Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-18 / 11. szám

Tíz nap, amely megrengette a Tátrát f Gaudeamus Igiturl Ezért vigadjunk! Tíz napon át e régi latin dlákhlm- nusz hangjai kísérték a XIII. Téli Universiade küzdelmeit a Magas- és Alacsony-Tátra lejtőin, a Csorba-tőn, és Jasnában, a Liptovsk? Mikulá5-1, poprádi és SplSská Nová Ves-l téli stadionokban. Vigadtunk, mert egy jől sikerült világversenynek voltunk szemtanúi. Vigadtunk, mert még a legöregebb tátrai rőkák sem emlékeznek rá, hogy februárban tíz napon át egyvégtében így ragyogott volna a nap, mint az Universiade alatt. Az időjárás tehát kegyeibe fogadta a világ legjobb e- gyetemtsta és főiskolás sportolóit. S nemcsak az Időjárás, hanem a Tátra és lakói is. Rendezésből is jól vizs­gáztunk. Amerre csak fordult az em­ber, mindenütt mosolytól sugárzó ar­cú emberekkel találkozott, az egész környék az Universiade jegyében élt. Egy nap összefutottam a Magyar Televízió ismert munkatársaival, VI- tár Róberttel és Knézy Jenővel. A kíváncsi „házigazda“ jogán megkér­deztem tőlük; mi a véleményük az Untversiadéről, a versenyről, a körü­lötte uralkodó légkörről? „Tudod, az egészben az a legjobb — felelte Kné­zy —, hogy a nagy világversenyek között ez az egyik legkisebb. Olyan meghitt, olyan családias az atmoszfé­rája. Ha igaz, hogy az olimpián nem a győzelem, hanem a részvétel a fon­tos, akkor az Universiadéra ez dup­lán érvényes, Itt nincs késhegyre me­nő, öldöklő, presztízs-küzdelem. A résztvevők egyfvásúak, diákok köny- nyen szót értenek egymással, és ez mindenképpen jó. S ha a verseny sportértéke, a résztvevők tudása nem ér is fel mondjuk az olimpiai vagy a világbajnokság szintjéhez, de a lég­kör és a szokatlanul nagyszámú részt­vevő miatt szinte felér egy ötkarikás játékkal. Aztán tökéletesen működik minden, ilyen heiypn jó dolgozni. Na és a Tátra és ez a napsütés...“ Magam is osztom a véleményét, jól­lehet életemben nem ültem annyit egy hét alatt autóbuszon, mint az Universiadén, hogy az egyik színhely­ről a másikra buszocskázzam. Nem is tudom, hogy a rendezők miként tudták ellátni a talán több mint két­ezer ember ide-odautaztatását. A bu­szok minden órában másodpercnyi pontossággal közlekedtek minden i- rányban (városi közlekedési vállala­tok figyelmébe!), a sajtóközpontban a ljubljanai Iskra Delta számítógép- gyár szakemberei és berendezései szinte egyidőben szolgáltatták az e- redményeket. A lustább toliforgatók karosszékből színes vagy fekete-fehér televízión követhették nyomon az e- gyes helyeken zajló eseményeket. Mindennek tetejébe, az Universiade óriási hazai sikerrel zárult. A meg­szerezhető 23 aranyéremből 15 ma­radt itthon, és ez abszolút csúcs az Unlversiadék történetében. Eddig a legtöbb győzelmet egy versenysoro­zaton a Szovjetunió érte el, sportolói 14 győzelmet arattak Lake Placidben, 1972-ben, de akkor 27 versenyszámot rendeztek a mostani huszonhárommal szemben. Különösen kiemelkedtek al­pesi sízőlnk, Ludmila Milánóvá és Peter Jurko — róluk még lesz szó — valamint síugróink, akik szintén mindhárom számban diadalmaskod­tak. Jégkorjjngozóink kötelezően (?) hozták az aranyat, bár a szovjet „diákcsapat“ egy kicsit megszoron­gatta őket. Legnagyobb „ászunk“, Petr Barna csak nehezen váltotta be a reményeket, a harmadik helyről tornászta fel magát a dobogó legfel­ső fokára műkorcsolyázásban. Esténként zajlott az élet az Uni­versiade Klubban, amelyet a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága tartott fenn. Ju­ra) Tokár, a SZISZ SZKB dolgozója, a klub vezetője mondta: „Sajnos, a klub meglehetősen szűknek bizonyult, de a helyet nem ml választottuk. Mindenesetre örülünk, hogy a kül­földi résztvevők is megismerkedhet­tek népművészetünkkel és előadómű­vészeinkkel.“ A továbbiakban az Universiade e- gyes mozzanatait és résztvevőit mu­tatjuk be. Bók a Tátrának és a rendezőknek Az Universiadét a baladó leendő értelmiség sportvetélkedőjének, egy­úttal a béke, a barátság, a megértés jelképének is mondhatnánk. A jövő hordozói találkozójának, ahol nem­csak fizikai felkészültségről tesznek a versenyzők tanúbizonyságot, hanem propagálják és valóra váltják az o- limpial eszméket. Ezért látható az Universiade zászlaján az öt földrészt jelképező színkreáció, ezért lobog az örökláng. A legizgalmasabb pillanatok közé a „láng“ érkezése sorolható. Poprád- ra a Japán Diákszövetség titkára, TAKEO FUKAGAWA hozta el. Ez a láng a köbei Nyári Universiade ide­jén Hirosimában a Béke parkban lob­bant fel. Ott, a Béke-tÓ északi part­ján az atombomba áldozatainak em­lékműve mögött. Az Universiade le­zajlása után Tokio egyetemén helyez­ték el, míg Fukagawa által nem ke­rült a Csorba-tóra. A professzor már hét Universládén részt vett, ez is in­dokolta, miért éppen tőle kérdeztük: Mi a benyomása a csehszlovákiai ren­dezvényről? „El vagyok ragadtatva a Tátra szépségeitől, a kitűnően előkészített sportolóhelyektől, vonatkozik ez egy­aránt a jasnái terepekre, a FIS-köz- pontra és a téli stadionokra is. Meg­lepett a gazdag kulturális program. Gyönyörködtem a szlovák folklórban, amely eleve más, mint a miénk, ezért számomra rendkívül érdekes és meg­ragadó. Kiváló sportteljesftményeknek lehettem szemtanúja: amit például Pe­ter Jurko és Ludmila Milánóvá pro­dukált, az egyszerűen fantasztikus! Hazatérve egyetemistáinknak arról fogok beszélni, hogy Európa szivében létezik egy csodálatos ország, Cseh­szlovákia, ahol szívélyesek az embe­rek, ahol gyönyörű a tátrai hegyvo­nulat, ahol nagyon jól tudnak szer­vezni és sportolni...“ Hasonlóan felsőfokon nyilatkozott az egyetemi sport legmagasabb kép­viselője, a F1SU elnöke, az olasz dr. PRIMO NEBIOLO is: „Az előkészítés időszakában nem támadtak kételyeim affelől, hogy Csehszlovákia jó házigazda lesz. Ar­ról azonban nem is álmodtam, hogy Ilyen pompás rendezvényen vehetek részt. Igazán nem találtam kivetni­valót. Leginkább az imponált, hogy itt minden feltétele megvolt a fiata­lok közeledésének, hogy nemcsak a sporttelepeken „éltek“, hanem azokon tűi is. Az eddigi tizenhárom Univer­siade közül ezt tartom a legtökélete­sebbnek, a legjobban megszervezett- nek, sporteredményekben kiválónak. Őszinte szívből köszönetét mondok. A Csorba-tón és az Universiade többi sporttelepén is arról győződhettem meg, hogy nem kell aggódnunk a jö­vő nemzedéke miatt... Nagyon jól tudják, mit akarnak, és egyenesen ha­ladnak a cél felé. Hiszem, hogy a világbéke lesz az eredménye .. A megnyitó ünnepségen Ludmila Milánóvá, Martin JanouSek az örök­lánggal és Takeo Fukagawa Alaposan megilletodött Peter lurkó bravúrját Ismételte meg a női műlesiklásban EUDMILA MILÁ­NÓVÁ. A négy aranyérem közűi szintén hármat szerzett. Csak a műlesiklást rontotta el, miután az első futamban bukott. Csak mindig ennyi „csalódást* okozzon egy versenyző a nagy világversenyekenl Amikor „lekapcsoltam“ néhány szőra, még csak az őrlásműleslklás aranyérme volt a tarsolyában, ennek elle­nére madarat lehetett volna vele fogatni. Egyrészt azért, mert a megnyitó ünnepélyen Martin Janouáekkel neki Jutott az a feladat, hogy az Unlverslade- örökláng meggyújtásánál segédkezzék, másrészt azért, mert nemigen voltak — ahogy mondja — aranyérmes reményei. • Nem tűi szerény? — Nem, mert ügy gondolom, hogy ahol ott vannak leányaink, Hojstrtőová és Medzlhradská, akik már a Világ Ku­pa futamain Is bizonyítottak, no meg a jugoszlávok, ott nekem nem lehetnek vérmes reményeim. Talán az volt a sze­rencsém. hogy meglehetősen Ismerem a pályát, amely elég nehéz volt, zárt ka­pukkal. Nagy ösztönzést adott, hogy ott lehettem az ünnepélyes megnyitó klsze- me'tlei között. • Mikor tudta meg? — Csütörtökön. Azt mondták, azért esett rám a választás, mert olyan lói szerepeltem néhány nanja a világbajnok; Ságon, Crans Montanában (9. hely — a szerző meg).). « ttesze tudná hasonlítani a kél cere­móniát? — Nem a lokálpatriotizmus mondatta velem, de az Itthoni szebb volt. Mon- tanában -sokáig megvárokaztattak ben­nünket. Meg hát Itthon az itthon. Epoen ezért megfogadtam magamban, amikor ott álltain ország és világ szeme előtt, hogy ezért tenni kell valamit. Mit tagad­jam, egv kicsit megilletődtem. • Hol tanult meg Ilyen Jél sfznl? — Keümarokban születtem, de a szü­leimmel egyéves koromben átköltöztünk fasnába. Tehát tulajdonkéDpen otthon győztem. Mifelénk a gyerekek rendsze­rint sfléccel a lábukon születnek, így nem volt nehéz dolgom, amikor a sízést választottam. Sajnos, úgy hallom, hogy szülővárosomban, KeZmarokban megszűnt a sízéssel foglalkozó sportgimnázium. Kár, mert most, amikor a hazai alpesi sízés kezd betörni a nemzetközi me­zőnybe, szükség lenne az utánpótlásra. Nem tudom, ml késztette az illetékese­ket arra, hogy kivegyék a tananyaghői a sízést, de mindenképpen kár, hogy így döntöttek. • Mi kötötte le leginkább a figyelmét az Universiadén? — A légkör. Tátránk és környéke kt- cslnosodott, az emberek kedvesek, köz­vetlenek, barátságosak. Más ez, mint a többi világversenyen, ahol a stzők rend­szerint elzárkóznak egymástól, a ver­senyre, a győzelemre összpontosítanak minden Idegszálukkal, s közben elfelej­tik, hogy emberek vagyunk. Akár gvő- zünk. akár az utolsók között végzünk. • A további versenyprogram? — Az országos bajnokság, talán még egy két Világ Kupa-futam. Aztán rá kell kapcsolni a tanulásban, mert sokat ki­hagytam. Ludmila a bratislavnt Koménak? Egye­tem Testnevelési és Sportkarának első­éves hallgatója. Azon a bizonyos meg­nyitó Ünnepélyen alaposan megilletéd- hetett, mert beszélgetésünk után még lesiklásban és alpesi összetettben la megismételte győzelmét. Kár, hogy ■ külföldi versenyeken nem reá bízzák ■ megnyitó ceremóniát... Petar Popangelov és Peter Jurko Betegágyból a dobogóra A női műkorcsolyázáa dobogóján Vincent Dubefínyei, a testnevelési szö­vetség szlovákiai központi bizottságának osztályvezetőjéval, az lmert hegymászó­val ültem a FIS Szálló bárjában, amikor nekem szegezte a kérdést: „Tudod ki az a bárplncérnő?“ Választ sem várva hozzátette: „Peter Jurko édesanyja.“ Így ismerkedtem meg AL2BETA jUR- KOVA asszonnyal, háromszoros aranyér­mes slzőnk édesanyjával. Az Universiade alatt alig győzte fogadni a gratuláció­kat, s azokban a napokban talán a vi­lág legboldogabb anyja volt. Meg Is volt rá az oka. Könnyekkel viaskodott, vala­hányszor újra és újra elmondta a kí­váncsiskodóknak: „Két nappal karácsony ntőn edzés köz­ben bnkott, és egy héval fedett latna­kénak vágódott. Medencecsonttörést szenvedett, amely orvosi és minden szempontból elég sülyos sérölés. Szinte sajnáltam, amikor az ágyból nézte az oberstdorfi világbajnokság tévéközvetí­téseit. Folyton a szája szálát rágta, és Időnként elsírta magét. Tndom, hogy ezt nemigen kellett volna elmondanom, de az az igazság. Aztán agy héttel az Uni­versiade előtt azt mondta, hogy nincs semmi baja, semmije sem tát. A válo­gatott edzőit is meggyőzte. így került be a csapatba. Most nem tudom, hogy az érmeknek őrüljek-e vagy annak, hegy két hónappal súlyos sérülése ntán makk- egészséges.“ Abban állapodtunk meg, hogy örüljön csak mindkettőnek. Ezek után nem ma­radt más hátra, minthogy szóra bírjam a háromszoros Universiade-bajnokot és a tavalyi ötszörös csehszlovák bajnokot, a Banská Bystrlca-1 Közgazdasági Főiskola hallgatóját, a Jasná Liptovsk? Mikulás sportegyesület sízőjét (1987. szeptember 22-én született Levoíában). • Hogy jntott eszébe Ilyen sfilyos sé­rülés ntán. hét csavarral a testében rajthoz állni? — Két bőnappal ezelőtt magam sem gondoltam volna, hogy akár valaha Is sllécre állok. De minden jől ment, feb­ruár elején már le-leereszkedtem a lej­tőn, négy nappal az Universiade előtt már a kapukat is kipróbáltam. Úgy érez­tem, teljesen rendben vagyok. Különben is pocsékul éreztem magam, amikor az ágyból kellett végignéznem az oberst­dorfi világbajnokságot. Azt mondtam, ha törik, ha szakad; nekem ott kell len­nem az Universiaden. Az embernek az életben csak egyszer adatik meg, hogy a sajátjai 'előtt mutatkozzék be Ilyen világversenyen. Az orvosok , áldásukat adták rá, a szövetség edzője Is hozzá­járult a rajthoz. • Az egész világot ámulatba eltette. Gondolta volna, hogy Ilyen pompásan sikerül a visszatérése? — Ereztem, hogy Jő formában va­gyok, de azért három aranyéremre nem számltotam. Egy kicsit magamnak Is bi­zonyítani akartam, hogy a súlyos bal­eset nem hagyott bennem nyomot. Meg édesapámnak, aki végig ott volt mellet­tem és kitűnő tanácsokat adott. Meg mindenkinek. • Sikerült, és tette alighanem bevenni a sfsport történetébe. Nem félt Popan- gelovtől, aki mégiscsak Világ Kupa-fn- tamokon edződik már évek óta? — A lejtőn nem törődök az ellenfe­lekkel, csak magamra ügyelek. Arra. hogy ne vétsek hibát, ha meg ez nem lehetséges, minél kevesebb hibát vátsek. Popangelov kétségkívül kiváló verseny­ző, nagyszerű fiú, de nem legyőzhetet­len. Azért az Universiade zárónapján mégis Popangelov állt műlesiklásban a dobogó legfelső fokán. Csakhogy 6 nem törte két hőnappal ezelőtt a medencecsont­ját. Különben Is, ez volt az egyetlen aranyáram, amely alpesi sízésben kül­földre v&ndorott — beleértve a nőt szá­mokat ta. Yvonne Goméi írták: örzsik Ödön Horváth Katalin Palágyi Lajos Fotó: örzsik új ifjúság 6 7 A Téli Universiade nfll műkorcsolya- döntője után megkértem az első három helyezettet, mondjanak néhány szót ma­gukról. LARISSZA ZAMOTYINA, Szovjetunió, aranyérmest „Leningrádban születtem. Ötéves koromban kezdtem korcsolyázni, de egy év után abbahagytam, s két évig sportglmnasztlkával loglalkoztam. Aztán végleg a műkorcsolyánál kötöttem ki. Jelenleg a Szverdlovszkl Tanítóképző másodéves hallgatója vagyok, sportsza­kon. A mostani Universtade-arany a leg­jobb helyezésem (két éve Bellunóban a 9. helyen végeztem, tavaly a Szov­jetunió nemzeteinek Spartaktádján má­sodik lettem). Ez az Idén eddig nem sikerült elképzeléseim szerint. A győze­lem megnövelte az önbizalmamat, azért nyertem, mert a verseny minden részé­ben egyformán Jő teljesítményt nyitot­tam. Nagyon tetszik a Tátra, a poprádl közönség kedves. Kevés szabaidőmben szívesen Járok színházba, balettre. Sze­retem a klasszikus zenét, Csajkovszkijt, Beethovent.“ STEFANIE SCHMID, Svájc, ezüstérmes: ..Párizsban születtem, Los Angelesben la­kom. Nyolc éve korcsolyázom. A Los Angeles-1 Columbia Egyetem hallgatója vagyok, sportpszichológiát és sportterá­piát tanulok. Először vagyok Csehszlo­vákiában. Szarajevóban az EB-n 15. let­tem, de Itt Jobb a hangulat, mivel diá­kok között vagyok állandóan. A közön­ség nagyszerű, még sose kaptam ennyi virágot. Az emberek nagyon barátságo­sak, kitűnő légkörben versenyeztem, sok barátot szereztem. Szabadidőmben szívesen olvasok és üszőm. Legszíveseb­ben Bruce Springsteen és a Beatles ze­néjét hallgatom. Kedvenc ételem a pizza. Szeretném befejezni az egyetemet. a műkorcsolya körül szeretnék majd te­vékenykedni.“ YVONNE GOMEZ, OSA, bronzérmes: . San Franciscóban születtem és lakom, kilenc éve korcsolyázom. A San Fran­clscó-t Egyetem sportpszicholőglal ka­rának a hallgatója vagyok. Tavaly Mo- ranóban és Budapesten az első helyen végeztem. Két évvel ezelőtt a Bellunót Unlversiadén a negyedik lettem. Boldog vagyok, hogy sikerült érmet szereznem, mert már egy éve ingyulladással bajló­dom, és a sérülés mindig klüjul. Na­gyon tetszik Itt, elragadó a közönség, a Tátra gyönyörű, szeretem a havat és a hegyeket. San Franciscóban, sajnos, nincs Ilyen. Szeretek olvasni, sétálni, táncolni, kabalamalacokat gyűjtök. Az Iskola befejezése után a sportolóknak akarok majd segíteni problémáik meg­oldásában.“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents