Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-08-05 / 31. szám

L

ériec (Ladice) sa)átos fekvésfi falu a zoboraljaj magyar falvak közül a legszélső, így szlovák településekkel körülvéve északkeleti irányban magyar nyelvhátért is képez. A két szoni.széd község: északon Kosztolény (Kostolany pod Tríbeöom). délen Néver (Neverice) már teljes egészében szlovák nyelvű.

A gyönyörű dombokkal, hegyekkel tarkított, gyümölcsben és szőlőben gazdag vidék földje nem termett annyit, hogy eltarthatta volna az itt élőket, ezért már a 19. század végén megkezdődött az elvándorlás, a falusiak egyes csoportjai Baranyába, Zemplénbe 1^ elmentek munka után. Egész családok töltötték az év nagy részét híizájuktól távol, csecsemőiket is magukkal cipelve. Később Zsellz fZellezovce) környékére jártak, de a leggyakrabban Nyitrára- (Nitra) és Aranyosmarótra (Zlaté Moravce). Szii- kebb pátriájuk szeretelét bizonyítja, hogy többnyire visszatértek. Ki kocsin. ki gyalog érkezett, de télre hazajöttek.

Az elvándorlás a mai falunak js nagy problémája. A hetvenes évek elején még 1100 lakosa volt. az 19H0-as népszámlálás lOÍM-es lélekszámot állapított meg. A helyi nemzeti bizottságon úgy vélik, ma már ennél is kevesebben élnek itt. A 437 gazdaságilag aktív korban levő lédeciből 276 a járás más falvaiban. 40 más járásban. 22 pedig más kerületlien driign- zik. Igaz, a községben az egyetlen munkalehetőség a néveri (Neverice) székhelyű földvűvos-szövetkezet.

Évente 3—5 házasságot kötnek I.é- ’decen, legtöbbször más falubelivel. Ezek új párok aztán csak ideig- óráig maradnak meg a faluban. Ez év január elsejéig akadályt jelentett az is, hogy — mivel I.édec nem központi község — csak az kaphatott építkezési engedélyt, akinek helyben volt a munkahelye Is. Varga Imre, a helyi nemzeti bizottság elnöke mondja, hogy mióta ezt a korlátozást megszüntették, sokan visszajöttek az elvándoroltak közül. Számtalan régi ház, kert azonban még mindig gazdátlanul áll. ezeket városiak veszik meg, és hétvégi házakká alakítják. Mert a domboldalok 16 bort teremnek, s üdítő sétákat tehet itt, akinek kedve tartja.

A település lako.sságának több mint ogyharmada nyugdíjas, így a mintegy hetven százalékot kitevő magyar anyanyelvű lédeclek nagyol) része is idős ember. Vdrga Imre elnök nem örül annak, hogy az agglegény sok a faluban.

— Valahogy nem akarnak nősülni — mondja — így viszont nem gyarapodunk. A magyar Iskolába idén is csak hárman jelentkeztek, szlovákba többen, de általában kevés a gyermek, évente 5—7 újszülöttünk van.

A gimesi (jelenec) vár romjai — az építmény kitűnő fekvése folytán — minden irányba messzire látszanak. A domb, amelyre a vár épült, bármely oldaláról olyan benyomást kelt, mintha ráborulna a tájra, fölétiajnl- va fürkészön szemlélné, ml történik a lába alatt. Lédecről is úgy tűnik, hogy még kinyújtott kézzel egy gyermek Is könnyedén elérné a romokat.

A hetvenhat éves 'Latika Sándor

Latika Istvánná (balról a második) a falusiakkal beszélget.

A CSITARI HEGYEK MELLETT

egy panoramatikus képet mutatott, melyet ö maga készített a harmincas években. A fénykép a téli Lédecet ábrázolja, kis házikóinak szögletes szemei kíváncsian pislognak a domb. ról rájuk meredő fényképezőgép lencséjébe. A templom tornya magasra emelkedik a házikók között, hegyével talán a falutól északra húzódó TribeC hegység felé mutat, amely mögött a lédeclek szerint már a világ vége van. Keleti, déli és nyugati irányba gyakran indultak a falusiak, de észak felé a 700 -800 méteres hegyek elzárták az utat. Sándor bácsi is délnek vette az irányt suhanc korában. Nitrán szolgált. A harmincas években sofőrvlzsgát tett, aztán a friss kenyeret fuvarozta a pékség teherautóján.

Sárgabarackkal kínál. Az édes gyű. mölcsöt ropogtatva nézegetem a könyveit, amelyeket a világ minden kincséért sem adna el.

Latika Sándor 1945 után hosszú ideig a helyi nemzeti bizottság elnöke volt. Ö kérte a frissen érkezet tanítónőt, Latika Istvánnét, hogy közös erővel újítsák fel a falu régi könyvtárát. Mert volt ám Itt azelőtt könyvtár, nem is akármilyen! Hajdú László többet tudna mondani róla. ő volt megbízva a gondozásával. Betíítlszte- !ö, könyvszerető ember — ezt tartják róla a faluban. Meg aztán: sok könyvet megmentett a pusztulástól...

Átmegyünk hozzá, de nagy szomorúságunkra l.ací bácsitól már nem tudunk meg semmit. Nyolcvanbat éves, s öregkori emlékezelvesztése annyira súlyos, hogy semmit nem képes visz- szaidézni a múltból. Sajnáljuk, mert a kamrában még ráleliink néhánv régi könyvre. Leve.szem a polcról az egyiket — Tamási Áron: Ábel Amerikában. Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadása. Mellette elnyűtt Iskolai atlasz 1903-ból, és egy Kuncz Aladár-kötet. Rajtuk a Nyugat egy 1911-es száma.

Lutika Istvánná kísért el ide, az Alvégre. Lelkiismeret-furdalással mondja, hogy korábban kellett volna kikérdezni Laci bácsit, négy-öt éve még fiatalosan sétálgatott a faluban. Beszélgettek is a könyvtárról néhány, szór, csak az a baj, hogy nincs semmi lejegyezve az elhangzottakból.

Latikáné csallóközi, 1958-ban került Lédecre:

— A hnb épületének padlásán 197 könyvet szedtem össze még ugyanabban az évben. Ma már 6000 kötetes könyvtárunk van. Ebből 4700 a magyar könyv. Olvasóink száma 264, közülük körülbelül 200 magyar nemzetiségű. A művelődési házban kaptunk három helyiséget, hetente egyszer tartunk nyitva, általában pénteken. Tizenöt évvel ezelőtt könyvtárunk elnyerte a ,,Példás könyvtár“ címet. Ezt ötévenként újra meg kell védeni. Most a harmadik megvédés előtt állunk, de úgy fest, nem lesz könnyű, mert télen problémáink voltak a fűtéssel, s így nem tudtunk folyamatosan nyitva tartani.

Zoboralja sok archaikus vonást megőrzött, nem egy évszázados népszokás még ma Is eleven él a zobor- aljaí falvakban. Jókai Mária, a környék néprajzi hagyományainak kutatója Lédecen él. Gimesen tanít az általános Iskolában:

— 1969-ben, amikor kiürült a régi iskola épülete, néhány emberrel hozzáláttunk, s pár hét alatt összegyűlt egy kiállltásnyi néprajzi anyag.

Mutatja a két öreg tantermet.

Egyik helyiségben a kenderfeldolgozás eszközei, mindennapi használati tárgyak, a másikban rengetek cserépedény: köcsögök, korsók, tálak, s a jó ég tudja még. ml mirtden. A falakon volt lédecí lakosok tényké- pei, falurészletek.

A volt felekezeti Iskola egy dóm- Lafika Sándor (szemben) bon épült, a templom töszomszédsá- rukon.

gában. Itt tanított Pecho Lajos igazgató-tanító is, akinek sokat köszönhetnek a lédeciek. 1923-tól krónikát vezetett a faluról, amelybe a község történelmi és néprajz^ múltjától köztivé tiiinílen fontosabb esemény belekerüli. Iskolai énekkarával egv országos feszliválra is eljulott, és ez níigy szó volt akkoriban. Fontos szerepet vállalt, a falusi könyvtár gyarapításában is.

Énekkar és folklórcsoport manapság is működik Lédecen, veznlőjiik jókni Mária. Luca-napi. karácsonyi, lakodalmas szokások, lekvárfűzés és más őszi munkák szerepelnek műsorukon — fifttalok, idő.sebbek egy:i- ránt szívesen nézik előadásaikat. Az énekkar 1970-ben szerepelt a „Röpülj páva“-versenyen, 1976-ig rendszeresen részt vettek a Tavaszi szél... országos dönliijén.

A régi iskola falai sok szép dalt hallottak a falusiaktól. Termeiben a néprajzi kiállítás talán visszaidézi fénykorát. Az iskola és az óvoda 1969- ben új, egy őt tantermes é|)ületbe kői. tözölt. [elenleg négy osztálya van: egy magyar és három szlovák nyelvű. A magyarba elsősük, másodikosok és harmadikosok egyaránt járnak. .Az elmúlt iskolai évben tizenheten voltak. A szlovák osztályokba- kosztolá- nyi kisdiákok is jönnek, mert náluk nincs iskola. Latlka István szintén tanítja őket, emelletf a hnb titkára. Feleségével Itt. a magyar iskolában kezdték pályájukat. Latikáné most az óvoda igazgatónője, tehát nem főállású könyvtáros.

— 1977-től a két óvodai osztályba körülbelül hetven gyermek jár. Azelőtt csuk egy osztályunk volt. Egyelőre úgy van. hogy együtt foglalkozunk a magyar és szlovák gyermekekkel — mondja.

Bekukkantunk a kicsinyekhez:

— Hogy kell köszönni? — kérdi az óvó néni.

— Dobry den! — válaszolnak kórusban a gyerekek.

— És még?

Kis biszonytalanság után:

— Jó napot!

Tóth Jenő Kassán (KoSice) végezte az iparit, aztán Brnóba ment, főiskolára. 1977-ben gépé.szmérnöki diplomát szerzett. Először Aranyosmaróion kapott állást, majd Nyitrára ment, a magasnyomású gépek és kazánok munkabiztonsági felügyelőségére. Hogy miért kerestem fel éppen öt? Mert azon, kevesek közé tartozik, akik a főiskola elvégzése után sem költöztek el Lédecről.

— Naponta bojárok Nyitrára. Nincs olyan messze, és elég jó a közlekedés. Itt van a ház, a kert... Talán ha nagyon jó munkát kapnék valahol, hozzá lakást, akkor elköltöznék. Egyelőre még nem nősültem meg, nem tudom, változik e valami majd azután... no, de ezen eddig nem gondolkodtam. Az biztos, hogy a hétvégekre mindig hazajönnék.

Kopogtatnak Tólhéknál. Fazekas József és Fazekas István, jóska katona, nemsokára leszerel. Gépészmér. nők, a katonaság előtt Kolonyban (Kollnany) dolgozott. Fazekas Pista a Calex hűtőgépgyárban dolgozik Aranyosmaróton. A három fiú közül egyik sem nős.

K

I tudja, talán igaza volt Varga Imre elnöknek? Gondolkodtam, vajon kinek jobb Így: a flúk- nak-e vagy a falunak. Szerintem egyikük sem mondható agglegénynek, ezért csak a lédect kislányok figyelmébe ajánlhatom őket. Vagy már nem is kell?

KLINKO ROBERT A szerző felvételei

az udva.

Varga Ernő, a fedett uszoda fiatal vezetője

fedett uszoda a vizek városában

Komárom (Komárno) a vizet« városa, hiszen a Vág és a Duna között terül el. A vízi sportoknak itt gazdag hagyománya van. Országos hirnevíiek a város kajakosai, vizilabdázói a szlovák ligában játszanak, s aktívan működnek a vízi motorosok is.

Az idősebb vízilabdázóknak Haller Lászlónak, Hangba Dezsőnek, Potách Hugónak, Laco Pálnak, Riszdorfer L-acinak, Seregi Bélának és sok száz vízisport-rajongó- nak régi álma valósult meg az elmúlt válasitásl Időszak végén, a- mlkor a Kikötő lakótelepen átadták az új fedett uszodát. Az építkezés egyik kezdeményezője és patronálója Ölveeky Ferenc, a Komáromi Vnb elnöke így vall az uszodáról:

,,A létesítmény értéke több mint 20 millió korona: 25 méteres ú- szómedencéböl, 10 méteres tanii- lómedencéböl és különböző mellékhelyiségekből áll. Az építési munkákból kivette részét a város fiatalsága is, továbbá a járási és városi építkezési vállalatok, a Steiner Gábor Nehézgépgyár, a Hydrostav és más üzemek dolgozói Is. Az új létesítmény Iránt ó- riási az érdeklődés Az átadás ó- ta jómagam is már több alkalommal ellátogattam az uszodába.“

Az üzemeltető nem könnyű feladatát a komáromi Spartak test- nevelési egyesület vállalta magára. Amíg ilyen nagy létesítmény „befut“, sok a probléma.

— Az öröm mellett bőven akad gondunk is — mondta Varga Ernő az uszoda fiatal vezetője. Tizenöt dolgozónk mindent megtesz azért,, hogy a látogatók, sportolók jól érezzék nálunk magukat. A megnyitás óta, amely márciusban volt, több mint 40 ezer látogatónk volt. A Castiglione olasz rendszerrel működő medencében óránként 44 köbméter víz cserélődik ki. A víz hőmérséklete 26 és 28 tok között van. A késő esti órákig nyitva tartunk. hogy minden érdeklődőt kielégítsünk. Hétköznap úszni tanulnak a diákok, edzenek az úszók, a vízilabdázók, a könnyűbúvárok, az atléták és kajakosok. Oszókel- lékeket is kölcsönzőnk, és soK vendég betér a Jedr.ota presszójába is.

Dr. BENDE ISTVÁN

Foto: Ing Nagy Teodor