Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-12-30 / 52. szám
/■ »rf / uj MILYEN VOLT, MILYEN LESZ? 1986-ot az ENSZ a béke évévé nyilvánította. Ebben az esztendőben sokasodtak a megmozdulások, ami azt bizonyítja, hogy növekszik az együttműködés és a szolidaritás iránt érzett felelősség. Az atomfegyverek felszámolásáért vívott küzdelem ű] síkra terelődött azután, hogy a Szovjetunió még az év elején, pontosabban január 15-én programot terjesztett elő az atomfegyverek 2000-lg való megsemmisítéséről. Stockholmban az év második felében sikerült előbbre lépni a bizalom erősítésében, valamint abban, hogy a nemzetközi gyakorlatból kiiktassák az erőszakot, az erőszakkal való fenyegetőzést. A stockholmi megállapodás lényege, hogy az aláíró államok kötelezettséget vállaltak, hogy tartózkodnak az erőszak alkalmazásától az államközi kapcsolatokban. Ugyancsak ilyen fontos a hadgyakorlatok, a csapatmozgások és -összevonások előzetes bejelentése; vonatkozik ez a katonai tevékenység éves terveinek cseréjére, megfigyelők meghívására és a katonai tevékenység korlátozására az európai földrészen. Ezáltal az európai biztonság politikai vonatkozásai szilárd katonai biztonsági alapokkal egészültek ki. Nagy a jelentősége annak, hogy sikerült megállapodni az említett intézkedések tiszteletben tartásának hatékony és megfelelő ellenőrzései módozataiban, egyebek között a helyszíni ellenőrzés elfogadásában. A stockholmi okmány tehát az 1975-ös helsinki ajánlások gyakorlati továbbfejlesztésének tekinthető. Az elszalasztott lehetőség Mihail Gorbacsov a reykjavikl tanácskozzás után elmondotta, hogy a Szovjetunió nem attól tart elsősorban, hogy a hadászati védelmi kezdeményezés révén az Egyesült Államok jelentős katonai fölényre tesz szert — bár ez is potenciális veszély —, sokkal inkább az a probléma, hogy Reagan csillagháborús terveinek meg' valósítása űj szakaszt nyit a fegverkezési versenyben. Az izlandi fővárosban tanúsított amerikai magatartás azt bizonyítja, hogy az USA a katonai fölény megszerzésére törekszik, és egyben a lázas fegyverkezés fokozásával gazdaságilag próbálja térdre kényszeríteni a Szovjetuniót. ben előtte áll az a lehetőség, Eogy a nukleáris és termonukleáris energia ésszerű felhasználásával sok évezredre biztosítsa létének, élelmezésének energiaforrásait. A fejlődő országokban még ebben az évben is milliók éheztek, százezrek haltak éhen akkor, amikor az USA az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezésre, vagyis a csillagháborús tervei megvalósítására az évszázad végéig há- rombilliárd dollárt irányoz elő. (A matematikában kevésbé jártas olvasók kedvéért meg kell mondani, hogy a hármas után még 12 nulla írandó.) Természetes ennek az összegnek egy része meg kialakítására is. Az emberek általános életszínvonalának emelésével csökkenteni lehet a katonai összeütközés veszélyét, Az Egyesült Államokkal ellentétben a szocialista országok egybehangolt törekvése arra irányul, hogy az egész világon az élet- színvonalat javítsuk és ne a katonai arzenált növeljük. A katonai eszközök elvonják a gazdasági javakat, ráadásul nagyon gyorsan tönkremennek, elavulnak. Bár a hadászati kutatások néha másutt is előrelépést eredményezhettek, ez a fejlődési út bizonytalan. Az ember szellemi tőkéjének kiaknázására biztosabb, nem kaA stockholmi megállapodások után a világközvélemény bizakodóan várta az október 11—12-i munkajellegű szovjet-amerikai csúcstalálkozót. A reykjavikl találkozó a két legnagyobb atomhatalom számára politikai próbakőnek bizonyult. Megmutatta a világnak, hogy ki kicsoda! A Szovjetunió merész és radikális terveket javasolt az atomfegyverkészletek jelentős kiegyensúlyozott csökkentésére és rövid időn belüli megsemmisítésére. Az Egyesült Államokról viszont bebizonyosodott, hogy még a félútig sem képes elmenni, sőt elmozdulni sem tud a helyéről. Egyetlen célt követett; megőrizni az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezést, vagyis azt tűzte ki célul, hogy jogot szerezzen új tömegpusztító fegyverfajták létrehozására, amelyek eszközként szolgálhatnak bármely állam ellen indított agresszióhoz, mint az épp ebben az évben Nicaragua és Líbia esetében is láthattuk. Ez a mesterkedés, akárcsak a múltban, nem vezethet eredményhez. tudná oldani a fejlődő országok tonai icidításű módszerek létez- legfontosabb problémáit. nek. 1 Reykjavikban már közzel álltak a felek a megegyezéshez, a Szovjetunió hajlandó volt elfogadni az Egyesült Államok számos javasla- tát, pl. Az Európában állomásozó szovjet és amerikai közepes ható- távolságú rakéták teljes megsemmisítését, sőt a Szovjetunió figyelmen kívül hagyta volna a létező francia és brit atomerőt. Ez valóban igen nagyvonalú kompromisz- szumkészségröl tanúskodik, amely a szovjet vezetés újszerű gondolkodásmódját bizonyítja a külpolitikában is. Ennek lényege, hogy a Szovjetunió nem csupán a saját, hanem az egész emberiség érdekeit szem előtt tartja. A fejlődés a béke egyik feltétele A világ népei előtt egyre világosabbá válik, hogy a fegyverkezési hajsza, elsősorban a nukleáris eszközök versenyeztetése, sokkal nagyobb mértékben fenyegeti, mint óvja az emberiség biztonságát. Az emberiség nem élné túl az atomháborút, ezzel szemA fejlődő országokban kialakult társadalmi-gazdasági feszültségek, a lassú fejlődési ütem világ- viszonylatban fenyegeti a békét. Mondhatjuk tehát, hogy a fejlődés a béke egyik feltétele. Elhárítja a népek jólétét és biztonságát fenyegető nem katonai jellegű veszélyeket, és ezáltal jő nemzetközi légkört teremt. Ez az oka, hogy a leszerelés és a fejlődés között kölcsönhatás áll fenn. A béke ü- gyének előremozdításához ezért szükség van egy kiegyensúlyozottabb és szolidárisabb világrend A lej^fontosabb emberi jog az élúethez való jog A bé!se évének kimagasló eseményei i az ifjúság és a diákok nagy ntamzetközi akciói, mint például a prágai diákfórum vagy a novembior végén tartott budapesti DlVSZ-közgyűlés. Ezen a közgyűlésen a fiatalok jogainak érvényesülését értékelő vitákban megfogalmazódott: az alapvető jogoK — mint például az élethez, a békéhez való jog — védelmében a világ haladó ifjúságának minden erejét mozgósítani kell. A sürgető feladatok között említették a munkanélküliség felszámolását, ez a tőkés országokban sújtja az Ifjúságot. A nyugat-európai ifjúsági szervezetek küldöttei a fiatal nők egyenlő jogaiért való fellépés fontosságára hívták fel a társaik' figyelmét. Szót emeltek a küldöttek a fejlődő országok gazdaságát kizsákmányoló neokolonlalizmus minden megnyilvánulási formája ellen, és szolidaritásukat fejezték ki a haladó mozgalmak, a nemzeti feí- szabadításl szervezetek küzdelmeivel. Ezzel összefüggésberi egyöntetű volt a vélemény: a demokratikus ifjúsági világszövetségnek az elkövetkezendő idő- szakban erősíteni kell szolidaritási tevékenységét a fejlődő országokban, szorosabbra kell fűznie kapcsolatait e régiókban működő ifjúsági szervezetekkel. A DÍVSZ gyermekszervezete, a CIMEA szorgalmazza, hogy dolgozzák ki a gyermekjogok nemzetközi egyezményét. A küldöttek nyílt levélben fordultak a világ minden gyermekéhez, felhíva figyelmüket arra, hogy szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal együtt ők Is sokat tehetnek a békéért. Legyünk derűlátók Az 1988-os év sok megoldatlan problémát hagy az utána következőre. Ez érhető, mert ha rövi- debb időszakról beszélünk, egy évről vagy kettőről, akkor tudjuk, ez túl kevés a problémák megoldásához. Egyet kell azonban érteni Georglj Arbatovval, a moszkvai USA-kutatóintézet igazgatójával, aki azt mondja, hogy ha hosz- szabb távról beszélünk, akkor optimisták lehetünk. Nem tudja elképzelni, hogy a jelenlegi irracionális helyzet nagyon sokáig fennállhat. Már csak a gazdasági lehetőségek miatt sem. Hosszabb távon optimizmusra késztet az is, hogy az emberek még sohasem értették meg ennyire, mekkora az atomháború veszélye. A reykjavl- ki találkozó e tekintetben is nagyon fontos szerepet játszott. Lehetővé tette, hogy az emberek rájöjjenek: meg kell és meg lehet egyezni a nukleáris veszély felszámolásában. Az 1986. év vége felé találkozott a Szovjetunió legfelsőbb vezetője és az indiai miniszterelnök. Az ő közös nyyatkozatukból kölcsönvett mondattal zárom ezt az összefoglalót: „Az atomkorban az emberiségnek új politikai gondolkodásmódot és a világról alkotott új koncepciót kell magáévá tennie, hogy szilárd biztosítékot teremtsen a túlélésre.“ STRASSER GYÖRGY
