Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-01 / 13. szám
09MKHMBM8BS8SBHBBBBMP1 Ez nem hazugság, nem is füllentés, csak egy csinos kis fül sélték, hogy Lúdas Matyi háromszor elfenekelte Döbrögit, nem biztos, hogy ő Is kacagott. A tanár se mindig nevet a diákok tréfáin. Egy-két kivételtől eltekintve. Nézzünk példaként néhány diákcsínyt, tréfát. Anyagomat a Somorjai (Samorln) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium III. B osztályában és ismerőseimtől gyűröttem. A diákok száméra á legkellemesebb, ha a tanárt úgy ugrathatják, hogy abból valami kis hasznuk van: például elhúzódik az óra, elmarad a feleltetés stb. A somorjaiak fizikaórára mindig egy másik tanterembe költöznek, fel az emeletre. Történt egyszer, hogy az egész osztály elbújt a fizikai szak- tanterem ablakfüggönyei mögé. A tanár kereste az osztályt, nem találta sem itt, sem az eredeti helyén, egy emelettel lejjebb. De miután megoldódott a rejtély, jót nevetett rajta. A következő óra előtt is elrejtőzött az osztály. A tanár rögtön tudta, honnan fúj a szél, kereste őket a függöny mögött. Csakhogy ők most az san. Sokszor a tanárok szándéka ellenére Is. Április elseje volt, péntek. Egyik egyetemista ismerősömnek azt mondta a tanár, hogy holnap, azaz szombaton tanítás, el ne felejtsen gyakorlatra jönni. „No, engem nem fogsz felültetni!“ — gondolta barátom. És nem ment el. De nem volt szerencséje, mert a tanár, mivel jó előre figyelmeztette, elég szigorúan bírálta el a mulasztást. Hanem a diákok egymással is tréfálkozhatnak. Az április elsejei Ide- oda küldözgetés szinte mindenütt divat. Egyik ismerősöm meg az osztálytársai egy fiatalabb srácot elküldték a vaskereskedésbe g-kulcsért. A srác el is ment. Legnagyobb meglepetésükre az eladó lány majdnem adott neki, de előbb megkérdezte főnökét, hogy van-e, s csak ekkor derült ki a turpisság. A tréfán, ha jól sikerül, nagyokat lehet nevetni, de mindig tudni kell, mivel, kivel és hogyan szabad viccelni. Móricz Zsigmond Forr a bor című művében, amely gimnazista éveDe ezek csak ártatlan dlékcsfnyek. Akkor hol kezdődik a hazugság? A somorjai gimnazistáknak is feladtam ezt a kérdést: Mi a hazugság, szerintük mikor ítélendő el? A válaszokból kiválogattam néhányat: „A hazugság akkor hazugság, ha volna más kiút is, de mi egy bizonyos szituációban, bajban mégis a hazugságot választjuk, mert így köny- nyebben el tudjuk intézni a dolgot. Akkor nem ítélendő el, ha a hazugsággal esetleg megmentünk valakit nagyobb csalódástól, bajtól.“ „Akkor hazugság a hazugság, ha azért hazudik valaki, hogy saját magát valaki más rovására jobb színben tüntesse fel, s más kárára előnyt szerezzen. Szerintem ez minden esetben elítélendő.“ „Szerintem a hazugság, mindig elítélendő, de különösen akkor, ha ugyanazon személy már többször, egymás után is elköveti anélkül, hogy erre valamilyen oka lett volna.“ Elnarad a fizika? Na, ne ugrassatok! Április elseje az ugratások, tréfák, füllentések napja. Mint ahogy az időjárás bolond hónappá teszi az áprilist, úgy akarják bolonddá tenni e hónap első napján egymást az emberek. Ezen a napon mindent szabad, még azt is, amit egyébként rossz néven vennének egymástól a füllentge- tők. De tréfálkozni, füllenteni, sőt hazudni az év többi napján is szoktunk, hiszen humor és vidámság nélkül meglehetősen sivár lenne az életünk. A lódítás és a hazugság azonban sok esetben elkerülhető lenne, sőt az utóbbi erkölcsileg is elitélendő. De vajon mikor? Meddig füllentés a füllentés, s honnan fogva hazugság? A megítélés nagyon szubjektív, koronként és egyénenként változó. Az a mondás, hogy a cél szentesíti az eszközt, ma már nem erkölcsös. De mindig, mindenki elítéli-e ezt a magatartást? Talán érdemes lenne közelebbről is megvizsgálni e fogalmakat: tréfa, füllentés, hazugság. Vegyük sorra őket! Tréfa, ugratás Az; hogy ki hogyan fogadja a tréfát, ugratást, mennyire érti a viccet, sokat elárul jelleméről, műveltségéről Szép számmal akadnak olyanok, akikkel ;;nem lehet viccelni“. Ha ugratják őket, azért ügy megorrolnak, hogy a merénylőt rögtön ízekre szedik'. Hozzáteszem, ha az ugrató szándéka nem volt ártatlan, a kárvallottnak erre meg is van a joga De ha ártatlan szándékú ugratás miatt valaki felszívja a vizet, akkor arra mindenki ismer egy kifejezést... Az, hogy ki nevet a tréfán, nem csak. műveltség kérdése Ha például annak idején egy földesúrnak elmehazugságával, s tisztában van azzal, hogy amit mond vagy tesz, az nem igaz. Április elseje az ugratások, tréfák, füllentések napja. De nem a hazudo- zásoké. Mert ez utóbbit sem ezen a napon, sem az év többi napján nem lehet igazolni. Még akkor sem, ha a hazudni nem tudót sokan maflának, élhetetlennek tartják. Még akkor sem, ha a társadalmi érintkezés néha — látszólag mintha megkövetelné a ki- sebb-nagyobb Indítást. Ezt bizonyítandó — befejezésül — idézek néhány,, hazugsággal kapcsolatos magyar szólást és közmondást: Sok hazug ember van Innen és túl a Tiszán — állítja a nép, de hazugot a föld Is, víz Is kiveti. Én akkor se hiszek a hazugnak, amikor Igazat mond, mert kutya hazugságnak eb a hitele. Persze, ki nem hazud, hamar hisz, de azért száz hazugság sem ér egy Igazatl Klinko Róbert (A szerző felvételei) Ez már felnőtt, rangbeli urak dolga volt, nem tartozik a „népre“. Füllentés, hazugság Maradjunk még egy kicsit Mőrlcz- nál! Misi diáktársainak a matúra előtt sikerül kilopniuk az érettségi kérdéseit az Igazgatói irodából. Misi Is megkapja a kérdéseket, de a cselekedetet erkölcsileg elítéli... Vivődik. „Hogy 5 felhasználja ezt a lopás útján szerzett előnyt, hogy az érettségin átcsússzon? Azt soha ... Egész életében meg tudta őrizni magát, hogy nem súgott és hogy súgást meg nem hallgatott... Voltak nagyon kínos helyzetek, mikor valóban csak nem jutott eszébe a kellő sző, de ha megsúgták volt, mielőtt eszébe jutott volna, akkor nincs Isten, hogy 6 kimondta volna... Ha nem alázta meg magát Iskolai felelés alatt egy-egy Ilyen kisegítő csalással, most az érettségit szerezze meg Ilyen módon, hogy a fiúk pénzért kilopatják a tételeket, kidolgozzák és a kezébe adják, hogy neki csak le kell másolnia ... Ezt nem. Ezt soha, soha nem teszt meg...“ Erkölcsi tartás vagy büszkeség vitte bele Misit ebbe a moralizálásba? Végül mégiscsak megtette, csalással érettségizett. Meddig fogadható el, s mikor elítélendő a hazugság? A somorjaiak ts füllentettek olykor- olykor tanáruknak. Például az egyik hétvégén a péntek is munkaszüneti nap volt, és az egyik őrén váltig kérlelték a tanárt, hogy írjanak inkább pénteken dolgozatot. A tanár belement, mert megfeledkezett a szabadnapról. Előfordult az Is, mint ahogy minden iskolában, hogy felelés előtt jelentették: nem tudtak készülni az őrára, mert betegek voltak, mert... Hallottátok,...? (Oj Ifjúság, 5. szám) Tisztelt Szerkesztőségi A negyedik bé nevében fogtam tollat, hogy hangot adjak elégedetlenségünknek, melyet Klinko Róbert cikke váltott ki osztályunk körében. A cikk meglehetősen torzan mutatja be, vagy próbálja bemutatni ezt a kitűnő közösséget. A riporter azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy segítsünk neki egy jó cikk megíráséban, ami nem az elcsépelt dolgokat elemzi, hanem valami újat, színeset hoz az Oj Ifjúság lapjaira. Az ötletet jónak találtuk és őrömmel meséltük neki mindazt, amit együtt vétett az osztály a négy év során. Ám a várva várt cikkben mélyen csalódtunk, mivel az csak részben fedi a valóságot, és az osztályt egy jellemtelen, züllött társaságként mutatja be. Elégedetlenségünk oka a rólunk állított valótlanságok sokasága. Kezdve mindjárt az elején: nekünk állítólag majdnem elmaradt a szalagavatónk. Nos. Ilyenről sző sem volt, csupán az ilyenkor szokásos kultúrműsort húzta keresztül a kultúrház leégése. A szalagavató annak rendje-módja szerint zajlott le a jő előre kiszemelt és lefoglalt helyen, az igazgatóság és a tanárok beleegyezésével és támogatásával. A második aprő tévedés: a ml osztályfőnökünk, nem a járás, de talán az egész ország legjobb osztályfőnöke, és nem Is olyan szigorú, mint azt a cikkíró állítja — állítólag ránk támaszkodva. A legnagyobb félreértésre az a rész adott okot, amely taglalja a kollektíván mulasztott, magyarán szólva el- lőgott órák történetét. Nem csak az a baj, hogy sok benne a pontatlanság és a túlzás, hanem az is, hogy általánosít, és így úgy néz ki, mintha mi nap mint nap önkényesen felcserélgetnénk a tantermeket, hogy Ily mődon húzzuk, el az órát, holott erre csak egyszer volt példa. Az előző tanév végén, az utolsó (!) őrén az elektrotechnikusok fent maradtak közgazdaságtanra, az ökonómusok pedig lementek az elektrotechnikai laborba. Mondom, csupán egyszer csináltuk és akkor sem aratott osztatlan sikert a tanári karban, úgyhogy a tantermek esetleges további felcserélgetéseiről a saját érdekünkben lemondtunk. A Télapó valóban megkérdezte a tanárokat, hogy jók lesznek-e vagy sem, de semmi esetre sem tegezte le őket. Nagyon belemerültem az frásba. Nem akartam én ennyit frni, de rövidebben nem tudtam elérni azt, amit remélem, hogy elértem: felvilágosítani a félrevezetett olvasót arról, hogy a NÉGYBE, a Dunaszerdahelyl Magyar Tannyelvű Gimnázium 4. B osztálya nem egy jellemtelen, szemtelen csürhe, csupán egy jő kedélyű társaság. A IV. B és Tallósi Miklós Nem, nem is akarom látni a matematikát! asztal alá bújtak. Szóval Ilyenekkel fői elmegy az óra, s ez — kivált a fizika esetében — fölöttébb hasznos dolog. Egy másik gimnázium egyik osztályának diákjai április elsején megfordították az osztályt. Nem fel, hanem meg. A padokat úgy rakták, hogy háttal üljenek a katedrának. De a szvetterüket, zakójukat fordítva vették fel, hogy azok helyes Irányban legyenek. A tanár nem lepődött meg, sőt... Ugyanebben a gimnáziumban szokás, hogy a ballagás előtti napon a negyedikesek pizsamában mennek Iskolába. Hogy miért, azt nem tudom, azt viszont Igen, hogy ennek nem minden osztályfőnök örül. Somorján egyszer az is megtörtént, hogy egy gyakorlati órán egy fémgolyő begurult a szekrény alá. A tanárnő egy srácot hívott segítségül, hogy közös erővel szedjék ki a rakoncátlan golyócskát. A fiú csak piszkálta a golyót, de ahelyett, hogy kifelé lökdöste volnav állítólag egyre csak beljebb pöckölte. A tanárnő meg mind mélyebbre hajolt a golyó után, a szoknyája meg egyre emelkedett... Igaz, a srác erősen tiltakozott e gyanúsítás miatt: ha már nézni akar, akkor inkább a lányok szoknyája alá les. A felsorolt néhány esetben a diákok ugratják a tanárokat, de megtörténhet-e ez fordítva is? Bizonyoinek regénye, sok diákcsínyről ír, de nem mindegyikről szimpátiával. Kiss Pali úrifiú volt, Nyilas Misi, az frő regénybeli mása szegény. Egy osztályba jártak. Pali egy ízben hahoták közepette mesélte Misinek, hogyan küldte el postán Kolozsvárott tanuló joghallgató barátjának az Itthon hagyott cilinderét: Már harmadszor sürgeti, hogy bál lesz, s a régi cilindere defektet kapott... Hát a cilindert feladtam a postái-^ .. — s kacagott. — Tudod hogy... Vi cilinder szélét kifúrtam, s abba fűztem bele zsinóron a cédulát. így — s levette a kalapját és megmutatta! Hahaha, hogy fog Örülni neki, ha megkapja ... hahahaha ... mit szólsz ehhez az ötlethez? Misi akaratlanul nevetett, de meg volt botránkozva. Mulatságos, az igaz, de fel is volt háboroöva, mert arra gondolt, hogyha ezt a viccet vele tennék meg, megütné a guta dühében ...“ Orl vicc volt ez Móricz szerint, s nem Is igen mulatságos. Hát még a bosszúállásnak az a módja, ahogyan az érettségi után Kiss Paliék egyik nem kedvelt tanárukkal elbántak. Ellopták a klsbárányát, meghívták a tanárt vendégségbe, s megetették vele. Ügy, hogy ő nem sejtette, mit eszik. Csak később tudta meg. Az úrt- fiúk ezt a tréfát már nem is mondták el szegényebb, volt osztálytársaiknak. Mintha ez már nem diákcsíny lett volna, hanem úri hecc. „A hazugság akkor elítélendő, ha valaki úgy hazudik, hogy azzal másoknak fájdalmat okoz vagy hazugságával megsért valakit.“ „A hazugság megmagyarázható, például akkor, ha valaki kényszerből teszi.“ A kérdést még hosszas bölcselkedés után sem tudnánk kielégítően megválaszolni. Annyiban mindenesetre a diákok Is megegyeztek, hogy a hazugság különösen akkor erkölcstelen cselekedet, ha a hazudozót önző célok vezérlik. Ha másoknak ártani, önmagának hasznot szerezni akar a Április elseji elmélkedések DIÁKSZIPORKÁK
