Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-11-25 / 47. szám
új ifjúság 7 — Szepesinek tnl volt az állfispontja? — Az, hogy ö a Mezey döntéseibe nem szól bele. Az van, az lesz, amit a szövetségi kapitány mond. Csak a sérülésemre hivatkozott Mezey. Akkor ott arról szó sem esett, amikről később beszéltek. Hogy az Austria Wien nem enged. Nagyon elkeseredtem. A hetvenszeres válogatottságom után ezt kaptam? Ennyire nem bíztak a gyógyulásomban? De hisz mások Is voltak sérültek a csapatban, ők mégis mehettek. Ördögi munka volt ez, rágondolnl sem szeretek. Akkor sem értettem Mezeyék álláspontját, nem értem ma sem. De már nem Is akarom érteni. Nem érdekel. Ekkor nagyon csalódtam Mezey Györgyben! — Használt-e az ön hírnevének, hogy az érdeklődő közönség előtt annyi minden homályban niaradt a pályáját illetően? — Nem tudom, mikor, kinek, mi homá- lyosította el a szemét, mikor, kinek, ki dugta be a fülét az én dolgaim hallatán. Éppen az ellenkezőjét érzem enneki Rólam nemcsak azt tudta mindenkoron mindenki, ami megtörtént velem, hanem még azt Is, ami nem történt meg. Fogalmam sincs, ml az, amit rólam, a pályáról nem tudnak az emberek? Ml lehet az a homály? — Az, hogy a külföldi sztárokról mindent megtudhat a magyar sportsajtó olvasója, ön körül meg csak híresztelések, a pletykák keringenek. Használ ez egy labdarúgónak? — Kezdjük a végén. Egy labdarúgónak soha semmi más nem használ, csak egyetlen valami. Ha Jól Játszik, ha gólt rúg. Minden más mellékes. Egyéb másból a futballistának nincs semmi haszna. És a pletykák ellen mit tehet egy futballista? Álljon ki az utcasarokra, és súgja a fülébe mindenkinek, hogy mikor, mi az igaz, és mikor, ml nem? Arra gondolok, hogy a sztárok körül külföldön nem teremtődnek híresztelések, pletykák? Mondjak az itteni menőkről pletykákat? Amelyek engem valójában nem is érdekelnek, de akarva-akaratlan meghallom ezt is, azt Is. A művészpálya, a labdarúgók sorsa nem létezik pletykák nélkül. Az embereknek senki nem tilthatja meg, hogy pletykálkodjanak. A pletykát soha nem a futballisták terjesztik magukról, nem is ők találják ki. Hogyan védekezhetnek hát ellene? Igazmondással? Érteral De hátha éppen azt nem hiszik el az emberek tőlem, rólam, ami igaz? Akkor én mit csinálhatok? Cáfoljak meg minden pletykát, híresztelést szóban, írásban? Akkor meg azt fogják rólam elterjeszteni, hogy nem vagyok normális! — ön ki tudta volna rángatni csapatunk Mexikóban kátyúban eseU szekerét? j, —‘ Biztos, hogy nemi Egész biztos, hogy az én Jelenlétem se számított .volna sokáC ' Egy ember egy ilyen helyzetben nem jelent ' semmit. Sokan még azt is hiresztelték rólam Pesten, hogy én azért nem utaztam Mexikóba, azért mondtaiji le a vb-n való szereplésemet, mert a Később történteket én előre láttam, tudtamf Ki, hogy képzeli ezt? Honnan lett volna bennem erő, adottság az előrelátásnak ilyen méreteihez? Én is részese voltam a vb-selejtezök sikereinek. Azok a sikerek nekem is előre mutatták az esélyeinket. És láttam előre a kudarcot? Az persze már más kérdés, hogy mi volt arról a véleményem, amikor Nagy Antalék a döntőbe Jutásról álmodoztak, handaban- dáztak. Nem voltam Jelen a mexikói vb-n — csak hallomásból tudom, és nem tudom, mik történtek ott! Én egyszerűen nem értem Mezey György melléfogásait. Igen, elemi hibákat vétett. De erről ne én beszéljek, erről beszéljenek azok, akik ott voltak. — Mi a véleménye önnek Mezey csapatvezetési módszeréről? —Mint már említettem, 6 féíkészült edző. Az edzésanyaga színes, átgondolt, változatos, Mezey mint edző sok mindent tud! Hogy a vezetése alatt mégis ekkora kudarcot vallott a csapat — lehetetlen, hogy csak Mezey hibázott volna! Ezt a témát, ezt a leégést csakis sokoldalúan szabad elemezni. — Mit várt a magyar válogatott mexikói szereplésétől? Nagyobb a kudarc, mint amilyenre gondolt? — Én az elvárásokban a mérsékeltek között foglaltam helyet. Elemi elvárás volt a részemről is a legjobb harmadik helyezettként továbbjutni. Nem láttam a csapat számára egyértelműen sem a szovjet, sem a francia válogatott legyőzésének lehetőségét. De a három pontot Igen. Hogy valamelyik nagyágyútól egy pont kifuthat. Nem futott ki semmi, csak az a kilenc gól. Erre én éppen úgy nem számítottam, mint a döntőig való eljutásra. Attól én lényegesen többet láttam a világ labdarúgásának mezőnyéből, mint hogy Ilyeneket gondolhattam volna. — Milyennek képzel el egy ideális szövetségi kapitányt? — Olyan szövetségi kapitányt még nem láttam, aki csak Ideális, Jó tulajdonságokkal rendelkezik. Inkább több általam Ismert edző tulajdonságaiból építenék tel egy szö- vetséglkapltány-típust. Legyen olyan bátor, olyan vállalkozó kedvű, olyan vagány ember, mint Verebes József. Legyen olyan kérlelhetetlenül szigorú, következetes és kemény, mint Dalnoki Jenő. Legyen olyan türelmes, olyan tapintatos, mint Novák Dezső. Nem sorolom tovább, mert akkor a végén már Jézus Krisztusnál kötünk ki. — És a várományos, Komora Imre? ö vajon hány felsorolt Jó edző tulajdonságait bírja? — Egyedül Komora Imrét nem ismerem. Vele soha nem dolgoztam, úgy meg edzőről nem mondok véleményt, hogy nem Ismerem a dolgait. Az valamit mond, hogy a keze. alatt háromszor lett bajnok a Honvéd. Persze megint más egy klubcsapat, és megint más egy válogatott vezetése. De annyit azért tudok Komoréról, hogy nem féltem öt, a bátorságát meg tisztelem. — Az eddigi edzők közül kivel dolgozott a legszívesebben, és ki volt eddigi pályafutása alatt az az edző, akinek a módszerei a legidegenebbek voltak az ön számára? — Ezekre a kérdésekre, nevekre, személyekre szólóan nem tudnék úgy felelni, hogy valakit meg ne bántsak, meg ne sértsek, és közben még őszinte is legyek! Nekem eddig különös afférjaim edzőkkel nem voltak. Engem közülük soha nem bántott senki. Én soha egyetlen edzőmet sem fúrtam, én nem akartam soha egyetlen csapathoz se másik edzőt hozni, vele összeroövetkez- ni, előnyös helyzetbe jutni ezáltal. Nekem erre nem volt soha szükségem. Nekem még eddig olyan edzőm nem volt, aki miatt szétamllyeneket kellett volna. Sok csapat lett volna boldog egy olyan sikersorozat után. Főként pedig úgy, hogy hány csapat nem is Jutott el Mexikóba. Most már lehet, hogy Jobb lett volna a magyar futballnak, ha előbb bukunk meg! De így gondolkodni, így számítgatnl — utólag — felesleges dolog! — Milyen érzésekkel vette tudomásul, hogy a fél ország nem hitte el, hogy ön sérült? Tudott róla, hogy ön körül olyan helyzet alakult ki, miszerint sokan már a legöszintébb nyilatkozataiban sem hittek? — Hogy a fél ország elhitte, a fele nem... Ezt én sose mértem le. Miért, valaki lemérte? Aki elhitte, miért hitte el? Aki nem hitte el, miért nem? A hátgerincem fájt. Azt én éreztem! Nem tudom, hogy az előző sérüléseimet elhitte-e a közönség. Amikor szétrúgták a koponyámat. Amikor gyomorfekéllyel kezeltek. Lehet, hogy azt se hitték el sokanl Igaz, az is nekem fájt, azt is én éreztem. Meg ezt a legutóbbi műtétemet is. Amelyik egy átlagembernél csakVégh Antal Gyógyít h atlan ? 1. fejezet/2. ré^z Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Emlékeztetőül: Előző számunkban a Nyilasi Tiborral folytatott beszélgetés első részét közöltük. esett, szétment a csapat. Ne felejtsük el, én nem voltam ott Mexikóban ... És valami ehhez a témához tartozik még: az edzőknek ,, valahol, valakik diplomát is adnak! Valaki ' szerződteti őket, megbízza őket ilyen vagy '■ olyan feladatra. De mihez kellenek a megbízók? Ök soha nincsenek ott a kudarcok színhelyén. Csak az edző. Az edzőnek egy msapatháí a legnagyobb a felelőssége. De 'felelőssé csak azt az edzőt lehet"lenni, akinek szabad kezet adtak. — Miért ódzkodik a nyilatkozatoktól? Figyelte, hogy a legnagyobb világsztárok is milyen szívesen beszélnek? — Persze hogy figyeltem, olvastam, hallottam a sztárok nyilatkozatait. És nemcsak a nagy világsztárok nyilatkoznak szívesen. Olykor a legkisebbek is. Az a kérdés, hogy milyen típusú ember az illető labdarúgó. Van, aki szeret szerepelni, van, aki nem. Van, aki tudja magát kelletni, mond okosat, érdekeseket. Én nem tartozom ebbe a csoportba. Én szívesebben lejátszom három meccset, mint hogy adjak egy nyilatkozatot. Én ilyen típusú ember vagyok. Ilyennek születtem, ezen nem tudok változtatni. Ha nincs mondanivalóm, én nem kerekítek ki semmit csak azért, hogy jó olvasmány legyen, amit mondok! — A biztosítása? Amiről annyi feltételezés keringett? — Nekem itt az Austria Wien csapatában éppen olyan biztosításom van, mint bármelyik hozzám hasonló labdarúgónak. Tudom, hogy most nem ezt kellene mondanom ahhoz, hogy bátornak, vakmerőnek, szókimondónak látsszak. De ha bármi mást mondanék ezenkívül, hazudnék. Ha elmondanám, hogy abból a másfél millió schillingböl kinek mennyit adtam, mennyit tarthattam meg belőle magamnak, ezekben az időkben az Ilyesmik hangzanának igazán Jól! Csakhogy ezekből egyetlen sző sem igaz. Még eddig nem kaptam a biztosítótól semmit. Majd meg fogom kapni azt, ami jár. A pletykál- kodók, a híresztelők hülyének nézik a biztosítókat? Hogy akkor is fizetnek, ha nem kellene fizetniük? Ha volna ilyen kidobni való pénzük, odaadnák valamelyik csapat- naki És akkor legalább közölnék a nevükét a lapok, mint a Jótékony adakozók nevét szokták! Egyébként, aki nem hisz nekem, megkérdezheti a biztosítót. Jó, hogy ez itt Bécsben senkit nem érdekeli Legalább ezzel itt nem idegesítenek. — Hogy értékelte a selejtezők sikereit? Igazi sikereknek vélte azokat? — Feltétlen! Én ezt nem is értem! Ml az, hogy igazi siker, ml az, hogy Igaztalan siker? Ez a mi sorozatunk igaztalan lett volna? De miért? Mert Ciprus ellen csak az utolsó percben rúgtuk a győztes gólt? A futball ilyen Játék. A legjobb is kikaphat egy gyengébbtől. De ml nem kaptunk ki Cipruson. A hollandok elleni vereség? Aki azt mondja, hogy nem volt Jelentősége több győzelmünknek, miért lett volna túl nagy jelentősége ennek az egy vereségnek? Ilyesmikben nem a csapat hibázik, hanem a vezetés! A csapat teljesít, a vezetés értékel, és helyére is tesz a fejében mindenkinek mindent. Hogy ez nem történt meg, attól még a selejtezőbeli sikereink igaziak voltak! Legfeljebb azokból a vezetés nem mindig olyan következtetéseket vont le. ugyan nem lett volna Jelentős. De egy labdarúgónál nagyon is. Kívántam volna a hi- tetlenkedőknek azt, hogy csak éreznék, amit én... csak nekik fájt volna a gerincük minden mozdulatra úgy, mint nekem? Eddig a labdarúgó-pályafutásom alatt három orvosi konzílium tanácsolta nekem, hogy hagyjam abba a futballt, nézzek valamilyen más foglalkozás után. És én így vagy úgy, de folytattam. Eljutottam a válogatottban a hetvenedik mérkőzésig. Ezt nem lehet kamuból csinálni! Közben olyan ember voltam, amilyen vagyok. Aki hisz nekem, az hisz, aki kételkedni akar, az hadd kételkedjen! Én vagyok így az emberekkel. Kinek hiszek, kinek nem. Senkit, soha nem kívántam kényszeríteni, hogy higgyen nekem. Ezt mindenki maga döntse el! — Miért nem csap szét a rágalmazók, a kétkedők, a feltételezők között egy mindent elsöprő őszinte nyilatkozattal? — Mert nincs hozzá kedveml Mert nincs hozzá erőm. Mert időm sincs, és a teltételeim sincsenek meg hozzá. És mert' nem is érdekel ez a szétcsapás. Üssek le valakit, aki rólam' pletykál? Kérjem tőle számon? Hogy képzelné el ezt a szétcsapást? Milyen technikával tenném? Mindent elsöprő nyilatkozat? Mit tartalmazzon az? Nem segítene? És ha abban a nyilatkozatban sem hinne a fél ország, akkor aztán mit kellene még tennem? Én már rég túl vagyok a pletykákon, a híreszteléseken. Olyformán, hogy engem ezek már nem is érdekelnek! Milyen mostanában a kedélyállapota? — Köszönöm, elég Jó. Bizakodó vagyok. Már nincs bennem keserűség. A kedélyállapotom most Jobb, mint a meccs előtt. Hat hónapig nem Játszottam tétmérkőzést. Most rúgtam két gólt. Engem ezért hívtak ide. Nekem itt gólokat kell rúgni, hogy süssön rám a nap. Gólok nélkül én árnyék vagyok. Az én életemet a rúgott góljaim határozzák meg. Nem a legkedélyesebb élet ez így, de hát ezt választottam, ezt csinálom, nem panaszkodhatok. Feljövőben vagyok, és csak azt várom el magamtól, amit elvárnak tőlem azok, akik ide hoztak, akik itt tartanak, akik fizetnek nékem. A kedélyállapotomat mostanában már csak a sérü- lésem okozta bizonytalanság felhözi. Hogy csakugyan meggyógyultam-e, hogy nem térnek-e vissza a bajaim? Mert még egy nagy sérülés, és akkor nekem végem! Én azt már nem heverhetem ki. Borotvaélen táncolok, és gólokat rúgok közben, örülök neki, hogy befogadott, hogy elfogad a csapat, a vezetőség. Mert itt, ha hívatják az embert az elnöki irodába, az nem azonos azzal, ha otthon hívatnak valakit hasonló helyre. — Mit vár a lahdarúgóldénytől Itthon és Bécsben? — Most nagy a különbség a két helyzet között. Az osztrákok már átélték a selejtezőkön való elbukásuk miatt azt, amit a magyar labdarúgás Jelenleg él át a mexikói kudarc miatt. Ne irigyelje senki a szerencsémet. Én átéltem, nekem volt részem mind a két kudarcban. De minden kedély megnyugszik, lecslllapszik egyszer. Én az ősztől ezt a kedélymegnyugvást'várom leginkább! Olyan légkört szeretnék, amelyikben lehet futballozni, gólokat rúgni. Feltétlen várom a magyar NB I sorainak a rendezését.- Itt az Austria Wiennél pedig várom az újabb bajnokságunkat, magamat meg a góllövőlista elejére. — Nem irigyli a Mundíai-sztárok sikerét? — Soha senkinek nem voltam az Irigye. Aki valami sikert ért el a futballban, az azt meg is érdemli! Nem kell azt irigyelni senkitől. A futballban alig vannak érdemtelen sikerek. Inkább azt mondom, hogy többször az elvárt, a megérdemelt siker marad el. Hogy nekem most nem sikerült, tudomásul kell vennem! — Mi hiányzik, mi hiányzott önből ahhoz, hogy nem Nyilasi Tibor lett a magyar válogatott Maradonája? — Csak annyi, hogy engem nem Dlego Maradonának hívnak, hanem Nyilasi Tibornak. Meg még annyi, hogy a mi válogatottunk a magyar címért viseli, az argentin válogatott meg az argentin címert. — Nem él önben a vágy, a csakazértis, hogy megmutassa? — Dehogyisnem! Csak nekem azért, hogy mutogatok, nekem azért nem jár semmi. Engem a góllövésért fizetnek. Így hát mindenféle mutogatások helyett — amelyeket még egy osztrák bíró is megérthet, sőt félre is érthet —, nekem ehelyett gólt kell rúgnom! — Nem érzi, hogy elfecsérelte az isteni adottságait? — Nekem soha isteni adottságaim nem voltak. Legfeljebb ha emberi adottságokkal rendelkeztem, rendelkezem. Lehet, b- Jobban is gazdálkodhattam volna ezekkel a vélt vagy valós adottságaimmal, de hogy elfecséreltem volna őket, ezt nem hiszem! — Gondol-e a jövőjére, mik a tervei? — Feltétlen foglalkoztat a Jövőm. Még-' hozzá nem is a túl távoli. Itt az időm nyilván egyszer lejár. Ez biztos. De biztos az is, hogy én a visszavonulásom után nem fogok szakítani a labdarúgással. Hasznosítani szeretném mindazt, ami itt rám ragadt, amit Jártamban-keltemben tanultam. Érzem, hogy sok mindent másképp kellene otthon csinálni. Erre készülök magamban, titkon. Persze azt ne képzelje rólam senki, hogy a Ferencváros labdarúgó-szakosztályában bárkinek is az állására, a pozíciójára török. De ott akarok segíteni feltétlenül. Annyi mindent másképpen látok ma, mint ' évekkei ezelőtt, hogy ebből ki kell jönnie valaminek a-Ferenc.várps Javára. Nekem itt sikerül megalapoznom az anyagi lövőmet. Eddig egy ötven négyzetméteres lakásban éltem a családommal Budán. Nemsokára sort keríthetek egy igazi otthon létrehozására is. Ott vetem meg a lábam, onnan készülök a további feladataimra. És most már az életemet csak részben határozza meg a futball, helyet kér benne a két és fél éves kisfiam is. Az ö léte az én Jövőml Nem volt több előre gyártott kérdés, de azért még beszélgettünk sokáig. Mert Nyilasi Jó beszélgetőpartner, kellemes társalgó. Mindig csak azt mondta, amit érzett? Egyetlen olyan szava, egyetlen olyan mondata nem volt, ami kétségeket támaszthatott volna bennem az őszintesége iránt. Hogy nem traktált szenzációkkal, hogy nem rántotta le a leplet semmiről, hogy senkit nem bántott, nem ítélkezett élők és hoH tak felett, kit zavarna ezl Egy nyílt, őszinte, felelősséggel élő fiatalembert ismertem meg Nyilasi Tiborban, akinek a tudása, a tisztessége, a tapasztalata hasznára lehet még a magyar futballnak. És hogy mit kapott az olvasó? Egy kedves, szimpatikus ember portréját. És ez felér akármilyen szenzációval is, hogy íme, értékei is vannak még a magyar futballnak. Én Nyilasi Tibort Bécsben ilyen embernek Ismertem meg! Csalódtam? Megfelelt, nem felelt meg a kép az elvárásaimnak? Mindezeknél fontosabb, hogy emberi értékeket véltem felfedezni egy magyar futballistában! És ha sokójukat ismernénk meg, kerülnénk velük emberközelségbe, bizonyára nem Nyilasi Tibor volna köztük az egyetlen! Már csak ezért is érdemes volt elvonatoznom Bécsbel Pedig még volt más isi Más, amit a Nyilasi Tiborral való beszélgetés után és közben tudtam meg.. . Hogy Nyilasi készül! Ki sejtheti előre, lesz-e belőle magyar szövetségi kapitány valaha is? Ha lesz. ha nem, egy valami biztos; ő már a pályája legelején tudni fogja azt, amit Mezey még a pályája végén sem. Azt, hogy az írástudókkal, a sajtó embereivel miként kell bánnia! Hogy az ilyen kapcsolatokban elengedhetetlen a tapintat, az udvariasság, a diplomácia. E témakörből bizony. Nyilasi Tibor máris adhatna néhány órai leckét Mezey Györgynek, volt mesterének... (FolytatjukJ