Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-08-26 / 34. szám

U) Lenyűgöző a medvesalji panorá­ma. Mintegy 650 méterrel a ten­gerszint fölött, az itteni lokál­patrióták szerint Közép-Európa e- gyik legszebb, legtermőbb fenn­síkján, kőhajintásnyira az ország­határtól, kéznyújtásnyira a somos- kői vártól, ismerdekiink az újbásti (Nová Basta) központú Május 1. Efsz határával. Mintha egy kép­zeletbeli virág szirmai lennének az alattunk elterülő községek: Oj- bást, Úbást (Stará Basta), Ve- cseklő (Veöelkov), Hidegkút (Stu- dená), Tajfa (Taehty). Bakóháza. A tajti víztározó a tűző napsütés­ben gyöngyszemként ' csillog a szomjúságtól tikkadt vidék gyom­rában. Lukács Tibor agrármérnökkel sétára indulunk a fennsíkón. Köz­ben az itteni adottságokról, a me­zőgazdasági termelés feltételeiről beszélgetünk. — Tíz kilométerre vagyunk a központi teleptől, habár idejövet biztosan többnek tűnt. hiszen még ez a vadonatúj terepjáró is — te­kint az ARO lU es román gépjár­mű irányába — csak lassan tud Ide felkapaszkodni. A fennsíkon 200 hektár tartozik a földalapunk­ba, ennek fele rét, fele meg szán­tóföld. Sajnos, a csapadékliiány miatt csak egyszer tudunk itt ka­szálni. Most például ezt a részt — mutat az erdőszél felé — le­gelőként használjuk. Ezelőtt há­rom évvel, mikor idekerültem, még mostohább volt a helyzet. Kövek, bokrok tarkították ezt a területet, így először irtást kel­lett végezni, majd kiástuk, össze­szedtük a köveket. Abban az idő­ben negyven hektár termővé té­telével is próbálkoztunk. Ez ma kaszáló. A legeltetésre jók itt a feltételek, és pillanatnyilag is két nyá] Juh legel a közelünkben. Kisvártatva feltűnik az egyik nyáj. Egy fiatal Juhász, Mede De­zső tereli el mellettünk a Jószá­got. — Tavasztól késő őszig itt va­gyunk Tóth János k-ollégával, csak ritkán, egy kis harapnivalóért ve­tődünk be a fatnba Itt a fennsí­A Medvesi-fennsikon Újat kereső fiatalé I Barta Katalin kon élénkebb a széljárás, és ala­csonyabb a hőmérséklet, mint o- dalenn. Amióta kihajtottunk, csu­pán kétszer volt igazi, kiadós eső, pedig már annak jó ideje. A le­gelők kopárak, így a mérnök elv­társ beleegyezésével most a rét egyik részét legeltetjük. Amikor kis kerülővel a gépjár­mű irányába ívelünk, még halljuk a Juhász hangját: —- Mókus for­dítsd meg! — parancsolja hűsé­ges kutyájának. Bakóházát elhagyva, talán tíz méterre az országhatárt jelző kő­től, kanyarodunk vissza a domb­hátra. Tibi újabb érdekességet mutat: —■ Látod, ez egy ötödik inten­zitású rét, legalábbis annak van elkönyvelve, mégiscsak egyszer velietjük kasza alá. Miután fel­szántottuk az egész Vámház-tetőt, magyar rozsnokkal vetettük be, a- mely tíz évig is állja az intenzív kaszálást, de az időjárás itt is közbeszólt. A domb túloldalán már azt a kultúrát látom, amely a szövetke­zet fő terményének is nevezhető — a dohányt. — Szlovákiában az egyik legna­gyobb dohánytermesztő szövetke­zet vagyunk, hiszen nem kevesebb mint 145 hektáron termesztjük. A betakarítást már befejeztük, a magra termesztett takarmánybor­sóval együtt 745 hektár területen. A dohány első termése szárítóban van már, de a dohány még ezután is sok munkát ad majd. Sajnos, ezt a munkát nem lehet gépesíte­ni. csupán asszonyaink kezére szá­míthatunk. A dohánytörés, majd a szárítás és beadás nem csupán egy-két hét kérdése, mint helyi viszonyok mellett az aratás, így nálunk sok múlik ezen. Az elő­jelek szerint ez az esztendő sem lesz rosszabb, mint a tavalyi, azt pedig nyereséggel zártuk. A központi irodaházban egy gé-, pelő fiatal lányra figyelek feí. Pál Erzsébet a fülek! (Fifakovo) gim­názium harmadikos tanulója, és nem egészen kedvtelésből van itt, hanem megkésett építőtáboros. Hogy miért? Ezt már tőle tudom meg:' •— Amikor az osztály ment Ső- regre fSurice), én nem tarthat­tam velük, mert az anyukámat műtötték, s valakinek otthon kel­lett maradnia Az Iskola beleegye­zésével én most „törlesztem“ a két hét építötáborl munkát. — Látom, pillanatnyilag gépelsz, de mi mindennel telt még az első hét, és -hogy tetszik a szövetke­zet? — Tegnap a faliújságot újítot­tam fel, leveleket gépeltem, szá­moltam a kombájnosok teljesít­ményét. Mindig azt végzem, amit éppen rám bíznak. A dombra kapaszkodó burgo­nyatáblán srácok kis csoportjával hoz össze a véletlen. — Mi az oka annak, hogy a kö­zeli tó hűs vizét, a szórakozás, kirándulás élvezetét felcseréltétek a munkával? — kérdezem tőlük. Básti László, a Presovl Műszaki Főiskola újdonsült hallgatója: „Tajtiban kevés a szórakozási le­hetőség, kicsi a baráti kör is, az utazgatást pedig már meguntam, hiszen több helyen is voltam a kötelező épitőtáborozás keretén belül. Augusztus végén újból a könyvek jutnak főszerephez, mel­lettük töltöm majd az időmet.“ Lukács Róbert, a Zilinai Közle­kedési Főiskola harmadéves hall­gatója: „Minden nyáron lerucca- nak egy-két hétre a bátyámhoz, mert én is megkedveltem az itte­ni tájat, a medvesalji embereket. Mivel bátyám agronómus, egész nyáron dolgozik, így én is mun­kába álltam. A munkát látva és érezve, az ember jobban tudja ér­tékelni a diákéletet, még ha oly­kor-olykor nehéznek tűnik is. Az egész évi hajtás, az idegtépő viz.s- gák után szinte felüdülés itt Jó közösségben gondtalanul dolgoz­gatni.“ Molnár Gyula, a Szepsi f Mol­dova nad Bodvou) Mezőgazdasági Szakközépiskola harmadikosa: ,,Én a szakgyakorlatomat is eb­ben a szövetkezetben töltöttem. Szándékom, hogy saját keresetem­ből motorkerékpárt veszek, ugyan­is a Jövő tanévben már megkap­juk az iskolában a jogosítványt. Már van egy kis megtakarított pénzem, így szeptemberre, remé­lem, összejön a motorkerékpár ára. A hat község határát egyesítő szövetkezet a medvesaljalak fő ke­nyéradója. Lehetőségei azonban végesek, így a frissen érettségi­zett, tanuimányaikat befejező fia­talok sokszor nem tudják, hánya­dán állnak. íme két személyes ta­pasztalat: A burgonya utánszedésének i- rányítója, Kisbenedek Klára el­mondja, hogy nehéz itt a burgo­nyát betakarítani, mert az első ásásnál a kétsoros burgonyaásó­gép ezen az irdatlan lejtőn két­szer is felborult, így nem tudták veszteségmentesen elvégezni a munkát. Tibi dicséri Klára odaadó igye­kezetét. szorgos munkáját, szaktu­dását, de hozzáteszi: — Szemé­lyes közbenjárásommal is csak nehezen sikerült elintézni, hogy itt maradhasson. — A Losonci (Luéenec) Mező- gazdasági Szakközépiskola elvég­zése után egyéves próbaidőre vet­tek fel a szövetkezetbe, utána a Slovenka vagy a Tesla mellék­üzemágát ajánlották a vezetők. Nem álltam kötélnek, és ragasz­kodtam ahlioz, amit kitanultarr;. Mindez kevés lett volna, ha Tibi nem segít, és nem ragaszkodott volna hozzám a növénytermeszté­si ágazatban. Egyelőre december végéig hosszabbították meg a szerződésemet, és nem tudom, ml lesz ezután. Remélem, hogy to­vábbra is a növénytermesztésberf maradhatok — mondja Klára. A mázsaházban divatosan öltö­zött fiatal lánnyal, Barta Katalin­nal találkozom. Ruhájáról ítélve valószínűleg nem ide készült, e- zért meg is kérdezem tőle: — Nem félted a ruhádat? — Tegnap még nem tudtam, ho­vá osztanak be. Tudod, én csak' most léptem munkába a Rima­szombati (Rimavská Sobota) Köz- gazdasági Szakközépiskola elvég­zése után. Tegnap fent voltam az irodaházban, ma pedig ide küldött eg kis terepszemlére a szövetke­zet közgazdásza. A felvásárlás könyvelését tanulom. Holnap új­ból az irodaházban ieszek. Egye­lőre egyéves próbaidőre vettek fel, amely alatt meg kell ismer­nem a szövetkezeti gazdálkodás csínját-taínját. Sajnos, volt már rá eset, hogy nem állandósítottak frissen érettségizett közgazdászt, de én nem vagyok pesszimista. Ilyen hát a Medvesalja. Sajátos tájegységével, természeti adottsá­gaival, az újat, a változásokat ke­reső fiataljaival. Az utóbbi évek' fejlődése nemcsak a községek ar­culatán, a szövetkezetek eredmé­nyeiben, hanem az emberek ma­gatartásán, szemléletvilágán is fellelhető. Polgári László fA szerző felvételei)' Pál Erzsébet Lassan véget ér a nyár, otthagyjuk szün­idei élményeink színterét, a csobogd huilá- mokat, az erdőket, a sejtelmes hegyeket. Vannak azonban olyanok is, akiknek még csak ezután nyílik alkalmuk egy kis ki- kapcsolódásra, pihenésre, akik foglalkozá­suknál fogva nyáron nem pihennek, ezért inkább télen veszik ki szabadságukat. Ezek közé tartoznak a hidaskürti (Mostová) Vö­rös Csillag Efsz fiatal mérnökei, szakem- herei is. Négyükkel beszélgettem egy fül­ledt, augusztusi délutánon, amikor a szö­vetkezet ebédlőjében a másnapi munkabe­osztásról volt szó. Horváth Péter huszonnégy éves, ő a szövetkezet legfiatalabb mérnöke, a fo- agronómiis helyettese. Nőtlen, Galántáról (Galantaj jár be naponta. — A növényvédelem és a talaj tápanya­gokkal való ellélása a feladatom. A nvár folyamán, egy szabad percem nem volt, minden második szombaton és vasárnap Is dolgoztam. Ezekért a ledolgozott hétvége­kért természetesen a téli hónapokban ka­punk blztinyos szabadnapokat. Vidékünket, sajnos, valahogy elkertilí az eső, többször tapasztaltam, hogy Galántáról esőben indul­atára el, s Kürtre érve porzott az út alattam. Most, hogy az aratás véget ért, a tarlóhán- tábsal, az istálló- és míítrágyaszórással va­gyunk elfoglalva, A szárazság sok gondot okoz. lassan haladunk a szántással, nehéz 8 talaj, és sok a szántanivaló. Hozzánk tar­tozik ugyanis még VIzkelet, (Clerny Brod), Feketenyék (Cierna Voda), Vezekény {Vo- zokany) és Tallós fTomáSikovol is. Egy nap szabadságot azért kiszorítottam magamnak, Míg mi nyaraltunk voltam megnézni a Forma 1-et Budapesten. Lehet, az utószezonban a Balatonra Is le­ruccanok a barátaimmal. Varga Lajos mérnök, a kürti részleg agronómusa huszonkilenc éves. Nős, két kislány édesapja. Felesége jelenleg szülési szabadságon van. Hidaskürtön élnek. — Kétezerhétszáz hektár területű a nö­vénytermesztésűnk. A speciális növényeket kivéve minden hozzám tartozik. Búzából 4,8 tonnát termesztettünk, árpából 4 tonnát. A tavalyi terméshez viszonyítva kissé lema­radtunk, a kender és a cukorrépa viszont. jónak ígérkezik. A nagy szárazság miatt két műszakban mindent öntözünk. Szabad- , időm szinte nincs, szerencsére, a család ' \ Radványi Ferenc Kelecsényi Ildikó Varga Lajos megértő, hiszen a feleségem Is mezőgaz­dász. Radványi Ferenc a tallösi részleg főnöke, nős, az g felesége is szülési sza­badságon van kislányukkal. — Ugyanúgy, mint Lajos, én is a nö-> vénytermesztésben vagyok. Vezekényről já­rok be, kora reggeltől késő délutánig dol­gozom. Bosszant, hogy a fehérjében gazdag szója nem váltotta be a hozzáfűzött remé­nyeket. Sajnos, ami az időjárást Illeti, „ha­tárvidék“ vagyunk. A délebbi járásokban még kedvez az időjárás a szójának, nálunk már nem. Kelecsényi Ildikó kertészmérnök: — A különleges növények termesztésével foglalkozom. Ide tartozik a dohány, a sző­lő, valamint a kertészet és a gyümölcsös is az én gondjaimon van. Hetvenöt hektá­ron termesztünk dohányt. Villanyszárftók- ban szártíjuk, majd osztályozzuk, s ezután Lévára (Levlce) visszük feldolgozásra. Az idei termés dohányból, salnos, csak átlagos, a 80 hektáros szőlőgazdaságunk termésho­zama viszont jobb, mint tavaly. A kerté­szet 126 hektáron gazdálkodik. Ebből 58 hektár a borsó, amelyből szintén ló ter­mést takaríthattunk be az idén. Fel is vá­sárolták a közeli konzervgyárak, valamint a galántal zöldségesboltok. Dinnyét 20 hek­táron termesztünk, 5 hektáron pedig para­dicsomot, 3 hektáron paprikát. Gyümölcsö- sülik 23 hektárnyi, bő termés ígérkezik az idén almából és őszibarackból. E. Kiss Mária ,T, -A.ns'-r

Next

/
Thumbnails
Contents