Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-01 / 13. szám

AZ ÉLET FOLYÓJÁBÁN Néhány évvel ezelőtt úgy emleget­ték a cseh könnyűzene ma már nép­szerű előadóiét. Lenka Filipovát mint gitáros kislányt. Annak idején la­punkban is közöltünk róla szóló írást. Mivel népszerűsége a hónapok telté­vel egyre nagyobb lett, úgy gondol­juk, olvasóink szívesen fogadják a vele készített interjút: — Énekesnő, gitárjátékos és zene­szerző vagy — összeegyeztethető mindez? — Természetesen, hiszen a külföl­di popzenében sem ritkaság ez- a sok­rétűség! — Hogyan bírod szusszal ezt a nagy megterhelést? — Bevallom, hogy sok erőmbe ke­rül mindez, persze barátaim, ismerő­seim is nagyon sokat segítenek. — Ha egyszer olyan helyzetbe ke­rülnél, hogy e professziók valame­lyikétől meg kéne válnod, melyik lenne az? — Ezen még nem gondolkodtam, de nem szívesen hagynám abba az ének­lést és a gitározást. Nem szeretném megszakítani a kapcsolatot a hallga­tókkal. Ha nagyon választanom kelle­ne, a komponálást fejezném be, hl­PI PIT É R = szén Jelenleg ezt még rendszertelenül művelem. — Manapság nagyon népszerű vagy országszerte, de az ehhez vezető út bizonyára nem volt ilyen egyenes ... — Ez nem csak az én problémám volt, hiszen minden kezdő csapat, il­letve szólista szeretne rövid időn be­lül az élvonalba kerülni. Nálam ha­talmas törés következett be az éne­kesi pályafutásomban, amikor Fran­ciaországba mentem tanulni. — Még mielőtt Párizsba mentél vol­na, sokat szerepeltél Karel Gott mű­soraiban. Mit adott neked ez a lehe­tőség? — Azt hittem, hogy a karrierhez ennyi is elég. Nem tudatosítottam azt sem, hogy állandó kapcsolatban kell lennem rajongóimmal, nem szabad a háttérbe szorulnom. Franciaországban azonban nem szorultam kényszerpi­henőre, hiszen rengeteget tanultam, s a tanultakat ma nagyon is kama­toztatom. — Tehát pályafutásod igazából Pá­rizsban kezdődött? — Mint hivatásos zenész, illetve előadó akkor lettem. Rengeteg ener­giát és időt szenteltem ennek a fog­lalkozásnak. — Amikor másodszor „útnak in­dultál“, többször együttműködtél Ka­rel Vágnerrel, Hana Zagorovával, majd Karel Zichhel is. Ez az együttműkö­dés azonban nem tartott nagyon so­káig ... — Mindig is szívesen emlékszem vissza erre a rövid időszakra, hiszen tapasztalt előadókkal működhettem közre, sokat tanulhattam tőlük. Ké­sőbb már éreztem, hogy itt az ideje valami önállót is alkotni, végre szó- lőpályára lépni. Sajátos hangzást, sa­játos stílust akartam létrehozni. — Ez sikerült is. Nem lehetett vi­szont könnyű mindent egyedül elérni. — Amikor a Domino együttessel el­indultam a szólópályámon, sokan nem tudták elképzelni, hogy képes leszek egy egész estét betöltő programot összehozni. S ma már második kon­certműsorunkkal Járjuk hazánk na­gyobb városait, és külföldön is fel­léptünk. — Mit változtatnál meg az életed­ben? — Jó lenne, ha rájönnének arra, milyen szép is az élet. És mindenki­nek jobban kellene vigyáznia az e- gészségére. — ír — A Pipitér kisszínpad, amely a Fü­lek! [Filakovo) Magyar Tanítást Nyel­vű Alapiskola égisze alatt működik, nem Ismeretlen olvasóink előtt. Ke­rekes Éva tanítónő vezetésével már negyedik éve működik a csoport. És elmondhatjuk: a konkurencia már há­zon belül is megvan, mert az iskolá­ban további csoport működik, a Ka­zinczy Kisszínpad. Az eddigi mérle­get tekintve a Pipitér a sikeresebb, hiszen alakulásának első évében már Járási második lett, és kiegyensúlyo­zott teljesítménye Jóvoltából a leg­jobbak közé Jutott, a Duna Menti Ta­vasz országos seregszemlén kétszer részt vettek, és mindkétszer a leg­jobb műsorválasztás díját kapták a zsűritől. Vezetőjük szívesen emlékezik visz- sza ezekre a darabokra. — Habár nem ez Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a fődíl, de mind­kétszer oszthatatlan sikert arattunk. Első éyben Carlo Collodi Pinocchio című mesejátékénak dramatizált vál­tozatát adtuk elő, a XI. Dpna Menti. Tavaszon pedig Várhidi Attila Lúdas Matyi 86 című darabjával érdemeltük ki ezt az elismerést. A központi rendezvényeken kívül az együttes ott van valamennyi isko­lai megmozduláson, de rajgyűléseken is felléptek már, és vendégszerepei­tek a sídi (Síd) alapiskolában, a Cse- madok-rendezvényeken és máshol. Most járási versenyre készülnek. Az idén még nehezebb lesz a továbbju­tás, mivel most már nyolc csoport közül kell kiválasztani a legjobbat, a győztest. Várhidi Attila magyarorszá­gi szerző „A becsületes tolva) Marci" című népmese-feldolgozását gyakorol­ják. Amikor a tervekről faggattam Kerekes Évát, ennyit árult el: — Idén is szeretnénk hagyomá­nyainkhoz híven szerepelni. Célunk továbbra is kivenni részünket a nem­zetiségi kultúra ápolásából és a gyer­mekek kisszínpadi mozgalom további fellendítéséből. — polgári >— A szerző felvételén a Pipltér próba közben POP-ROCK HÍREK Ügy látszik, az idő múlása nem árt a kemény rockzene népszerűségének. A régi nagy bandák mellett, amelyek tart­ják pozíciójukat az élbolyban, egyre- másra újabbak nevét kell megtanulnunk. Sőt, egyre gyakrabban tűnik fel a fé­mes zene a slágerlistákon is. Példa erre a svéd Europe vagy a tengerentúlt Bon Jovi dalainak sikere. A kevésbé ismer­tek közűi a brit Magnum van feltörő­ben. Az ő lemezeik producere Roger Tay­lor, a Queen együttes dobosa. A Scor­pions hagyományait folytatja egy tehet­séges nyugatnémet csapat, a Sinner; ve­lük a jövőben mindenképpen számítania kell a konkurenciának. Szigeti Ferenc, az egykori Corvina és a Karthágó frontembere két év pihenő után ÚJ zenekart szervez. A Kenguru névre keresztelt csoport tehetséges, ám a nagyközönség előtt még Ismeretlen tagokból állt össze. Magyarországon készítette Vörös rózsa című dalának videoclipjét az Alphaville együttes. Ebből az alkalomból Interjút adtak a trió tagjai. A válaszokból kide­rült, miért nem koncertezik az Alpha- vüle: „Stúdiózenekar a miénk, s mivel fogynak lemezeink, nem tartjuk fontos­nak a koncertezést, annál is inkább, mert a turnék általában veszteségesek. Az Alphaville eddig csak egyszer lépett fel élőben, tavaly nyáron Nyugat-Berlin- ben az antlnukleáris fesztiválon. Ügy érezzük, nem tudjuk a színpadon meg­valósítani elképzeléseinket, Illetve csak méregdrága berendezésekkel, népes stáb­bal. Ezért választottuk a videót. Mind­annyian nagyon képszerűen gondolko­dunk a zenéről. A country „három gráciája“, Dolly Parton, Linda Rodstadt és Emmylou Har­ris közös turnéra indult. Ebből az alka­lomból kislemezt is készítettek,' amely­nek slágerdala a „Megismerni őt annyi, mint megszeretni“. Elkészültek Zorán új albumának stű- dlófelvételei. A sorrendben hetedik nagy­lemez érdekessége, hogy az eredeti da­lok mellett rákerül egy Dlre Straits- feldolgozás is. Egyébként Zorán és zene­kara ezekben a napokban hathetes ten­gerentúli meghívásnak tesz eleget; az Egyesült Államok nagyvárosaiban kon­certeznek, s „átrándulnak“ Kanadába is. Somorjai S. Sándor A KARMESTER A zenetörténet számos kiváló kar­mestert ismer, de talán egyet sem övez olyan tisztelet, mint Arturo Tos- canlnlt, a pármai garlbaldista szabó­mester fiát, aki tökélyre emelte ezt a művészetet, pedig puszta véletlenül vette kezébe a karmesteri pálcát. 1880-ban történt Rio de Janeiróban, hogy egy olasz operatársulat Aida- elöadása karmester nélkül maradt. Egy 19 éves csellista — Arturo Tos­canini, „a szakáll nélküli“, ahogy a brazil lapok emlegették — felállt, és elejétől végéig kívülről vezényelte el az egész operát. Ezzel megalapozta hírnevét, és el is dőlt a sorsa. A tulajdonképpeni munka azonban csak ezután kezdődött. Munkabírásá­ról legendákat szőttek. Feljegyezték róla, hogy napi öt órát aludt. Igé­nyes, szinte kíméletlen volt magával szemben, de ugyanilyen teljesítményt kívánt a zenekartól é6 az énekestől is. A partitúra iránti hűségben nem ismert megalkuvást. Mások átírták Bachot, Handelt, Wagnert, Mendel­ssohnt, Toscanini sohasem engedett egy hangjegyet sem a szerző művé­ből. „Én csak azt vezényelem, ami a partitúrára írva van“ — mondta ellentmondást nem tűrő nyomatékkai és szerénységgel egyben. Próbáira nem engedett be lehetőleg senkit. Egyszer sikerült bejutnia Stefan Zweig írónak, így tudjuk, hogy a karmester különböző nyelveken szit­kozódott, ha a zenekar valamelyik tagja „mellézenélt“. Munkában megmutatkozó követke­zetességénél talán csak emberi maga­tartása volt szilárdabb. Bolognában, 1928 egyik rossz emlékű napján Mus­solini hatóságai kényszeríteni akar­ták, hogy egy operaelőadás előtt a fasiszta ifjúság La Giovinezza című indulóját vezényelje. Toscanini meg­tagadta és távozott. Nemcsak az épü­letből, hanem Olaszországból is. Ba­rátai már a letartóztatástól féltették Toscaninit, aki 1898 óta állt a milá­nói Scala élén, 1907-től pedig a New York-i Metropolitan ünnepelt karmes­tere volt. Az első és második világháború után is számos hangversenyt adott a világháborús sebesültek, üldözöttek és emigránsok javára. Adakozott a má­sodik világháborúban megsérült Sca­la újjáépítésére. Emberi és politikai helytállása egyformán példamutató. Nem kereste a népszerűséget, ki sem állhatta a villanófényes fényképésze­ket — mégis mindenkinél népszerűbb Európában, Amerikában egyaránt. 1930-tól kezdve a salzburgi ünnepi Játékokat példátlan színvonalra e- melte a Fidélio, Varázsfuvola, Tristan és Izolda, Tdhnhäuser, Falstaff, Or­pheus (a Gluck-opera), a Missa So- lemnls és a Verdi-rekviem kiváló elő­adásaival. ö volt az első nem német,; karmester, akit meghívtak Bayreuth- ba, ahol 1930-ban és 31-ben a Mester­dalnokok, a Tristan és a Parsifal elő­adásaival kápráztatta el a világ leg­igényesebb Wagner-ismerőit. De Hit­ler uralomra Jutása után a bayreuthl meghívást nem fogadta el többé. U- gyanakkor jeruzsálemi és egyiptomi hangversenyeivel nyíltan állást foglalt a zsidőüldöztetés ellen. Ausztria né­met megszállása után már Salzburgba sem ment el; évi munkásságának ezt a részét Svájcban fejtette ki. A má­sodik világháború után nem volt haj­landó hazatérni Olaszországba addig, amíg a király nem mond le. 1930-tól fogva dolgozott a New York-i filharmonikusokkal. 1938-ban saját zenekart alapított (NBC), ennek tolmácsolásában vették lemezre leg­pontosabban kidolgozott karmesteri teljesítményeit, amelyek máig is utol­érhetetlenek. Az idős mester majd­nem haláláig dolgozott; 85 éves ko­rában vezényelte londoni bűcsúhang- versenyét. Harminc évvel ezelőtt, 1957. január 16-án halt meg, és március 25-én volt 120 éve, hogy megszületett. P. I. |1sz 2 3 4 D 5 6 ‘ 7 2 8 9 10 i 11 13 * 14 15­*1 18 19 20 i s L O 22 23 * m A 26 29 30 31 32 33 34 35 36 37 39 40 41 42 4b­ggT7 •K ü * 49" 50­■a 0 52 54 55 'HT6 57 56* k ■:o 61 62' IP 32^ *• z Z X ÁPRILIS 4. Rejtvényünkben Dénes György fenti című ver­séből idézünk. VÍZSZINTES: 1. A versidézet első része. 11. Gyul­ladás. 12. ZSE. 13. Szemtelenül hetyke. 14. Tab betűi keverve. 15. Szlovákiai városka. 17. Idegen fiúnév. 18. Orosz igenlés. 19. Tömegében Spanyol- ország északkeleti részén élő nép. 21. Disznót le­vág. 22. A moszkvai olimpia mackója volt. 23. Származik. 25. Királyság Kelet-Ázsiában, fővárosa Vientiane. 28. Ezen a másik helyen. 30. Anglia gépkocsijelzése. 31. Gyors nyári eső. 34. Várnak legrégibb belső része. 35. Országos Rendező Iroda. 37. Láma jelzője lehet. 39. Növény része névelő­vel. 40. Rövid férfikabát. 42. A mondás szerint rend a... mindennek. 44. Libanoni gépkocsijel­zős. 45. Hibáztató. 47. A mohamedánok istene. 49. Japán nagyváros. 51. Férfinév. 52. Feszítő eszköz. 54. Tolsztoj: Háború és béke című művének egyik főhőse. 58. Egyformák. 57. Albán pénznem. 59. Domborűan metszett ékkő. 60. .. .-fut, szaladgál. 61. Zseblámpa tartozéka. 63. Iga betűi keverve. 64. Hosszú ideig. FÜGGŐLEGES: 2. ... Regia, Székesfehérvár óko­ri neve. 3. Sétapálca. 4. Vércsoport. 5. Háztartási eszköz. 6. Művelte a kertet. 7. Galambféle, de ki­sebb szürkésbarna tollazatú madár. 8. A nagy­szülő nagyszülője. 9. A kukorica tudományos neve (ZEA). 10. Ékszerként használt megmunkált drága­kő. 14. A versidázet második része. 15. Könnyű kis hadihajó. 16. Svájci folyó. 19. Kommunista Ifjú­sági Szövetség. 20. Verne egyik kapitánya. 22. For­dítva: Omszk folyója. 24. Ünnepelt színésznő vagy táncosnő. 26. Lóeledel. 27. Babból készült sűrű étel. 29. Hazai hegység. 32. Nyugati színes tele­víziórendszer. 33. Ford.: földrengés sújtotta iráni város. 36. Görögkeleti szentkép. 38. Sziget az Égei- tengerben, a monda szerint itt esett a vízbe Dai- dalosz fia Ikarosz. 41. Mezőgazdasági épületek. 43. ... Pelin (1878—1949), bolgár író. 46. Idő­mérők (éh.). 48. Lék szélei. 50. Francia fizikus és csillagász (Francois 1786—1853). 51. Trójai hős neve, kiejtve. 53. Édesvízi hal. 55. Mohamedán fe­jedelem. 56. Az ilyen szó csak panaszt Jelent. 58. Olajos, zsíros. 60. Csüng. 62. Tegnap Is ez volt. 64. Visszaás! Beküldendő a vízszintes 1. ás a függőleges 14. számú sorok megfejtése. A lap 12. számában megjelent rejtvény helyes megfejtése: Minél erősebb a munkaszeretet, annál magasabb a kultúra. Könyvet nyert őszi Attila, Stúrovo.

Next

/
Thumbnails
Contents