Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-08-05 / 31. szám

új ifjúság 2 Kommentárunk Számok, és ami mögöttük van Érdemes elolvasni a szövetségi és a köztársasági statisztikai hivatalok je­lentését a népgazdasági fejlődésről és 1986 első fél éve tervének teljesítésé­ről. Jóleső tudat, hogy folytatódott a gazdasági növekedés üteme, hogy haté­konyabb lett népgazdaságunk. Az álla­mi tervfeladatokat, a termelés terjedel­mét és dinamikáját tekintve, egészé­ben véve sikerült teljesíteni. A felada­tok teljesítéséhez ebben a félévben hoz­zájárultak a tudományos-műszaki fej­lesztés eredményei és ezek felhaszná­lása. Nőtt az új gyártmányok termelé­sének terjedelme, valamint a magas műszaki és gazdasági színvonalú gyárt­mányok részaránya. A jelentések kritikusan elemzik a hiá­nyosságokat is. Leszögezik, hogy az ré­gészében véve elért jó eredmények el­lenére az idei év első felében a minő­ségi mutatók többségénél nem sikerült elérni az állami terv céljait, habár 1985- -höz képest javult a helyzet. Csökkent a gazdálkodó szervezetek anyagigé­nyessége, de nem a várt mértékben. Hasonlóképpen alakult a bérigényesség is. Mindebből az- következik, hogy a költségek alakulása negatívan tükröző­dik vissza a nyereség! terv teljesítésé­ben. 1985-höz képest, növekedtek a belke­reskedelembe irányuló áruszállítások, és ez a lakossági pénzbevételek növe­kedésével együtt lehetővé tette a sze­mélyi fogyasztás növekedését. Számok­ban kifejezve a lakosság pénzbevételei 1985 első feléhez képest 3,1 százalék­kal voltak nagyobbak. A jelentés megállapítja, hogy élelmi­szerekből és Iparcikkekből folyamatos volt a lakosság ellátása, bár problémák mutatkoztak, a kiváló minőségű és a magas műszaki színvonalú árucikkek iránti kereslet kielégítésében. A kínálat főleg a fogyasztási elektronikai termé­keknél, a bútoroknál, az építőanyagok­nál, a textiláruknál, a cipőknél és a gép­ipari pótalkatrészeknél maradt el a ke­reslettől. Habár a hazai gyártmányú színes tévékészülékek szállítása 18, a hűtőké és mélyhűtőké 15, a kerékpá­roké pedig 2 százalékkal nőtt, a keres­letet nem sikerült teljes mértékben ki­elégíteni ezekből a termékekből. Kicsi a divatos termékek részaránya, amit szintén bírált a jelentés. A piac élelmiszer-ellátása jónak mondható Hiányosságok fordultak elő némely tartós szalámival, a különleges minőségű húskészítményekkel és egyes tejtermékekkel való ellátásban. Ezekből a cikkekből az ellátás nem volt minde­nütt olyan folyamatos, ahogy azt sze­rettük volna. Az életszínvonal emelését elősegítet­te a szolgáltatásokban kitűzött tervek megvalósítása is. 0] szolgáltatásokat vezettek be, a nyitvatartási idő is job­ban megfelel a lakosság igényeinek. U- gyandkkor továbbra is nehézségek me­rülnek fel a lakáskarbantartásban, és a lakásalap korszerűsítésében is lema­radás mutatkozik. Pozitív eredményeket könyvel el a statisztikai hivatal a művelődésben. Eb­ben a tanévben országunkban 681 ezer gyermek jár óvodába, az adott korosz­tályba tartozók csaknem 93 százaléka. Az alapiskolákat 2,1 millió tanuló láto­gatja, a gimnáziumokba 133 ezer, a szakközépiskolákba 213 ezer diák jár. A középfokú szakmunkásképző intéze­tekben közel 400 ezer tanuló készül jö­vendő szakmájára. A felsőoktatási in­tézményekben 141 ezer fiatal tánul. * A kedvezően fej^dő szociális körül­mények között növekedett az ország népessége Is: a CSSZSZK lakosságának száma 1986. június 30-án 15 millió 537 ezer fő volt. Az első fél évben 113 ezer gyermek született és 96 ezer személy halálozott el. Strasser György C/2 A lányokat nem kell hajtani, maguktól is sietnek. Vagy ez a képen nem lát­szik? Balról: Mészáros Júlia, Fetró Magdolna, Bartakovlcs Nóra. Télen savanyú uborkát még aranyért is nehezen lehetett kapni. Az idén jobb a ter­més, a konzervgyárak alig győzik feldolgoz, ni. A sok diák, aki segít ebben a munká­ban. aranyat talán nem adna majd az ubor­káért még akkor sem, ha hiánycikk lenne most is — hisz a nyári építőtáborban ele­get látott belőle. — Egy hete dolgozunk. Az első napon kajszibarackot raktunk el, azóta egyfolytá­ban uborkát. A három lányt az üres beföttesüvegek mellől kaptam el néhány szóra. A közelünk­ben egy nagy halom metélt vöröshagyma „könnyessé“ tette a beszélgetést, de ml nem az uborkát sirattuk. Talán inkább a lányok álmaiban fel-felbukkanó őszibarackot, amely csak nem akarja felváltani ezt a sa­vanyítandó zöldséget. Pedig milyen jó len­ien egy nagy, sárga, bolgár barack! — Nem is tudjuk, mennyi üveg telik meg naponta. Az már sok lenne, ha még szá­molnunk is kéne. Nem szoktunk még az ilyen munkához. Ez nem háztartási befő­zés .. Petró Magdolna, Mészáros jülia, Bartako- vics Nóra: mindhárman bölcsészhallgatók — felig-meddig. Azért félig-meddlg, mert csak szeptemberben kezdik az első évfo­lyamot. Most kezdődött a délutáni műszak. Aki már felnőtt, azaz betöltötte a tizennyolca­dik évét, az éjszaka is dolgozhat. Harmincán jöttek a Komenskjl Egyetem Bölcsészettudományi Karáról, csaknem va­lamennyien „nulladikosok“. Rajtuk kívül még a helyi szlovák gimnáziumból Is dol­goznak diákok a konzervgyárban, a Slovlik Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda] 06-os üzemében — mondja Gyurkovics Erzsébet, a gyár személyzeti osztályának előadója. — Nagy szükségünk van a diákokra. Nél­külük, nem mondok vele újat, lehetetlen volna elvégezni a munkát. A három bölcsészlány mesternöje Kanda Erika; — 1981-ben végeztem el a konzervipari szakközépiskolát, azóta ebben az üzemben dolgozom. Év közben nem vagyok műveze­tő, csak nyárra „neveztek ki“ a diákokra felügyelni. — Elégedett vagy a lányokkal? — Nem kell őket hajtani. Eszembe jutott, hogy diákként én is dol­goztam itt, s be kellett vallanom magam­nak, mi bizony nem siettünk. Vajon a lá­nyokat mi hajtja? — Teljesítménybért kapnak — mondja Gyurkovics Erzsébet. — A középiskolások viszont órabérben dolgoznak. Órabért kap az a négy egyetemista fiú is, akik az ubor­kát dunsztolják. Ök keresnek a legjobban, a lányoknak elég nehéz teljesíteniük a nor­mát. — Nyolcán vagyunk egy csoportban, s akadnak közöttünk, akik siettetik a mun­kát. Néha talán túlzásba is viszik. Azt mondják, keresni akarnak — árulja el a nagy titkot a három lány, miközben egyre csak tömik az üvegeket, amelyek nemso­kára a szalagon találják magukat, hogy a tartósítólé beléjük, a tető meg rájuk kerül­hessen. A szalagról Ábrabám Brigitta sze­di le őket, aki nem diák, hanem a konzerv­gyár szerződéses munkása. Már két éve dol­gozik itt, évente kétszer magújítva szerző­dését. — Miért van ez? — Nekem jobb így. Meg aztán azon is gondolkodom, hogy talán elmegyek innen. Az általános fskola után rögtön munkába álltam, most szeretnék estibe iratkozni. Ha minden jól megy... Három műszakra járok, a munkám egész évben csak az, hogy a szalagról leszedjem az üvegeket, konzerve- ket. — Nem egyhangú, nem fárasztó ez? — Nekem nem. Már hozzászoktam. Itt nem zavarják az embert. Igaz, hogy ha jön az üveg, akkor le kell venni, de egyébként nem parancsol senki. KLINKO ROBERT Hirosimától a békeévig 1945. augusztus 6-a egészen különös he­lyet foglal el a civilizáció történetében. A Hirosimára ledobott amerikai atombomba elszabadított egy rossz szellemet, amely azóta Is kísért. Az addig ismeretlen fegy­ver Iszonyatos pusztítást végzett. A japán város 12 kilométer hosszúságban egy szem. pillantás alatt teljesen elhamvadt. Nyolc­vanezer amber halt azonnal atomhalált, és körülbelül ugyancsak nyolcvanezer volt azoknak a száma, akiket rövid időn belül a sugárfertőzés okozta betegség ölt meg. A város kilencvenezer épületéből hatvan- ötezer elpusztult. A másik, három nappal később elpusztult japán városról, Nagasza- kiról már kevesebb szó esett, pedig az atombomba ott is megölt negyvenezer em­bert, és további hatvanezfen a sugárfertő­zéstől és égési sebektől lassú kínhalállal haltak meg. Az atomkorszak kezdete keserű emlékeze­tű, szörnyű nap: a tudomány nagyszerű eredményét, a nukleáris energia felszaba­dítását gyilkolásra használta fel az ameri­kai haderő. Az atombomba bevetésének a már megvert Japán ellen tulajdonképpen semmilyen hadászati jelentősége sem volt. Az amerikai kormánykörök ezzel' a lépés­sel inkább politikai nyomást akartak gya­korolni a világra, elsősorban a Szovjet­unióra. Blackett angol történettudós álla­pította meg: „Arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az atombomba ledobása nem annyira a második világháború utolsó ka­tonai akciója, mint inkáb az Oroszország elleni diplomáciai hidegháború elsó nagy hadművelete volt.“ Az atombomba kizárólagos birtoklásával, szörnyű pusztító erejének „bemutatásával“ az Egyesült Államok zsarolni akarta a vi­lág első szocialista államát, és a lehetőség szerint megfélemlíteni vagy akár térdre is kényszeríteni. A történelem tanúsítja, hogy eredménytelenül. A Szovjetunió nem hagyta és nem is hagy­ja magát zsarolni, mint azt számtalanszor legfelsőbb képviselői is az Egyesült Álla­mok és a világ tudomására hozták. A Szov­jetunió, bár nem sokkal később szinte az atombomba birtokába jutott, és pilla­natnyilag megközelítően egyensúly uralko­dik a tömegpusztító fegyverek terén, kez­dettől fogva a nukleáris fegyverek megsem­misítésére törekszik. Nem a gyengeség diktálja ezeket a ja­vaslatokat, hanem az a felismerés, hogy egy esetleges atomháború az emberiség vé­gét jelenthetné. A Hirosimában és Nagasza- kiban kipróbált atombombák gyenge kis vásári petárdák voltak a mai atombombák robbanóerejéhez képest. Pedig a bennük rejlő veszélyre már az első bombák készí­tői felhívták a figyelmet. 1945. június elsején, néhány héttel aze­lőtt, hogy az első kísérleti robbantást vég­rehajtották, kilenc atomtudós, mindannyian a bombakészítés részesei, társuk, James Franck ösztönzésére, beadvánnyal fordult az amerikai hadügyminisztériumhoz,'figyel­meztetve, milyen borzalmas fegyver az atom­bomba. „Az emberiséget csak egy, az egész világot átfogó politikai szervezet óvhatja Pionírok otthona A Komáromi (Komárno) Járási Pio­nír- és Ifjúsági Otthon a közelmúltban ünnepelte fennállásának 30. évforduló­ját. A három évtized alatt valóban a pionírok otthonává vált. Falai között e- gész sor szakkör működik, s ezenkívül is gazdag műsorban válogathatnak a kis látogatók. A legjobb eredménnyel az amatőr rádiósok dolgoznak, akiknek már a világ legtávolabbi sarkaival is siekerült kapcsolatot teremteniük. A pionírotthonban minden évben legalább kétszáz esemény zajlik, és mintegy har­mincezer pionír keresi fel. I. S. G eorgikon-napok ^ Keszthelyen, ebben a Balaton-partl városban, a magyar agrártudomány fel­legvárában minden évben megrendezik az ún. Georgikon-napokat, az agrártu­dósok tudományos és szakmai tanács­kozását. Az idei, augusztus 25 — 26-i tanácskozás témájaként a takarmány- gabona termelését tűzték napirendre. A Georglkon-napokon több mint száz magyar kutató és gyakorlati szakember vesz részt. Rajtuk kívül előadásokat tartanak Keszthelyen csehszlovák, len­gyel, osztrák, NDK- és NSZK-beli mező­gazdászok. A takarmánygabona-termesz­tés témakörében elsősorban a kukorica- és az árpafajták agrotechnikai, talaje­rőgazdálkodási, és biológiai problémái­ról lesz szó. Kicsi, de dolgos A Galántai járás egyik legkisebb SZISZ-alapszervezete a Zelenina Galan- ta zöldségfelvásárló és -értékesítő ü- zemben dolgozik. Mindössze huszonhár­mán vannak, ennek ellenére élénken dolgoznak. Több mint 130 órát dolgoz­tak le környezetük szépítésében, továb­bi órákat pedig a termelésben. A zöld­ség és a gyümölcs piaci csomagolásá­ban és a banán osztályozásában a fia­talok 152. óra munkával segítették elő az üzem feladatainak teljesítését. A másodlagos nyersanyagok gyűjtésében is kitűntek, eddig 1 180 kiló pa­pírt és csaknem hatezer kilogramm ócs­kavasat gyűjtöttek össze. Oláh Gyula Több százezren csatlakoztak már a hagyo­mányos japán békemenethez, amely július elején indult el Tokiótól, hogy augusztus 6-án megérkezzék Hirosimába, ahol az atomtámadás áldozatainak a képen látható emlékművénél nagyszabású béketüntetést rendeznek. meg attól, hogy egyik pillanatról a másika ra elpusztítsa önmagát“ — írták a tudósok, és azt követelték, hogy az újonnan kifej­lesztett atomfegyvert csak az Egyesült Nem­zetek egy küldöttségének mutassák be el­rettentő figyelmeztetésként, így kényszerít­ve a már legyőzött Japánt, a harci cselek­mények megszüntetésére. Az Egyesült Államok kormálykörel nem fogadták meg a tudósok szavát, és azóta sem hajlandóak a józan észre hallgatni. Ezért is van szükség a világ békeerőinek összefogására, ezért üdvözölte olyan re­ményekkel hazánk és a nagyvilág népe 1986-ot mint nemzetközi békeévet. Az álta­lános akelőévet a békéért — néhány évi előkészítés, a szocialista közösség kitartó törekvése után -- negyvenedik, jubileumi ülésszakán hirdette meg az Egyesült Nem­zetek Szervezete, amely maga elé tűzte, hogy megóvja az eljövendő nemzedékeket a háború rémétől. Most ennek a jegyében hirdette meg a nemzetközi békeévet, hogy legyen ez az esztendő a békéért vívott harc, a béke esz­méjével áthatott cselekvés éve, s eredmé- . nyelvel, kihatásaival hozza közelebb azt az időt, amikor minden év a béke éve, minden év a népek, nemzetek békés alko­tómunkájának, együttműködésének derűs, biztonságos éve lesz. Ha esélyt akarunk adni földünkön az életnek, kétségtelenül a békét fenyegető legfőbb veszélyek elhárításával, a fegyver­kezési hajsza leállításával és a fokozatos leszereléssel kell kezdeni; úgy, ahogy azt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fötitkái’a az év elején javasolta. Az a tény, hogy boly­gónkat a pusztulás fenyegeti, hogy az em­beriség mindinkább a nukleáris veszély rabságába kerül, kollektív tudat és kollek­tív elkötelezettség kialakítását sürgeti, nem­különben e felelősség kiterjesztését a világ, közvélemény minden szintjére és minden sejtjére. Egy ilyen átfogó szemléletnek abból az eszméből kell kiindulnia, hogy a béke nem­csak kívánatos és lehetséges, hanem égető szükségszerűség az emberiség fennmaradá­sa, szempontjából; hógy a békét lépésről lépésre kell megteremteni kezdve a hábo­rú törvényen kívül helyezésével az általá­nos és teljes leszerelésen át a méltányos gazdasági, társadalmi és emberi fejlődésig — egy jobb és igazságosabb világ megte­remtéséig sok mindennel. K. M.

Next

/
Thumbnails
Contents