Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-07-29 / 30. szám
új ifiiiság 7~| ál RAJrá kulcsár TIBOR ROVATA K oradélután volt. Az emberek, akik a vízparton nyüzsögtek, túl voltak már az ebéden. Még teli gyomorral Is Jobbnak látták kihasználni a kánikulát a strandolásra. Károly is a napon „emésztett“. A pléden ült azzal a jellegzetes lezser tartásával, a- mlvel egyeseket bosszantani szokott, másokat viszont utánzásra ingerelt, és cigarettázott. A zsebrádióból szentimentális olasz sláger szólt. A felesége tőle úgy húsz méternyire labdázott a barátnőjével. A (elfüj- ható gumilabda színes cakkjaln pajkos nap- . sugár cikázott. Károly neje frissen szökdellt a röppenő labda után. Napbarnított testén kék fehér csíkos egyrészes fürdőruha feszült, ahogy hajladozott. — Éva, az egykori kebelbarátom. Fekete Gábor, ö a féleségem. Miután eleget tettek az etikettnek, az asszony nyomban feltalálta magát: — Károly rengeteget mesélt önről. Mondtam is neki, hogy miért nem ír egy két sort, de mindig elodázta a levélírást. Hiába, a férfiak egytől egyig rossz levélírók! Nem illik így megfeledkezni egymásról. Rémé lem, most jól megmossák egymás fejét! De nem akarok tovább zavarni, úgyis megegyeztem a barátnőmmel, hogy elmegyünk a kozmetikushoz. A nap nemcsak a pattanásokat szárítja, hanem a bőrt is. Kell valami ellenszer, különben olyan ráncosán megyek haza, hogy a gyérekeim nagyinak fognak szólítani — mondta .szinte egy szuszMester Mária: TALÁLKOZÁS Barnára lesült formás lábikráján hol megfeszült, hol elernyedt az izomköteg. Csinosabb. mint a barátnője, állapította meg magában Károly a tulajdonos jóleső érzésével, és szemével végigpásztázta a partot. Mindenütt gondtalan emberek sokasága, színes bikinik, labdák és úszógumik kaval- kádja. Egyszer csak meglepődött. Tőle pár méterre egy férfi állt, és egyre csak őt nézte. Ez nem igazi — gondolta. — Gábor, te vagy az? — kiáltotta, és felpattant ültéből. A férfi elindult feléje. — Karcsi, Karcslkáml — ismételgette őszinte örömmel, míg kezet ráztak, s ba- rátlan megveregették egymás vállát. — Gyere, ülj ide, mert félek, hogy szemfényvesztés műve vagy és eltűnsz, mint a kámfor — invitálta egykori barátját. Károly. Letelepedtek a kockás plédre, s megindult a szóáradat. — öregem, ilyen véletlen, kerek tíz éve láttalak utoljára, és most külföldön futunk ősszel — lelkendezett Károly. — A külföldet úgy kihangsúlyoztad, mintha nem is a Balatonon, hanem legalább is a Bahama-szigeteken lennénk — nevetett Gábor. — Hát mesél] magadról, hogy vagy, le hűtlen kutya! Látom alaposan lebarnultál, pedig azelőtt minden ostromot kiállt a bőröd, olyan fehér maradtál, hogy nyugodtan fehérítőt reklámozhattak volna veledl — Ne csodálkozzl Kéthetes aszalódás után az én csökönyös pigmentjeim is csődöt mondanak. — Micsoda? Már két hete itt vagy, s mikor Indulsz haza? Vagy talán indultok? — Csak egyes számban, Karcsikám. Holnap délelőtt startolok hazafelé. Amúgy ma- gájiyos farkas vagyok. Nem nősültem meg, az összes barátom családos ember. Néhány kollégámmal haverkodom, de ez nem Igazi barátság, mint annak idején veled nyolc évig jóban-rosszban. És te? Veted ml van? — jaj, milyen udvariatlan vagyok, még be sem mutattalak a feleségemnek! Éva! Éva, gyere egy plllanatral Az asszony valamit mondott a barátnőjének, s már ott is termett. ra, majd kezet nyújtott Gábornak, véglgsi- mltott férje arcán, majd magára kapta a strandköpenyét és elsietett. — Tapintatos, szép, fürge mint a gyík, és vidám — mondta Gábor, mintha ember- ismeretből vizsgázna az első benyomások alapján. — Így igaz. Szült két gyereket, dolgozik, ellátja a háztartást és bennünket, ad a külsejére, és nevet az emancipáción. Azt állítja, hogy a nők sohasem lesznek egyenrangúak, mert hagyják magukat meghódítani. Rávett, hogy építkezzünk. Nagyjából berendezkedtünk, és arait azóta sikerült megspórolnunk, most feléljük ezen a nyaraláson. — Apropói Hol vannak a gyerekeid? — A lányom pionírtáborban, hiszen 6 már „nagylány“, tízéves, a fiam pedig a nagyszülőknél dézsmálja a gyümölcsfákat. — Gábor, és te tulajdonképpen miért nem nősültél meg mind a mai napig? — Ki jönne hozzám? Harminchárom éves vagyok, betétkönyvem, autóm, saját kéglim nincs. Ez az autó, amivel most jöttem, voltaképpen az öregemé... A korban hozzám illő nők vagy magas műveltségű hajadonok, akik nem alacsonyodnak le egy magamfajta autószerelőhöz, aki, bár jól keres, még sincs semmije. Maradnak még esetleg a leányanyák vagy az elvált asszonyok. De ezek mind tele vannak csalódással, gátlással és előítélettel. Így képtelenség hozzájuk közeliién, jó öt évvel ezelőtt már majdnem oltár elé vezettem egy nőt, de szinte az utolsó pillanatban vetélytársam akadt egy frissen doktorált jogász személyében. A lány szülei végül rábeszélték választottamat az ipsére, hiszen egy doktori titulussal büszkélkedő férj oldalán nagyobb lesz a tekintélye. Mellesleg az illető szülei nászajándékba ígértek fűt-fát, toronyórát lánccal. Így aztán nem csoda, hogy hoppon maradtam. Előtte meg, tudod jól, hülyeségnek tartottam a nősülést. Emlékszel, téged is kiröhögtelek, amikor kinyögted, hogy nő- ^ sülnöd kell, mert útban van a gyerek. Aztán amikor azt is kibökted, hogy felmondasz a vállalatnál, már nem röhögtem. Tudtam, hogy a mi barátságunknak már befellegzett. Gábor szavaiból Karcsi nem is szemrehányást, inkább a „magányos farkas“ keserűségét és tanácstalanságát érezte. — Emlékszem rá, nem értettél meg mindezt miért csinálom. Kilencven kilométerre kellett volna utazgatnom naponta. vagy csak a hét végén lehettem volna együtt a családdal. Kíváncsi vagyok, hogy te az én helyemben mit tettél volna! — Hát igen, egyszerre marha családcentrikus lettél. Morogtam rajta eleget, de mit tehettem? El kellett fogadnom, hogy megváltoztál. A nöcsábászból hirtelen lelkiismeretes férj lett. Pedig, Istenem, micsoda életünk volt! Ital, nők. mozi, diszkó ... Csak a jó isten a megmondója, mennyi pénzt voltunk képesek könnyelműen elverni egy egy hétvégén! Nem mondom, neked könnyű dolgod volt. Ilyen férfiak tetszenek a legtöbb nőnek: magas, kisportolt, jóképű, a dumát meg úgy adagolja, mintha csak könyvből olvasná. — Azért te sem vagy valami nyápic alak! Emlékszem, amikor bekerültünk a szaktanintézetbe, micsoda cingár gyerek voltál! — Hát persze. De amikor megcsapott a serdülőkor szele, túlnőttelek benneteket. Aztán a te tanácsodra kezdtem el úszni, hogy megizmosodjak. Ez sikerült is, igaz, de azért nőügyekben sohasem túdtalak lekörözni. — Most megteheted. Engem meggátol benne a karikagyűrűm. No meg a lelkiisnieretem. Cinkosan összemosolyogtak. Ogy mint egykor, annak idején. Aztán Gábor kissé rezignáltan folytatta: — Látod, -ezért irlgyeliék. Neked van é- letcélod. Ott vannak a gyerekeid, akiket fel kell nevelned. — Ne légy pesszimista. Neked is meg kell találnod az életed értelmét, és hol van az megírva, hogy már holnap nem esel bele valakinek a hálójába ... Még meg sem kínáltalak — nyúlt a cigarettáért —, de tíz éve még nem dohányoztál. — Még most sem dohányzom, pajtás, én koffeinnal mérgezem magam, te meg nikotinnal, ott egye a fene, hisz végső soron majdnem egyremegy... De hát gyarló emberek vagyunk, sose fogja fel az agyunk, hogy jobb lenne ilyesmik nélkül élni. — Te is felcsaphatnál orvosnövendéknek, mint a feleségem — szólt kissé cinikusan Karcsi, — Vagy esetleg kedvesnővérnek. Gábor, ha már ilyen hosszú idő után váratlanul összefutunk, ne keseregjünk. Inkább i- gyunk valamit az egészségünkre! ... A barátságunkra! — Aztán elválunk — vágott a szavába Gábor — és talán tíz év múlva újra összefutunk, mert sem egy levelet nem írunk majd egymásnak, sem az orrunkat be nem dugjuk a másikhoz. — Rám neheztelsz? Csak nekem teszel szemrehányást? Oké, el kell ismernem, sokszor gondoltam rád, volt és van is lelkl- ismeretfurdalásom miattad. De igazán elismerheted, hogy te is felkereshettél volna, elvégre egy szabad embernek sokkal több az ideje, a lehetősége... Nem köt semmi, a magad ura vagy... Nincs Igazam, Gábor? — Ne haragudj, talán egy kissé elragadtattam magam — szólt elgondolkodva a magányos farkas. — Azt hiszem, figyelmen kívül hagytam a távolságot, a körülményeket ... Biztos, hogy életemben senkivel sem leszek képes olyan őszinte kapcsolatot kialakítani, mint a mi barátságunk volt. — Azt hiszem, ezzel én Is így vagyok, Gábor — szólt ogy gondolatjelnyl szünet után Karcsi. Egy kissé elkalandoztak a gonrdolatal, majd tettetett kedélyességgel hirtelen témát váltott: — Gyere, üljünk ki a Csillag presszó teraszára, mert olyan száraz a torkom, mint a tapló. F elálltak és elindultak. A mozdulatban, amellyel átfogta Gábor vállát, benne voltak az egykori igazi, meghitt barátság váratlanul megtalált emlékszllánk- jai. Marton Gyula versei: Májusi rét mint egy Grimm-alkotta földsziget gyanútlan lakója ki kétkedését sötét tömlöcben tartja úgy hulltam térdre a látvány előtt: hét liétpettyes katicabogár társasága villant a fűkardok erdejében; van ilyen?! remegön kérdezem: vagyunk mi ilyenek?! Ennyire védtelenül összetartozók?! Elszigetelten lakatlan utak kibírhatatlan por-ködét érzem agykéreg mezőimben és barázdát szántanak bele vágy-madaraim karmai Este még pár percig talán függök az ébrenlét és a semmis álom szakadékán, majd jön az Öriásfogú Éj és harap — csitt-csatt, letaszít; hosszú csillagos útra segít. Miien Marcell versei: Érted és ellened tudom hiába várnálak égen és földön fények kigyúlnának mégsem találnálak ezernyi okra hivatkoznál másnap s mind fontosabb volna mint aki most lázad ellened s érted kiszolgáltatnál szeszélyed gonosz angyalának míg én a legcsekélyebb érvvel cáfolnálak Fordított varázslat Tombolt a nyár, a fény, az élet. A város fölött keringő galambok. És én virágot vittem néked, de te megtörted a varázslatot. A testem — kő. Kezemben — kővirág. All az idő. Elátkozott világ. Varázserőd varázsvesztett. Kőtestnek nincs feloldozás. A múlt, az egyszer kővé dermedt: jelent kísértő látomás. Fotó: M. K02AK V. M.: Vsrs az éhezőkért cfmd írásában szép és nemes gondolat megírására vállalkozott, de pröhálkozásából nem született vers. Még nagyon fiatal, tanuljon, próbálkozzon. Egy anjelölt író: Két verse ugyan az előbbieknél jobban sikerült, de közlésre nem érett. A különc című prózai írása érdekes próbálkozás. A jövőben arra törekedjen, hogy mélyebben, árnyaltabban jellemezze írása hőseit. S. K.: Clnhb versel özönére Miértek című verse két sorával válaszolunk; „Miért nalvságom és a megdermedt tévedés? Miért lakom vakságom valódiságában?“ Leó: Verseiben figyelemre méltó a kritikai hangvétel, de még kiforratlanok, kezdetlegesek. Remélem, hogy nem én küldtem be a leg- rosszabbakat — írja verseiről. Megnyugtatjuk, nem. Hóba: Humoros története valóban érdekes, megírása viszont nem eléggé kidolgozott. Ebben a formájában vázlatos. Legközelebb több figyelmet fordítson a környezetrajzra és a stílusra Is. B. Zs.: Három űj verse közül a két rövidebbet idővel közöljük. Az Ajánlás című kevésbé tetszett, helyenként kissé túlírt, máshol viszont kidolgozatlan, vázlatos. B. I.: Két verse sikeres próbálkozás, de közlésre még nem érett. Anyám című versében zavaróak az Ismétlődő ragrimek (ölébe — szemébe, kezébe — fülébe), másik verse helyenként Ady-utánérzés (,,szeretnéd, ha szeretnének“). Ojabb levelében a Nem akarunk háborút című nagyon szólamszerű. Próbálkozzon tovább, s Idővel jelentkezzen. G. Zs.: „Az Irodalom, legfőképpen a líra Iránt érdeklődő diáklány vagyok. Ez a vonzódás késztetett arra, hogy magam ts megpróbálkozzam a verseléssel és a versfordítással. Az első „műveimet“ küldöm önöknek“ — Írja. Két fordítása meglepően jól sikerült, alkalomadtán közöljük. Verse Is ígéretes próbálkozás, főleg tömörségre törekvő szerkesztésmódjára ftgyel- tünk tel. D. S.: „írok. , Írni kezdtem. Tehetséges vagyok-e, van-e íráskészségem?“ — kérdi három rövid prózai írásához mellékelt levelében. Irá sál még Inkább utánérzések, közös vonásuk a lemondás, a dekadens hangvétel. Próbálja megkeresni a saját hangját, s nem árt. ha közben helyesírási Ismereteit is tökéletesíti. Idővel jelentkezzen. N. I.; Verseire a vitathatatlan íráskészség, a formai tökéletességre való törekvés a jellemző. írásain meglátszik, hogy már tízéves kora óta versel. E pozitívumok mellett — az Atomháború után című vers kivételével — szókincse általában régies, elavult, a századvég vagy a századforduló költészetére emlékeztet, szinte nem érlntete a huszadik századi, még kevésbé a jelenkori költészet hatása. Szinte minden versében visszatér valamilyen formában a fájdalom. Versel szókincséből összegyűjtöttünk néhány jellemző kifejezést, jelzőt: bíbor tótO- kör, álmosltó ködsugár, fagyoslelkű tél, tűz- mosolyű nyár, szivárvány-palást, ezüstös rózsa, biborszinű ködfátyol, sápadt éjszaka, sápadt ezüst felhők stb. Bár rlmelése általában jó. kerülje az előforduló ragrlmeket. Próbálkozzon az oldottabb formákkal Is, ne hagyja, hogy gúzsba kösse a rím. Tájékozódjon alaposabban a mai költészetben, s Idővel jelentkezzen.
