Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-08-26 / 34. szám

U)

Lenyűgöző a medvesalji panoráma. Mintegy 650 méterrel a tengerszint fölött, az itteni lokálpatrióták szerint Közép-Európa e- gyik legszebb, legtermőbb fennsíkján, kőhajintásnyira az országhatártól, kéznyújtásnyira a somos- kői vártól, ismerdekiink az újbásti (Nová Basta) központú Május 1. Efsz határával. Mintha egy képzeletbeli virág szirmai lennének az alattunk elterülő községek: Oj- bást, Úbást (Stará Basta), Ve- cseklő (Veöelkov), Hidegkút (Stu- dená), Tajfa (Taehty). Bakóháza. A tajti víztározó a tűző napsütésben gyöngyszemként ' csillog a szomjúságtól tikkadt vidék gyomrában.

Lukács Tibor agrármérnökkel sétára indulunk a fennsíkón. Közben az itteni adottságokról, a mezőgazdasági termelés feltételeiről beszélgetünk.

— Tíz kilométerre vagyunk a központi teleptől, habár idejövet biztosan többnek tűnt. hiszen még ez a vadonatúj terepjáró is — tekint az ARO lU es román gépjármű irányába — csak lassan tud Ide felkapaszkodni. A fennsíkon 200 hektár tartozik a földalapunkba, ennek fele rét, fele meg szántóföld. Sajnos, a csapadékliiány miatt csak egyszer tudunk itt kaszálni. Most például ezt a részt — mutat az erdőszél felé — legelőként használjuk. Ezelőtt három évvel, mikor idekerültem, még mostohább volt a helyzet. Kövek, bokrok tarkították ezt a területet, így először irtást kellett végezni, majd kiástuk, összeszedtük a köveket. Abban az időben negyven hektár termővé tételével is próbálkoztunk. Ez ma kaszáló. A legeltetésre jók itt a feltételek, és pillanatnyilag is két nyá] Juh legel a közelünkben.

Kisvártatva feltűnik az egyik nyáj. Egy fiatal Juhász, Mede Dezső tereli el mellettünk a Jószágot.

— Tavasztól késő őszig itt vagyunk Tóth János k-ollégával, csak ritkán, egy kis harapnivalóért vetődünk be a fatnba Itt a fennsíA Medvesi-fennsikon

Újat kereső fiatalé

I

Barta Katalin

kon élénkebb a széljárás, és alacsonyabb a hőmérséklet, mint o- dalenn. Amióta kihajtottunk, csupán kétszer volt igazi, kiadós eső, pedig már annak jó ideje. A legelők kopárak, így a mérnök elvtárs beleegyezésével most a rét egyik részét legeltetjük.

Amikor kis kerülővel a gépjármű irányába ívelünk, még halljuk a Juhász hangját: —- Mókus fordítsd meg! — parancsolja hűséges kutyájának.

Bakóházát elhagyva, talán tíz méterre az országhatárt jelző kőtől, kanyarodunk vissza a dombhátra. Tibi újabb érdekességet mutat:

—■ Látod, ez egy ötödik intenzitású rét, legalábbis annak van elkönyvelve, mégiscsak egyszer velietjük kasza alá. Miután felszántottuk az egész Vámház-tetőt, magyar rozsnokkal vetettük be, a- mely tíz évig is állja az intenzív kaszálást, de az időjárás itt is közbeszólt.

A domb túloldalán már azt a kultúrát látom, amely a szövetkezet fő terményének is nevezhető — a dohányt.

— Szlovákiában az egyik legnagyobb dohánytermesztő szövetkezet vagyunk, hiszen nem kevesebb mint 145 hektáron termesztjük. A betakarítást már befejeztük, a magra termesztett takarmányborsóval együtt 745 hektár területen. A dohány első termése szárítóban van már, de a dohány még ezután is sok munkát ad majd. Sajnos, ezt a munkát nem lehet gépesíteni. csupán asszonyaink kezére számíthatunk. A dohánytörés, majd a szárítás és beadás nem csupán egy-két hét kérdése, mint helyi

viszonyok mellett az aratás, így nálunk sok múlik ezen. Az előjelek szerint ez az esztendő sem lesz rosszabb, mint a tavalyi, azt pedig nyereséggel zártuk.

A központi irodaházban egy gé-, pelő fiatal lányra figyelek feí. Pál Erzsébet a fülek! (Fifakovo) gimnázium harmadikos tanulója, és nem egészen kedvtelésből van itt, hanem megkésett építőtáboros. Hogy miért? Ezt már tőle tudom meg:'

•— Amikor az osztály ment Ső- regre fSurice), én nem tarthattam velük, mert az anyukámat műtötték, s valakinek otthon kellett maradnia Az Iskola beleegyezésével én most „törlesztem“ a két hét építötáborl munkát.

— Látom, pillanatnyilag gépelsz, de mi mindennel telt még az első hét, és -hogy tetszik a szövetkezet?

— Tegnap a faliújságot újítottam fel, leveleket gépeltem, számoltam a kombájnosok teljesítményét. Mindig azt végzem, amit éppen rám bíznak.

A dombra kapaszkodó burgonyatáblán srácok kis csoportjával hoz össze a véletlen.

— Mi az oka annak, hogy a közeli tó hűs vizét, a szórakozás, kirándulás élvezetét felcseréltétek a munkával? — kérdezem tőlük.

Básti László, a Presovl Műszaki Főiskola újdonsült hallgatója: „Tajtiban kevés a szórakozási lehetőség, kicsi a baráti kör is, az utazgatást pedig már meguntam, hiszen több helyen is voltam a kötelező épitőtáborozás keretén belül. Augusztus végén újból a könyvek jutnak főszerephez, mellettük töltöm majd az időmet.“

Lukács Róbert, a Zilinai Közlekedési Főiskola harmadéves hallgatója: „Minden nyáron lerucca- nak egy-két hétre a bátyámhoz, mert én is megkedveltem az itteni tájat, a medvesalji embereket. Mivel bátyám agronómus, egész nyáron dolgozik, így én is munkába álltam. A munkát látva és érezve, az ember jobban tudja értékelni a diákéletet, még ha olykor-olykor nehéznek tűnik is. Az egész évi hajtás, az idegtépő viz.s- gák után szinte felüdülés itt Jó közösségben gondtalanul dolgozgatni.“

Molnár Gyula, a Szepsi f Moldova nad Bodvou) Mezőgazdasági Szakközépiskola harmadikosa: ,,Én a szakgyakorlatomat is ebben a szövetkezetben töltöttem. Szándékom, hogy saját keresetemből motorkerékpárt veszek, ugyanis a Jövő tanévben már megkapjuk az iskolában a jogosítványt. Már van egy kis megtakarított pénzem, így szeptemberre, remélem, összejön a motorkerékpár ára.

A hat község határát egyesítő szövetkezet a medvesaljalak fő kenyéradója. Lehetőségei azonban végesek, így a frissen érettségizett, tanuimányaikat befejező fiatalok sokszor nem tudják, hányadán állnak. íme két személyes tapasztalat:

A burgonya utánszedésének i- rányítója, Kisbenedek Klára elmondja, hogy nehéz itt a burgonyát betakarítani, mert az első ásásnál a kétsoros burgonyaásógép ezen az irdatlan lejtőn kétszer is felborult, így nem tudták veszteségmentesen elvégezni a munkát.

Tibi dicséri Klára odaadó igyekezetét. szorgos munkáját, szaktudását, de hozzáteszi: — Személyes közbenjárásommal is csak nehezen sikerült elintézni, hogy itt maradhasson.

— A Losonci (Luéenec) Mező- gazdasági Szakközépiskola elvégzése után egyéves próbaidőre vettek fel a szövetkezetbe, utána a Slovenka vagy a Tesla melléküzemágát ajánlották a vezetők. Nem álltam kötélnek, és ragaszkodtam ahlioz, amit kitanultarr;. Mindez kevés lett volna, ha Tibi nem segít, és nem ragaszkodott volna hozzám a növénytermesztési ágazatban. Egyelőre december végéig hosszabbították meg a szerződésemet, és nem tudom, ml lesz ezután. Remélem, hogy továbbra is a növénytermesztésberf maradhatok — mondja Klára.

A mázsaházban divatosan öltözött fiatal lánnyal, Barta Katalinnal találkozom. Ruhájáról ítélve valószínűleg nem ide készült, e- zért meg is kérdezem tőle:

— Nem félted a ruhádat?

— Tegnap még nem tudtam, hová osztanak be. Tudod, én csak' most léptem munkába a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Köz- gazdasági Szakközépiskola elvégzése után. Tegnap fent voltam az irodaházban, ma pedig ide küldött eg kis terepszemlére a szövetkezet közgazdásza. A felvásárlás könyvelését tanulom. Holnap újból az irodaházban ieszek. Egyelőre egyéves próbaidőre vettek fel, amely alatt meg kell ismernem a szövetkezeti gazdálkodás csínját-taínját. Sajnos, volt már rá eset, hogy nem állandósítottak frissen érettségizett közgazdászt, de én nem vagyok pesszimista.

Ilyen hát a Medvesalja. Sajátos tájegységével, természeti adottságaival, az újat, a változásokat kereső fiataljaival. Az utóbbi évek' fejlődése nemcsak a községek arculatán, a szövetkezetek eredményeiben, hanem az emberek magatartásán, szemléletvilágán is fellelhető.

Polgári László

fA szerző felvételei)'

Pál Erzsébet

Lassan véget ér a nyár, otthagyjuk szünidei élményeink színterét, a csobogd huilá- mokat, az erdőket, a sejtelmes hegyeket. Vannak azonban olyanok is, akiknek még csak ezután nyílik alkalmuk egy kis ki- kapcsolódásra, pihenésre, akik foglalkozásuknál fogva nyáron nem pihennek, ezért inkább télen veszik ki szabadságukat. Ezek közé tartoznak a hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz fiatal mérnökei, szakem- herei is. Négyükkel beszélgettem egy fülledt, augusztusi délutánon, amikor a szövetkezet ebédlőjében a másnapi munkabeosztásról volt szó.

Horváth Péter huszonnégy éves, ő a szövetkezet legfiatalabb mérnöke, a fo- agronómiis helyettese. Nőtlen, Galántáról (Galantaj jár be naponta.

— A növényvédelem és a talaj tápanyagokkal való ellélása a feladatom. A nvár folyamán, egy szabad percem nem volt, minden második szombaton és vasárnap Is dolgoztam. Ezekért a ledolgozott hétvégekért természetesen a téli hónapokban kapunk blztinyos szabadnapokat. Vidékünket, sajnos, valahogy elkertilí az eső, többször tapasztaltam, hogy Galántáról esőben indulatára el, s Kürtre érve porzott az út alattam. Most, hogy az aratás véget ért, a tarlóhán- tábsal, az istálló- és míítrágyaszórással vagyunk elfoglalva, A szárazság sok gondot okoz. lassan haladunk a szántással, nehéz 8 talaj, és sok a szántanivaló. Hozzánk tartozik ugyanis még VIzkelet, (Clerny Brod), Feketenyék (Cierna Voda), Vezekény {Vo- zokany) és Tallós fTomáSikovol is. Egy nap szabadságot azért kiszorítottam magamnak,

Míg mi nyaraltunk

voltam megnézni a Forma 1-et Budapesten. Lehet, az utószezonban a Balatonra Is leruccanok a barátaimmal.

Varga Lajos mérnök, a kürti részleg agronómusa huszonkilenc éves. Nős, két kislány édesapja. Felesége jelenleg szülési szabadságon van. Hidaskürtön élnek.

— Kétezerhétszáz hektár területű a növénytermesztésűnk. A speciális növényeket kivéve minden hozzám tartozik. Búzából 4,8 tonnát termesztettünk, árpából 4 tonnát. A tavalyi terméshez viszonyítva kissé lemaradtunk, a kender és a cukorrépa viszont. jónak ígérkezik. A nagy szárazság miatt két műszakban mindent öntözünk. Szabad- , időm szinte nincs, szerencsére, a család

' \

Radványi Ferenc

Kelecsényi Ildikó

Varga Lajos

megértő, hiszen a feleségem Is mezőgazdász.

Radványi Ferenc a tallösi részleg főnöke, nős, az g felesége is szülési szabadságon van kislányukkal.

— Ugyanúgy, mint Lajos, én is a nö-> vénytermesztésben vagyok. Vezekényről járok be, kora reggeltől késő délutánig dolgozom. Bosszant, hogy a fehérjében gazdag szója nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Sajnos, ami az időjárást Illeti, „határvidék“ vagyunk. A délebbi járásokban még kedvez az időjárás a szójának, nálunk már nem.

Kelecsényi Ildikó kertészmérnök:

— A különleges növények termesztésével foglalkozom. Ide tartozik a dohány, a szőlő, valamint a kertészet és a gyümölcsös is az én gondjaimon van. Hetvenöt hektáron termesztünk dohányt. Villanyszárftók- ban szártíjuk, majd osztályozzuk, s ezután Lévára (Levlce) visszük feldolgozásra. Az idei termés dohányból, salnos, csak átlagos, a 80 hektáros szőlőgazdaságunk terméshozama viszont jobb, mint tavaly. A kertészet 126 hektáron gazdálkodik. Ebből 58 hektár a borsó, amelyből szintén ló termést takaríthattunk be az idén. Fel is vásárolták a közeli konzervgyárak, valamint a galántal zöldségesboltok. Dinnyét 20 hektáron termesztünk, 5 hektáron pedig paradicsomot, 3 hektáron paprikát. Gyümölcsö- sülik 23 hektárnyi, bő termés ígérkezik az idén almából és őszibarackból.

E. Kiss Mária

,T, -A.ns'-r