Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-12-09 / 49. szám
új ifjúság 4 A szakosztály tagjai; középen szemOvegben Gajdos Mátyásné. Fiatalok a HSZ-ben KUTYAISKOLA Hárman ülünk az autóban: Uzsák Róbi vezet, hátunk mögött pedig Cézár, a német Juhászkutya. Nemegyszer a fülembe liheg, máskor meg mancsaival az első ülésre támaszkodik, s kifejezetten élvezi, hogy a fejem fölött szemlélheti a tájat. Látszik, alig várja, hogy kijussunk Hurbanovo forgalmából, mert ahogy fogynak a házak — egyre nyugtalanabb. — Nem kell tőle félni — nyugtat meg Robi, aki szerelő a Csehszlovák Autószerelő Vállalat komáromi (Komárnoj szervizében —, ilyenkor játékos kedvében van. Mindennap kihozom futpl. Ennél a fajta kutyánál veszélyes, ha hosszabb Ideig nem foglalkoznak vele. Agresszívvá válhat, elvadul. Ezért nagy segítség, hogy Itt a környéken létesült egy kutyakiképző telep. Nemsokára egy nagy rétre érünk. Bakker- nek nevezték ezt a tájat már a régi időkben is. A rét egyik sarkában található a „kutyaiskola“. — Nyolcvannégy október tizedikén volt az alakuló gyfilésünk — fogad Gejdos Mátyásné, a HSZ hurbanovói kinológiai szakosztályának elnöke. — A járásból riasztó- pisztoly és védöu]jasok érkeztek, majd nyolcvanöt decemberében megkaptuk az akadályokat Is. Amíg ugyanis nem voltak meg ezek az eszközök, vizsgákra sem tudtuk előkészíteni a kutyákat. Kezdetben sokat segített Simon jános, akit ml „kutyás csendőrnek“ hívunk, eleinte ö foglalkozott a tagok képzésével. Amíg Eszti nénit — itt mindenki így hívja Gejdos Mátyásnét — hallgatom, néha Robira meg Cézárra pillantok. A német juhász példásan hajtja végre a gyakorlatokat. Ugrik, kúszik, a szófogadással, a gazdavédelemmel, a támadással sincsenek problémák. Robi — akár a többi fiatal — minden feladat sikeres teljesítése után, megjutalmazza, megsimogatja a kutyát, A telepre a tagok hétvégén egy órától öt óráig járhatnak, nyáron szerdán délután is. Nagy László másodikos középiskolás a nyári szünidőben mindennap kijött a pályára. — Édesapám egyik barátjától kaptam egy kutyát — mondja —, négyhónapos volt akkor. Hathónapos koráig csak otthon játszottam vele. Több barátom járt már ki ide, tőlük tudtam meg, hol kell jelentkezni. — Nem volt nehéz megszokni a sok acsargó kutya társaságát? — Tartottam tőlük, mert a kutyám kisebb a többiekénél. Eleinte gyakran összemarakodtak. Azután megszoktam itt. Azóta, ha csak tehetem, egész évben kijárok, ezzel töltöm a szabadidőmet. Eszti néni szívesen beszél a telep alakításáról, a gyökerekről, arról, mikor kezdett behatóbban foglalkozni a kutyákkal. — Hetvenhétben rokkantnyugdíjba kerültem. Sógorom Dunaszerdahelyről (Dunajská Streda) régi nagy „kutyás“. Egyszer meglátogattam vele az ottani kutyakiképző-telepet, és akkor azt mondtam, még ha az egész havi nyugdíjamba kerül is, de veszek egy német juhászt. Hajaiban vettem is egy szép. fekete kutyát. Huszonhét évig tanítottam magyart, oroszt, szlovákot, és gondoltam, ha már orvosi döntés alapján többé nem taníthatok, megszervezem ezt a szakosztályt. Négy olyan tagunk van, akiknek a szüleit én tanítottam. A szülőknek elmondtam: ha a gyerekek itt vannak, rosszat nem csinálnak, mert itt fegyelemnek kell lennie. A szakosztály tagjai rendszeresen részt vesznek a honvédelmi versenyeken, több értékes díjat hoztak már. A rövid pihenő alatt a fiatalokkal beszélgetek. Psenák István harmadikos szakközép- iskolástól kérdezem, hogyan lett oktató. — Tavaly voltam egy tanfolyamon To- pofCanyban. Sikeresen vizsgáztam, így Igazolványt kaptam, hogy mint oktató működhetek. Kiskoromtól kedvelem a kutyákat, szabadidőmet rendszerint itt töltöm. István társa, Gurdoü Misi a szakosztály egyik legjobb versenyzője. Az előbb éppen az elkapást oktatta ... — Ez elég veszélyes gyakorlat — magyarázza. —, ha nem vigyázunk, bizony baj is lehet. Van olyan kutya, amelyik elkapja a kezünket. Jól oda kell figyelni. Megtudom még tőle, hogy az új tagokat először az alapokkal ismerteti meg: hogyan kell a kutyát visszahívni, hogyan kell arra oktatni, hogy leüljön, lefeküdjön. Kovács Valériától azt kérdem, mi kell ahhoz, hogy egy háziasszony is kijárhasson a kiképzőtelepre. — Erős akarat. Néha egy hétig is bent van a kutyám. Érzem, hogy szüksége van 8 mozgásra, és a mosás, főzés mellett találok időt, hogy kihozzam a telepre. A lányoknak is bátran ajánlom: jöjjenek közénk. A mai fiataloknak szükségük van arra, hogy valami lekösse a figyelmüket. Itt a kutyaiskolában hasznosan tölthetik az idejüket. A szakosztály jövőjéről újra az elnököt faggatom: — Az utóbbi három hét alatt öt új taggal gyarapodott a szakosztályunk, harmincötén vagyunk. A kiképzéseken könyveket, szakfolyóiratokat is tanulmányozunk, bővítjük Ismereteinket. Várjuk a további fiatalok érdeklődését. Vége felé' közeledik a kiképzési nap, a fiatalok szedelődzködnek. Robi kiadja a vezényszót Cézárnak: a kutya engedelmesen a hátsó ülésre telepszik. Próbálok közelíteni felé, hogy legyünk már barátok, de Cézár ugrásra készen vicsorog — védi gazdáját. Bárány jánoa Mária Zelehanská felvételei István és Misi az elkapást oktatják... Nem a könnyebb utat választja Lenke tizenkilenc éves, fekete hajú, kék szemű, nagyon csinos kislány. Naponta találkozunk, ilyenkor már mesz- sziről mosolyog, és már mondja is legújabb sztoriját, ami vagy vele, vagy számtalan barátnője egyikével történt meg. A minap azonban csak egy bágyadt félmosolyra futotta az erejéből, s amikor hogyléte felől érdeklődtem, szomorúan legyintett. — Itt az utcán nem beszélhetünk a dologról, de holnap felugornék hozzád, valakinek úgyis ki kell öntenem a szívemet. — Mint már biztosan hallottál róla — mesélte másnap —, szüleim elváltak. Hogy miért, az ok máig sem tisztázódott. Én még csak ötéves voltam, s anyunak ítélt a bíróság, tizenöt éves bátyámat pedig apunak. Apu a bátyussal elköltözött a több száz kilométerre fekvő szülővárosba, ritkán találkoztunk, a szívünk fájt, amikor el kellett válnunk egymástól. Addig volt szép az életem, amíg a nagyapám élt. Amikor meghalt, a nagynéném magához vett, anyu ugyanis egyre jobban hódolt addig úgy- ahogy titkolt szenvedélyének, az ivás- nak. Nagynéném és férje jó volt hozzám, mindenem megvolt, szerettek, taníttattak. Tavaly, közvetlenül az érettségi után, amikor még nem volt munkahelyem, anyu rábeszélt, költözzek hozzá, elég nagy a lakás, ő úgyis válik a mostani férjétől, s végzettségemnek megfelelő állásom is lenne a helyi kórházban, ő már érdeklődött. Mindenki mondta, hogy butaságot csinálok, ha hozzá költözöm, de nekem jólesett, hogy az anyámat érdekli a sorsom, törődik a jövőmmel. összecsomagoltam hát, és jöttem. Mit mondjak? Megbántam. Anyu ott folytatja, ahol tizennégy éve abbahagyta. Gondolok itt a nevelésemre és az italozásra is. Egyszerűen azt hiszi, még mindig az az ötéves kislány vagyok, akiről annak Idején olyan köny- nyen lemondott... Néha nem tudom, sírjak-e vagy nevessek, amikor arra oktat engem, a gyermekosztályon dolgozó nővért, milyen nagy felelősség a gyermek. Ö, aki mindkettőnket másnak passzolt át! Hidd el, próbáltam őt megérteni. Jó, aputól elhidegült, de hogy minket, a gyermekeit sem tűrt meg maga mellett, azt nem értem. 'Valószínűleg csak önmagát szereti, ezzel magyarázom második házassága felbomlását is. Már nem is igyekszem kijönni vele, épp csak elviseljük egymást, A nyáron apunál voltam egy hónapig. Kérlelt, maradjak nála, a bátyám megnősült, elköltözött, üres a ház. Beleegyeztem. De most olyan valami történt velem, ami eddig még nem: szerelmes lettem. Olyan észrevétlenül és olyan rosszkor jött az egész. Állandóan voltak fiúk köröttem, vele is csak haverkodtam, de hirtelen mindketten rájöttünk, hogy ez valami más. Már nem érezzük jól magunkat a társaságban. Inkább csak egymást keressük. ö főiskolás, még két éve vari hátra. Nem találkozunk gyakran, mert komolyan veszi a tanulást. Van otthonom, apuval tökéletes egyetértésben élünk, igyekszem gondoskodni róla, és úgy érzem, hogy ő is mindenben a kedvemben jár, érezteti velem, hogy én vagyok 'számára a legfontosabb, hiszen bátyám már önálló családi életet él. Van fiúm, akit szeretek, és ő is engem — tulajdonképpen boldog lehetnék, de mégsem tudok úgy őszintén örülni a gazdagságomnak, mert itt van anyu, akit tulajdonképpen azért mégiscsak szeretek. Miért olyan, amilyen? Miért nem kitartóbb az Igyekezetében, hiszen már nemegyszer elhatározta, hogy véget vet az Italozásnak, a köny- nyelmű életnek, de a hónap végén aztán mégis tőlem kér kölcsön pénzt tejre, kenyérre. Őrlődöm emiatt, mert nem tudom, mit szólna mindehhez apu. A fiúm-« ról, aki megrögzött antialkoholista, nem is beszélve. Eljött az ideje, amikor a gyerek gondoskodik a szüleiről — erre gondolok, miközben Lenkét figyelem, aki önzetlenül vállalja a nehézségeket, a következményeket saját életében; nem kérdezve, ml volt azelőtt; nem abból kiindulva, hogy valamit valamiért, nem a könnyebb megoldást keresve, a mindennel ellátott, elkényeztetett gyerekek példáját követve, akik legszívesebben fel sem ismerik elöregedett, a segítségükre szoruló problémás szüleiket. Nem, Lenke nem a könnyebb utat fogja választani. K. M. ÉVZÁRÓ ELŐTT Lelkes társaság fogad a perbetei (Pri- beta) művelődési otthon épületének egyik helyiségében. Éppen arról beszélgetnek a fiatalok, hogy hogyan oldhatnák meg jelenlegi legnagyobb gondjukat. Az épület, amelyben a klub működik, már nagyon öreg, a tetőt meg kell javítani, és meg kell oldani a fűtést is. — Nehéz úgy összetartani a fiatalokat — mondja Kecskés Erzsébet, a $ZISZ helyi szervezetének elnöke —, hogy nincs hol összejönniük. Nálunk ez a probléma, ha Ideiglenesen is, de megoldódott. Míg felújítjuk a régi klubot, a művelődési otthonban rendelkezésünkre bocsátanak egy helyiséget. Folytathatjuk a munkát, és ez jó, hiszen sok szép tervünk van, valameny- nylt szeretnénk közösen valóra váltani. Fiatakik vagyunk, erőnk is, kedvünk is van hozzá, biztosan sikerülni fog. — Beszélj a szervezetetekről... — Munkánk sokrétű. Két tagunk vezetésével az alapiskolában tánccsoport működik, amely fellépett már több rendezvényen, többek között a hurbanovói szociális otthonban. Az árusítással egybekötött könyvkiállításunkon sok érdekes és értékes könyv talált gazdára, író-olvasó találkozót rendeztünk Zala- bal Zslgmonddal, Ordódy Katalinnal, Lo- vlcsek Bélával és másokkal. Minden év augusztusában hagyományosan megrendezzük a nyári Ifjúsági találkozót, amelyen a ml fiataljainkon kívül több község ifjúsági szervezete is részt vesz. A fiatalok különböző sportágakban mérik össze erejüket, de nem hiányzik a szórakozás sem. Az őszi hónapok sem maradhatnak kihasználatlanul. Azoknak, akik érdeklődnek a szabás-varrás iránt, tanfolyamot indítottunk. Tavaly a kezdőket avatta be Nagy Júlia néni a szabás-varrás titkaiba, idén pedig a haladókat várja ez a tanfolyam. Tavaly decemberben siktránduláson vettünk részt, és úgy tervezzük. Idén Is elmegyünk. A téli hónapokban Ismét megrendezzük a társastánc-tanfolyamot Decsl Róbert vezetésével. — Í8 —
