szolgáló alkotókészséget, mivel enélkül lehetetlen bárminemű előrelépés. Előrelépés nélkül pedig lehetetlen a gyorsítás, és nem érnénk el közösen kitűzött céljainkat. Másodsorban kellőképpen gondoskodnunk kell a társadalom intellektuális potenciáljának a szüntelen megújításáról és gazdagításáról. Ennek szükségszerűsége a szociális és tudományosműszaki távlatokban gyökerezik. Mi mindnyájan, az SZKP KB és a szovjet kormány képviselői nagy megelégedéssel és teljes egyetértéssel követjük azt, hogy az önök kongresszusa mennyire behatóan és józanul tárgyal a Komszomol hozzájárulásáról az ország társadalmi és gazdasági fejlesztéséhez. EGYEDÜL? — Azért vagyok itt, mert anyukám nem törődött velem, apukám nem akart vállalni, az öregszülök meg már nagyon öregek, így lobbnak látták, ha gyermekotthonba adnak. Most tizennégy éves vagyok, pálya- választás előtt állok. Szakácspincér Szakon szeretnék továbbtanulni. Szeretném, ha boldog lehetnék. Sohase leszek, nem is tudnék olyan anya lenni, mint az én anyám. A gyermekeimet szeretni fogom, nem hagyom el őket. — Erzsi utolsó szavai már görcsös sírásba fulladnak. Lassan lehiggad, letörli köny- nyeit a már felnőttnek tetsző kislány és belelapoz hányatott életének könyvébe. — Anyámat nem ismerem. Hároméves voltam, amikor elhagyott. Elromlott, utcanő lett. Az első házasságából állítólag van egy bátyám, de nem ismerem őt. Két idősebb leánytestvérem is van a második házasságból, akiket intézetbe adtak, akkor én még kicsi voltam. Szeretném megismerni őket, habár tudom, semmit sem jelentenék számukra, mert semmilyen testvéri vagy családi szálak nem fűznek egymáshoz. Mikor anyám íaképnél hagyott, apám anyja nevelt hétéves koromig. Idős, munkában megtört öregasszony volt, nem tudott velem kellőképpen törődni, tisztán tartani, így az első osztályt se tudtam elvégezni Királyhelmecen (Král'ovsk^ Chlmec). Aztán egyszer híre kelt, hogy anyám lopott, ezért egy napon apám kiadta az utam nagymamától, mondván ő ezt a szégyent nem akarja velem is átélni. Aztán a városi nemzeti bizottságon jelentkeztek értem az anyai nagyszülők. Így kerültem falura. Nagyon jól éreztem itt magam, gondtalanul játszottam a falusi gyerekekkel. Kijártam az alapfokú négy osztályát, ötödikbe már a szomszéd községbe kerültem, és kezdtem okosodni, örülni az életnek. Nagymamámék viszont megöregedtek, betegessé váltak, és anyám testvére, a nagybácsim is a háznál lakott, így a jövőmre gondolva elvittek a kassai (Koéice) diagnonsztikai intézetbe. Ott csak öt hónapot töltöttem, majd utána ide kerültem. A hetedik osztályt már itt végeztem el. Emlékszem, Kassára írt nekem levelet az anyám, fel akarta velem venni a kapcsolatot. Nagymamáék, akik elítélik a viselkedéséért, lebeszéltek. Nem válaszoltam a levelére, azt tartottam, ha eddig nem kellettem neki, most már én sem akarom látni. Egyedül a nagybácsim látogat. A nyári szünidőben hazajárok a nagymamáékhoz, dolgozok a helyi szőlészetben, pénzt keresek, amit aztán év közben elküldözgetnek nekem. Erzsébetre, hűsvétra, karácsonyra csomagof is kapok tőlük. Jó itt. Törődnek velünk, csak nem érzem ezt igazi otthonomnak. Hiányzik a család. A minap életem első báljára gyönyörű ruhát kaptam. Rettenetesen örültem, de amikor láttam, hogy a prőbabálra mindenki a szüleivel, hozzátartozóival, barátaival érkezik, nagyon szomorú lettem. Igaz, én is meghívtam a csaknem anyámnak számító nevelőnőt, és két kedvenc szakácsnőnket, de azért ez teljesen más volt. Hiányzott az anyai melegség, az apai törődés, itt-ott rendreutasítás, a kölcsönös öröm és rajongás. Amikor mindez az agyamban is leülepedett, sírva fakadtam. Az életnek vannak olyan pillanatai, amikor a szülők, a testvérek nagyon, de nagyon hiányoznak. Ennyi megpróbáltatás, hányadtatás után ne csodálkozzon, ha érzékenyebb vagyok, ha más mércével mérem a boldogságot, mint a velem egyidősek többsége. Csak remélni tudom, hogy a jövő kárpótol még a mostoha -múltért. (polgári) Illusztrációs kép Egy sokoldalú asszony Bevallom, mindig idegenkedve hallgattam, ha valaki azt fitogtatta, hogy szinte nincs olyan társadalmi szervezet, amelynek nem tagja, ráadásul majdnem mindegyikben valamilyen tisztséget is visel. Gondoltam magamban, az ilyen emberek presztízskérdést csinálnak maguknak belőle. Meg aztán érthetetlennek tartottam a sok közéleti és társadalmi tisztség vállalását, mert akkor az ember egyiket sem tudja igazán jól ellátni. De azóta hogy megismertem és többször is elbeszélgettem Hriadefskyné Zatyko Annával, megváltozott a véleményem. Elismerem, hogy vannak kivételek. Annával először tavalyelőtt tavasszal találkoztam a SZISZ Nagykürtös! (Velkjf Kr- tí§) Járási Bizottságának titkárságán. Azt hittem, személyében új dolgozóin van a járási bizottságnak, de hamarosan kiderült, hogy csak „kikölcsönözték“ őt a zsélyi (Zelovce) Aranykalász Efsz-ből. Találkozásunkkor hosszasan beszélgettünk a zsélyi ifjúsági szervezet tevékenységéről. Ugyanis több éven keresztül az elnöki tisztséget töltötte be a szervezetben. Időközben férjhez ment, gyereket szült, de hathónapi gyes után ismét munkába állt, a szövetkezet személyzeti osztályán dolgozik. Oj munkabeosztásában jóformán még se-m melegedett, ismét „kikölcsönözték“. Négy hónapig helyettesítette a Szlovákiai Nőszövetség járási bizottságao titkárát, aki tartós betegállományban volt. Legutóbb ebben a „hivatalában“ találkoztam és beszélgettem Annával, aki azóta már Ismét a régi helyén dolgozik. — Szó, ami szó, nem a legszerencsésebb időszakban kerültem ide. Ugyanis most készülünk a Nőszövetség járási konferenciájára, amelynek előkészítése nem kevés gonddal jár. Sok szabadidőm ráment arra. míg az évzáró taggyűlésekről érkező jelentésekből és beszámolókból összeállítottam a tavalyi esztendő mérlegét. Anna férje is a helyi szövetkezetben dolgozik. Kislányuk egyéves. Egyelőre a szülőknél laknak. — A házasság, a családalapítás mennyire változtatta meg kapcsolatodat a társadalmi szervezetekkel szemben? — Változatlanul tagja vagyok azoknak a tömegszervezeteknek, amelyekben korábban is dolgoztam, és lehetőségeimhez mérten kiveszem részem e szervezetek munkájából. És ezt a férjem megértésének is köszönhetem, mert -míg én gyűlésen vagyok, ő van a kislányunkkal. Ha meg mindketten elvagyunk otthonról, édesanyám viseli gondját a kicsinek. Felsorolni is sok Anna közéleti, társadalmi tisztségeit, nem még mindegyikben tevékenykedni! Tagja a Csemadoknak, a Nőszövetségnek, a szövetkezet tűzoltószervezetének, a HSZ alapszervezetének, a sportegyesületnek, továbbá a járási béketanácsnak, a Nemzeti Front járási bizottságának, a SZISZ járási bizottságának, a Nőszövetség központi és járási bizottságának. — Befejezésül hadd kérdezzem meg: marad-e egyáltalán szabadidőd? — Ha nagyképű akarnék lenni, azt mondanám, beosztás kérdése az egész, de nem így van. Egyet nem szabad elfelejteni: nincs minden nap gyűléfe, összejövetel, próba. Tehát jut idő pihenésre, olvasásra, tévézésre és nem utolsósorban a családra. És hogy teljes legyen a kép: Anna, ez a sokoldalú asszony mindössze huszonhárom éves. Kép és szöveg: BODZSÄR GYULA A SZISZ-ELNÖK FELELŐSSÉGE Lapunk szerkesztősége azzal a kéréssel fordult néhány SZISZ-alapszervezet elnökéhez, hogy válaszoljon az alábbi három kérdésre: 1. Milyen jelentős tettel, tevékenységgel segítette elő szervezetetek az elmúlt Bt évben munkahelyetek, iskolátok, városotok, falutok, szövetkezetetek fejlődését? 2. Milyen problémákkal találkoztál leggyakrabban elnöki munkádban? Mi volt a SZISZ-munka leggyöngébb pontja az elmúlt időszakban szervezetetekben, és hogyan oldottátok meg vagy szeretnének megoldani? 3. A SZISZ-munka egyes területein jelenleg mire helyezitek a legnagyobb hangsúlyt? — Amikor átvettem a SZISZ-elnöki feladatot, tudtam, mi vár rám, ismertem szervezetünk tevékenységének jó és rossz pontjait. Elmondhatom, hogy jó a kollektívánk, arai nagy résfeben Molnár Józsefnek, az előző elnöknek az érdeme, hiszen jól irányította az alapszervezet munkáját. Bizakodva nézhetek a jövőbe, mert fiafaliaink tele vannak odaadással és tenniakarással, pozitívan viszonyulnak a szervezeti élethez. 1. Alapszervezetünk igyekezett bekapcsolódni abba a társadalmi aktivitásba, amely jellemző falunk tőmegszervezeteire. Elsősorban kultúrműsorokat készítettünk, hogy színesebbé tegyük a falu életét. Ezeket a programokat bemutattuk egyrészt a falu lakosságának, másrészt a szövetkezet tagságának, hiszen a helyi szövetkezet nagyban támogatja a munkánkat. A nemzetközi nőnapra összeállított műsorunkat nagyon jónak tartották. Az egyik számban például hat fiú nőnek öltözve lépett fel, humoros jelenetük megnevettette a közönséget. A fiúk a férfi és női divatot mutatták be a hatvanas évektől kezdődően- napjainkig. Ezenkívül műsorral köszöntjük a nyugdíjasok napján és más alkalmakkor az időseket. Legkedvesebb rendezvényünk a Télapóünnepség. Tavaly én voltam Télapónak felöltözve, s mondhatom, nekem is nagy élmény volt. Csézával, lóval jártuk be a szövetkezethez tartozó négy falut: Léget, Nagybakót, Olgyát és Békét. A gyermekek már mindenhol vártak minket. Megszokták, tudták, hogy így lesz, mert nem először csináljuk így. Nagy öröm volt. amikor a cséza megállt a légi művelődési ház előtt. Vártak már a gyerekek. Kiosztottuk az ajándékcsomagokat, és azt hiszem, el is hitték a fáradt Télapó meséjét, azt, hogy a hosszú utat „csakis az ő, a gyerekek kedvéért tette meg. 2. Száznegyvenhat harminc év alatti fiatal dolgozik a szövetkezetünkben, de közülük csak kevesen tagjai az ifjúsági szervezetnek, s ezzel nem lehetünk elégedettek. A helyi pártszervezettel megtárgyaltuk a problémát, és határozatot hoztunk további tagok toborzására. Átszervezzük alapszervezetünket. Három csoportot akarunk létrehozni: az agrolaboratóriumban, a javítórészlegen és a falusi szervezetet. Ez utóbbit szeretnénk tovább fejleszteni. Ügy számolunk, hogy szervezetünk taglétszáma ezáltal 65— 70-je emelkedne. 3. A kulturális műsorokon kívül, amelyeket az első pontban említettem, a közérdekű munkára helyezzük a hangsúlyt. A Nemzeti Fronttal karöltve évente 400—450 óra társadalmi munkát végzünk, kiültetünk 150—200 facsemetét. Szorosan együttműködünk a Csemadok alapszervezetével, valamint a magyar tanítási nyelvű alapiskola Petőfi Sándor píonfrcsapatával. Közösen gondozzuk az elesett hősök emlékművét. Ezenkívül segítünk egyes akciók, például az Iskolai karnevál, a Petőfl-szobor koszorúzás! ünnepe szervezésében. Tervünk, hogy bekapcsolódunk az űlftő- mozgalomba, és benevezünk a fiatal kom- bájnosok „Egy szem se vesszen kárba“ elnevezésű versenyébe. Mivel falunkba most vezetik be az ivóvizet és a gázt. vállaltuk, hogy a gépi munkálatok befejezése után a parkosítást és tereprendezést elvégezzük. Miután felépül a szövetkezet irodaháza, a takarítást, az ablakmosást mi vállaljuk társadalmi munkában, és az épület körül is rendet csinálunk. Tehát a közhasznú munkából alannsan kivesszük a részünket Árva tstvan, a légi efsz SZISZ-alapszervezetének elnöke I
