Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-12-23 / 51. szám
új ifjúság 8 P. BOX Után Metal Company?. Ä mägyar rock életében a kOaelmültban Bgy ti] senekar tűnt fel Metal CcHUpany névvel. Ebben persze még nincsen s«nml rendkívüli, de az együttest Ismerés zenészek, pontosabban a P. BOX zenészei alkotják. Talán feloszlott volna a csapat?. Nem, errOl siö' slnosl Csupán as térténf, hogy Vikidéi Oyula köszönés nélkül tudatta a többiekkel, hogy fl már nem ér rá az állandó fellépésekre, s ezért megválik télük, Inkább zenés színházakban vállal fellépéseket. Nos, ezért alakult meg a Metal Company, mint a P. BOX leányvállalata. A P. BOX közeljövőben már csak kevésszer lép színpadra, hiszen a zenekar tagjai a Company munkájára összpontosítanak leginkább. Zenéjükben elsősorban a gitárjáték érvényesül, a billentyűs hangszereket csaknem teljesen mellőzték. Koncertjeiken nemcsak saját szerzeményeket, hanem Jlml Hendrix, Eric Clapton és mások „örökzöld művelt“ Is játsszák, s a napokban megjelenő kislemezükön Rlmszkl] Korszakov Dongóját hallhatjuk, rockos, durvább megközelítésben. Lehet, hogy a Metál Company a jövő év nagy reménysége lesz? Samantha Fox az idei év felfedezettjei ÉV végi popösszeállitás VÉGKIÁRUSÍTÁS Hogy Bohlen meddig bírja?! Dieter Bohlen, a Modern Talking dalszerzője az utőbbl Idők egyik legfelkapottabb komponistája, s persze nem csak Thomas Anders társaságában. Azt mindenki tudja, hogy ő volt Caro Müller, azaz C. C. Catch felfedezője, s legutóbb Chris Normannel társult, egy egész nagylemeznyl anyagot Irt neki. Chris, a Smokle egykori tagja szerencsés próbálkozásba kezdett, hiszen az „Éjfélt hölgy“ című slágerén kívül ma már az Éjszaka vadászai és a Minden szív olyan, mint egy gyémánt című dal nagyon népszerű. Ml több, már uralja Is a külföldi slágerlistákat! Időközben elkészült a Talking negyedik albuma, amely most már biztosan sok hallgatónak unalmas lesz, hiszen az első album zenéjétől szinte semmiben sem különbözik. A csapat „Cadlllac“- je viszont száguld tovább — csak arra lennék kíváncsi, hogy ezt a hajszát Bohlen még meddig bírja? Akit úgy hívtak: Pali Pali, azaz Pál Éva. A Neoton jé mozgású, bársonyos hangú énekesnője volt, de már három éve önálléutat tapos. Talán azért, mert nem bírta az a kiszolgáltatottságot, amely elé a família tagjai állították. Mégis szívesen emlékszik vissza az együttesben eltöltött több mint tíz évre. —A Neotonnal több koncertsorozaton vettél részt annak Idején Japánban. MI volt a legnagyobb élményed ebben a távolkeleti országban? ■ — Nagyon nehéz kérdés ez egy olyan embernek, aki sokat utazott. Ha jól visszagondolok, tizennyolc országban jártam már eddig. Legnagyobb élményem az első tokiói megérkezés, és az ezt követő reklámhadjárat volt. Ezt persze munkaélménynek tekintem. Először, megvallom, féltem Is a japán emberektől, mivel az ő gondolkodás- világuk egészen más, különbözik a miénktől. Sokszor találkoztam elfogult fanatizmussal. Ennek ellenére örülök, hogy ennyi egzotikumot megismerhettem. — Hallottam, hogy új együtteseddel, a Rolerrel készíted a „Mese felnőtteknek“ című műsort. — Remélem, hogy februárra már elkészül az egész produkció, s gondolom, hogy kedvező lesz a fogadtatása. Pál Éva ma boldog anyuka. Két és fél éves Tomikájával vidáman hancúrozlk a „Mesebolt“ körül. Mi történt 86-ban? Sok minden! Csongrádi Kata Ismét a „millió rózsaszál“ ról énekelt. Flipper öcsi szerint viszont ez a lány nagyon link volt. S% , .'O t...'i.........# Hiába adott „szerelmi leckék“-et a Level 42, az Arabesque lányai könyörtelenül kijelentették: „Itt az Ideje búcsúznll“ „Mit tettél értem mostanában?“ — kérdezte Janet Jackson Szikéra Robitól, aki még mindig azt hajtogatta, hogy „szeretlek Is -I- nem is“. „Állítsd meg az esőt!“ parancsolta a Simon Sircl, hogy zavartalanul folyjon le a meccs „Mexico“-ban. Egy C. C. Catch nevű hölgy kiáltott, hogy „ugorj az autómba“, de Bruce és Bongo csak annyit mondott; „Szirupos!“. Rohi, első szerelmed!? — Az első szerelmem nagyon erős volt; hogy másoknál hogy van ez, nem tudom. Vannak, akik soha nem érzik -meg az első szerelem illatát, mert csak egyszerűen nem tudatosítják, nem hiszik el, hogy ez az! — Te megérezted? — Tizenöt éves lehettem, amikor fülig beleszerettem egy táncoslányba. Nem tudtam, hogyan kell csókolóznl, s amikor a lány elkapott és megcsókolt, azt hittem, megfulladok! Otthon aztán órákon át gyakoroltam a csókolózás „művészetét“ — a kezemen. — Milyen volt a közérzeted? — Egyáltalán semmi sem foglalkoztatott, olyan voltam, mint egy holdkóros, — De már elmúlt... — Elmúlt az első szerelem, s Igazi erejét csak akkor tudatosítottam, amikor három-négy évig nem éreztem hasonlóan magamat. Akkor már tudtam, ez volt -az én első szerelmem! Aha, jött az A-HA! Ezzel a névvel jelent meg az Idén egy norvég trió, amely korábbi elődjéhez, az Abbához hasonlóan ma már alig tud eleget tenni a koncertmeghívásoknak. Ha egy mai tinit megkérdezünk, hogy melyik a kedvenc külföldi együttese, akkor ő vagy a Modern Talklngra, vagy pedl az A-HA-ra fog száj vaznl. Első nagy slágerük a „Take on me“ hónapokig előkelő helyen szerepelt a sikerlistákon. Mags Furuholmen, Pál Waaktaar és Morten Harket zenéjükbe ötvözték az új hullámos muzsika minden lehetséges variánsát, s Igényes, de mellette könnyen megérthető zenei világot hoztak létre. Ennek köszönhetően senki sem csodálkozik azon, ha a „Tévében mindig süt a Nap“; mert aha, ez nem más, mint az A-HA. Még mi történt? Még tok minden! Atlantisszal együtt jelentkezett a Modern Talking, majd jött egy „éjféli hölgy“, így Chris Norman megismerhette Samantha Foxot. „Érints meg engem!“ — kérte őt Samantha, mígnem az egészből „szerelem első vérig“ lett. Demjén Ferenc így csak art mondhatta, hogy „fekszem az ágyon“, s mielőtt folytatta volna,- Madonna leintette; „Papa, ne prédlkáljl“ Majdhogynem „univerzális apucl“-vá vált, de jött az Alphavllle, és Dolly felugrott: „Táncol] velem!“, és énekeld te Is, hogy „oh-la-la“! „Rég várok valakire“ — mondta Szlkora Róbert, s a „rossz fiúk“ eltanácsolták őt az „összetört szivek szállodájába“. Ott várt rá a Miami Soundmachine és C. C. Cath, meg Valéria és a Joy, s amikor Linda Is megjelent, Robi elkláltoj^ta magát: „Ne bántsl“ Inkább Itt van egy „egészen más sarok“ — szólt közbe George Michael, s így folytatta: Nem tudom, de „te csak mindig akkor sírsz, amikor már túl késő minden“. „Szerelemre születtem“ — fakad sírva Zoltán Erika, mert a „múlt karácsonykor“ még létezett a Wham, s a „Vénusz“ felé tekintett, hogy a Bananarama lányaival együtt boldog új évet kívánjon minden kedves olvasónknak. Koller Sándor A Neoton egykori „Palija“ új „Iormábaa“l Fotó: Hajdú Endre [RTEK[S[T ADNI AZ [iEREKNEK“ «■■■ Pitti Katalin és Leblanc Győző a budapesti Magyar Állami Operaház művészei. Azok közé a neves és világhírű operaénekesek közé tartoznak, akik szívesen „kirándulnak“ az operett világába. Pályakezdésükről és szerepeikről Így vallanak: Pitti Katalin: — Már az általános és középiskolában is vonzódtam az Irodalomhoz, a művészethez. Először csak versmondás érdekelt, később, gimnázlqml éveimben ehhez társult az éneklés. Gimnáziumi énektanárom az egyik kóruspróbán észrevette, hogy nekem kivételes hangom van, más, mint a többieknek. Tulajdonképpen 0 röpített engem a zene szárnyán. Beiratkoztam a konzervatóriumba, amelynek utolsó két évét összevontam, és így egy évvel hamarabb felvételizhettem a főiskolára, ahová szintén rögtön az első próbálkozásra felvettek. Utána külön felvételiztem az opera tanszakra, az is sikerült. Mindezek elvégzése után az Operaház azon- naf szerződtetett. Boldogan elmondhatom: nagy szerencsém volt mindig. Az Igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szorgalom és a kitartás végig velem volt. így vagyok most az Operaház tagja, ahol az idén fejeztem be nyolcadik színházi évadomat. Leblanc Győző: — Nekem nem volt any- nyira sima az út Idáig, mint Katinak. Igaz, hogy a kezdet kezdetén csodagyereknek tartottak. Úttörőként Moszkvában szerepeltem. Már kisiskolás koromban tenor színezetű hang jött ki belőlem, mert mindig befeszf- tettem a«hangomat a gégémbe. Ennek a levét ittam mutálásom után, mert a rossz énektechnika miatt bassz-barltonnak neveltek. Körülbelül öt évembe került, amíg kiderült, hogy én tenorista vagyok. A kon- zerva'órium négy évét elismerték a főiskola első három évének, és így e.gyből az opera tanszakra kerültem be. Ez órtásl előny volt az életemben, mert én háromszor felvételiztem, mire bekerültem. Az opera tanszak elvégzése után az Operaház tagja lettem. — Mit találnak szépet az opera- és az opsretténeklésban? Leblanc Győző: — Mindenekelőtt a csodálatos zeneművek, dalok, dallamok, amelyeket mi elénekelhetünk, és ezen belül amit a zenei megformálásba érzelmileg beletehetünk. Az, hogy az éneklést egyáltalán művelhetjük, nem csupán a közönségnek, hanem nekünk, énekeseknek is óriási élmény. Ezáltal a művész minden este kap belülről Is valami pluszt: csináltam valamit, adtam valamit a közönségnek. Ez olyan érzés, amit úgy szoktak mondani; ha valakit a színpad varázsa hatalmába kerít, nem tud tőle menekülni. Pitti Ka'alin: — .... arról nem is beszélve, hogy kiváló zeneszerzők ,,társaságában“ élni nem akármilyen érzés. Egyben azonban nagyon nagy kötelezettség is, mert a tudásunkat állandóan gyarapítani kell, hogy minél magasabb szinten tudjuk tolmácsolni azokat a csodálatos műveket, amelyeket a zeneszerzők megírtak. Szeretnénk mindig értékeset adni az embereknek. — Milyen különbséget látnak az opera- és az operetténeklés között, illetve a szerepek zenei-drámai megformálásában? Pitti Katalin: — Énekkultúránkat mindkét műfajban egyformán ki kell aknáznunk. Amit a művész zeneileg, hangjával, technikailag tud, azt nyilvánvalóan kamatoztatja mindkét műfajban. Énektechnikai szempont-^ ból az operett- és az operaszerepet egyfor' mán nehéz és igényes feladat megoldani. A legfőbb nehézség az operettben az, hogy a drámai szerepet a prózával együtt kell megvalósítani. Az operában az a fontos, hogy a dallam, a zene éljen. Az operában nem szabad engedni annak a csábításnak, hogy esetleg az énekes az értelem kedvéért megnyom egy-egy szót, mert a dallamot megtöri. Ez viszont az operettben kötelező. Minden szereplőnek tudnia kell, bármely mű-j fajban játszik Is, hogy a közönség figyelmét ébren kell tartani. Ezért mindenféle fondorlatokra, eszközökre képeseknek kell lennünk, hogy a nézőt Izgalomban tarthassuk, hogy ne lankadjon a figyelme. — Ki a kedvenc zeneszerzőjük? Leblanc Győző: — Az én kedvenc zeneszerzőm egyértelműen Giacomo Puccini. Pitti Katalin; — Itt már kissé megoszlik a véleményünk. Én szintén nagyon szeretem Puccinit, de azt hiszem, a kedvencem Giuseppe Verdi. Énekelem például Verdi Bocca- negra című operájában Amáliát. Úgy érzem, hogy ez az alkotás a szerző legcsodálatosabb darabja. Ugyanakkor azonban kedvenceim közé tartoznak a magyar zeneszerzők. Mindenekelőtt Liszt, Erkel, valamint Bartók és Kodály. Főiskolai éveim alatt nagyon erős célom volt, amelyről a mai napig sem mondtam le, hogy énekeljük a magyar műveket. Sokféle tervem van ezzel kapcsolatban. Remélem, hogy sikerül megvalósítani őket. Ezenkívül nagyon érdekel az oratóriumének- lés ts — Önök „beénekelték“ a földgolyőt. Milyen tapasztalatokkal tértek haza? Igényli a közönség az operát és az operettet? Leblanc Győző: — Igen, igényli a közönség mindkét műfajt, és feltétlenül szükség van mindkettőre. Az operett népesebb közönséget vonz, de az operát is szeretik szerte a világon. Ma, a lemezek, a videó világában nagyon nehéz élő előadásban jót produkálni, különösen az olyan közönségnek, amely a legkülönbözőbb műfajú és színvonalú műsorokkal van elkényeztetve. Hogy ettől a közönségtől vastapsot kapjunk, és valóban sikere legyen egy operettestnek, ahhoz nagyon össze kell szedni magunkat. — Ez év tavaszán Csehszlovákiában vendégszerepeitek. Hogy érezték magukat e ven- dévszerepiés alkalmával, és milyennek ta-« látták a csebszlovákiai közönséget? Pitti Katalin: — Csehszlovákiai vendég- szereplésünket nagyon szépnek és sikeres^ nek könyvelhetjük el. Kétszer-kétszer léptünk fel Bratislavában és Pieáfanyban. egy alkalommal pedig Komáromban (KomárnoJ a Lehár Ferenc-napokon. A közönség mindenütt nagy szeretettel fogadott bennünket. Leblanc Győző: — Igen szerencsés találkozásban volt részünk e vendégszereplés alkalmával. A. Szlovák Filharmónia csodálatos, magas színvonalú szimfonikus zenekar. Már az első próbákon örömmel vettük tudomásul, hogy milyen kitűnően szól a zenekar. Ehhez még hozzájárult Körner osztrák karmester úr. Tudta, hogyan lehet a* előadás finom részleteit pontosan kidolgozni. Ez a hármas összjáték a zenekar, a karmester és köztünk nagyon jól sikerült. Azt hiszem, ettől Is volt az estnek az a kellemes hangulata, amilyen volt, de természetesen nagyon sok függ a közönségtől. — A beszélgetést köszöni: Tarics Péter MILYEN LESZ A RÁDIÓ IDEI SZILVESZTERI MŰSORA? A szilveszteri kabaré minden esztendőben új erőpróba elé állítja a rádlő szerkesztőit. Alig ér véget az egyik szilveszteri műsor, már töprengeni kell a következőn. Ilyen Igényes, két-három órás műsor összeállítása bizony nem könnyű feladat, hiszen sok mindent számításba kell venni: gondoskodni kell a szerzőkről, az elöadóvűvászekrűl, a zenekarok- röl és énekesekről stb. Mindezeket november végére, legkésőbb december elejére egybe kell hangolni, hogy a felvételben ne támadjon akadály. Az Is nagyon fontos, hogy a Csehszlovák Rádió Magyar Szerkesztősége mely falvakban vagy városokban veszi föl műsorát, hiszen a rögzítés közönség előtt történik. A szilveszteri műsor legllletékesebbjét, lakál István főszerkesztőt kerestem föl, aki másfél évtizede szervezi, szerkeszti és álllt]a össze a zllveszterl kabarét. — Vajon milyen lez az idei? — Bár a kérdés megválaszolására a rádió hallgatói, illetve a nyilvános fölvételt végignéző közönség a legllletékesebb, mégsem bújhatok ki a válaszadás alól, mivel a lesz-en van a hangsúly. Hiszem, hogy az Idei, 86-os szilveszteri kabarén Jól szórakoznak majd a hallgatók, s nem lesz hiány a kacagásban. A műsorban most is sok a humoros jelenet, tréfa, zene, ének, szóval mindaz, amit kedvel a közönség, kedvelnek a hallgatók. — Hol veszik föl az Idei műsort? — Műsorunkat mindig két helyen szoktuk fölvenni. A két fölvételből vágjuk aztán össze a végleges szöveget. Mlndl gazt a részt hagyjuk meg, ami Jobban sikerült.. . Minden évben nagy az érdeklődés a hazat magyarlakta falvakban és városokban a nyilvános fölvétel iránt. Szinte versengenek egymással. Természetesen, azokat a helységeket részesítjük előnyben, ahol legalkalmasabbak a művelődési otthonok, a technikai berendezések, színpadok. Stábunk 60 —70 személyből áll, ennyi embert kit színpadokon nem tudnánk kellőképpen mozgatni. Persze arra Is vigyázunk, hogy a fölvételek mindig más falvakban vagy városokban legyenek . .. Idén Nagykéren (Milanovce) és Gab- Clkovóban (Bős) vesszük föl a szilveszteri kabarét. Mire ez az interjú megjelenik, már szalagon lesz a fölvétel, már dolgozunk rajta, hogy december 31-én 14.00 órakor közvetíthessük, és 1987. január 1-én megismételhessük. — Kik szerepelnek az Idei kabaréban? — Többek között a Magyar Területi Színház és Thálla Színpadának művészei, a BelasI country-rock együttes, Kovács József népi zenekara Komáromból (Komárno), Szűcs Róbert operaénekes, a Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttesének tagja, a gabCIkovól művelődési otthon tánccsoportja és magyarországi vendég- művészek: Madarász Katalin, Gáli Gabriella, Komár László és Forgách László, a Vidám Színpad művésze. — Kik írták a vidám jeleneteket? > — Fülöp Imre és Lovlcsek Béla. Sajnos, kevés a szerzőnk, nagy gondunk ez minden esztendőben. — Kik rendezik a szilveszteri műsort? — A prózát Boldoghy Kati, a zenei részt Papp Sándor. — Sok sikert kívánok a Szilveszter 86-hoz, amelyre bizonyára Idén is sokan kiváncsiak. — Köszönöm mindnyájunk nevében. — Dénes —
