Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-14 / 2. szám

■ar* Munka Béla A pelsőci (Plesivec) Vörös Csillag Efsz-ben a talpraállás há­rom évvel ezelőtt kezdődött, ami­kor nemzedékváltásra került sor a szövetkezet vezetőségében. A mostohább természeti körülmé­nyeken, az állatállomány hasznos­ságának alacsony szintjén, a szer­vezési hiányosságokon persze egyszeriben nem lehetett alapve­tően változtatni, de a pozitív fej­lődés fokozatosan évről évre mu­tatkozott. — Gazdaságilag gyenge alapo­kon nyugvó szövetkezet élére ke­rültem három évvel ezelőtt — mondja Fazekas Árpád mérnök, a szövetkezet elnöke. — Gazdasági udvaraink elavult épületei, a sze­gényes géppark felúlításra szo­rult, de anyagiak htján nem ke­rülhetett sor a radikális változá­sokra. Fiatal társaimmal kerestük a megoldást, és sikerült megala­poznunk egy jól jövedelmező mel­léküzem! termelést Először csak lengéscsillapítókat és pneumati­kus tartozékokat javítottunk a Jablonec nad Nisou-i autófékgyár- nak, később elektronikus tűzvé­delmi berendezéseket kezdtünk szerelni, majd a gottwaldovi cipő­gyárral együttműködve cipőfelső­rész varrására nyitottunk mellék­üzemágat, nyolcvanhat márciusá­tól pedig a LIAZ Mníchovo Hra- diSté-i üzemével kooperálunk. A melléküzemágak termeléséből be­folyó nyereség nemcsak gazdasá­gi mérlegünket billentette helvre, hanem bőven elég a modernizá­lásra és a beruházásokra is. En­nek köszönhetően tudtuk eívégez­A térképen a Tőketerebesi (Tre- bisov) járásbeli Nagyráskát (Vei­ké Raskovce), ezt a 400 lakosú községet csak egy kis ponttal je­lölik. A járás ifjúsági mozgalmá­nak képzelt térképén a nagyrás- kai szervezet mellé felkiáltójel is kerülne, arra figyelmeztetve, hogy itt nagyon aktív, példás fiatalok élnek. A SZISZ járási bizottsága javaslatára és a jnb kulturális- ügyi szakosztályának jóváhagyá­sával a nagyráskaiak SZISZ-szer- vezetének ifjúsági klubja kapta azt a nem kis anyagi támogatást, amely központi határozat értelmé­ben a klubmozgalmat hivatott fel­lendíteni. — Mit jelentett ez számotokra? — kérdezem Jakab Elemért, az alapszervezet elnökét. — Vettünk videorekordert, szí­nes tévét, PMD 85-ös személyi szá­mítógépet, Meoklub mozivetítőt, sztereorádiút, magnókat, erősítő­ket, hangfalakat. Különösen a vi­deotechnikának örültünk, de kor­szerűsítettük a már meglévő Hi- Fi-stúdiónkat is. Lehetőség nyílt újabb szakkörök létrehozására, munkánk gazdagítására. Klubunk nemcsak a mi tagjainknak mű­ködik, programjainkkal megláto­gattuk a környék alapiskoláit, gimnáziumát, sőt óvodáit is. U- gyanakkor a környező falvak fia­taljai is járnak hozzánk, vagy ké­résükre mi megyünk közéjük. Lé­nyegében minden rendezvényünk új tartalmat kapott a klub kor­szerű felszerelésével. — Hallhatnánk részletesebben is a klub, illetve az ifjúsági szer­vezet tevékenységéről? KEVÉS A RÁÉRŐ FIATAL ni a gömörhorkai (Gemerská Hőrka) és pelsőci trágyatelepek felújítását, elkészült a gépesített szénatároló Pelsőcön, Gömörhor- kán a fedett silótároló, s folya­matban van a tőkés importból származó Mile-fejőgéprendszer szerelése, és így folytathatnám to­vább legújabb beruházásaink fel­sorolását. Dlman István, az alig három X-en túl lévő fiatalember a szö­vetkezet pártalapszervezetének el­nöke. — A növénytermesztésben a ga­bona viszi a prímet, beadási ter­vünket teljesítettük, kisebb hiá­nyosságok csak a sertésbeszolgál­tatásban mutatkoztak. Az történt, hogy a járási fajnemesítő válla­lat nem tudta szállítani a szerző­désben vállalt malacmennyiséget, ami kihatott a beadási terv telje­sítésére. A jövőben szeretnénk megelőzni az ilyen „meglepetése­ket“, ezért malacneveldét létesí­tettünk, ahová máris beköitőztet- tük az anyakocákat. A vágómarha, a borjú és a juh beadási tervével nem voltak problémák, és a tej­termelésben is egyre szebb ered­ményeket érünk el. Míg a hetedik ötéves tervidőszakot tehenenként évi 2445 literrel zártuk az idén háromezer liter körüli átlaghoza­mot értünk el tejből. Tejünk 98 százalékát a tejüzem az első minőségű osztályba sorol­ta, sőt a mi tejünket speciális sajtok gyártására is felhasznál­ják. Csirketenyészetünket, mivel nem volt kifizetődő, felszámoltuk, és rugalmasan reagáltunk a ked­vező és a kedvezőtlen fejlemé­nyekre is. November 14-én befe­jeztük az őszi szántást, már csak rekultivációs munkák folynak Pás- kaházán (Pasková), ahol újabb 140 hektárral gyarapítjuk földala­punkat. A szövetkezet több mint ötven dolgozója levizsgázott a rá­diózás alapjaiból, ugyanis a jobb munkaszervezés végett rádióháló­zatot építünk ki szövetkezetünk­ben két központtal és 15—15 moz­góállomással szereljük fel az ud­varokat, látjuk el a vezetőket. Munka Béla mérnök a gömör­horkai gazdasági udvar főgépesí- tője, a szövetkezet SZISZ-alapszer- vezetének elnöke. — Van elég fiatal, negyven ta­got tartunk nyilván, de kevés azoknak a száma, akik ráérnek a közhasznú munkára. Mindenki ké­ső délutánig dolgozik, aztán pe­dig siet haza azzal, hogy otthon még sok munka vár rá. Ennek ellenére megszervezzük a nyári járási széna- és szalmatáborokat. Az aratási versenyben Pozsga Zol­tán, Oravecz Sándor, Fejes József, Fazekas Árpád Bál - videoclippel — Szervezetünk és klubunk a volt alapiskola épületében dolgo­zik. Átalakítottuk, kicsinosítottuk, berendeztük. A gyűléseken, elő­adásokon, beszélgetéseken, vetél­kedőkön kívül szakköreink mun­kája it itt folyik. Van elektrotech­nikai szakkörünk, amelyet főleg pionírok látogatnak, Hi-Fi-klubunk ministúdiója felvételek készítésé­re, meghallgatására is alkalmas. Itt készülnek a falusi hangszóró Híűsorai Is. Van egy színjátszókö­rünk, amely vagy itt vagy a mű­velődési házban tartja próbáit. A számítástechnikai szakkör, amely Kaszonyi Dénes és Novotny Tibor vezetésével dolgozik, nemcsak a falu, hanem a környék fiataljait is vonzza. A politikai nevelésnél is felhasználjuk a videotechnikát. A hagyományos előadásokon kívül megnézzük a tévében a kül- és belpolitikai eseményekről szóló híreket, beszélgetünk, vitázunk a műsorról. A mi kezdeményezé­sünkre és közbenjárásunkra van újra a faluban filmvetítés. A fia­talok, de még a középkorosztály körében is nagy népszerűségnek örvendenek a falusi mulatságok. A nyolcvanhatos évben e téren is két lényeges változásra került sor. Részben betiltottuk a dohányzást. Igaz, a látogatottság jelentősen megcsappant, mígnem bevezettük a szünetekben a videózást. Az e- gyüttesekről, szólóénekesekről su­gárzott videocllppek visszahódí­tották a közönséget, a szórakozni vágyó fiatalokat. Azóta nincs bál video nélkül. — Ami a klubmunkát illeti, ti módszertani központ is vagytok. Miben nyilvánul ez meg? — Egyrészt bárkit szívesen lá­tunk klubunkban, megosztjuk ve­le tudásunkat, tapasztalatainkat, másrészt mi is látogatjuk a fal­vakat, meghívásra részt veszünk rendezvényeiken, ha igénylik a videotechnikával együtt. A mi Ulman István Gömöri István, Gottlíbet János, Elek József már évek óta a járás legjobb kombájnosai közé tartoz­nak. A szövetkezetnek is sokat segítünk egyrészt a kertészetben, a kövek összeszedésében, legu­tóbb pedig elvállaltuk a gömör­horkai udvaron a garázsok vako­lását. A szövetkezet védnöksége alatt működik a már tízéves múlt­ra visszatekintő pelsőci női ének­kar, melynek gerincét a szövetke­zet lányai képezik. A vezetőség mindenben támogatja a fiatalokat. Erre csak egy példa: A helyi alap­iskola mellett alakult ifjú termé­szettudósok állomásán Mezei Adél és én vezetjük az ifjú kertbará­tok körét. Az elnök, aki 38 évé­vel szintén még a mi generáci­ónkba tartozik, megígérte, hogy jövőre a szövetkezet kézi perme­tezőt és néhány kerti szerszámot vásárol a köröknek. A szövetkezet cipőfelsőrészeket gyártó melléküzemága a volt ma­lomban működik. A kisüzem negy­ven nőt foglalkoztat. A két gyár­csarnokban lányok, asszonyok olyan magabiztosan szabták, varr­ták, ragasztották a finom bőrt, mintha mindig is ezt csinálták volna, pedig csupán betanított munkaerők. Sebő Katalin műveze­tő így tájékoztatott a kisüzem éle­téről: — A termelést egy éve kezdtük meg, ma már naponta 550 pár cipőfelsőrész készül el nálunk. A gottwaldovi vállalat szakemberei elégedettek munkánkkal. Polgári László (A szerző felvételei) klubunk viszont olyan, hogy ott tanfolyamokat is szervezhetünk, és szükség esetén az elszálláso­lást is meg tudjuk oldani. — Ezen kívül a SZISZ-alapszer- vezet mi mindent csinál még? — A már említett klubmunkán kívül feladatunknak tekintjük a faluszépítést, elsősorban a műve­lődési otthonra fordítunk nagy gondot. Nemcsak az épületét újí­tottuk fel, a környékét is rendbe tettük. A könyvtárat is mi keltet­tük életre, a helyi emlékművet és környékét ugyancsak mi gondoz­zuk. A választások alkalmával a sorainkból került ki a hneb elnö­ke, Kovalik István, így azóta még szorosabb az együttműködés a SZISZ és a nemzeti bizottság kö­zött. Két éve tartanak baráti kap­csolataink a KISZ N.agyrozvágyi alapszervezetével. — Az új év küszöbén szóljunk valamit a terveitekről is! — A SZISZ IV. kongresszusának tiszteletére sportpálya építését tervezzük itt a klub udvarán, lent a művelődési ház mellett pedig ifjúsági parkot szeretnénk létesí­teni. 1987-ben is meg akarjuk ren­dezni az ifjúsági béketábort, a- melynek ezelőtt két évvel voltunk a házigazdái. , Részletezni azért nem akarom tovább, mert bizo­nyára egy hasábnyi helyet is el­foglalna a felsorolás, ezért csu­pán a lényeget: továbbra is szem előtt tartjuk, hogy módszertani központ vagyunk, másoknak és másokért is tenni .akarunk. —Plg— (A szerző felvétele] [ új ifjúság 3 'f Nehéz egy harmadikos élete A hír, melynek hátterét ezúton világítom meg, így szál: Déneske barátom meg­hozta az idei év első fi­gyelmeztető bejegyzését az ellenőrzőjébe. — Pedig nem is csinál­tam semmit — magyarázta harmadikos haverom. — Any- nyi történt csupán, hogy be­szakadt alattam a vécé mű­anyag ülőkéje. — Nem is vagy annyira kövér — hitetlenkedtem. — Ráálltam, azért szakadt be — világosított fel. —i Érdekes, nem tudtam, hogy a csészén állva is lehet... — Félreértesz. Azért áll­tam fel, mert jött az ellen­őrzés, és nem akartam, hogy az ajtó alatti részen észre­vegyék a lábamat. De az a vacak műanyag eltörött, és a recsegésre felfigyelt a ta­nító néni. Kinyitotta az aj­tót, és én ott álltam bokáig beszorulva a csészébe. — De miért bújtál el? — Rossz volt a közérze­tem, nem akartam bemenni az órára. Tudod, igen nehéz egy mai harmadikos élete. Délutános műszakban járunk iskolába, ami sokkal rosz- szabb, mint délelőtt. Ezt te is tudod. Képzeld el, dél­előtt otthon tanulok, segí­tek, ebéd után pedig me­hetek a suliba. Estig ott kell ülni. Fárasztó, lehangoló. Még szerencse, hogy a Na­gyi tud rám vigyázni dél­előtt, másként már reggel mehetnék a suliba. — Ezért kaptad a bejegy­zést? — Meg azért is, mert nem egyedül voltam. A Rónai Éva is felállt a műanyagra, együtt szakadtunk be. — Mit keresett a fiúknál egy lány? — Hát beszélgettünk. Ez a legnyugodtabb haly az egész iskolában. Itt nem za­varnak azok az Idétlen el­sősök, meg a verekedés ötö­dikesek is békén hagynak. — És miről beszélgettél Rónaival? — .Éppen alakuló ülést tartottunk. Létre akartuk hozni a harmadikosok szer­vezetét, amelyben követel­tük volna, adjanak nekünk délutános pótlékot. — Pénzre gondoltatok? — Dehogy. Dupla uzson­nára meg új padokra. A ré­giek ugyanis nagyon kényel­metlenek, fáj bennük a há­tunk. — Apádék mit szóltak az intőhöz? — Semmit. Szó nélkül aláírták. Apu azt mondta, megért, S is küzdött annak idején a jogaiért. Igaz, azért dühöngött, hogy másnap be kellett mennie az iskolába. Megmutatták neki az össze­tört ülőkét, és kifizettették vele az árának a felét. — Miért csak a felét? — Mert a másik felét a Rónai mamájával fizettették ki. Éva egyébként kis is ka­pott. A nagymamája nagy balhét csapott, hogy ilyen korán kezdi, bezárkózik egy fiúval. Nem hitte el az ala­kuló ülést. — És most mi lesz? — Semmi. Ezentúl a lá­nyoknál fogunk ülésezni. Tudod, ott fából van a desz­ka, nem szakad be, ha fel­üliünk. — i —

Next

/
Thumbnails
Contents