Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-11 / 10. szám

Szknkálek Lajo* lurafn

fán MalinCík

1

A CSODAFUTO =

A álversenyeknek itt sokéves hagyománya volt már. Rajtolt a sífutók színe- Java, a legfiatalabbaktól a legidősebb korosztályig. Az idősebbek már túlnyomórészt ismerték egymást. Egyszer aztán megjelent körükben egy fiatalember, akire tüstént mindenki felfigyelt.

Háziszőttes nadrágot viselt, a fején fehér ellenzés sapka. Hát még a síléce. Saját gyártmány.

Könnyedén mozgott a pályán, mindenkit megelőzött. Egyre csak azt kiabálta:

— Szabad a pályái

Akik nem Ismerték, csak mosolyogtak rajta, magukban így vélekedtek:

— Adod még alább isi

Hanem ez az Ondrej OndráS bírta a heves iramot.

Megnyerte a nyolc kilométeres távot. Az ünnepség befejezése után feltűnés nélkül távozott a szarvast ábrázoló szobrocskával együtt. A járási újságban is írtak róla. Már hogynisne! Délelőtt Itt győzött, ugyanaznap délután pedig kortársait utasította lejjebb a dobogó felső fokáról egy más versenyen.

Győzelem győzelem után! Sejteni lehetett, hogy olyan tehetség tűnt fel, ami ritkaságszámba megy. Hatalmas hátizsákkal jelent meg a versenyeken, volt abban a méhviaszon kívül egy szelet szalonna, karaj kenyér meg hagyma is a liptói ifjú sízópajtik számára.

— Ebből egyszer igazi futóegyéniség leszl Eljuthat az olimpiára is! — Jósolták némelyek.

Tizenkilenc évesen Szlovákia bajnoka lett. Mindez 1943-ban történt, a háború félidejében, amikor mér szertefoszlott a német hadsereg verhetetlenségének mítosza. A Volgánál csatát vesztettek!

Ondrej la sokat hallott a háborúról. De igyekezett nem gondolni rá.

Tizenkilenc éves volt, imádta a hegyeket, a sízést, a havat. Maga is látta, hog? a világ a szebbik arcát mutatja neki...

— Komolyan gondoljátok, fiúk? — kérdezték tőlük.

« Hát hogy másként? felelt Ondrej OndráS a többi tíz falubeli barátja nevében is, akikkel együtt elhatározta, hogy a partizánokhoz áll.

Mindez nyomban a felkelés kitörése után történt. Poprádnál esett át Ondrej a tűzkeresztségen. Nagy megrázkódtatás volt számára látni barátja halálát.

De hamarosan feleszmélt, mert látta, hogy a fasiszták elleni harc állhatatos, kemény embert követel. S ő nem tartozott a nyúlszívűek közé.

Hősiesen küzdött Martin Kuőera kapitány egységében. Amikor a németek bevették a harcok központját, egysége az Alacsony-Tátra térségében tartózkodott.

Ondrej OndráS barátjával, Stefan Ku- bovőíkkal együtt összekötőként teljesítettek nagyon fontos feladatokat. Bátor helytállásukkal nemegyszer megmentették partizántársaik életét. Idejében felkutatták a fasiszták rejteiket és figyelmeztették rá társaikat. A hegyekben otthonosan mozogtak sítalpukon. A németek látták is őket, lőttek is utánuk, de mindig egérutat nyertek.

— Már többször is láttuk őt — mondta az egyik német katona.

— Sítalpas partizán! — toldotta meg a másik. — Lőttünk utána, de szinte száguldott, nyomban eltűnt az erdőben. Ki vehette volna fel vele a versenyt?

Mindketten következetesen teljesítették, amit rájuk bíztak, bár sokszor kerültek szorult helyzetbe. De mindig kivágták magukat a bajból.

Egyszer azonban Stefan Kubovőík- nak nyoma veszett. Később az a hír járta, hogy a németek elfogták, s kegyetlenül vallatták. A kínvallatás után pedig a többi íogolytársával együtt felakasztották.

A szovjet hadsereg győzelmes előnyomulása már a végéhez közeledett. Az emberek örültek, boldogan bújtak elő a menedéket nyújtó pincékből, hogy együtt vigadjanak a felszabadítókkal. Ondrej OndráS családja is fellélegezhetett.

Itt voltak a felszabadítók, a sebek lassacskán kezdtek behegedni. Ondrej azonban tudta, hogy a kertben van még néhány fel nem robbant akna. össze kell szedni, gondolni kell a holnapra, mondogatta, nehogy a háború után oltsa ki valakinek az életét...

A ház mögött, a kert végében rakta sorba, s puskával lődözte szét az aknákat. Az egyik azonban nem robbant fel. Közelebb ment, hogy megnézze, mi az oka. Csak ezt ne tette volna!...

Vércse Miklós fordítása

I

Poór József

Egyenirányú vonalon

V

olt súlya a napnak. Piszokul nehéz súlya,, és Alajos megállta, hogy nem Ivott. Pedig abban a sorrendben reszketett meg teste-lelke, mint ahogyan máskor ez idő tájt.

Maga Alajos is úgy vélte, hogy ez egy nap az ezer közül — ami ártatlanul véletlen, s véletlenül ártatlan, de délután már úgy ítélte, hogy lehet ez a nap a kezdet is. Valaminek az újrakezdése, valaminek, ami már egyszer álmodozásaiból is felszívódott. Mint ahogyan álmodozásai, reménykedései Is aprópénzre váltva sorvadtak el valamikor régen — mintha nem Is ebben, hanem egy másik életében — a talponálló itallal bélelt, Ital áztatta világában. S amikor délután hazafelé tartott, elhaladva az Italbolt mellett, összerezzent, mint amikor valaki fölött kimondják az Ítéletet. A megfellebbezhetetlent és vlsszavonhatatlant. A túlélhetetlent. Alajos maga se tudta, milyen erő vitte odébb lábalt a butik előtti szakaszon, és amikor megérkezett a hatodik emeleti lakásukba, partra vetett halként tátogott.

— Végem van — mondta volna Ágnesnek, de felesége mit sem vett észre az 6 borzadalmalból.

— Ki kell vágni! — pontosan ezekkel a szavakkal fogadta a nö a férfit, mintegy nyomatékot adva Így elhatározásának.

S míg kit-klt más és más erő hevített, és Agnes kanala az Indulatok fortyogó fazékéban tévelygett, Alajos — védekezés- és menekülésképpen felidézte az asszony kezelőorvoséval folytatott párbeszéd foszlányait.

„ ... azaz, uram, tanácsom hordereje nem kaliberben, hanem fényévben mérhető. Uram, ha valamit megtűrünk ...

— Igen, uram — uramozott Alajos is.

— Ügy, uram — folytatta a pszichológus —, és ha megtűrünk, még nem állíthatjuk, uram...

— Igen, uram.

— Úgy ám, uram, nem állíthatjuk, hogy valamit cselekedtünk is. Legfeljebb megalkudtunk, uram.. .*

Ám Alajos még vergődése közepette is tisztábban látta a helyzetet, mint sem hogy hagyta volna lába alól kirántani a talajt, és asszonyához fordult.

— Tehát — próbálkozott a férfi és nem a rend kedvéért —, amit ki kell vágni, szerinted, s amiről megkérdezted: Ez meg ml?l Hát elmondhatom, hogy egy csiszolt, fényezetlen fából készült...

— Ogy, úgy — érezte magát illetékesebbnek Ágnes —, fényezetlen fából készült, nehezebb kivitelű ...

— Bútor — kerekítette ki a férfi szomjasan nyelve. — Ártalmatlan — tette még hozzá —, célját hűen szolgáló oszlopdíszl- tésű bútor.

— Kolonlálbútor — csapta össze kezét az asszony.

Az asszony szorosabbra húzta egy szál derekán kígyófejes övét. — Tudom én — válaszolta, mint akinek nem kell, s nincs is mit féltenie —, tudom én, mit és miért mondok neked — s hangos ajtóbevágással, csattanással adta a férfi tudtára, hogy felőle most már akár meg is feszülhet.

Az ajtődurranás hangereje — meglehet — olyan volt, mint amikor az a Trabant kipufogó csövének dörejével minap a kerítéshez csalta a bennlakásos Intézet gondozottalt, —, s mikor az ott jelen levő Alajos fölemelte a combjáról a friss sportújságot, amely mögül figyelte, mikor érkezik gyermekük, Zolika — lám, a közelmúlt filmkockáit pergette föl a férfi emlékezetében.

Akkor, ott az intézet kovácsoltvas kerítésénél hiába várt a férfi, mint már nem egy esetben is... Ha átvágott volna az akácoktól boltíves Néha Napján utcájára, az ottani kőből faragott díszkerítés figurái közt ismét bekukkanthatott volna az Intézet kertjébe, s a két lucfenyő közt láthatta volna a gyermekeket. Zoltánkát. Amint pirossárgás takaróval az ölében, kezében egy képeskönyvvel olykor-olykor testével hinta- mozgásba hozza a viharvert tolókocsit... Itt és ez volt a gyermek fészke, s Alajos mégis a túloldalon várta. Talán azért, biztos azért, hogy tanúja lehessen az első elmozdulásnak, az első nekibuzdulásnak, a „valamiért valamit tennem kell", gondolat körvonalazódásának, de főleg a megérkezésnek a lármás oldalra, ahol megannyi a jármű, és a gyalogos, ahol lüktet a külvilágAlajos kezdetben ösztönszerfien menekült Ide a kerthez, ki a gyermekhez, s úgy, mint aki már megbűnhődött a tegnapokért, de meg a jövőért is. S minél gyakrabban töltötte ki Ágnes haragját a Kolonlálon, annál rendszeresebben, fegyelmezettebben és eredményesebben sikerült „nem tudomást vennie“ a világról s belefeledkeznie a kerítés menti tétlen várakozásba.

Amikor Ágnes és a férfi közti küzdelem visszavonhatatlanul dúlt, s amikor a gyermek, Zoltánka, a családi körbe, „a család tűzhely meleg, meghitt és védelmező“ légkörébe érkezett havonta négyszer, a tizenkét éves gyermek vészes tekintettel némán ülte ét tolókocsijában a hétvégi napokat.. Csak Alajos tudta, hogy megközelíthetetlensége védekezés.

ő, Alajos, tavasz elején torpant meg. Már több napja párás ég hullatta csillagait, esténként észre vehette volna, de ő már régóta többet ivott, mint ami még élvezetes, meg hogy a csillaghullásokra fölfigyeljen.

— ... ugye, szaklkám, nagymenő ez az

Alajost — kísérletet tett egy parádés mozdulatra a Visszavár bárpultja előtt. Dőlt belőle a részeg sző, de gondolataiban sokkal, de sokkal jözanabbul állt össze a világ, billentek helyükre annak dolgai, s értette meg, hogy miként játszatta vele Ágnes a szembekötősdlt, amikor így duruzsolt a kezdetben:

„Drágám, legfőbb érdekünk, hogy autó kerüljön a család birtokába“ — édesítgette a gondolat ízét az asszony, amikor Zolika, a gyerek, már egy hete bennlakásos Intézeti gondozott, az Idegsérültek otthonának lakója volt.

'— ... tudja, kedves szomszédasszony — hallhatta egy ízben az asszony dicséretnek?!) szánt szavalt —, eleve megmondtam Alajosnak, hogy kölcsönre vett autó nem kell, s tudja, Lajcslka mintagyerek, s három évig alig láthatta, de a kocsiravalót azt összefuslzta, mert a gyereket havonta négyszer mégiscsak haza kell hozni, vagyis szállítani.

Förtelmes vad tavaszt élt Alajos kettesben, a még az alkohol mámorában is öldöklő lelktlsmeretével, s többször találta a felkelő nap a csatornában, mint a hitvesi ágyban.

— ... a fiunk érdeke — mondogatott oda a Járókelőknek —, na ne nézz rám úgy, haver. Áglka mondta, Alajos, a fiad érdeke, hogy diplomát szerezz!

— Isten engem ügy segéljen, ezredes úr •*— tangózott a hangoskodőkat Igazoltató rendőr előtt —, pechesebb napja még nem volt, ismét a legszarabb zsákmányra talál személyemben.

Hümmögött a rendőr, vagy tizedszer hozta már össze őket a tavasz, s betéve tudta, hogy N. Alajos elől, aki levelező tagozaton lett vegyészmérnök, ami tizenkét éves Ideg- sérült fiával kapcsolatban apává avathatná a férfiembert, ármányos módon kartávolságnyi közelségből söpri el a szélmalom- harc, s az „Édesapám!“ helyett most ezt hallhatja: apukám, ugye apukám, meglesz az a hétvégi ház, Zolikával majd gyakran kiruccanok oda ..., s aláfestésként elma- radhatatlanul szól az új sláger: A kolóniáit már ki kell vágni...

„Az útonlevés a legkülönb iskola“ — csendült vissza Alajos fejében még egyszer a gondolat, és elegendő volt ahhoz is, hogy önmagát Is döntésre bírja. Órájára pillantott, s fölmarkolta az autó lnditőkulcsát

A Néha Napján egy férfi tűnt fel: ruházatával, mozgásával sportűző múltra engedett követkeAetni, kezében nagyobb bőrtáskát tartott, amikor az intézet kertjéhez ért, néhány pillanatra a lucfenyők Irányába nézett, elővett egy tükröt. Utolsó ellenőrző simításként beletekintett, a tükröt a zsebébe csúsztatta, a táskájába nyúlt, s behajította a kertbe az első piros pöttyös labdát. A tompa puffanásra Zoltán elfordította fejét, s Alajos úgy vélte: szólnak a harangok. Köröző madarakat látott, amint vadul a magaslatokba törnek. De azt is látta, hogy a gyermek kíváncsian fürkészi őt. Amikor á második labda egészen közel került hozzá, a tolókocsi kibillent mozdulatlanságából, Zoltánka felkiáltott. Ekkor megjelent az egyik szolgálatos nővér, Alajos tisztelettel sapkát emelt feléje, s tovább indult a Néha Napján, bekanyarodott a Testőrök utcájába, fölnyitotta a kocsit, beült, a másik ülésre dobta a bőrtáskát, és tétlenül várakozott.

De gondolataiban éppen hazaérkezett, látta magát, amint benyit a nappaliba és ostromolni kezdi Ágnest. — Nem! — kiált fel többször és többféleképpen az asszony. — Nem, és kész! — és neki csak ernyedten lógnak a karjai.

— ... a gyermeked — véli hallani saját érvelését.

— A gyermekem «— ismeri a választ. — Nem is tagadom, de ott a helye, ahol éppen vanl

Látja magát, hogy rég nem érzett bátorsággal mered vissza Ágnes farkasszemezésére. — Apát, azt ki adjon helyettem? — csattan most hangja, s megrezzen, s rádöbben, hogy csak Itt ül a kocsiban. De a jelenet, mint egy megállíthatatlan filmben, tovább pereg, ö látja, hogy Ágnes meg- botránkozva löki a vánkost a földre: — És ilyen berendezés közé hozzam haza? — sl- vít fel hangja, s az 6 keze először és utoljára lendül, a csattanás ijedt csöndet hoz magával; Ágnes hitetlenkedve fogja vörösre gyűlt bal állát. Sző, lélegzet beléje szorul.

És most ő meggyötörtén, de elszántan bevallja, amit mér Időtlen Idők óta fogalmaz- gat magában:

— Biztosíthatlak — kopognak a csöndben szaval —, a gyerek nem tudja meg, amit apjának a verebek csiripeltek, hogy hét hónappal azután született meg, hogy derék anyja meglovasítotva katona férje összekuporgatott pénzét, húsz-harminc tablettát tömött magába, hogy elmeneküljön a felelősségrevonás és önmaga elől. És ezzel azt érte el, ami a Néha Napján, az idegsérültek Intézetében életvalóságban reánk vár.

M

ég látta magát, amint bőrtáskéja után nyúl, s elindul á magányos ember útján, jön eléje a Körút, emberáradatával, s amikor a Testőrök utcába fordul, egy férfi szólítja meg. Tüzet kér, amikor ő nyújtja a lángoló gyufát, a lángokon keresztül észreveszi az autót. Az autót, melyben ő várakozik, amelyből ő néz ki magamagára, s a lángnyelvek körbenyaldossák a képet