Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-22 / 16. szám
új ifjúság 4 F ényes Elek 1851-ben kiadott, „Magyarország geographiai szótára“ című munkájának negyedik Kötetében ezt írja a községről: „Szádellő — magyar falu Abauj-Torna vármegyében, Tornához észak-nyúgotra fél óra járásnyira, 54 katolikus, 308 református, 4 zsidó lakossal, református anyatemplommal. Határai részint termékeny, részint köves és sovány; bort termeszt; fűrész és lisztmalma van. Nevezetessé teszi ezen helységet nagy barlangja, mely igen messze elnyúlik, s benne különböző állatok szemlélhe- tők. Földesura gr. Keglevich Gedeon, Boronka^? Marjássy, sm. üt. p. Rosnyó.“ A nagy barlangon Fényes bizonyára azt a ritka szép, pár kilométer hosszú kanyont értette, a- mely a falu végétől néhányszáz méterre kezdődik — ma már rezervátum — egyedülálló növény- és állatvilága van. Ennek a völgynek a bejárata nagy, fehérfogú nyitott szájként meredezik, mintha az egész környéket el akarná nyelni •— egyszerre. A nyelvészek azt állítják, hogy a falu ts e völgy bejáratáról kapta a nevét. A Szád- elő e szerint szóösszetétel lenne, melynek előtagja, a »szád” a száj főnév kicsinyítő képzős alakja, a Szádelő tehát „kis száj előtti hely“. De akármilyen is ez a száj, kicsi vagy nagy, a közeli cementgyár porfellegét nem mindig tudja elnyelni, s amit lenyel belőle, az som használ neki... 1828-ban 44 házból áll a falu a völgy torkolatában. Az új lakosok csakhamar templomot építenek. A faluban többször pusztított tűzvész. 1811-ben és 1904—05 között teljesen leégett, kivéve a parókiát és a templomot. Viszont az első világháború nem okozott tetemesebb károkat Szádelőben. A második annál inkább, két hétig állt itt a front. 1945 után megkezdődött az újjáépítés, és meginduli a tanítás a szádelői iskolában is, 1950-ig csak szlovák nyelven. A magyar tanítási nyelvű iskola első igazgatótanítója Tóbiás József volt. Jő tíz évvel ezelőtt az iskola, tavaly meg az óvoda is megszűnt, mert kevés volt a gyerek. Most Szádudvarnok- ra vagy Tornára járnak az óvodások, iskolások. Szádelő (Zádief) ma mintegy 240 lakosú kisközség, körülbelül nyolcvan házzal, szinte száz százalékig magyar lakossággal. Nagy részük a földműves-szövetkezetben dolgozik, de sokan járnak a tornai cementgyárba, sőt néhá- nyan a Kelet-szlovákiai Vasműbe is. A nyolc falut egyesítő szövetkezet Újfaluban (Nová Bodva) székel, de Szádelőben is van gazdasági udvara. A hatvanas évek elején egyesült három falu: Szádelő, Szádudvarnok (Zádielske Dvorníky) és Méhész (Véeláre) szövetkezete. A szövetkezet vezetősége s vele együtt a helyi nemzeti bizottság is Szádudvarnokra került, s e három kisközséget — összlakosságuk még talán ma sem éri el az ezret — a mai napig innen irányítják. A cikkben szereplő adatok legnagyobb részét is itt tudtam meg — Milicky Sándor hnb-titkártől és Anna Spisáková- töl, a hnb dolgozójától. Szakadó esőben sétálok végig a főutcán. A falut átszelő patak most bő vízzel fut le medrében, de nem is olyan régen — ősztől egészen a tavasz kezdetéig — a falusiak nem hallhatták csörgede- zését: a nagy csapadékhiány miatt elapadt. A tavalyi aszály nagy gondokat okozott nemcsak e vidéken, hanem Kelet-Szlovákia nagy részének ivóvízellátásában is. A kiadós hő és az azóta lehullott eső azonban feltöltötte a talaj vízkészletét, s a patak vize újra keresztülnyargalhat a falun. Gyors folyású, tiszta vizű patak ez, s állítólag nagy szerepe volt a szádelői völgy csodálatos szikláinak kialakításában. A víz eróziója mállasz- totta, formálta a kőzeteket. Egy hangulatos falnrész a templommal A HEGY SZÁJA ELŐTT A helyi hangszóró — mintha fel akarna vidítani e hidegben, ropogós magyarnótákat kezd kiabálni a néptelen utcában. Majd hirdetés következik: „Értesítjük a kisállattenyésztőket, hogy a takarmány! részesedésüket ma délután kivehetik Olajos Gyulánál." Ennek nagyon megörülök, mert hiszen Olajos Gyula nevét, aki a község Csemadok-elnöke, már a hnb-n feljegyeztem, s a kisállattenyésztőkről Is hallottam egy-két jó szót. Medvetermetű komondor mordul rám Olajosék udvarából. A gazda veje jön elém, ő kísér be a házba. Kupái László is ott van, aki a kisállattenyésztők szádelői helyi szervezetének vezetője. Először őt faggatom. i— Szervezetünknek 61 felnőtt és 20 iskoláskorú tagja van — mondja. — Célunk az állattenyésztés támogatása a faluban. Tagságunk olcsóbban kapja a takarmányt, állataikat rendszeresen állatorvos ellenőrzi, ezenkívül előadásokat is szervezünk. 1986-ban mint kiállítók már Nyitrára (Nit- ra) ts eljutottunk az országos kiállításra, ahová dísztyükokat és nyulakat vittünk. — De a szervezet bizonyára nemcsak dísztyűkok és nyulak tenyésztésével foglalkozik? — vetem közbe. • — Nem! Tavaly például beszolgáltattunk 3200 tojást 650 kilogramm nyúlhúst, 60 db bárányt, körülbelül 300 kiló juhgyapjút... Engedje meg, hogy néhány aktívabb tagunkat név szerint is megemlítsek — teszi még hozzá Kupái László. — A kiállításokon leső Ernő, Stecz Sándor és jómagam állatai szerepeltek, de nem hagyhatom ki Olajos Gyulát és Juhász Ferencet sem, akik nagyon sokat dolgoznak szervezetünkben. Míg beszélgetünk, kopogtatnak az első emberek a takarmányért, amely zsákokban már ott áll Olajos Gyula pincéjének torkában. Nem sietnek, így néhány szót még válthatunk a házigazdával. Megtudom, hogy már nyugdíjas, de hosszú Ideig juhász volt a tornai gazdasági udvarban. Most ugyan csak második éve elnöke a falu Csemadok-szervezetének, de 1962-tól 1974-ig ugyancsak ő töltötte be ezt a tisztséget. — Jelenleg 50 tagunk van — mondja. Nagyobb részük fiatal, de elég nehéz őket bevonni a munkába. Régebben könnyebb volt szervezni, összehozni az embereket, sokat kirándultunk, színdarabot játszottunk. Igaz, tavaly, sikerült begyakorolnunk egy esztrád- műsort, amellyel közönség elé Is léptünk, de az idei húsvétra tervezett színdarab csak terv maradt. A fiatalok nem jártak el a próbákra ... Időközben alaposan összegyűltek a takarmányért érdeklődők, nem tarthatom fel tovább a házigazdát és Kupái Kászlót, hisz a tápot ők fogják osztani. Jó munkát kívánva elköszönök. A tornai cementgyár pora miatt egyre kevesebben akarnak Szád- udvarnokon letelepedni. Kedvezőtlen széljárás esetén a por Szád- előre is felér, akkor ott sem lehet fehérneműt teregetni, s gyakrabban kell ablakot mosni. Ide azonban mégis kevesebb jut a piszokból, így Szádelő most Inkább fejlődik, mint a szomszédos, lélek- számban nagyobb település. Az utóbbi öt évben 13 ház épült e falucskában, s 14 házhelyet mérnek majd ki a kertek végén, a tornai szőlők felé eső területen. Átmegyek az Olajosék háza előtti hídon. Szemben új, emeletes családi ház. Kádár Lászlóé, a szádudvarnoki gazdasági udvar fiatal állatgondozójáé. Laci Szádelőben született, s azok közé a ritka itteni legények közé tartozik, akik falubeli lányt vettek feleségül. 1984-ben házasodtak ösz- sze. Van egy kislányuk, és már felépült a szép, nagy családi házuk is. Laci épp a pincéjét meszeli, amikor megzavarom őt. A nappaliban telepedtünk le. — Szepsiben érettségiztem, a mezőgazdasági műszaki szakközépiskolában. Először itt dolgoztam a faluban, javító voltam a szövetkezetben, de Inkább elmentem tehéngondozénak, mert így többet keresek. Kell a pénz, a feleségem most nem dolgozik, itthon van a kicsivel. — Övoda nincs a faluban. Ha nagyobb lesz a kislányotok, hová teszitek? — kérdezem tőle. — Még nem tudjuk. Lehet, hogy naponta hordjuk majd Szádudvarnokra, de az ts lehet, hogy valamelyik nagyszülő elvállalja. Sőt az is, hogy a feleségem itthon marad vele. Természetes, hogy Laciék soha nem vágytak el Szádelőből, hiszen itt nőttek fel, s aki gyermekkorától ilyen gyönyörű természeti környezetben él, az nehezen szakad el onnan. — Barátaimmal gyakran jártunk a völgybe. Még télen is, sítalppal. Sokszor megtörtént, hogy elsiklot- tunk Barkára (Börka) és vissza. Ez jópár kilométer. Kádár László feleségével és kislányával. Rusznyák Pál (jobboldalt) és családfa, balra az épp náluk vendégeskedő sógor Kupái László, Milicky Sándor és Olajos Gyula (balról jobbra) takarmányosztás előtt az Olajos-táz pincebejáratánál. Elmondja még azt is, hogy családjával ma is sokszor kisétálnak a sziklák közé, a természetbe. A ház körül még mindig sok a munka, de feleségével — ha csak tehetik — táncmulatságba is elmennek. Három évvel ezelőtt turistaként sétáltam át a falun, a völgybe igyekeztem. A falu végén kis cigánygyerekek játszadoztak, s én lefényképeztem őket. Megígértem, hogy a képeket elküldöm, de elvesztettem a címeket, azután meg is feledkeztem a dologról. Most eszembe jutott, és elhoztam a ké- Deket. Rusznyák Pál, felesége Katalin és öt gyermekük a faluvégi pásztorházban lakik, amely a szádelői szövetkezet tudajdona. A családfő a szádelői gazdasági udvarban dolgozik, az állatokat eteti. 1980- ban költözött a faluba, azelőtt Tornán dolgozott, ott ts laktak. A felesége otthon van a gyerekekkel. — Az emberem nem enged dolgozni — mosolyog férjére az asz- szony. — Azt mondja, maradjak itthon a gyerekekkel. így is van elég munkám. Bent a házukban beszélgetünk, amely bizony elég kicsi. Az egész család egy szobában alszik, nem Is tudom, hogy férnek el. — Mi szeretnénk nagyobbat, de építkezésre nem gondolhatunk, mert a pénz hamar elfogy, 2000— 2400 koronát keresek, s a gyerekeket etetni, ruházni kell. Azt ígérték, hogy a szövetkezettől kapunk nagyobbat, de azt még nem tudom, hogy mikor. Itt van náluk a sógor is, az asz- szony testvére. Kicsalogatom őket az utcára, hogy lefényképezhessem a családot. Megígérem nekik, hogy ezeket a képeket már korábban elküldöm. Ügy látszik, nem hagy el az újságírói szerencse — megtudom ugyanis, hogy este SZISZ-gyűiést tartanak az ifjúsági klubban, mely a művelődési ház épületében kapott helyet. A szádelői szervezet nagyon fiatal, az idén januárban alakult körülbelül 20 taggal. Elnöke Józsa Albert, aki most fog érettségizni a Szepsi (Moldava n. Bodvou) Gimnáziumban. Mire leérek a klubba, a gyűlés már véget ért, de a fiatalok nagy része, körülbelül tizenöten, még ott ülnek, szórakoznak. Szabó Szilvia kassal diák, közgazdasági szakközépiskolába jár, Szabó Judit Szepsiben tanul, a magyar tanítási nyelvű gimnáziumban, Bábás Aliz az Újfalui Efsz-ben, Bábás Zsolt a tornai cementgyárban dolgozik, Skubják Irén pedig elárusítónő Szepsiben. — A gyűlésen főként a húsvéti bálról volt sző — mondják a fiatalok. — Eredetileg a Csemadok szervezte volna, de mivel a színdarabból nem lett semmi, a bálról lemondtak... Mi viszont szeretnénk megszervezni. — A színdarab betanulása állítólag azért maradt félbe, hogy nem jártatok a próbákra — mondom. — Tizennégy szereplőt ilyen kis községben nagyon nehéz összehozni. Valamilyen könnyebb, kevesebb szereplős darabot kellett volna választani — védekeznek ők. Bekapcsolják a magnót, a fiatalok csoportokba verődnek, szórakoznak. A klub naponta nyitva van, és 10—15 ember mindig ösz- szegyűlik benne. Nyaranta, ha melegebb van, a buszmegálló bódé- iában találkozgatnak, kellemesebb a friss esti levegőn, mint bent. K éső este van, amikor kocsiba szállók és elhagyom Szád- előt. Az eső még most is esik. A víz majd beszivárog a kőrepedéseibe és tovább mállasztja a völgy szikláit. Csak a falut el ne vigye az áradási KLINKO ROBERT (A szerző felvételei)
