Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-12-23 / 51. szám

új ifjúság 4

— Pokolba az ambfclókkall Kétezer- háromszázat akárhol megkeresek. Elmegyek Inkább fűtőneki

— Akt Ilyen tehetséges fotóripor- tM, az ne fűtsön lakóházakat — próbálok barátom lelkére beszélni, de nem nagyon sikerül. Mai találkozásunkkor ugyanis azzal fogadott, hogy munkahelyén beadta a felmondást.

— Nincs önbizalmad. Alig két hónapja dolgozol itt, s az első nehézségek után rögtön bedobtad a törülközőt.

— Tudod, a főnököm ... Ahány nap, annyi konfliktus... ezt én nem vállalom.

— De tudtommal ő Is azt akarja, hogy maradj, és a kollégáid is melletted állnak.

— Azt akarja, azt akarja... Ha maradnék, tűrnöm kellene az állandó furkálásokat. A kollégáim meg hiába állnak mellettem, ha a főnök előtt elakad a szavuk.

Sajnálattal hallgatom barátom érvelését. Alig fél éve Ismerem, kiváló fotói miatt nagyra becsülöm. Annak idején esztergályosnak tanult szülővárosa szakmunkásképzőjében, később leérettségizett, majd főiskolára Jelentkezett. Föl is vették a gépészmérnöl karra. Máshová nem nagyon mehetett volna, mivel gépipari érettségije volt. Egy év főiskola után rájött arra, hogy a gépészet nem neki való. Otthagyta. Közben elvégzett egy fényképésztan- folyamot, mert egyre inkább kezdte érdekelni a fotózás. Fényképészként a városi múzeumban kapott állást. Fél éve az egyik fővárosi laphoz hívták fotóriporternek. Vállalta, és nagy kedvvel, lendülettel fogott munkához. A fényképezés mellett rövldebb cikkekkel is próbálkozott, és a főnöke épp ezekben talált kivetnivalót.

— Nekem tetszenek — nyugtattam öt, ahányszor elkeseredve kezembe adta egyik-másik írását.

Tényleg Jók voltak, ezért csak sejtettem, hogy főnökének más oka Is lehet arra, hogy beosztottjával így viselkedjék. Barátomnak ez volt az első igazi munkahelye, ahol valóban kedvvel dolgozott. Ezért is tllik története e vitaindító írás elejére.

Az embernek nagy többsége elítéli azokat, akik munkahelyről munkahelyre vándorolnak, sehol nem tudnak megmelegedni. Pedig ezeknek a „nyugtalanoknak“ sokszor okuk van rá, hogy ne maradjanak meg régi helyükön. önmegvalósításra, nagyobb önállóságra, tartalmasabb munkára vágynak. Nem Jönnek ki a főnökükkel, munkatársaikkal, esetleg — és ez nem utolsó szempont — nem találják meg az anyagi számításukat.

A kezdő szakmunkás, a friss diplomás nagy vágyakkal, ambíciókkal veti magát a munkába. Előfordul azonban, hogy Idővel olyan pofonok érik, amelyektől életkedve, becsvágya teljesen megtörik. Vannak persze, akiknek már az első munkahelyükkel olyan szerencséjük van, hogy hosszú évekre, esetleg egész életükre ott ragadnak.

Milyenek egy mai fiatal ambíciói? Mikor mondhatja és mondja azt, hogy elégedett a munkájával? Melyek a mai kezdők legnagyobb gondjai? Miben különbözik a friss diplomások és a leendő fiatal szakmunkások helyzete? Rosszabb e a pályakezdő nőknek, mint a férfiaknak? Ilyen és hasonló kérdések merültek tel azon a beszélgetésen, amelynek résztvevői: Demko Irén ápolónő, Káinsi Ákos matematikus. Matolcsi Tibor tanár, Nagy Éva bolti eladó, Sallai Ildikó közgazdász. Tóth István villamosmérnök és Vendég Sándor géplakatos.

— A kezdő diplomások gyakran panaszkodnak, hogy ők helyzeti hátrányban vannak a szakmunkásokhoz képest, mert mig egy értelmiségi csak 24—25 éves korában kezd el pénzt keresni, addig egy munkás már 13— 20 évesen __

Tót

h István; Az értelmiségiek zömének kezdőfizetése 1700 korona. A férfiak nagy része ekkorra már családot alapít, s ez a fizetés kevés a család eltartására. Mindenképpen szükséges lenne a szülők támogatása, de hát huszonöt évesen az ember már van annyira felnőtt, hogy nem kéri, sok esetben nem is kérheti ezt a támogatást. A kezdő szakmunkás (18 —19 éves) ellenben még fiatal a nö- süléshez. Jó ideig szüleivel él, lakásgondjai nincsenek.

Matolcsi Tibor: Ha az állampolgár

fizetése nem ér el egy meghatározott minimumot, tehát nem tudja eltartani családtagjait, akkor szociális segélyért folyamodhat. Ennek megállapításakor azonban figyelembe veszik a szülők keresetét Is. De mi van akkor, ha a szülők nem akarnak, vagy nem tudnak segíteni?

Kálosi Ákos: Egyszer, úgy az érdekesség kedvéért kiszámítottam, hogy egy értelmiségi mikor vehetne kocsit a rendes havi fizetésből. Nem a kez- dőfizetést vettem alapul, hanem a 2—3 éves gyakorlat utáni kapott fizetést, 2400 koronát. Ebből lemegy az adó, ha Családos vagy, akkor körüliamilyen ipari termék vagy mondjuk egy kiló paradicsom kerül ki. Helyénvaló lenne Idéznem a kiváló magyar fizikus és állami díjas akadémikus. Gyarmati István interjújából, aki többek között ezeket mondotta: „Sajnos, ma ott tartunk, hogy a szellemi munkát végzőben sokan csak íróasztalnál ülő léhűtőt, vagy repülőtéri és más hivatalos fogadásokon az állam pénzén reprezentáló! látnak... Én számos fizikai munka keménységét tapasztaltam. Ennek alapján állítom, hogy ötvenöt évesen, tönkrement izmokkal, egynapi begyakorlás után a legnehezebb fizikai munkában ismegELSO MUNKAHELYEM

belül 300 korona, lakbér, villany, gáz, kölcsöntörlesztés, élelem, ruházkodás. Ha szerencsés vagy, félretehetsz havi 500 koronát. így tíz év alatt talán összejön a kocslravaló.

Demko Irén: De ne felejtsd el, hogy egy diplomás fizetése azért elég gyorsan emelkedik, s tíz év alatt meghaladja a 2400 koronát!

Matolcsi Tibor: Ha hosszabb ideig maradsz egy munkahelyen, a fizetésed azért nem emelkedik olyan rohamosan. Kénytelen vagy vándorolni, azaz munkahelyet változtatni, hogy valamelyest emelkedjék a béred.

Vendég Sándor: Nézd, én csak azokról a diplomásokról beszélhetek, akik a mostani és a volt üzememben dolgoztak, az ő helyzetűket elég Jól ismerem. Mérnökök, és igaz, hogy az elején nehézségeik voltak, de most már nincs rossz dolguk, sőt...

Nagy Éva: Én gimnáziumot végeztem, de mert nem vettek fel főiskolára, bolti eladó lettem. Szívesen cserélnék bármelyik diplomással, mert közülük csak kevesen tudják, hogy ml az egész nap a pult mögött állni 1440 koronás fizetésért.

Kálosi Okos: Ez hamis nézeti A fizikai dolgozók nagyobb része tévesen azt hiszi, hogy csak az végez igazi munkát, akinek a kezéből vatermelem annak a mennyiségnek a 30—80 százalékát, amit Jó munkások termelnek ... hány százalékban tud egynapi tanulás után egy velem egykorú fizikai dolgozó engem helyettesíteni? Egyetlen százalékban sem. Még egy primitív egyetemi előadást sem tudna megtartani, pedig az igen alacsony színvonalú munka... a matematika nyelvét és egyéb Idegen nyelveket Igénylő kreatív tudományos munkához képest.“ Szerintem a kezdő diplomás nincs anyagilag megbecsülve, munkájának haszna Jóval több, mint azt fizetése kifejezi.

Vendég Sándor: Ezzel nem értek egyet. Szeretném látni azt az egyetemi oktatót, aki kocsiját maga javítja, bútorait maga készíti, maga építi fel a házát. A falrakást, az ajtó- beállítást talán hosszú évek alatt sem tudná megtanulni. Ahhoz is éppúgy tehetség kell, mint a matematikához. És ami az anyagi megbecsülést illeti, az értelmiségiek nagy része nem panaszkodhat.

— Azt hiszem, tül „anyagias“ lett ez a beszélgetés. Más — hogy nagy szavakat használjak — magasztosabb célok nem vezérlik a mai fiatalokat?

Matolcsi Tibor: Nem véletlen, hogy olyan sűrűn esett szó anyagiakról. Nálunk, értelmiségieknél, fontos az

alkotás, de csak azután, ha a létalapot már megteremtettük hozzá.

Tóth István: Én a következő célokat tartom fontosnak: legyen egy értelmes munkám, s legyen annyi pénzem, hogy a családomnak nyugodt életet biztosíthassak.

Demko Irén: Kicsit furcsán érzem magam az elhangzottak után. Már szinte nem is merek hivatásszeretet- röl beszélni, pedig én azért mentem ápolónőnek, mert az embereken akarok segíteni. Hivatásomnak érzem a munkámat.

Sallai Ildikó: Arról szeretnék beszélni, amiről itt még nem esett szó: milyen érvényesülési lehetőségei vannak egy nőnek, mondjuk ha értelmiségi. Elvégzi a főiskolát, de nagyon nehezen kap állást, mert mindenütt úgy néznek rá, mint potenciális anyára, akár szeretne a közeljövőben gyereket, akár nem. Ha a munkája miatt egy ideig lemiond a gyerekről, akkor esetleg későbbi boldogságának sírját ássa meg. Ha Inkább a gyereket vagy a gyerekeket választja, akkor szakmai érvényesülésének vet gátat. A diploma megszerzése után Jó néhány év kimarad, így harmincéves korában kezdő lesz a szakmájában.

Matolcsi Tibor: A nők küldetése az anyaság, és a célért le kellene mondaniuk bizonyos „szakmai sikerekről“. Sajnos, lassan már ott tartunk, hogy az értelmiségi nők nagy része nyűgnek érzi a gyerekét.

Tóth István: Viszont ha a feleség hosszabb ideig otthon marad, az tetemes anyagi hátrány a családnak. De sokszor nem tehet mást, a kicsi érdekében maradnia kell, mert az nem bírja a bölcsődét, óvodát. Például a mi gyerekünket is három hónap után ki kellett venni a bölcsödéből, mert annyira leromlott az egészségi állapota, hetente hordtuk orvoshoz. Azután rendbejött. Később nagy nehezen kapott óvodát, de mihelyt oda kezdett Járni, újra előjöttek a bajok. Most a nagyszülőknél van, de azt nem teheti meg mindenki, hogy náluk hagyja. Marad tehát az óvoda, akár bírja a gyerek, akár nem.

— Beszéljünk most valami másról: közUletek sokan már a második, harmadik vagy negyedik munkahelyeteken dolgoztok. A jobb kereseti lehetőség. a rossz főnök, kellemetlen munkatársak, esetleg a szebb, tartalmasabb munka utáni vágy vitt el korábbi helyetekről?

Tóth István: Munkámmal, munkatársaimmal és főnökömmel teljesen elégedett voltam előző munkahelyemen, a fizetésem viszont nagyon alacsony volt, azért jöttem el.

Matolcsi Tibor: Korábban már szó volt arról, hogy az értelmiségi „ván- doronli“ kénytelen, ha azt akarja, gyorsabban emelkedjék a fizetése.

Nagy Éva: Második munkahelyemen száz koronával kevesebbet keresek, de jobban érzem magam, mert Itt a főnököm nem akar állandóan udvarolni, s a munkatársnőim sem irigykednek rám.

Vendég Sándor; A szakmunkásképző elvégzése után hároméves szerződés kötött egy gépipari üzemhez. Mindennel elégedett voltam, de azért Jöttem el, mert a falumban kaptam állást. Kevesebb fizetéssel igaz, de nem kell ingáznom, korán kelnem.

A vita még sokáig folytatódott. Sajnos számos problémát, mint például a lakásgondokat és a házépilkezést, ingázást, a fusizást, nem tudtuk megvitatni.

Olvasóink között is bizonyára sok kezdő akad. Kíváncsiak vagyunk, ti hogyan éreztétek és érzitek magatokat első munkahelyeteken, milyen gondokkal, problémákkal küszködtök, mi az, aminek örültök, hogyan vélekedtek a cikkben fölvetett kérdésekről?

Lapunk hasábjain szeretnénk mindezekről vitát indítani „Első munkahelyem“ címmel. Várjuk leveleiteket! Ne tegyen benneteket bátortalanná, hogy véleményetekért esetleg kellemetlenség érhet otthon és a munkahelyen. Ha akarjátok, neveteket nem hozzuk nyilvánosságra, bár az egyenes, bátor kiállást mindennél többre becsüljük. De amit Irtok, az igaz és őszinte legyeni A borítékon ne feledjétek el feltűntetni: „Első mnnka- helyem“!

KLINKO ROBERT Illusztrációs kép

Onnep

egész évben

Barátnőmnek van egy csodás zsákja, amelyben egész éven át gyűjtögeti az ajándékokat Ismerőseinek. Ha átadásukra előbb nem nyílik alkalom, akkor karácsonykor végigjár bennünket, és mint egy Téapó, csak női változatban, szétosztja a zsák tartalmát, a semmire sem használható apró kedvességeket, egész éven át gyűjtögetett mütyüröket. Ebben leli örömét; minél testesebb a zsák, barátnőm annál boldogabb, mert az ajándék számával arányosan nő barátainak száma, azoké, akiknek örömet szerezhet figyelmességével. Egy másik Ismerősöm külön címjegyzéket „vezet“ azokról, akiknek alkalomadtán küld egy-egy képeslapot. A jegyzék nagyon terjedelmes, mert tartalmazza mindazokat, akikkel ismerősöm az év folyamán munkája kapcsán találkozott. Minden új név számára is egy-egy élmény. Ismerősöm azt állítja, hogy az ország legeldugottabb csücskében is élnek barátai, akikre emlékezik, és akikhez az új év kezdetén eljuttatja jókívánságait, mert így kívánják ezt a barátság íratlan törvényei.

Lehet, hogy most sokan azt mondják természetes, hogy karácsonykor, újévkor barátok (de nem barátok Isj véglgajándékozzák egymást, minden jót kívánnak egymásnak. De ezzel megszűnik az ünnep. Sajnos. Másnap ez a Jóság mintha „kiveszne“ belőlünk, és vele együtt az igyekezet Is, hogy megértéssel, segitőkészséggel közeledjünk egymáshoz. Ilyesmire mintha csak az ünnepekre időzítenénk magunkat. Elmúlik az ünnep, vége a szeretetnek, kezdődnek a konfliktusok, az emberek ingerülten reagálnak még a szép szóra Is: mit hízeleg ez nekem?

Korunk a fejlett technika kora. Gyakran hivatkozunk is erre, de a gépek ridegsége nem jelentheti az emberi kapcsolatok ridegségét, hozzáférhetetlenségét, zártságát és egoizmusát. Ellenkezőleg! Ráadásul a fejlett emberi kapcsolatok „művelésébe“ a társadalomnak egyetlen fillért sem kell beruháznia. Minden csupán rajtunk, embereken múlik.

Ezért Javaslom, hogy egész évben legyen karácsony — nem a naptárban, hanem bennünk, emberekben. És ha úgy látjuk jónak, akkor akár hozzuk létre és gyarapítsuk a magunk kis ajándékzsák- ját, címjegyzékét magunkért, de másokért is. Hiszen az ünnep nem azért ünnep, mert azt a naptár úgy írja elő, hanem azért, mert van kivel átélnünk, létezik olyan személy, olyan emberek — barát, szülő, testvér —. akik kedvéért érdemes ünnepi légkört teremteni.