Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-07-29 / 30. szám

rúii(jfeág.4

Sokféle formában találkoztam már a gabonafelvásárlás körüli kérdéskörrel. Hadd utaljak itt egy régi megszokott képre: a beton- utakon száradó gabonára. Mindez már a múlté. Elkészültek az óriási betonkolosszusok, a nemegyszer 1- kerként szemben álló gabo- nasüók, és már rég nem kell a szabad ég alatt tárolni a megtermett kenyér- és , takarmánygabonát. U- gyanakkor sokszor vita tárgya a felvásárlás, tárolás; az igények és a lehetőségek közötti feszültség néha egészen az országos fórumokig is eljut, s az ember nem tudja, jó-e ez vagy sem. Hogy erre feleletet kapjak, ellátogattam az ország egyik legpéldásabb felvásárló üzemébe, a dunaszerdahelyibe fDunajská Streda), amely a felvásárló vállalat vezér- igazgatója szerint Is az e- gvlk legpéldamutatóbb, a- melytöl mindenki tanulhat. Amikor először jártam, bár még szezon előtt álltak, de mindenütt példás rendet láttam. A siló vezérlötermé- ben szőnyegként vadonatúj hullámpapír takarta a legforgalmasabb helyet. Vajon idényben, amikor percenként érkeznek az autók és traktorok, ugyanilyen tiszta itt minden? Evekkel ezelőtt hosszú sorokban, idegesen várakoztak a jármüvek, most mi a helyzet? Soroknak nyoma sincs.

— Legföljebb reggel — mondja Bartalos Magda mázsamester, aki miután felcseperedtek a gyerekei, került a felvásárló üzembe.

— Miért épp reggel, hiszen a kombájnok csak úgy’ kilenc körül kezdenek aratni?

— Azért, mert este, a- mikor leállnak a gépek, kiszórják az utolsó gabonát, S elég sok összegyűlik. A sofőrök, traktorosok pedig korán, már reggel négykor elindulnak, hogy Idejében megfordulhassanak. Mi hivatalosan ugyan csak hatkor kezdünk, de hogy reggel se kelljen sokat vesztegelniük a járműveknek, olykor már ötkor bejövünk, és megkezdjük a munkát.

— Meddig tart, ha ötkor kezdenek?

— Néha nyolcig, kilencig. Előfordult, hogy még tízkor is Itt voltunk. De ez nem általános. Egyébként nyugodt, kényelmes és érdekes ez a munka. Idényen kfvül nem ekkora a be- és kimenő forgalom — mondja.

A portának tűnő kis épület, amely azon túl, hogy valóban foita, egyben má zsaház, iroda és laboratórium Is, Aki gabonával érkezik, vagy takarmánnyal távozik, az automatikusan leadja a szállítólevelet és mellé egy kis műanyag e- dénybe merít a rakományból így az elektronikus mázsa mutatja a szállítmány nedvességtartalmát, tisztaságát, sikértartalmát és e- gyéb tulajdonságait. És mindez gyorsan, majdhogynem pillanatokon belül történik. A járművezető meg- meriti az edénykét, tartalmát beleszórják egy kézitáska nagyságú elemző műszerbe. A termelő és a felvásárló üzem emberei közreműködésével, ellenőrzése közepette kerül fel minden a- dat a szállítólevélre. Az e- redmények alapján a jármű vezetője megkapja az utasítást, melyik garatba öntse ki a szállítmányt. A laboratórium dolgozói, Baán Mária, Nagy Éva, Vonyík Mónika és a többiek pedig folv'r J', ''"'f ' / ^ ^ ' ít'X/ ''''

'< ■!„. / f'" W ' í" t

í..., ' ...............yM'/

B

artalos Magda mázsamester és Nagy Éva

TUDÓSÍTÁS A MAGTÁRBÓL

tátják az elemzést, ami idegen számára is érdekes, szép munka. A gabonát e- lőbb leörlik egy kis malmon, tésztát gyúrnak belőle, a tésztát „kimossák“ egy elmés magyar gyártmányú gé- pecskén, majd a kezükön felmelegítik, picit kiszárítják, és újra elemzik. Végül a maradék mintát beleszórják egy papírzsákba, hogy vita esetén újra elvégezhessék az elemzést.-Az előbbit Nagy Éva, a Vá.gsellyei iSaTa] Vegyészeti Szakközépiskola abszol- vense, az utóbbit pedig Baán Mária végzi. Nagy Évát- és Vonyík Mónikát ' egyelőre csak szerződéses munkaerőként alkalmazták, Baán Márta viszont már tizenhárom éve itt dolgozik, és Cslcsay Sándor föraktárossal eleven krónikája a felvásárló üzem munkájának. Tudja, melyik gépet mikor vették, és o- lyan gyakorlattal rendelkeznek, hogy mint a pékek, kapásból, szemre, tapintással meg tudják állapítani a minta súlyát, minőségét.

— No mennyi? — kérdi tőle Cslcsay Sándor, hogy lássam, mit mond, és mit mutat majd a vegyelemző műszer és a centiméter.

— Jó ... Ügy huszonki- lenc-harmlnc körül — válaszolja, a gép pedig harminc egész háfom százalékos sikértartalmat és tizenhét cen-: ti nyújthatósági fokot mutat.

Utána Cslcsay Sándor, a nyomaték kedvéért, maga is a kezébe veszi a köröranyi nagyságra zsugorodott mintát, és mutatja, hogyan nyúlik a tészta, mennyire nyújtható,

— No, ebből már rétest is lehetne sütni,.. — mondja.

Amikor befejezik a minta elemzését, Cslcsay Sándor kimegy a „portáról“, felül a kerékpárjára, és elindul a garatok felé. Különben, amíg itt tartózkodom, legalább tízszer vagy még ennél is többször körbekarikázza az udvart, ellenőrzi a kiszórt rakományt, hallgatja a gépek zúgását.

— Nem elég a portán ellenőrizni a szállítmányt? — érdoklndöm, amikor utolérem. az egyik garatnál.

— Talán elég is lenne, de azért nem árt, ha az ember tovább is szemmel tartja.

— Miért, csalnak talán? A tetejére jobbat, az aljára rosszabb minőségű gabonát tesznek?

— Csalni talán éppien nem csalnak, de nem árt szemmel tart*ani a dolgokat. Van, hogy tudatlanságból, nemtörődömségből, vagy kt tudja miért, de egyik-másik szállíimányban éretlen, nedvesebb a gabona. Olykor talán nem is tudatosítják, hogy mi történt. Belemennek egy- egy laposabb, éretlenebb részbe, esetleg fordulnak e- gyet az erdő alján, s a száraz közé a nedvesebbjéböl, a tisztábn közé az ocsúsab- ból is kerül. Fölösleges munka számunkra vitázni a mennyiség és minőség körül a termelővel, így viszont Idejében figyelmeztethetjük, fegyelemre szorítjuk a sofőröket, kombájnosokat. Persze ez nem csupán az én munkám, inkább csak az udvarmestereknek segítek, így nemcsak a szállítmányt, de őket is ellenőrzőm, hiszen valamivel több a tapasztalatom, jobban ismerem a munkafolyamatokat.

— Szoktak vitatkozni, veszekedni az emberek?

— Velem nem — mondja Dékány Lajos udvarmester. — Igaz, én sem kiabálok velük. Persze, itt úgy kell tenni, ahogy akarjuk, hiszen miután kiszórták a rakományt, már mi felelünk érte.

Rend és szorgalmas, szakavatott munka .., Esetleg annyit jegyeznék meg, hogy a garatokat még nagyobbakra, magasabbakra kellett volna csinálni, így eleshetett vo'na a rakodók munkája, a gabona sem törődne, nyomódna a kerekek alatt...

Tovább követem a gabona útját, előbb bemegyünk a jobb oldali silóba, ahol két héttel ezelőtt Richter Béla silőmesterrel beszélgettem. Ma éjszakai műszakja van, viszont a rend ugyanolyan.

'll

it*

Vonyík Mónika

Gódány Kornélia, a SZlsA- alapszervezet titkára

mint akkor. A szőnyegkéut használt papírt sem kellett még kicserélni, ..

A bal oldali silóban Zalka László süómester az asztalnál ül, s az egyik munkatársával beszélget.

— Mi újság? — kérdem.

— Semmi — mondja tömören, és egy ideig figyeli a gépek, a szállítószalagok, a csövekben surrogó gabona zúgását, s csak amikor hallja, hogy minden a legnagyobb rendben van, folytatja: — Legalábbis egyelőre. Igaz, kicsit korai lenne, hogy elromoljon valami, de eddig még semmi sem mondta tel a szolgálatot. Mielőtt indultunk volna, mindent átnéztünk, ellenőriztünk, remélem, nem is romlik el semmi.

A vezérlőpultnál állunk. Lámpák, vonalak jelzik a gabona útját, a gépek munkáját. de ez a pult amolyan félautomatlkus berendezés. Fönn a siló tetején megtörténik olykor, hogy elakad a szalag, letörik, kicsorbu! őgy-egy kanál, és máris megvan a baj. Aki ilyenkor nem figyel oda, nem hallja, nem veszi észre, hogy zúg, ziT tg valami, esetleg kényelemből nem szalad föl ellenőrizni a szalagok munkáját, az akár e,gy-két vagon gabonát is lapátolhat.

De ezt a kérdést immár többedmagunkkal tárgyaljuk. Itt van ugyanis a kíséretemben Gódány Kornélia, a SZISZ-alapszervezet titkára és Fekete József segédraktáros is.

Zalka László vagy öt éve dolgozik a felvásárló üzemben. Édesapja útját követte: előbb villanyszerelőként dolgozott, majd amikor megismerte a gépek munkáját, elvállalta a silómester feladatkörét. A munka nagyobb figyelmet igényel, de érdekesebb és ugyanakkor nyu- godtahb is.

Fekete József útja teker- vényesebb volt. Szeretett volna katona lenni, majd a közbiztonsági szerveknél is próbálkozott, azután az állattenyésztésben, majd a lenfeldolgozóban dolgozott, s végül ifle jött, és úgy érzi, hogy itt megtalálta a helyét. Izgalmas, érdekes, változatos az itt folyó munka. Oda kell figyelni, állandóan résen kell lenni, de megéri.

Különben ők mind ifjúsági tagok. Ilyenkor* ugyan nem gyüléseznek, mondja Kornélia, a SZISZ-titkár, hiszen aki műszak után van, az aligha jöhetne be a gyűlésre, aki pedig dolgozik, azt nem engedik a feladatai. Amit kell, azt egymás közt is el tudják intézni. Ennek ellenére jól dolgozik a szervezet. Minden új munkaerőt azonnal beszervezik maguk közé. Megértés van az üzemek vezetői és a fiatalok között Valamennyien arra törekszenek, hogy tiszti, gondozott legyen a környezetük és mindenekelőtt pontos, szakszerű munkát végezzenek. A kenyér — ők pedig nagyon sok kenyérgabonát tárolnak — rendkívül érzékenyen érinti a lakosságot. Elég egy vagy két nap, és már jön a visszajelzés, ha rossz a minősége. Márpedig jó kenyeret csak jó minőségű, nagy sikértartalmú, szakszerűen tárolt gabonából lehet sütni. Velük, mondják, nem szokott előfordulni, hogy rossz minőségű gabonát szállítottak volna valamelyik malomba. A lelkiismeretes munka, láthatólag, számukra kötelező belső igényből fakbd.

Németh István

Csicsay Sándor raktáros

Zalka László silómester

A staféta újabb állomása

Az Ifjúsági kezdeményezés stafétája a Bánská Byst- rica-i járásba érkezett. 'A szeszélyesre fordult időjárás, a borús helyenként csapadékcís napok nem kis mértékben nehezítették a SZISZ j,írási bizottsága dolgozóinak szervező. Irányító és ellenőrző munkáját.

Biztató előjelek

— Az Időjárás ezúttal nem fogadott a kegyeibe. Habár rossz idő esetén is a jóváhagyott ütemterv értelmében kell, illetve kéne foglalkoztatni a fiatalokat — mondja Sofia Dobisová (a képen) a SZISZ jb mezőgazdasági instruktora — sajnos, a védnökségl mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek, szövetkezetek, állami gazdaságok másképp értelmezik a „rossz idő esetén is“ kitételt, ami megnebezíti a munkánkat. Ennek ellenére egy sikeresnek mutatkozó hét biztató előjeleiről számolhatok be. Eddig naponta átlag 1130 dolgozó fiatalról kaptunk jelentést. Írásban ez ideig 45 SZISZ- -alapszervezet nevezett be a stafétába, de vannak, ahol menet közben kapcsolódnak be, főleg a falusi szervezetek, amelyek délutánonként, tehát munkaidő után dolgoznak. Két szénatáborunk működik az egész hét folyamán: az egyik a Sumiaci Efsz határában, ahová a breznói gépgyár üzemi bizottsága küld naponta húsz- -húsz embert. Szombatra pedig hetven fiatal részvételét jelezték. A másik tábor a Medzibrodi Efsz-ben végzi a zöldaratást. Itt a Blotika Slovenská Lupéa SZISZ- -alapszervezete naponta harminc tővel képviselteti magát. Több SZISZ-alapszervezet már hétfőn megkezdte a munkát, és ezek természetesen szombaton már nem dolgoznak, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem vesznek részt a staféta kicsúcsosodását jelentő járási rendezvényen az Aranykasza versenyben. Bizonyára tudod, már másodszor kerül sor nálunk erre a ZENIT-verseny- re. Az első nagyon jól sikerült, hiszen országos csúcs is született: Marian Turfia Breznóból 3 perc 35 másodperc alatt kaszálta le a 15x15 méteres versenyadagot, ami szlovákiai méretben a legjobb eredménynek számit.

Ilyen is van

A SZISZ járási bizottságának illetékesei naponta kimennek a helyszínre. A kiszállásra Indulókhoz szegődöm. Már az autóban megtudtam, hogy a SZISZ járási és kerületi bizottságának dolgozói is jó példával jártak elöl: a Ceríni Efsz-ben 50 fiatal SZISZ-tisztségvieslő dolgozott, a takarmányrépát gyomálálták és kaszáltak.

Közben megérkezünk a Strelníkyl Barátság Efsz központi irodaházába.- A növénytermesztőkre, akik meg tudnák mondani, hol találom meg a Közép-szlovákiai Vízművek vállalati igazgatóságának ide szerződött fiataljait, várni kell, mert kint vannak a határban. Miközben az udvaron várakozunk, megérkezik Peter Hrasko, a SZISZ falusi alapszervezetének elnöke. Hollétüket ő sem tudja elárulni, de annál többet mond saját szervezetéről.

— Mi mindennap délután látunk munkához. Hétfőn huszonhat fiatallal kezdtük a kaszálást, tegnap tíz lány és öt fiú jött el. Szépen haladunk, hisz eddig 4,1 tonna szénát szolgáltattunk be a szövetkezet szénatárolójába. Ma újra át kell forgatni a már száraznak vélt rendeket, mert reggel volt egy kis csapadék.

Végre előkerül az illetékes növénytermesztő és- kertelés nélkül közli velünk: ő telefonon lemondta a mai segítséget, mivel reggel esett, minden vizes, és nem talált számukra munkát.

Távozóban azon morfondírozunk, mennyire önkényesen döntött a növénytermesztő. Hihetetlen, hogy ne a- kadjon munka a szövetkezet házatáján.

Olyan is van

Más irányba indulunk, a festőién szép malachovi völgybe igyekszünk. A Královál Efsz kaszálóin könnyen megleljük a Banská Bystrica-i Számítástechnikai Művek fiataljait. Lám, itt is esett reggel, és mégis lehet dolgozni?! — gondoljuk magunkban, amint nézzük a húsz lelkes fiatalt, akik a szénát forgatják. Sajnos tegnap nem tud- tűk elszállítani, így ma megint meg kell forgatni — mondja a hozzám legközelebb serénykedő Erika Maőu- hová. — Legtöbben a személyzeti osztályról vagyunk, de nagyon szeretjük ezt a munkát, hiszen már ötödik éve védnökség! szerződésben állunk ezzel a szövetkezettel. Nekünk, városiaknak külön élmény az írógép és a toll után gereblyét ragadni.

Közben befut az ebédet hozó furgon. Mindenki jó étvággyal lát evéshez, én pedig kihasználva a SZISZ- -alapszervezet alelnökének, Ján Vágnernak a jelenlétét, pár mondat erejéig még a tervekről és az eddigi ered- ményekröl faggatom.

—- Az a helyezet, hogy igyekezet, akarat van, csakfélő, kevés lesz a széna. Ma reggel szinte már nyomoznunk kellett újabb kaszálnivaló után. Valamit sikerült is találnunk, csak nem tudom, elég lesz-e. Kötelezettségvállalásunk 100 tonna széna beadását irányozza elő. Ma csütörtök van és 53 tonnánál tartunk. Amit itt látsz, 30 tonna körül lehet, egy másik csoportunk ma már lekaszált valamit — úgyhogy majd meglátjuk. A staféta hetében 150 fiatal dolgozó mellett naponta 10-20 szakmunkástanuló is bekapcsolódik a munkába. Valamennyiünk számára nagy csalódás lenne, ha nem sikerülne a vállalt mennyiséget beadni, ezért mindent megteszünk a sikerért.

POLGÁRILAsZLO

(A szerző felvétele)