Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-18 / 11. szám

/ • »f< / 7

U| '

A SZISZ KB 19. ÜLÉSÉNEK IRÁNYELVEI

a Szocialista Ifjúsági Szövetség szervei és szervezetei politikai-szervező és irányító munkájának további javítására

A SZISZ szervei és szervezetei politikai-szervező és irányító munkájának szüntelen javítása az elkövetkező időszakban az egyik döntő feladat, hogy a SZISZ teljesíthesse küldetését: az ifjű nemzedék elismert képviselője és a CSKP közeli harcostársa legyen. A IV. kongresszusig követendő eljárás című dokumentummal összhangban a SZISZ soron következő járási és kerületi konferenciái foglalkoznak majd ezekkel a kérdésekkel, amelyek úgyszintén a SZISZ újonnan választott járási és kerületi szervei első munkaüléseinek tárgyát képezik majd.

Az ezeken az üléseken elfogadott határozatok vissza kell, hogy tükröződjenek a munkájukban, az 59 000 SZISZ-alapszervezetre és 4500 pionírcsapatra gyakorolt befolyásban, a sokoldalú tevékenység fejlesztését szolgáló feltételek szüntelen javításában.

I.

A SZISZ munkájának sikere vagy sikertelensége az alapszervezetekben dől el

A SZISZ minden szerve, a tisztségviselők teljes aktívája szenteljen állandó figyelmet a szervezet belső életének, a konkrét feltételeknek, a sokoldalú, gazdag és a fiatalok számára vonzó tevékenységnek. Ez az alapelve a munkának, amelynek a beteljesülése minden törekvés döntő tényezője.

Ebben pótolhatatlan helye van a SZISZ-alapszervezetek tisztség- viselőinek. Legtöbb múlik az ő lehetőségeiken, képességeiken és szervezőkészségükön. Munkájuk igényes, megerőltető, sok energiát, lendületet, nemegyszer személyes állhatatosságot követel. Ezt mindenki vegye figyelembe, aki velük dolgozik. Maximálisan segítsék őket tekintélyük megszilárdításában, a tisztség ellátására való felkészülésben, teremtsenek számukra megfelelő feltételeket felelősségteljes és pótolhatatlan küldetésük ellátására.

A legfontosabb fórum, ahol kialakul az alapszervezet tevékenysége, ahol minden fiatalt bevonnak a SZISZ küldetésének beteljesítéséért való aktív részvételbe, ahol kialakul a viszonya a szervezethez. ahol eldől elképzeléseinek és érdekeinek kielégítése: a taggyűlés. Sok alapszervezetben a- zonban nem teljesíti küldetését. Az egyes tagok részvétele az előkészítésében és lefolyásában különböző. Több kollektíva — ellentétben az Alapszabályzattal — évente csak 2—3-szor gyűl össze. Sok tanácskozáson hiányzik a nyíltság, a konstruktív kritika és önkritika, a következetesség az elképzelések, a munkatervek megítélésében, a határozottság a konkrét feladatok kiszabásában, az igényesség annak az értékelésében, hogy az egyes tagok mekkora részt vállalnak a szervezet munkájában. Némely szervezetben túlértékelik a taggyűlések formális oldalát a tartalmival szemben.

Némely fogyatékosságért az egyes, magasabb SZISZ-szerveket terheli a felelősség, azokat, amelyek a taggyűlések előkészítésére és lefolytatására évről évre különféle „módszertani“ utasításokat adnak. Kevésbé törődnek azonban azzal, hogy mennyire tükrözik ezek a szövetség egyes láncszemeinek szükségleteit.

Éppen ezért az alapfeladat így hangzik: kevesebb utasítást, de annál több konkrét segítséget az alapszervezeteknek Kevesebb figyelmet az olvan formális dolgoknak; mint a gyűlés vezetése, a bizottságok megválasztása, de annál, több figyelmet a fiatalokat érintő kérdéseknek, s annak, hogy személyesen mivel járulnak hozzá a kollektíva tevékenységéhez.

Ez igényes hozzáállás, amely megköveteli, hogy ismerjük azokat a feltételeket, amelyekben a szervezet dolgozik, és képesek legyünk munkálkodni a tagállománnyal és a széles aktívával.

Senkinek sem lehet k özömbös, hogy ki vesz részt a SZISZ-alap- szervezetek irányításában.

Emelni kell a különféle tanácskozások, szemináriumok, aktívák és tanfolyamok tartalmi és szervezési színvonalát, mert nem kis pénzeszközöket fordítunk rájuk. Hatékonyságuk a SZISZ-alapszer- vezet és a tisztségviselők előkészítése szempontjából — gyakran és helytelenül csak az elnök személyére szorítkozik — nem felel meg tevékenységük követelményeinek és további fejlődésük szükségleteinek.

Az alapszervezetek belső életének további Javítása, s annak érdekében, hogy az egész kollektívát bevonjuk a tevékenységbe, rendkívüli jelentőségei vannak, hogy minden egyes tag meg legyen bízva konkrét feladattal.

Sok szervezetben e tekintetben formálisan járnak el, nem veszik figyelembe az egyén lehetőségeit és képességeit. A kitűzött feladatok nem a munkahely vagy lakhely konkrét feltételeiből indulnak ki. Ezért ellenőrizhetetlenek és nem teljesítik küldetésüket. Szakítani kell az olyan praktikákkal, mint a tagokkal folytatott kampányszerű, egyszeri beszélgetés, vagy amikor a tagkönyv ellenőrzésében és az adminisztrálásban látják a munka fő értelmét, ahelyett, hogy a SZISZ-alapszer- vezet vezetőségének a tagokkal folytatott minden formaságot nélkülöző, konkrét munkájára helyeznék a hangsúlyt. E tekintetben szüntelenül szilárdítani kell a SZISZ-csoportok szerepét és helyzetét.

n.

Mf gkülönböztetett hozzáállás

Mindenki számára továbbra Is kulcsfeladat marad — a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig — egységes szervezetünk befolyásának kiterjesztése a fiatal munkásokra és mezőgazdasági dolgozókra. Aktivitásuk, számbeli bevonásuk — ez szervezetünk reális befolyásának legalapvetőbb mutatója. Nem mindenütt elégséges. Erre vallanak a szervezettség tekintetében mutatkozó különbségek az egyes járások, üzemek és reszortok között.

Sok fiatal munkás és mezőgazdasági dolgozó nem áll befolyásunk alatt. Az ifjúsági szövetség nem aktív tényező a munkahelyi és szociális kérdéseik megoldásában, az alapszervezetben nem találnak támaszra. Meg kell találni az utat a termelő műhelyekbe, csakis ott, az emberek között lehet ismereteket szerezni arról, hogy milyen nehézségekkel teljesítik a feladatokat. Válaszolni kell a fontos kérdésekre, és mindjárt helyben meg is kell oldani őket. Természetesen ez nem mehet konfliktusok nélkül, ám ha a SZISZ nem akarja elveszíteni a fiatal munkások és mezőgazdasági dolgozók bizalmát, nincs más kiút. Szerveink és tisztségviselőink sok esetben csak regisztrálják a kezdeményezést, s nyomon követik és értékelik az eredményt. Nem állnak azonban a mozgalom élén, nem mozgósítanak, nem aktivizálnak. Ebből a szempontból meg kell vizsgálni a legkülönfélébb részlegek és szakaktívák széles skálájának eddigi tevékenységét. Nem kivétel, hogy a SZISZ-alap- szervezeteknek nyújtott segítség helyett elvonják azokat a konkrét munkától. Át kell értékelni a különböző partnerekkel az elmúlt Időszakban kötött különféle egyezmények és közös eljárások meny- nyiségét és minőségét. A gyakorlati munkában a szó szoros értelmében „elsüllyedünk“ a felhívások, jelszavak, akciók, részleges versenyek, különféle kritériumok ellenőrzésének tömkelegében. Végső soron mindez eltanácsolja a fiatalokat a munkától, ahelyett, hogy valóban gazdag, a társadalom és a szervezet szempontjából is hasznos SZISZ-tevékenységre inspirálná őket.

Javítani kell az egyes reszortokban a SZISZ szerveivel és szervezeteivel folytatott munka formáit és módszereit. Megérett az idő minden olyan pozitív tapasztalat kihasználására, amely az egykori koordináló bizottságok munkájában merült, vagy az egyes tanácsok részlegeinek mai munkájában merül fel. Nem lehet azonban szó az egykori munkához való gépies visszatérésről, de a jelenlegi tettek dogmatikus elutasításáról sem. Ezekkel a feladatokkal kell, hogy még a IV. kongresszusig foglalkozzon a Központi Bizottságnak a dolgozó ifjúság kérdéseivel foglalkozó tanácsa. Nagyobb gondot követel a tagállománynak a legfiatalabb részével, a 14—18 évesekkel való munka javítása. E kérdésben állást foglalt a SZISZ KB 14. ülése. Napirenden szerepelt köztársasági, kerületi és járási szinten, valamint a SZISZ- alapszervezetekben folyó taggyűlések tanácskozásain. Sok javaslatot és intézkedést azonban csak lassan sikerül átvinni a gyakorlatba. Túl sokáig topogunk egy helyben a határozatok megvalósításában. Az e területen dolgozó tisztségviselők gyakran tanácstalan vagy alaptalanul elégedett személy benyomását keltik. Az e- gyes Intézkedések kísérleti jellegű ellenőrzése, a tervezési mechanizmus megváltoztatása —

ezek csak az első lépések, amelyek eddig nem hoztak lényeges fordulatot.

Az említett korosztállyal — a- mely a tagállomány felét alkotja — folytatott munkában sürgetően fel kell gyorsítani a lépést. Nyugtalanító elsősorban a helyzet a középiskolák első osztályaiban. A SZISZ-be való tömeges, adminisztratív belépés, amelyet sok iskolában praktizálják, összeegyeztethetetlen mindazzal, amire törekszünk, és egyenesen ellenkezik a SZISZ alapelveivel. Erélyesebben kell alkalmazni azoknak a munkaformáit és módszereit, ahol az iskolai, illetve szaktanintézeti szervezet befolyással van minden tanulóra, ugyanakkor a SZISZ-be való Individuális, folyamatos felvételüket alkalmazza. Erre irányul néhány középiskolában az első és második évfolyamok SZISZ-szer- vezeteinek tevékenységére vonatkozó kísérleti javaslattervezet — az ún. RADIM (a magyar olvasó tájékoztatására — a RADIM fiú- név, ugyanakkor tanácskozást is jelent, tanácskozást önmagámmal és másokkal).

Az iskolaügyi szervekkel karöltve meg kell oldani a hosszantartó párhuzamosságot az osztálykollektívák irányításában a SZISZ- alapszervezetek vezetősége és az osztályönkormányzat által.

Megoldást követelnek úgyszintén a tízéves iskolakötelezettségből eredően a tagsággal összefüggő kérdések. E tekintetben jóval kezdeményezőbbek lehetnének a középiskolások ifjúság tanácsai és a SZISZ Pionírszervezetei. E korosztály szemében nem növekszik' a SZISZ tekintélye, ha különféle „staffázsnak“, „díszítménynek“, „vattának“ használja őket az akciókon. A járási, iskolai és szaktanintézeti bizottságok ezt gyakran figyelmen kívül hagyják.

A Szocialista Ifjúsági Szövetség eddig is prezentálta, de ezentúl is prezentálja magát a nyilvánosság előtt. Ez nem történhet azonban formálisan és öncélúan. A fiataloknak tudniuk kell — főleg a legfiatalabb korosztály vonatkozásában —, hová, merre tartanak, miért éppen arra tartanak, és mit akarnak részvételükkel elérni. Csakis így érvényesül a nevelő- és politikai szándék. Ezt minden

SZISZ-tisztségviselőnek tudatosítania kell.

Legfőbb ideje, hogy felszámoljuk az olyan jelenségeket is, mint a „SZISZ-egyenruhák iskolai kölcsönzője“, a „tágkönyvek tömeges raktározása“ és a „taggyűlések megrendezése“.

E tekintetben — felismerve a dolog komolyságát és jelentőségét — a legnagyobb mértékben a tanítók, a mesterek és a többi nevelő dolgozók segíthetnek. Lépjünk előbbre a velük folytatott munkában, nyerjük meg, győzzük meg őket a segítség helyességéről és elkerülhetetlenségéről — ez a SZISZ járási bizottságok és az erre kijelölt dolgozók munkájának igen fontos része. A feltételek megteremtése és a középiskolai SZISZ- szervezetek munkájának befolyásolása az egész Szocialista Ifjúsági Szövetség, minden szerv és szervezet ügye. Különösen érvényes ez a középfokú szaktanintézetek esetében.

E tekintetben legyenek kezdeményezőbbek az üzemi bizottságok. Egyelőre még mindig na- gyob figyelmet szentelnek annak, hogy ki irányítsa a szaktanintézeti SZISZ-szervezeteket, mint hogy hatékonyan segítsék a munkájukat.

Ezt támasztották Ismét alá az évzáró taggyűlések. A vállalati és üzemi bizottságok alig képviseltették magukat rajtuk.

Elemezni kell, hogyan nyújtanak segítséget ott, ahol tanulna* és mozgalmi munkát végeznek azok, akik előbb-utőbb szervezetük tagjaivá válnak — ahol felnő a munkásosztály új nemzedéke. Van erre épp elég lehetőség, a védnökségtől kezdve a közös akciókig.

Változtatni kell a középiskolákban és szaktanintézetekben folyó munka megközelítésén — ez olyan feladat, amely nem tűr halasztást.

A legközelebbi időszakban megnövekednek az igények a felsőoktatási intézmények szervezeteinek és szerveinek munkájával szemben. A SZISZ-ben való nagyarányú szervezettséggel nincs arányban az aktivitás, és az ifjúsági szervezethez fűződő kapcsolat. A

(Folytatása a 4. oldalon)

A SZISZ SZKB új tisztségviselői

A SZISZ SZKB 19. ülése káderkérdésekben Is döntött. Felmentette DUSÁN LONGAUERT SZISZ SZKB, valamint annak Elnökségi és Titkársági tagsága, továbbá a SZISZ SZKB alelnöki tisztsége alól. Felmentette HELMUT VÄCHÄT a SZISZ SZKB Titkársági tagsága és a Smena napilap főszerkesztői tisztsége alól.

A SZISZ SZKB tagjaivá kooptálta JÄN KŐVÁRT, MILAN MURGAST és LUBOMlR CHORVATOVlCOT.

JÁN KŐVÁRT megválasztotta a SZISZ SZKB Elnökségi és Titkársági tagjává, valamint a SZISZ SZKB alelnökévé. MILAN MURGAST megválasztotta a SZISZ SZKB Elnöksége és Titkársága tagjává, valamint a SZISZ SZKB titkárává. EUBOMlR CHORVATOVlCOT megválasztotta a SZISZ SZKB Titkársága tagjává, és jóváhagyta a Smena napilap főszerkesztőjévé.

Bemutatjuk a SZISZ S7KB új tisztségviselőit:

• .-y ,.y w.«5r

IÄN KŐVÁR 1953-ban született, közgazdasági főiskolát végzett. Az ifjúsági szervezet apparátusában több felelős poszton dolgozott, legutóbb a SZISZ Szlovákiai Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke volt.

MILAN MURGAS 1954-ben született, a Moszkvai Komszomol Főiskola végzettje. Megválasztása előtt a SZISZ PreSovi Járási Bizottságának elnöke volt.

LUBOMlR CHORVATOVIC 1948- ban született, a CSKP KB Politikai Főiskolájának végzettje. Legutóbb a Csehszlovák Televízió publicisztikai osztályának főszerkesztője volt.