Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-12-30 / 52. szám
Minden kedves olvasónknak eredményekben gazdag új cszlendot kívánunk! IBiMMOfltKajftÄ'll«.-) / 0 Kedves olvasónk! Ötolsó számunkkal kopogtatunk be az 1986-os esztendőbe Tudjuk, hogy most minden családban nagy a sürgés forgás, ünnep után és ünnep előtt vagyunk Utána már a karácsonynak. Illetve az azt megelőző lótásnak futásnak, merthiszen mindenki ki akarta elégíteni szeretteinek vágyát, kedvét, kívánságát Ügy gnndoiom, hogy ebben az évben is bőségesen jutott a karácsonyi asztalra és a karácsonyfa alá Az egyén boldogsága, a család elé gedettsége elválaszthatatlan az egész társadalom lehetőségeitől, boldogulásától. Pártunk központi bizottsága éppen az óév utolsó hónapjában mérte fel tehetőségeinket, gazdasági előrehaladásunk útjait, hogy a közeljövőben valósággá formálja további elképzeléseinket Készülődés. tervezgíMés, de főleg a lehetöségeinkbez mért józan számltgatás az alapja társadalmunk előrehaladásának és a benne élő egyén boldogulásának. Gazdaságunk és gazdagodásunk nem a vágyakon alapszik, hanem nagyon is a realitás talaján áll. Gazdái vagyunk ennek az országnak és ha valamikor érvényes'Volt jó gazda módjára bánni mindazokkal a javakkal, amit felhalmoztak számunkra az elmúlt esztendíJk, akkor e'z a jövőben többszörösen is korparaócs. Előrehaladásunk biztosítéka a becsületes munka Most az új esztendő küszöbén emberek milliárd- jai kívánnak egymásnak minden jót. Családtagok, barátok, rokonok mindjobban érzik az együvé tartozás láthatatlan kötelékét Minden ember tudatában van annak, hogy milyen jó érzés szeretni és szeretettnek lenni Kívánjuk most, december 31-én mindenkinek, nemcsak azi a sokszor Ismételt fő- mondatban kifejezett gondolatot, hogy; bort, búzát, békességet, hanem bővítjük ki a modern kor követelményeivel. mely az egész emberiség vágyát tükrözi: legyen béke. barHítság. bizalom és biztonság Búcsúzunk az'' óesztendö'től. Legközelebb 1987. január 7 dátummal jelentkezünk Köszönjük olva- .soinknak eddigi érdeklődését lapunk Iránt. Azzal a meggyőződéssel teszek pontot írásom végére, hogy továbbra is az Oj Ifjúság barátai maradnak és a jövőben is élvezhetjük bizalmukat. CSIKMÄK IMRE HÖGOL» OK Amikor kiléptem a panelházunk kapuián. eltalált épp hógolpó. A beiárat elölt néhang lurkó oioott nagy hó- csatát. s az egyik lövedék célt tévesztett. A fehér takaró még alig foghatóan borfioíta be a környéket, de a gyerekek már birtokukba vettek a la- kótetepi hótengert. Többen szánkón húzták egymást, a bátrabbak felkapaszkodtak a házak közötti kis dombokra, s onnan siklottak le. Itt is, ott ts golyókat formáltak a frtss hóból, s nevetve próbálták megdobni társukat. Mások csak csúszkáltak, s nem szegte kedvüket egy-egy fenékre huppanás sem. Sok apróság számára tellesen új dolog volt a hő. Egy piros kezeslábasban totyogó leguggolt, pict kezébe vett egy keveset, mafd megszagolta, s az arcához nyomta. Havas orral kissé megszeppenve nézett mamájára: ez ilyen hideg? Kissé arrébb zöld melegltös kisfiú vizsgát- gáttá elmétyülten a tenyerébe hulló pelyheket, kék fehér, sárga és tarka ruhás társat a szánkókról csodálkoztak rá a behavazott világra. Felfedezték — a telet. S ml, panelházakban élő felnőttek, vajon fel tudjuk-e fedezni a tél szépségeit, örömeit? Mert többnyire csak szidjuk a havat, hogy csúszik rajta a cipőnk, vizes lesz miatta a nadrágunk szára, s ha elolvad, napokig járunk a latyakban. Ám a tél kínálta mozgási lehetőségeket viszonylag kevesen használják ki, pedig a nagyobb városok közelében is jó néhány téli sportolásra alkalmas terület van. S noha a friss levegőn roppant egészséges a mozgás, sokan félnek a hidegtől. Amíg gyerek az ember, élvezi a telet, utána azonban mintha elfeledné mindazt az örömöt, amelyet annak idején szerzett neki. A gyerekek a céltévesttéstöl egy pillanatra megijed^ tek. Leporoltam magamról a havat, majd lehajoltam, gyúrtam én is egy hógolyót, s megcéloztam a legtávolabb álló srácot. Nevetés. Húsz centit tévedtem. .r- ICji: »EZ h-'nr/í CLxúntréa, CSASC EGY DÚ ;:ÍHÚZé£FiT JÜTTEMi
