Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-12-30 / 52. szám
U) N eknm életemben Buda István sóba semmit nem ártott Meggyőződésem hogy úljaimban egy fezalmaszálat sem tett kereszttie. mint embert — mint minden embert — tisztelem őt Így hát mondhatom bízvást, semmiféle előítéletem nem volt iránta, amikor a munkám megírásának kezdetén — önmagam előtt — szóba hoztam a nevét. Nyugodt voltam, amikor a vázlat készítésekor Buda Istvánra gondoltam, és most Is, hogy írok róla. A vázlataimban már a kezdet kez- íietén három név szerepelt, akikkel beszélgetni szereltem volna — belevenni őket ebbe a munkába, egy lnter)i'i erejéig. Kulcsfiguráknak éreztem mindhármójukat — a mexikói vb. a szovjet-magyar mérkőzés 0;O-ra végződött eredményének okán. A három név közül Buda Istváné volt az első, nemcsak azért, mert hármójukból öt láttam a legmagasabb polcon, és nemcsak azért, mert hármójuk közül ő a névsorelső Is, de meggyőződésem volt, hogy ő tudhat a legtöbbet, ő volt a Mondial előtt, a Mundial alatt abban a pozícióban, amelyből leginkább rá lehetett látni az eseményekre, a jelenségekre Elengedhetetlennek éreztem megkérdezni öt. Igen ám, de hát hogy juthat egy magamfajta Irodalmi szegénylegény Buda István színe elé? Nincsenek közös barátaink... Mire a munkámmal eljutottam Buda Istvánig, akkor ő már lelépett magas hivatalának polcairól, nyugállományba vonult. A régi hivatala megszűnt, az új hivatal élére más személy került. Az OTSH kimúlt, és átadta a helyét az Állami Ifjúsági és Sporthivatalnak. De mégis. Buda Istvánt valahogy, valahonnan elő kellene venni. Személyesen soha nem találkoztam vele, szemé- lye.sen még soha nem Is láttam öt, csak fényképeken, a Ív ben Hallottam egyik- másik tv-beli, meg a sajtónyilatkozatait is. Példátil a magyar labdarúgóválogatott győzelmei után. Veresé,gek alkalmával soha, vagy csak nagyon ritkán. Mit mondjak? Amit eddig tudtam Buda Istvánról, azáltal közömbös volt nekem, Nem vette körül a szimpátiám, de nem Is volt ellenszenves, jó kiállású, tiszta arcú emberként őriztem öt az emlékezetemben. Emlékszem rá, ő vezette a magyar csapat felvonulását a moszkvai olimpián. Imponáló volt szálfatermetével, ősz, sűrű hajával, arcának egészséges tiszta vonásaival. Hogy lehelne a közelébe jutni? Mégis, azért vannak jártas barátaira. Egyikük meglalálla Buda István volt titkárnőjének nevét, címét. De telefonvégre nem tudta őt kapni, mert a hölgy éppen a fürdőkádban volt Szorított az idő, magam telepedtem a telefonhoz. Fel Is vették, ngy férfi a volt titkárnő férje. Előzékenyen Igazított el, hogy most sem hívhatja telefonhoz a ne|ét. Mondja a férj. amúgy is felesleges volna a feleségét telefonhoz hívni, mert amit a neje tud. azt ő Is tudja! Történetesen Buda I.siván lakcímét... A telefonszámát nem, mert az, titkos. ... Engedd be az ajtón a kisujjamat, mindjárt bent leszek egészen .. . Ha az ember Budapesten valakinek a lakását tudja közel van ahhoz, hogy beszélhessen is az illetővel Mert azért Buda Istvánról úgv írni hogy ne találkozzam vele, úgv képet rajzolni a Mnn- dial egy szeletéről, hn,gy őt meg ne kérdezzem, tisztességtelen fogásnak éreztem volna El kell kezdeni valahol Buda ostromát. Buda bevételének vakmerő reménységével. A távirat: Buda István elvtársnak . Tisztelt Buda Elvtársi Kérem, adjon nekem lehetőséget az Önnel való személyes találkozásra. Várom távirati vagy telefonon való értesítését a 850 622-es számon. Köszönettel: Végh Antal A távirat sürgős, válaszos, a válasz tíz szóig fizetve. Szinte ötven-ötven százalékos volt barátaim állásfoglalása: egész biztos, hogy felhív, egész biztos, hogy várhatod azt a hívást életed végéig. . . És mii ád isten, még aznap este későn szól a telefonom... Na ugye, hogy érdemes az emberekben bízni. De mégis egy kis csalódás ... Mert a hang nem férfihang, egy hölgy beszél Nagyon kedvesen, kellemes hangon, udvarias, lekötelező minden mondata Buda István — a férj — nincs Itthon, Szegeden van. ha hazajön, átadja neki a táviratomat. Illetlennek éreztem volna azt mondani, ne fáradjon Buda István, majd hívom én őt, de még akkor nem tudtam a telefonszámát, csak azt, hogy titkos. Ezért nem kérdeztem meg a feleségétől a számot. Vártam egy napig, két napig, háromig, nem hívott senki. Három nap elég ahhoz, hogy az ember itt Budapesten bárkinek is megtudhassa a telefonszámát, ha mégoly titkos is. Érzett a hangján, hogy talán mégis, ha olyanok lennének azok a kérdések, olyan neki Is tetszők... De az is érzett, hogy ezt nem reméli. Mert folyton csak azt kérdezgette, mit írok, mi lesz még abban a könyvben? Ettől teszi függővé ... De hisz ez már amolyan cenzúraféle: ellenőrzőm, mit írtál, és azután döntöm el, mit mondok, mondok-e egyáltalán valamit. Nem volt számomra meglepő mindez. Találkoztam már hasonló esettel, mégpedig egy a Buda Istvánhoz nem Is távol álló személyiség részéről És éppen Mundtal-ügyben akkor Is, 1982-ben a Rakétában jelent meg egy írásom Mé- szölyékről. Alighogy beadtam az írást Kardos György igazgatónak, máris csenVégh Antal Gyógyít 6 atlan? 6. fe]czct/l. rész, ..Növeli, ki elfedi a bajt Péntektől hétfőig várva, felhívtam Buda Istvánt. Tisztességgel bemutatkoztam Bemutatkozott ő is. Aztán én, hogy mit akarok, miért keresem. Dolgozatot írok a mexikói Miindialről, és azért szeretném megkérdezni öt, mert a véleményem szerint a vb előtt, a vb alatt Buda Istváné volt az egyik legfontosabb szerep. Érezni lehetett a hangján, aligha van ínyére szándékom. De nem utasított vissza egyből. Mert akkor még — csak tartózkodó volt. — Attól függ, mire akar kilyukadni a dolgozatában. T- A véleményemet adom közre a világbajnokságról. — Jó, jó, de mi lesz a konklúzió? — A tényeket, a megtörtént eseményeket vallatom. És leírom mellé a magam gondolatait. — Ahhoz nem biztos, hogy én is kellek. — Szerintem feltétlen. Szegényebb lenne az írásoni, ha nem beszélhetnék önnel. — De én már nem vagyok sportvezetői — De a Mundial előtt, a Mundial alatt az volt! — Hogy képzeli el ezt a beszélgetést? — Megvannak a kérdéseim! — Ha olvastam a kérdéseit, megmondom, hogy lehet-e szó arról a beszélgetésről — Azonnal eljuttatom. — Hogyhogy? Hova akarja küldeni? — Oda. ahova ön mondja! — A lakásomra semmiképp! Holnap az MLSZ-ben leszek. Én most ott dolgozom — Akkor oda fogom küldeni. — Küldje. De jobb volna, ha mégsem küldené, ivfért most munkálkodik az MLSZ a Mundlal-jelentésen. Várja meg azt! — De engem az ön véleménye érdekelne. ' — Abban benne lesz az én véleményem is! — MikoiT lát napvilágot az a jelentés? — A Jövő héten. Talán a hét közepén — Az még több mint nyolc nap. Addigra nekem le kell adnom a kéziratomat. — Sajnáloml Elcsevegtünk még egy ideig a szimpátia és az ellenszenv mérhető-fogható jegyei nélkül. jó, hát akkor adjam le a kérdéseket, de ő nem mond, nem ígér semmit, nem biztat semmivel. gett a telefonja. Szepesi jelentkezett, hogy akarja tudni, mit tartalmaz az írásom! Azt mondta neki Kardos, várjon még egy-két napot, aztán megtudhatja, ha vesz egy Rakéta Regényújsá- got. Bármelyik újságárusnál hét forintért lehet majd kapni. Most viszont még kész sincs az írásom, és Bude István márts akarja tudni, mi van benne. Attól teszi függővé, , Jmgy beszélget-e majd velem... A kérdések . .. Egy borítékban Buda' Istvánnak címezve: Buda István elvtársnak. Küldi: Végh Antal. Kézbesítve. Udvariatlanság egy kétoldalas, 21 kérdést tartalmazó kéziratot elküldeni valakinek csak úgy. Levél is illik mellé. Tisztelt Buda István Elvtárs! Hivatkozással az 1986. július 15 én kedden délután személyesen lefolytatott telefonbeszélgetésünkre, mellékelten elküldöm Önnek azokat a kérdéseket, melyeknek alapján dolgozatot szeretnék frnl a mexikói Mundiallal kapcsolatban. Munkámat a Lapkiadó Vállalat vezér- igazgatójának, Siklósi Norbertnek a felkérésére végzem. Bízva az ön megértésében és segítő- készségében, azzal a meggyőződéssel vagyok, hogy az Önnel lefolytatandó személyes beszélgetésem nagyban hozzájárulhatna készülő írásom tárgyilagosságához, és feliétlenül hozzájárulna az Önről rajzolt portrém hitelességéhez, motiváltságához. Ehliez kérem a segítségét. Megértését előre is köszönöm Kérésemre, a személyes találkozásunkra adandó választ sürgősen várom ösflnte tisztelettel: Végh Antal 1D21 Budapest II., Lipótinez.ei u. 8/A Telefon- 850-622.' F.lőször úgy gondoltam, a titkárnőmmel küldöm el a levelet Budának De mégse, jobb, ha személvesen viszem. Mert ha esetleg ma.gam adom át, akkor talán azt is megtudhatom, mikor kapok rá választ És még abban is bíztam. hátha a jelenlétemben eloh-assa Buda István a kérdéseket, és mond is valamit. Gyerünk az MLSZ-be. Ahol bizony már elég rég jártam. Még mányi edzősködésem idején. .Annak már jó pár éve. Azóta sok minden változott az ML.SZ-ben. Kicserélték a szidolozott sárgaré'z táblát egy mait színű műanyag táblára. Az MLSZ .. az MLSZ épülete Erre mondta azt egy író-olvasó találkozón valaki, hogy ha a magyar labdarúgást meg akarnák úlítani, ha azt akarnák, hogy a szövetség szelleme legyen más, akkor az MLSZ-nek ebhői az épületből azonnal el kellene költöznie, mert itt már a falak is úgv teleszívódtak mérgező bacilusokkal, hogy ha ide bárki tisztességes ember belép, bármily tiszta szándékkal, egvből megfertőződik. Egy mogorva aggastyán fogad a titkárnői szobában. Nem tudom, megismer-e. nekem úgy rémlik, hogy láttam őt már valahol. Bemutatkozom ö nem Még kellemetlenebb, mint a szobába való érkezésem pillanatában Mondom, hogy Buda Istvánhoz jöttem. Int, hogy ott van bent, abban a szobában. — Bemehetek? — Nem! — Kihívattathatom egy pillanatra? — Várjon! Megnézem — s aztán eltűnik egy párnázott ajtó mögött. — Nem! Nem ér rá. Nem jön ki! Hagyja itt, amit hozott. Nem jön ki. Hagyjam itt, amit hoz- 'tam. Rendben van. Itt hagyom. Elképzelhető, hogy Buda István nem jöhetett ki Mert akkor ő ott a világ legfontosabb megbeszélésén volt jelen, amit egyetlen pillanatig sem lehet felfüggeszteni. Még annyira sem, hogy kilépve abból a szobából, kezet fogjon velem, megköszönje a kérdéseimet, megköszönje a személye iránt való érdeklődést, a labdarúgás iránti érdeklődésemet. Hogy mégis akad valaki, aki még a történlek után is foglalkozik a magyar tutballal. Azzal a magyar fut- xballal, amelyik után Buda István is eszi a kenyerét. Ügy gondoltam, ennyit azért Buda Istvántól kapok. Úgy véltem, ennyivel tartozik, nem nekem, egy sportágnak, önmagának. Nem jött ki. Nem volt rá tíz másodperce. Buda nem viselkedett kulturált emberként. Mondják, máskor is megesett ez már vele. Mert lehetek én a magyar futballról bármilyen véleménnyel, lehet neki az én írásaimról akármilyen lesújtó véleménye, az emberi magatartásnak törvényei vannak! Különösképpen pedig azon a szinten, amelyen Buda István van Volt miniszterhelyettes, volt államtitkár Ezen a szinten már nem lehet akárhogy viselkedni Mert itt egy ember már nemcsak önmagát képviseli^^ hanem azt a hatalmat Is, a- melynek része.se Még egy nyugdíjasként is .. . Mindegy. Buda István nem jött kt. Ö Ilyen ember Neki ez a stílusa, más . stílust, pallérozottabb modort tőle nem ! várhatok Legalább én nem. ; Ha igaz. hogy maga a stílus az em- I bér — márpedig miért ne lenne ez igaz —. akkor ez a Buda István télé stílus ; pontos, egyértelmű jelzete valaminek , Nem üzentem be neki. ;■ Mert még nagyapámtól megtanultam: nem feltétlenül szükséges átvennünk : egymás modorát, nem kötelező a stílus átvétele sémi SÍ63SB--‘•.".~-.|—rmriniTT
