Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-07-29 / 30. szám

U| N apközben harmíncfokos meleg­gel fogadja a nlcaragual fővá­ros a vendéget. A repülőtérről bevezető úton az első benyomás, hogy nem sokat javult a tömegközlekedés helyzete. Emberek a teherautók pla­tóján, zsúfolásig tömött buszok nem­ritkán még a tetőre felvezető vas­lépcsőn is utasok. Sorbanáiiók a ke- nyérboit előtt, ugyanakkor gazdag vá­laszték a piacon, igaz jóval borso­sabb áron, mint az áilami üzletek­ben. Az olajzöld egyenruhás sandinista katonák látványa hozzátartozik a vá­rosképhez. Nicaragua negyedik éve áll hadüzenet nélküli háborúban az Egyesült Államok támogatta kontrák­kal, ám itt a fővárosban, mondhatni, teljes a nyugalom. Meglehet, Managuának ez a sajá­tos békeállapota magyarázza, hogy a főváros lakossága gyorsan növekszik, az utóbbi néhány évben legalább két­százezren érkeztek vidékről. Az 1972- es földrengés következtében a város- központban is hatalmas, négyzetkilo­méteres foghíjak. Egyszerű faházak sokasága nőtt ki. Egy két új lakótelep is épült, többre egyelőre nemigen' futja: az ország védelmére kell for­dítani a költségvetésnek mintegy fe­lét. Az egykori belvárost sújtotta leg­inkább a földrengés. Az épen maradt épületek egy részében a kormányzati szervek működnek, itt van a belügy­minisztérium is. Fiatal egyenruhás leány jelenti be telefonon érkezése­met, fegyveres őr kísér tel a liften a második emeletre. René Vivas pa­rancsnok, miniszterhelyettes derekán ugyancsak revolvertáska. Bevezetőként életútjáról kérdezem, s bár tapasztalatom szerint a nlca- ragualak kitűnő interjúalanyok, a pa­rancsnok érezhetően zavarba jön. Né­hány mondat után kezdem megérteni, hogy miért. Harminchat éves, három gyereke van — mondja, s hozzáteszi — mindhármat 6 neveli. Első felesé­gétől már vagy tíz éve elvált, most újból házasodni készül. — A ditkatúra elleni háború a magánéletemet is felboritotta. Évekig a hegyekben, távor a családtól, köz­ben új kapcsolatot teremtettem. Ese­tem nem tekinthető kivételesnek, a forradalmárok közül sokan jártak ha­sonlóan. Pedig a nlcaragual család hagyományosan konzervatív. — Egyébként az NSZK-ban, Hetdel- bergben tanultam, vegyész szakon. Negyedéves voltam, amikor a sandi­nista front képviselői megkerestek. Ogy döntöttem, hazatérek. Másfél é- vig összekötő feladatokat láttam el. Az amerikai titkosszolgálat, a CIA ekkor már kezdett érdeklődni a front iránt, egyik ügynökük be akart szer­vezni. Feletteseim úgy döntöttek, ki­vonnak a városból. 1973-tól a Somo­za diktatúra megdöntéséig a hegyek­ben harcoltam. Henry Rulz (a sandi­A háborúban is békés Managua nista front kilencfős nemzeti pa­rancsnokságának tagja) mellett tevé­kenykedtem. Matagalpa, Jinotega és Zelaya voltak a fő hadszínterek. 1979 júliusát megelőzően az atlanti part­vidéken, Puerto Cabezasnál voltam parancsnok. — A győzelmet követően egy nap Tomas Borge belügyminiszter magá­hoz hívatott s közölte, engem bíz meg a rendőrség megszervezésével. Legyek őszinte? Nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Aztán mégiscsak ha­tékony rendőrségünk lett, két évig irányítottam, majd amikor Borge át­szervezte a belügyminisztériumot, en­gem neveztek ki az egyik miniszter- helyettessé; a rendőrség és a tűzol­tóság tartozik hozzám. Cigarettára gyújt, s ezzel időt en­ged, hogy az interjú voltaképpeni el­ső kérdését feltegyem. — Önkéntesek ezrei indultak az északi kiirzetekbe a kávésziiretre. Láttam néhány induló csoportot: há­tizsák és fegyver volt náluk. Meny­nyire lehet biztosítani a kávé beta- karitását és a sziiretelők életét? — A kávé fő területe Jinotega és Matagalpa, éppen ahol a kontrák je­lentős erőkkel működnek. Tönkrete­szik a termést, terrorizálják a hely­béli lakosokat. Idén mégis a terme­lőterületeknek legalább kilencven százalékán begyfijtjük a kávét, ez tíz-tizenöt százalékkal többet jelent majd a múlt évinél. Az önkéntesek mellett több ezer katona és termé­szetesen a helybeliek vesznek részt a kávészüretelésben. Szeretném hang­súlyozni, elvünk: inkább a kávé vesz- szen, semmint könnyelműen kockáz­tassuk az emberek biztonságát. — Értelmezhetem a szavait úgy, hogy sikerült érdemben visszaszorí­tani a kontrákat? , — A mi topográfiai körülménye- nyeínk között irreguláris háború fo­lyik. Hegyek, szinte áthatolhatatlan őserdők, ahol rendkívül nehéz átfogó győzelmet kivívni. Lehetetlen ellen­őrizni a majd ötszáz kilométeres ha­tárvonalat Hondurasszal, Kiverünk egy bandát, s néhány hét múlva más úton visszatérnek. Mindezek ellenére mégis sikerült komoly csapásokat mérni a fegyveres ellenforradalomra. Meghiúsítottuk céljukat, hogy tartó­san hídfőállást építsenek ki. A há­ború jellege miatt döntő, hogy a ko­rábban megtévesztett helyi lakosság elfordult a kontráktól. Az általuk ígért gyors siker elmaradt, egyre gyakrabban nyúlnak a brutalitáshoz. Ennek a változásnak meghatározó szerepe lesz, a további harcok szem­pontjából. — Miként biztosítja a - belügymi­nisztérium állománya a belső rendet, hiszen az ellenforradalom nem csu­pán a fegyveres kontrákat jelenthe­ti? — A belső fronton az ellenforra­dalom semlegesítése megvalósíthatat­lan lett volna a tömegek aktív rész­vétele nélkül. Támaszkodunk mun­kánkban a CDS, a Sandinista 'Védel­mi Bizottságok aktivistáira, ez több százezer embert jelent, akik a nép sűrűjében élnek. Nem véletlen, hogy az ellenforradalom ez ideig nem is merészeit merényletet megkísérelni a sandinista vezetők ellen s nem tu­dott konspírációshálózatot kiépíteni. — A Somoza-diklatúrától harminc- százalékos munkanélküliséget örököl­tek. Ezt ugyan sikerült lényegesen csökkenteni, de' a foglalkoztatás még ma sem teljes. Nem jelent gondot a bűnözés? — Egy konkrét adattal válaszolok: 1980-ban harmincnyolcezer bűnesetet tartottunk nyilván, tavaly ez a szám kilencezerre csökkent. — Managua lakosságának felduzza­dása nem okoz-e rendőrségi problé­mát? A vidékről felköltözők körül­ményei meglehetősen szegényesek, hi ányzik a munkaalkalom is az újon­nan érkezetteknek. — A Somoza-diktatúrától örökölt lakáshelyzet kétségtelenül drámai, s ezt valóban súlyosbítja az utóbbi é- vek migrációs jelensége. Az ország­ban becslések szerint háromszázezer lakás hiányzik. A forradalom a szűk lehetőségek közepette igyekszik meg­oldást találni: olyan körzetekben en­gedélyezik a letelepedést, ahol adva vannak az urbanizációs teltételek, is­kolai és orvosi ellátás. A főváros összképét sajnos bizonyos értelemben fel kell áldozni. Nem állnak rendel­kezésünkre azok a dollármilliók, a- melyeket Somoza sikkasztott el a földrengés után kapott nemzetközi segélyekből. Igaza van, az új sze­génynegyedek táptalajt kínálnak a bűnözéshez. Reményünk, hogy idővel enyhíteni tudunk a szociális problé­mákon. Azt viszont nyugodtan állít­hatom, hogy ezek a rétegek a forra­dalom biztos támaszát alkotják. Az ellenforradalomnak, ha van bázisa, az nem a szegényekből, hanem ép­pen a gazdagokból kerül ki. Olyanok­ból, akik korábbi kiváltságaikat sír­ják vissza, no meg a feketézőkből, akik most is csak a saját hasznukat keresik a ránk kényszerített ameri­kai kereskedelmi embargó miatt sú­lyosbodó közellátási gondjaink köze­pette. Ezek a rétegek küldik külföld­re csemetéiket a kötelező honvédel­mi szolgálat elől. A középosztály egy része volt az, amelyik a gondok lát­tán elhagyta az országot. Ismétlem. Managua lakosságának döntő többsé­ge a forradalom oldalán áll, sorsuk jobbrafordultát várják a sandinista front politikájától. Az elmondottakhoz mit tehetünk még hozzá? Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy a helyzet békés rendezést kívánna. Daniel Ortega nlcaragual államfő a térségben kialakult válságos helyzet­hez való felelős hozzáállásra szólí­totta fel a térség kormányait. Costa Ricát, Salvadort és Hondurast fi­gyelmeztette arra, ne gondolják, hogy az USA Nicaragua elleni fegyveres támadása esetében a konfliktus csak erre az országra íog korlátozódni. Megállapította: az említett országok kormányai súlyos felelősséget vállal­tak magukra, amikor engedtek az USA nyomásának és szövetségeseivé váltak közép-amerikai agresszív po­litikájának azzal, hogy utasítására megakadályozták a Contadora-csoport béketörekvéseinek megvalósítását. Guatemalával együtt fejenként 75 mil­lió dollárért hagyták magukat meg­vásárolni. Ekkora összeget szavazott meg nekik ugyanis június végén az amerikai képviselőház azzal a felté­tellel, hogy csatlakozzanak a Nica­ragua elleni kampányba. S étáltunk Varsó utcáin, terein. Ismerkedtünk a város múltjá­val, jelenével, nézegettük ne­vezetességeit. Az idegenvezető a le­bombázott, szétlőtt, poraiból, romjai­ból újjáéledt város élnlakarásáról beszélt és az előttünk sorakozó, lát­szólag korhű házsorokra mutatott. — íme, itt ezek a házak... Ez Is egyfajta lengyel jellegzetesség — mondta —, a város ragaszkodott a régi látképhez, újjáépítette azt, de ott belül, minden tégla új; modern lakások találhatók. itt minden a romjaiban hevert. Régi képek, doku­mentumok alapján építették újjá a házsorokat... — Megérte, miért volt erre szük­ség? — kérdezte aztán valaki közü­lünk. — Ezen ml nem gondolkoztunk, hogy megérl-e, megérte-e? És tulaj­donképpen ezt más nem Is értheti, csak ml, akik Ismerjük a lengyel történelmet, a rengeteg háborút, a nemzeti fennmaradásunkért vívott harcunkat — válaszolta kapásból és bennem azóta is visszhangzanak ezek a szavak Sőt, minden egyes Len­gyelországról érkező hír kapcsán e- szembe jut ez a kijelentés. A lengyel történelem, a mi történelmünkhöz hasonlóan, nagy-nagy nekibuzdulások és pusztulások sorozata. Ha Igazán bálegondolunk, nem Is csoda, hogy a szocialista építés során sem prob­lémamentes az ország és a lengyel nép élete. Sőt, részben épp ezeknek a törté­nelmi eseményeknek a következmé­nye, hogy az újabb tapasztalatok is­Történelmi tapasztalatok mét csak a történelem távlatába á- gyazva érthetők meg. Itt van mindjárt a lengyel eladó­sodás kérdése. Közismert, hogy a gazdagabb mindig könnyebben vésze­li át a szűkebb esztendőket. így az­tán egyrészt érthető, hogy a máso­dik világháború romjaiból felkelő lengyel állam adósodott el leginkább. Persze, mint ahogy azt a Lengyel Egyesített Munkáspárt kilencedik és az idén megtartott tizedik kongresz- szusán is elmondták, s határozatba foglalták, mindehhez hozzájárultak nemcsak az objektív, a történelem következményeiből fakadó tények, de a szubjektív hibák is. A lengyel ál­lam eladósodása következmény. Az életszínvonalat, mint ahogy az köz­ismert, próbálták megfelelő szinten tartani, ám közben nem nőtt a nem­zeti jövedelem. Sőt, olykor csak köl- csönök segítségével tudták fenntar­tani az elért életszinvonalat. A kö­vetkezmény közismert: vagy huszon­nyolc milliárd dollárra nőtt az ál­lam adóssága, amely Időközben a ka­matlábak emelkedésével és az átüte­mezések következményeképpen ma­gától is emelkedett, további két mll- liárddal. Az Idegen mindezt természetesen nehezen érti meg, s azt sem egészen értjük, miért van olyan nagy szere pe a lengyel katolikus egyháznak vagy miért is nem szocializállák job ban a lengyel mezőgazdaságot. Ml ért? — kérdezhetjük, de mint az 1 degenvezető mondta, ezt csak ők ér­tik, és tudják. Egyszerűen csak a történelem lehet rá a magyarázat, mint ahogy arra is, hogy miért is olyan nehéz például a kibontakozás. Itt van mindjárt a legújabb törté­nelmi eseménysor lényege: az 1980- -as évek krízise után például közel huszonnégy százalékkal esett vissza a nemzeti jövedelem. Ugyanennyivel esett vissza az ipari termelés, az é- pítölparl termelés még ennél Is sú­lyosabb zuhanást élt 'át, amikor fe­lére csökkent a lakások. Ipari léte­sítmények építése. Mindezt még sok más jelenség is kísérte. Így például tizenkilenc százalékkal csökkent a kiskereskedelmi forgalom. 1960-ban ugyanis normálisan befejeződött az ötéves terv, de utána nemcsak hogy nem indult be a következő, hanem még évi tervek sem léteztek, ezért aztán 1983-85-ben kénytelenek voltak egyfajta felújító terv segítsége után nyúlni, beindítani a gazdasági refor­mot és valahogy talpra állítani a gazdaságot. Mindez úgy tűnik, sikerrel járt. A X. kongresszus végül is megállapít­hatta, hogy a konszolidáció befeje­ződött. A lengyel állam, a lengyel gazdaság, az egész társadalom, a lengyel nép túljutott a legnehezén, s az idén elkezdődött 1990-ig tartó ötéves terv. Az ötéves terv részleteiről szólva Zbigniew Messner lengyel kormány­fő kongresszusi beszámolójában el­mondta, hogy a nemzeti jövedelem 16-19 százalékos növekedésével szá­molnak. Ez a rendkívül megnöveke­dett beruházási igény teljes kielégí­tésére nem elég, de lehetővé teszi, hogy az előző öt évhez képest a fej­lesztésekre fordítható összegek mint egy 17 százalékkal nőjenek. Az ország külgazdasági kapcsola­tairól szólva Messner leszögezte, hogy a meghatározó tényező a jövő­ben is a szocialista országokkal, min­denekelőtt a Szovjetunióval meglevő együttműködés fenntartása és elmé­lyítése lesz. Az egészséges gazdasági légkör ki­alakítása érdekében a kormány az eddiginél is nagyobb figyelmet szen­tel az infláció megfékezésének. Ezért következetesebb és határozottabb po- lltlkát kíván folytatni a piaci kíná­lat, az árak és a lakossági jövedel­mek területén. Ennek ellenére 1986 és 1990 között még nem várható a lakossági jövedelmek és az árukiná- lat közötti egyensúly megteremtése — mondotta kongresszusi beszámo­lójában a lengyel kormánytő. „HÄZASSAGKÖZVETITÖ“ NAGYKÖZSÉG A Brüsszeltől 30 kilomé­terre lévő Ecaussines nagy­községben régi hagyomány dívik: 1903 óta. a háborús éveket kivéve minden évben egyszer összehívják az or­szág magányos fiataljait, ö- regeit. Karneváli mulatsá­got rendeznek számukra, s a község egyik elöljárója lelkes beszédet tart a há­zasság mellett. A statisztika arról tanúskodik, hogy én­nek a „házasságközvetítő“ községnek már eddig is sok pár köszönhette boldogsá­gát... vagy boldogtalansá­gát. Az idén mindenesetre „csúcstermés“ volt Ecaussl- nes-ben: 34-en fogadtak mát- kaságot. ÖRÖKLŐDŐ HAJLAM Amerikában több mint 4000 ikertestvér tanulmá­nyozása alapján megállapí­tották, hogy a hízásra való hajlam a leggyakrabban ü- röklődő. A kutatásokat az Amerikai Tudományos Aka­démia adatai alapján végez­ték. Az Akadémián adatok léteznek tizenötezer 1917 és 1927 között született iker­párról. FIGYELMEZTETŐ TANULMÁNY Egyre több iskolás korú gyermek fogyaszt kábítószert Belgiumban. Erre a jelen­ségre egy Brüsszelben most megjelent egészségügyi ta­nulmány figyelmeztet. Né­hány Iskolában a 13 évesnél fiatalabb gyermekek 14 szá­zaléka fogyaszt rendszere­sen kábítószert. A helyet az iparilag fejlett vidékeken a legrosszabb. HATÉVES ÉLETMENTŐ A Német Demokratikus Köztársaságban a hatéves fanna Smidt megmentette egy évvel fiatalabb, fuldokló baráTnöjét, Jennyt. A kis Jenny beugrott egy tóba. s amikor elkezdett fuldokolni, Janna odaúszott hozzá, és kezénél fogva a sekély víz­be húzta barátnőjét, janna is alig néhány nappal ez­előtt tanult meg úszni. SZÄMLA Miután közölték, hogy zen­dülés vádjával bíróság elé állítják. Arturo Tolentino. a fülöp-szigeteki államcsinkl- sérlet szervezője. 500 000 dolláros számlát is kapott attól a szállodától, ahol 300 katonájával együtt főhadi­szállását felütötte. A szállo­da igazgatósága ennyire tak­sálta a kárt és a vesztesé­get, amely 36 óra alatt ér­te, mig a zendülök meg­szállva tartották a szállodát. Néhány nap óta a szálloda ismét kinyitott, de renová­lásra szorul. Az utolsó re­noválást 1976-ban hajtották végre, amikor a Nemzetkö­zi Valutaalap ülését készül­tek vendégül látni. WATERLOO AZ ASZTALON A francia Charles Lau- rent-nek 18 évre volt szük­sége ahhoz, hogy elkészítse a Waterlooi csata makettjét, a hozzá tartozó 12 ezer 6- lomkatonával. Laurent való­ban hatalmas munkát vég­zett — élethűen kidolgozta a legapróbb részleteket Is, egészen a katonamundérok gombjainak rajzolatáig. A makett 26 négyzelmáternyi terülatat foglal el. és Com- plégne város múzeumában látható. VERSENY A Törökországban 1988. október 6—11-e között meg­rendezésre kerülő első me­diterrán zenefesztivál alkal­mából mediterrán zenever­senyt is rendeznek. A török rádiő'elevizió szervezte ver­seny nyitva áll minden zene­szerző előadó és együttes előtt, aki, ilUtve amelv tel- legzetes mediterrán dalokat komponál, ad elő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents