Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-12-30 / 52. szám

Régi magyar konyha Legrégibb szakácskönyvünk, a Radvánszky-féle ezt az utasítást ad]a a szakácsnak: Az uradnak az szája ézlhez szabjad az szádnak ézlt, hogy kedvét találjad. E sza- kácsköny receptjei alapján tud^ juk, hogy az Idők folyamán a ré­gi főzés módját különösen két nagy változás érte: az egyik a borsnak háttérbe szorulása (he­lyét a „piros bors“, a paprika fog­lalta el], a másik annak a száz­féle lének az eltűnése, amellyel a hajdan való szakács a húsétele­ket feltálalta, A mártások, levek nagy változatosságának szemlél­tetésére íme a Radvánszky-sza- kácskönyv néhány adata: fog­hagymás kaszás lével tehénhűs; borjúhús éles lével; disznónak édes húsa fekete lével; disznó ál­la, sódara gyümölcsös lével; lúd, német lével; madár lével tyúk. X húsa-elve kapcsolat a régi konyha nyelvében állandó volt; bár a leve sem kivetnivaló, de az Igazi érték mégiscsak a húsa; ezt magyarázza e régi, fenyegetéskép­pen használt szólásunk: Megetted az húsát, de bizony az levét ís meg kell innod. Ä híg levet sok vidéken hosszú lének, a sűrűt meg kurta vagy rö­vid lének nevezik. A hosszú lé ja­va része csak víz, azért nem szí­vesen hallgatjuk azt, aki hosszú lére ereszti beszédét. Akire a megfőtt lé kihütését bízták, annak ugyan kevés dolga van. Illik is az ácsorgó, tétlen em­berre a léhűtő elnevezés. Nem szorul magyarázatra a magát min­denbe beleártó embernek ez a megjelölés: Minden lében kanál. A lucullusi lakoma Lucius Licinlus L'ucullus Róma nagy hadvezére volt. Kétszer is tönkreverte a köztársaság egyik legveszedelmesebb ellenfelét, a pontuszi Mithridatészt. Mégsem beszél ma senki lucullusi győzel­mekről, ellenben szállóigévé lett a lucullusi lakoma. Á diadalmas hadvezér a hadjára­tok során saját magáról sem feled­kezett meg, és halomszámra kül­dözgette haza a Kelet összerabolt kincseit. S amikor visszavonult a magánéletbe, hadvezér! hírnevét felváltotta példátlan fényűzésének híre. Ha vendégeket hívott, az asztalokra felvonult minden, ami csak szemnek-szájnak és orrnak ingere. Konyhájának állandó hadi készenlétben kellett lennie, úgy­hogy a személyzet képes volt a- lig néhány óra alatt előteremteni mindazt, amit akár a legkénye­sebb ínyencség is megkívánhatott. Megtörtént egyszer, hogy a nagy préda ember egyedül volt odhaza és egymagában vacsorázott. Ezút­tal egyszerű, mondhatnám: polgá­ri fogásokat hordtak elébe. Ezen nagyon felháborodott, és hívatta a bűnös főszakácsot. Az Ijedten mentegetőzött, hogy hiszen nincs vendég, egyedül tetszik étkezni! S ekkor az úr ajkáról elröppent a híres mondás: Tanuld meg egyszer s min­denkorra, hogy Lucullus mindig Lucullusnál vacsorázik! Az ostromlott város étlapja Georges Vicaire 1890-ben Pá­rizsban összeállította a szakács- könyvek bibliográfiáját, A könyv nagy nyolcadrét alakú, és 966 ol­dalon sorakoztatja fel a francia nyelven megjelent szakácsművé­szeti és konyhafilozófiai műveket. A bibliofil érdekességek között van egy különös "könyveim': „Az ostromlottak konyhája, avagy ho­gyan étkeztessünk az ostromzár alatt.“ A 36 oldalas füzet konyharecep­teket tartalmaz: hogyan kell ízle­Gasztronómiai históriák Ki az urát nem szereti, nadragulyát főzzön neki — tanácsolja a népdal. Viszont: Ki az urát szereti, jó ebédet főz neki — mondja a század eleji falvédőszöveg. Míg a népdal által ajánlott inyes falatot nem nehéz elkészíteni, a jó ebéd főzése már szaktudást, konyhai érzéket igényel. A téli ünnepek, disznóölések, tehát a nagy étkezések idején különösen nem mindegy, mi kerül az asztalra. Az sem, hogyan tálaljuk. A szakácsművészetnek és a tálalás tu­dományának nagy irodalma van. Mi is feliapoztuk a gasztronómia történelemkönyvét, amelyben számos furcsaságon akadt meg a szemünk. tesen elkészíteni az eddigelé szo­katlan ételeket. Megjelenési év 1871. Párizst körülfogták a poroszok, lélek az ostromzáron se be, se ki. Az élelem fogytán fogyott, végre az ínyesvilág eldorádója kényte­len volt ráfanyalodni a kis sza­kácskönyv tanácsaira. A még nyit­va tajrtó néhány vendéglő étlapja szánalmasan lesorvadt; a temér­dek húsféle eltűnt, s helyettük efféle fogások jelentek meg: ku­tyacomb, kutyakotlett roston, ku­tyafiié körítve, kutyavagdalék, to- í' vábbá nyársonsült kutyamáj á la hialtre dhotel. Helyet kapott az étlapon a macska is. A béke Idejében élve­zett dédelgetéseket effélékkel vi­szonozta: macskahús-erőleves, macskagerinc, macskaragu fűsze­res mártással. Ha valaki vissza­riadt a hajdani kedvenc sült, főtt és pácolt tetemeitől, ezzel nyug­tatták meg: „A macska egeret e- szlk, az egér búzát, a macskahús tehát éppen annyi, mint a búza­kenyér. “ A vadpecsenyét a patkány pó­tolta. Bőven tenyészett Párizs csa­tornáiban. Változatos fogásokra ugyan nem volt alkalmas, de kol­básznak megtette. De még azt is megköszönték a Restaurant Véry törzsvendégei, ha kaptak belőle. A jövő ínyencségei A szakácsművészetnek is voltak apostolai, akik a jövő igéjét hir­dették. Ilyen volt a francia Guil­laume Apollinaire és Paul Re- boux, nemkülönben az olasz Ma­rinetti. Apollinaire, mint afféle költő, nem volt híve a rendszerezésnek. Receptjeit ötletszerűen hullatta el. Például ilyen fogásokat aján­lott: Ibolyás omlett. Fenyőmadár é- desgyökérrel. Kölnivíz-saláta. Or­gonafelfújt szardellapasztával. Torta mustárosan. Feketekávé pa­radicsommártással. Apollinaire halála után az a- vantgard konyha vezető nélkül maradt mindaddig, amíg Paul Re- boux fel nem ragadta a fözőkana- lat. Szerinte a holnap konyháját az ellentétekre kell alapítani. Ne­vezetesen a hideg és a meleg, a lágy és a kemény, a híg és a sű­rű ellentéteire. Az első csoport szemléltetésére elegendő példa: hideg felvágott mellé sült geszte­nyét kell adni azon forrójában. A többi csoportban merészebb ele­gyítésekkel lehet kísérletezni. Példák: Sárgarépafőzelék szőlővel. Bur­gonya csokoládélében. Babfőzelék nyers retekkel. Spenót banánnal. Pisztráng egresmártásban. Szilva csokoládéval. 1932-ben Marinetti is megkon­gatta a reklán fazekát Cucina fu­turista című szakácskönyvével. Alaptétele: az evésnek nemcsak a gyomor megtöltése a célja, ha­nem élményt is kell jelentenie. Tehát az elavult és maradiságba merevedett konyhát váratlan és meglepő ízekkel kell felfrissíteni. Újszerű élmény például az izgatott sertés című pecsenye. Ez a hely­színen készül olyképpen, hogy a vendég tányérjára vesz egy vas­tag szelet veronai szalámit és rá- löttyent néhány kanál kölnivízzel kevert feketekávét. Körítés céljá­ra alkalmas a nyers vöröshagyma, persze nemcsak úgy magában, ha­nem szilvalekvárral. Fagylaltcsi- nálásnál is fel lehet használni a hagymát: apró Jcockára kell vág­ni és tejszínhabbal fogyasztani. A futurista konyha nem ellen­sége az egyszerű italoknak. Meg­tűri a bort, a savanyúvizet sőt a tejet is. Mindössze azt javasolja, hogy a szemnek Is élményt szer- zendő, az italokat színesre kell festeni. A bort kékre, a vizet pi­rosra, a tejet narancssárgára. Egyetlen adat hiányzik a holnap konyhájához: Vajon a kitűnő írók végigették-e a saját receptjeiket? Kertész Manó és Ráth-Végh István könyveinek felhaszná­lásával összegyűjtötte: KLINKO ROBERT Illusztrációs képek TÜNDE A nemzetközi diáknap ün­nepségeinek már szinte el­engedhetetlen tartozéka a legjobb közép- és főiskolá­sok munkájának méltatása. Ilyenkor a SZISZ is kitünte­téseket nyújt át az éveken keresztül aktívan dolgozók­nak. Az idén egy sajógömö- ri (Gemer) kislány, Gergely Tünde a Safárikovói Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium negyedikes diákja is a ki­tüntetettek között volt. A rimaszombati (Rim. Sobota) járási ünnepségen Jozef Ora- vec a SZISZ SZKB ideológiai osztályának dolgozója tűzte ingére a „SZISZ-ben végzett aktív munkáért“ jelvényt. — Tünde, látom rajtad, hogy boldog vagy, de bizo­nyára nem ért teljesen vá­ratlanul az esemény. Mivel érdemelted ki ezt az elis­merést? — Ügy érzem, hogy osztá­lyunk, a IV. A négyéves munkájának elismerése amit most itt én kaptam, jó kol­lektíva a miénlt tanulásban, magaviseletben, az Iskolán kívüli tevékenységben és a SZISZ munkában egyaránt. Huszonnégyen vagyunk, 1,6 a tanulmányi átlagunk, több színjeles tanulónk van. Én az osztály faliújságfelelőse vagyok és ez aránylag sok munkával jár. Ha az ember azt akarja, l^ogy friss, idő­szerű és tartalmas legyen a faliújság, akkor mindig van mit rajta szépíteni, változ­tatni. — Három évvel ezelőtt el­sős korodban azt vallottad, a kémia a kedvenc tantár­gyad. Mennyire maradtál hű a vegyészeihez, és most, az újbóli pályaválasztás előtt mik a terveid? — Továbbra is szeretem a kémiát, és nagyok a ter­veim. Szerves kémiát sze­retnék tanulni az egyete­men. Negyedikben már nincs kémiánk, ennek ellenére osztályunkból öten is járunk nem kötelező oktatásra, és ebből a tantárgyból is fo­gunk érettségizni. — Ügy tudom, lakhelye­den Gömörben sem tartozol azok közé, akik tétlenül né­zik az eseményeket. Aktívan bekapcsolódsz a falu fiatal­jainak életébe, a kulturális munkába. — Szabadidőmben sokat . olvasok, de még többet já­rok kortársatm közé. A SZISZ falusi alapszervezeté­nek tagjaival nemegyszer részt vettem már társadalmi munkában. .Tag­ja vagyok a falusi női kó­rusnak, részt veszek az Iro­dalmi szíripad és szlnjátszó- csdport munkájában, most például „Az iglól diákok“ című darabbal járjuk a kör­nyék falvait. — Állítólag van egy kü­lönös hobbid is. Hallhat­nánk erről valamit? — Több „bogaram“ Is van, ha ezeket egyáltalán annak lehet nevezni. Az angol nyelv az, ami különösképpen ér­dekel. A kelleténél többet Is foglalkozom vele, számol­ván azzal, högy a jövőben még nagy hasznát vehetem. A másik a rákbetegség. Min­den ezzel kapcsolatos Iro­dalmat elolvasok. A bioké­mia iránt, lehet, hiú remé­nyeket táplálok, de azt is tanulmányozom. Szent-Györ- gyl Albérlet tartom példa­képemnek, nemcsak nagy tu­dása miatt, hanem, mert ezt a hatalmas szellemi értéket mindig az emberiség javára Igyekezett fordítani. Polgári László (A szerző felvétöle)

Next

/
Thumbnails
Contents