Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-07-29 / 30. szám
új ifjúság 6 Moszkvában véget értek az első, de reméljük, nem utolsó, hanem hagyományt teremtő (óakarat-versenyek. Lezajlásuk egyértelműen azt sugallja. kell, hogy legyen folytalása. A számuk lenyflgözöek. Nyolcvan ország több ni'ni háromezer sportolója vetél keclett és barátkozott tizenhét napon át tizennyolc sportág 342 dobogós helyéért. A versenyeket háromnegyed- millió néző tekintette meg, s további kétmilliárd ember a televízió közvetítésével. ' Hat világ-, nyolc Európa-csúcs és közel száz nemzeti rekord — ez a vetélkedés mérlege. Miközben például a fiatal lengyel Kasprzykova a legendás Szewinska szakállas, tizenkét éve fennálló 'lengyel rekordját adta át a múltnak — hogy csak egyet említsünk az apróbb örömök közül. A csehszlovák küldöttség teljesítményeivel nemigen járult hozzá a versenyek sikeréhez. Nyolc ezüst és két bronzérem megszerzésével sportolóink némi csalódást okoztak, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a nyolc e- züstböl a teniszezők egymaguk hármat hoztak. Ne keseregjünk azonban a csehszlovák sportolók, enyhén szólva, mérsékelt szereplésén, nem első eset, hogy nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, inkább maradjunk a versenyek szélesebb körű értékelésénél annál is inkább, mert ezúttal valóban nem az eredmények voltak a leglényegesebb jellemzői, hanem az a puszta tény, hogy egyáltalán létrejöttek. Hogy tíz év után először találkoztak egymással a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok sportolói nagyobb rangú versenyen, s hogy annyian csatlakoztak hozzájuk a világ többi részéből. S lehetséges — mint ahogy azt a megnyitón mondott beszédében Mihail Gorbacsov. az SZKP KB főtitkára is hangsúlyozta —: „A jóakarat megnyithatja a határokat, lehetőségeket teremt a mai kor alapvető követeléseinek megoldására. Bármilyen távolságok választanak is el bennünket, a földgolyó lakóit, bármennyire is különbözik meggyőződésünk és életformánk, találkoznunk kell egymással.“ Hasonló hangnemben nyilatkoztak a Jóakarat versenyről sportolók, a világ sportmozgalmának vezetői, politikusok. Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke: ,,A Jóakarat-versenyek semmilyen veszélyt nem jelentenek az olimpiai mozgalom számára. Sőt, támogatunk minden olyan nagyszabású találkozót, a- raely a sport eszmélt szolgálja. Ogy gondolom, hogy az újonnan életre hívott viadal új fejezetet nyit az o- llmpial mozgalomban.“ Robert Wossler, az 1990-ben az a- merlkal Seattle-ben sorra kerülő második Jóakarat-versenyek egyik főrendezője; „A jégkorong, a sakk, a műúszás, a vívás máris szerepel a négy év múlva rendezendő versenyek kínálatában, de további sportágak is szóba jöhetnek. Nem félünk az olimpiai méretű találkozótól...“ S’gejosi Macsujame, a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség japán elnöke; „Hiszek benne; ha a sport példát mutat, akkor a kultúra, a technika és talán a politika területén is érvényesülhet a kölcsönös Jóakarat, az abszolút nemzetköziség.“ AI Oerter, egykori négyszeres o- limpiai bajnok amerikai diszkoszvető, díszvendég: ,,Jó volt újra találkozni öreg sportbarátaimmal a különböző kontinensekről.“ Pérez de Cuellar ENSZ-fötltkár ü- zenetéböl; „A békés versengés nemcsak a részt vevő fiatal sportolökat serkenti egymás megbecsülésére, hanem valamennyi korosztályt, hisz a békés jövő megteremtésében valamennyiünknek aktívan részt kell vennünk.“ Donald Kendall, a versenyt támogató Pepsi-Cola képviselője: „Mindenki a maga módján él a jóakarat eszközeivel. Ehhez néha elég lehel két pohár üdltölfal, hogy könnyebben beinduljon a beszélgetés két távolról jött ember között. Vagy pedig egy olyan nagyszerű pillanatkép, mint a- mellyel a magyar Wéber Lajos [a Magyar Távirati Iroda munkatársa — a szerk. megj.) nyerte nagy nemzetközi fotópályázatunkat: a győztes képen a szovjet „tornászcsoda“, Sev- csenkova gerendagyakorlata közben testével szinte átöleli a háttérben látható szimbolikus földgolyót, a Jóakarat-versenyek emblémáját.“ Ted Turner, a versenyek szellemi atyja és tő pénzügyi támogatója, az amerikai TBS televízió« tulajdonosa; „Tízmillió dollárt veszítettem az elmaradt reklám miatt a moszkvai közvetítéseken, mégis azt mondom, nyertünk ezzel a versennyel!“ Nyert az egész sportvilág, az egész emberiség! M. I. Néha azért még nekifut Hat éve már, hogy az olimpia megnyitóján a lánggal befutott a Lenin stadionba Viktor Szanyejev, minden idők egyik legnagyobb atlétája. A negyven- esaendös egykori hármasugrö, hosszú és eredményes pályafutása alatt, többek között, három olimpiai aranyérmet nyert, háromszor állított fel yllágesúcsot, utol-, jéra 17,44 m-rel. A sok egykori, kl'ünö sportolóval együtt 6 Is díszvendége a Jóakarat-versenyeknek, sőt az elmúlt Időszakban egyik legaktívabb propagandistája volt. — Valóra váltak az elképzelések? — Igen. Jó kezdeményezés volt, és mindenképpen folytatni kell, hiszen a sportélményen, a versengésen kívül azt a célt Is szolgálta, hogy a különböző országok sportolói Jobban megismerhessék egymást. — Hallottuk, hogy a . verseny előtt népszerűsítő körúton a tengerentúlon Is járt. — Az amerikaiak és a kanadaiak meghívására tartózkodtam náluk, egykori és jelenleg Is aktív vllágklasszlsokböl álló csapat tagjaként, amelyben többek között szerepelt az amerikai úszók képviseletében Nancy Hogshead, Tracy Ca- ulklns, Rowdy Gaines, valamint az atléta Carol Lewis és William Banks. Nagy körutat tettünk meg, több amerikai és kanadai városban Is jártunk. Fogadott bennünket Bush aíelnök Is. Sak Interjút adtam, sok sajtótájékoztatón vettünk részt, találkoztunk különböző sportolókkal Is. valamint több Iskolában jártunk. Ereztük, hogy a löakarat-verscnyek felkeltették az amerikai közvélemény érdeklődését. — Nyilván sok kedves emléke Is van az útról. — Igen. Különösen az Iskolákban volt családias a hangulat, űröm volt tapasztalni, hogy az amerikai fiúk és lányok milyen nagy érdeklődéssel hallgatták, amit a Szovjetunióról mondtam. Sok kérdést tettek fel sportpályafutásommal és a szovjet atlétikával kapcsolatban. Torontóban az egyik flü felállt, elmondta, hogy tizenegy éves, Alexandernak hívják és ő tudja, hogy az én fiam Is tizenegy éves és szintén Alekszandr a neve. Megkérdezte, hogyan válhatna belőle Is élsportoló. Röviden ml mást válaszolhattam volna, mint hogy minél több sportágat próbáljon ki, és nagyon szeresse azt, amelyet kiválasztott. — Jelenleg 17,97 cm-rel az amerikai Banks a hármas ugrás vUágcsúcstartója. Nyilván voltak vele szakmai beszélgetései is? — Valóban nagyon sokat és őszintén beszélgettem ezzel a nagyszerű atlétával. Igazi baráti kapcsolatba kerültünk, régóta figyeltem pályafutását, ezért őszintén elmondtam neki azt Is, hogy milyen hibákat találok a technikájában, amelyek akadályozzák a fejlődését. Például hibának tartom, hogy az ugrás második szakaszában túlságosan lengeti a lábát. Biztos vagyok benne, hogy Banks az Idén 18 méter fölé viszi a világcsúcsot. — Most mivel foglalkozik? — Tbilisziben, a Dinamó vezetői karában dolgozom. A sport az örök szerelmem, a hobbim, éppen ezért fiatalok kis csoportjának az edzéseit Is vezetem. — Ogy kedvtelésből nem ugrik már? — Hosszú pályafutásom alatt eléggé megerőltettem a lábamat, ezért ma már elég nehezemre esik az ugrás. De az az Igazság, hogy azért néha csak nem tudok ellenállni, ée nekifutok. Nemrégiben még 16 méter fölött ugrottam. De ma már egyértelmű, hogy pályafutásom végérvényesen az edzöség felé vezet. Galina Csisztyakova fölényesen nyerte a női távalugrást a Jóakarat versenyeken. Teljesítményével megközelítette a világcsúcsot és a közelgő stuttgarti Euröpa-bajnokság egyik nagy esélyesévé lépett elő. Ä Lancia Delta S 4 szinte repült a nehéz terepen. A kocsi a kanyarban kitárolt, Toivonen a- zonban keményen tartotta a volánt. Társa, az amerikai, de olasz származású Cresto, szótlanul figyelte az u- tat. A finn pilótával az év.elején társult, de már tíz éve a ralik állandó résztvevője, kipróbált útitárs. Ismeri feladatát. Együttműködésük biztatóan indult, megnyerték a Monte-Carlo ralit, s két futam után a korzikai versenven Isj'az élen állnak. Most épp a második szakasz utáni speciális futamon szlalomozrtak. A táv mindössze 26,84 kilométer, de hajtűkanyarokkal teletűzdelt. A cél: 17 percen belül megtenni a távot, tartani a közel százas átlagot. Ilyen terepen... Felejtsd el a féket — szokta mondani a szőke finn, s a nyomaték kedvéért rálép a gázra. Toívonennek most nincs kedve tréfálkozni. Mindketten táradtak a megnyert szakasz után. szívesen kihagynák ezt a néhány kilométert... A baleset tellesen váratlanul következett be. A Lancia a kanyarban lerepült az útról, s oldalával a fák nak csapódva, lángolva, az árokba zuhant. Toivonen és Cresto a lángokban lelte halálát 1988. május 2-át mutattak a naptá'^°^enrl Tolvonent az egyik legtehi • ségesebb rallversenyzöként tartott ’ számon. A finnek és a svédek kül‘;>' ben hosszú évek óta tartják hegemó Diájukat ezeken a versenyeken Az 1970 óta megrendezett százhetveneg- VB-futamból az északi versenyzl' százat megnyertek. Sikereik tltk n máig sem sikerült pontosan megfej fent. Azt mondják, a mostoha időjárás a túlnyomóan csúszós, síkos, je ges üt olyan vezetési készségeket fejleszt ki. amilyenre szelídebb éghajlaton kevésbé van szükség. Az é- szaklak megszokták az állandó veAz utolsó hajtűkanyar szélyhelyzetet, ha kocsijuk kitárol, nem esnek pánikba, hanem ügyes manőverrel egyenesbe hozzák. Űk vezették be azt a technikát, hogy bal lábbal fékeznek, s így a kanyarban, jobb lábukkal a megfelelő fordulatszámon tarthatják a motort, s a kanyar után azonnal gyorsítani tudnak. A rendkívül erős hagyományok is szerepet játszanak abban, hogy apáról fiúra száll a versenyzési szenvedély. Ilyen családból származott Toivonen is. Apja, Pauli a hatvanas évek sikeres versenyzője volt, 1966-ban ö nyerte többek között, a Monte-Carlo ralit, a fiú pontosan húsz évvell ké söbb, ugyanitt aratta legnagyobb sikerét. öccsét, Harryt is már a nagy ígéretek között tartják számon. Henrinek gyakorlatilag nem is volt más választása. A családból hozta magával ezt az „őrült szenvedélyt“, ahogy 6 nevezte. Életében mindig csak e- gyetlen dolgot akart: versenyezni és győzni „A versenyzés az életem“ — hangoztatta gyakran. Hétéves, amikor apja ölében ülve először vezet autót. Persze, csak a volánt foghatta, lábai nem érték el a pedálokat. Tizennégy évesen, Immár egyedül, egy Mercedest kormányozhatott a nürburgrtngi pályán. Huszonnégy évesen, 1980-ban, a brit ralin már első nagy sikerét aratta. Rátermettségére, már-már a vakme rőség határát súroló bátorságára ha mar felfigyeltek a szakemberek. 16 barátja és versenyzőtársa, a francia Jena Ragnosttl mondotta róla: „sokszor az az érzésem, hogy nem érzékeli reálisan az akadályokat. Ahol a józan ész megálljt parancsolna, ő rá tapos a gázra “ Egymás után két baleset Is érte, a második volt súlyosabb, 1985-ben, Szinte évenként váltotta a kocsikat. 1980-ban Sunbeam-Talbottal nyerte az angliai ralit, a következő évben Opel Asconával versenyzett, majd a Porsche következett, végül a Lancia. Rangjához méltó kocsit azonban csak az elmúlt év végén kapott; a Lancia Delta 04 turbót. „Teljesítményének egyszerűen nincs felső határa“ — lelkendezett. Crestóval fölényesen nyerték a Monte Carlo ralit. Toivonen űzte, hajszolta a kocsit. A korzikai ralin a második futam u- tán biztosan állt az élen. Nem akart tudomást venni a veszélyekről. A baleset színhelyén, az úton, féknyomot nem találtak. Száz kilométeres sebességgel próbálta bevenni a hajtűkanyart. A bátorság ára? Az utolsé búcsú. Toivonen ölében a kislányával, Áriával és feleségével, Erjával. A Lancia Delta S .4 A tragikus baleset hullámai magasra csaptak A szakemberek, versenyzők emlékeztettek arra, hogy pontosan egy évvel ezelőtt, 1985. május 2-án, u- gyanezen a versenyen, az olasz Bret- tegát érte halálos baleset. Ezt nem lehetett a puszta véletlen számlájára írni. Bár akadtak ellenzők, a többség azonnali reformokat sürgetett. Jean Marie Balestre, a FISA elnöke határozotan kijelentette: „Túl mesz- sze merészkedtünk a konstrukciók terén. A sokszáz lóerő megnövelte a balesetveszélyt. A pilóták lassan már Forma-l-es kocsikat vezetnek és túlzottan fáradtak.“ Néhány nappal később a FISA túlnyomó többséggel elfogadta a Javaslatot, amely szerint 1986 végétől felszámolják a B-kategóriás kocsikat (ide tartozott a Peugeot 205 Turbo és a Lancia Delta S 4 ), s 1987-töl A- -csoportos szérlaautőkkal rendezik a ralikat. Ezek módosított változata sem haladhatja meg a háromszáz lóerőt. Akkor még kevesen sejtették, hogy megindult a lavina az autósportban. Rövid időn belül újabb versenyzők estek áldozatul a sebességnek. De Angells, Forma-l-es versenyző, edzés közben olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy néhány nap múlva életét vesztette. A Forma-1 világába Is beköltözött a félelem A versenyzők Itt Is reformokat kö- vRieltek. A FISA úgy döntött, hogy 1989. január l-]étöl a Forma 1-es versenymotorok legfeljebb 600 lőerő, sek lehetnek, a kocsik jelenlegi 800 lóerős teljesítményével szemben. A lavina elindult, de a csata még nem ért véget, a kocsik egyelőre robognak tovább, s csak remélni lehet, hogy a győzni akarás ára nem egy újabb tragédia lesz. M.
