Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-11-25 / 47. szám
EHÖljáröban el kell mondanom, hogy a jövö Iskoláját most építészeti szempontból vizsgáljuk. A Szovjetunióban jelenleg viták folynak, ml a Jobb: kis Iskolaépületek vagy óriás Iskolák. Az utóbbi Időben az országban többnyire nagy, esetenként 2—3 ezer fős iskolák épültek Az Ilyen óriási Iskola- épületek a városok új lakóterületeivel együtt nőttek ki a földből. Ezek nagyszerűen Illeszkednek a sokemeletes házak építészeti együttesébe. Azonban szinte ez az egyetlen előnyük. Kiderült, hogy az Ilyen óriás Iskolák jól oktathatnak, ám nevelési célokra nem a legmegfelelőbbek. Nem Jön létre bennük a legfontosabb dolog, az Iskolai közösség, amely pedig a szocialista pedagógia koncepciójának megfelelően a nevelés döntő tényezője. Véleményemet a közel, és távolmúltból vett példákkal kívánom alátámasztani. A világhírnevet szerzett nevelő intézmények, mint Vlttorino da Feltri „Örömök háza“, Pestalozzi „Burgdorfl intézete“, Robert Owen „Jellemformáló intézete“, Konsztan- tyin Uslnszktj „Gatcsini intézete“ mind kis létszámú volt. Napjainkban a sikereikről Ismert iskolák többsége 5— 700 fős. „Az oktatási intézmény létszámának soha nem szabad meghaladnia a személyes megfigyelés és a nevelők hatásának lehetőségeit — írta Usinszklj a kiváló orosz pedagógus, több mint száz évvel ezelőtt. — Az Intézménv szellemének megerősödésével párhuzamosan létszámbeli határai kitárulhatnak. ám nincs semmi sem veszélyesebb, mintha annyi tanulója lesz, hogy a személyes megfigyelés (néha még a tanulók nevének megjegyzése is) a nevelő számára lehetetlenné válik.“ A tapasztalat azt bizonyította, hogy az óriási méretű iskolákat nehéz irányítani. Ilyen esetekben az Iskola nem más, mint egyetlen fedél alatt lévő osztályok gyűjteménye. Hangsúlyozom, hogy a közösség, vagyis az emberek nem hivatalos egyesülése ilyen tömegben nem alakul ki. összeforrott kollektíváról csak akkor beszélünk, ha mindenki ismer mindenkit, ha mindenki kölcsönösen tud hatni a másikra. Az Iskola tanulóit, véleményem szerint, nem szabad elkülöníteni a „kicsik“ és a „nagyok" társadalmára. A közöttük lévő határoknak ugyanúgy el kell mosódniuk egymás közt, mint a sokgyermekes családoknál. A gyerekek együtt élnek, és e.gymást kölcsönösen gazdagítva fejlődnek. Az Idősebbek segítenek a kisebbeknek, óvják őket, és ily módon megtnulják, hogyan kell magukról gondoskodniuk, kialakul bennük a gyengék iránti e- gyüttérzés képessége, a humanizmus. A fiatalabbak megtanulják tisztelni az idősebbeket, végrehajtani megbízatásaikat, támogatást keresnek náluk. I Valamennyien együtt járják a kollektivizmus iskoláját. Ez elengedhetetlen is: hiszen ml a társadalom jövendő állampolgárait neveljük, a kollektlvlzA sportolási lehetőséget minden tanulónak meg kell adni. Milyen legyen a jövő iskolája i mus, a barátság és kölcsönös segítségnyújtás elveinek szellemében. Véleményem szerint az optimális iskolai tanulói létszám 5—700 fő. Felmerül a kérdés: vajon lehot-e egy sok lakosú kerületben több ilyen kis iskolát építeni? Hiszen ez az eszközök szétforgácsolódását, a rendelkezésre álló tér irracionális kihasználását jelenti. Ez valóban így van. Lehet akár 10 ezer tanulót befogadó Iskolákat is építeni, de csak úgy, ha azokat több konkrét iskolára bontjuk szét. Legyen tehát több épület, mindegyik 700 tanulóra, és egy olyan közös blokk, ahol a díszterem, a tornaterem, az ebédlő lesz. Mindegyik tanépületnek legyen külön igazgatója, fi foglalkozik a pedagógiai problémákkal. Az egész komplexumot a gazdasági kérdésekhez értő, adminisztratív igazgató vezeti. A tanépület ily módon saját kollektívával rendelkező Iskola, olyan, ahol optimális körülmények között folyhat a tanulók nevelése. Az épületekben tágas, 80 négyzet- méteres osztályok. A magasan lévő ablakokon beárad a fény. Minden ablakon sötétítő, hiszen az órákon alkalmazzák a film. és diavetítőket, a televíziót, rendszeresen megtekintik az iskola- vagy a kábeltévé adásaid. Minden tanuló asztalán képernyő. A tanuló bármely pillanatban kapcsolatba léphet a központi számítógéppel, hogy valamely feladatot megoldjon. Az egyéni képernyőket elektronikus vizsgáztatásra is használják. Minden osztályban külön kis könyvtár van, hogy na kelljen túl sokat futkosni a közös blokkban található központi könyytárba. A központi épületben sok minden egyéb mellett van egy közel 200 négy zetméteres tanműhely. Az ilyen központosítás lehetővé teszi, hogy ez a kerület valamely üzemének tanműhelye legyen. A gyári mesterek segítenek a gyerekeknek egy-egy szakma elsajátításában. Lázas munka folyik itt. Haszontalan terméket nem állítanak elő. A tanulók készítményeit a gyár használja fel. A diákok hozzászoknak a felelősségteljes munkához. A tanműhelyben csakúgy, mint az igazi gyárban, minden tanulónak külön munkahelye van, mindenki ismeri mesterét és tanítványát. A mesterek nemcsak oktatnak, hanem nevelnek is. A tanműhely mellett van a pálya- választási kabinet. Táblázatok, plakátok mutatják be a ritka foglalkozásokat, tájékoztatják a tanulókat a kerület és a város szabad munkahelyeiről. Itt Időről időre konzultációt tartanak a pszichológusok és szociológusok. A jövőben az Iskola közvetlen közelében épülhet fel a szakmunkásképző intézet. A két intézmény kö- zöttl állandó kapcsolat, a látogatások jól felkészítik a diákokat a szakmaválasztásra. A központi épületben az autóvezetői vizsga előkészítéséhez szükséges tanterem is van, hogy a diákok az iskola elvégzésekor már jogosítványt is kaphassanak. Ugyancsak itt található az ebédlő és a díszterem Is. Ez filmvetítésre is alkalmas. Egyik tanépületbfil sem hiányzik a tornaterem, úszómedence és szakköri helyiségek. Ily módon minden előfeltétele megvan annak, hogy a gyerekek érdekesen és tartalmasán tölthessék el szabadidejüket. Szombaton és vasárnap a felnőttek moziba, koncertre mehetnek, vagy táncolhatnak. Ilyenkor ez a blokk a lakótelep kulturális központjává válhat. A modern Iskolatervekben hálótermek is vannak az első osztályosoknak. Én ellenzem ezt. Az iskolának a tanulást kell szolgálnia, nem pedig a mindennapi problémák megoldását. A komplexumok szerves tartozéka az óvoda. A nagycsoportosok rendszeresen látogathatják az első osztályosok óráit, együtt játszhatnak az iskolásokkal a kertben, s amikor ők lesznek elsősök, a tanulás megkezdése nem jelent számukra súlyos adaptációs nehézségeket. Véleményem szerint az ilyen iskolai komplexum a legeszményibb valamennyi korosztálynak. Valentyin Kumarin A házszámot nem kell a levélre írni, itt a Moldva partjához közel álló modern épületről nemcsak a postás tudja: a bronzszlnű ötemeletes sarokházban tanyázik a Nemzetközi Diákszövetség központja. Valóságos kis nemzetközi Bábel-torony- ban érzi magát a látogató már belépéskor, s még inkább az első emeleti társalgóban, ahol belga és magyar, angol és szovjet, finn és szu- dánl, s most éppen több afrikai ország diákképviselői teáznak. A harmadik emeleti tanácsteremben josef Skálának, az NDSZ elnökének részvételével a szövetség titkársága az ANC, a dél-afrikai felszabadltásl mozgalom küldötteinek beszámolóját hallgatja. Ott ül az asztalnál egy Salvador! fiatalember, Armando Paredes is. A San Salvador ! egyetem orvoskarán tanult, de miután diákvezetőként részt vett a diktatúraellenes megmozdulásokban, kénytelen volt elhagyni hazáját. Egy-egy szemesztert végzett Kanadában, illetve az Egyesült Államokban, azután szövetsége az NDSZ titkárságába küldte őt dolgozni: a szolidaritással foglalkozó osztályon tevékenykedik. Ez egy szokványos hétköznap az NDSZ-ben, amikor több képviselő éppen hazaérkezik a prágai központba, néhány pedig éppen elutazik — Nicaraguába, Írországba, Franciaországba, Fél tízkor Rigó Imre, a szövetség több nyelven megjelenő havi magazinjának, a World Student Newsnak magyar munkatársa fogadott, tíz után megérkezett (Berlinen át Helsinkiből) György Károly, az NDSZ magyar titkára. De alig két órát tölthetnek együtt Prágában, Rigó Imre délben utazik Budapestre. Prága, November 17. utca Kihasználjuk hát az Időt: miről tanácskoztak Helsinkiben? íme, György Károly beszámolója: — Október elején az európai diákok regionális fórumának a finn főváros, Helsinki adott otthont. — Erről szeretnénk hallani. — Az NDSZ és a Finn Nemzeti Diákszövetség közös szervezésében rendezett európai fórum a következő címet kapta: „Egyetem és társadalom — diáknézöpontból*. Izlandtól Törökországig tizennyolc ország diák- szervezetei vettek részt az eszmecserén, amelyen kitűnt, hogy nem lehet kiragadni a diákság problémáit az általános gazdasági és politikai ösz- szefüggésekből. Egy angol dlákvezető, akiről nem mondhatjuk, hogy baloldali, kijelentette: az oktatásnak a gazdaságot, a gazdaságnak pedig az embert kell szolgálnia. A fórum bevezetőjeként európai hírű professzorok tartottak előadásokat. Londonból Guy Neve a felsőoktatásról, Hans Piazza, a lipcsei egyetem rektorhe- lyettese pedig „Változó utópia — az egyetemek küldetésének változó nézőpontja“ címmel számolt be a megújulási törekvésekről. Érdekes volt Chl- toran Dumltrunak, a bukaresti egyetem volt rektorhelyettesének, az UNESCO európai regionális bizottsága igazgatójának előadása az európai egyetemek jelenlegi elképzeléseiről. Természetesen a diákok képviselői is részt vettek a párbeszédben, hiszen a megújulási törekvéseknek — mint érdekképviseleti szerveknek és a kor- mányok által elfogadott partnereknek — a nemzeti diákszövetségek is részesei. — Milyen kérdésekre keresték a választ? — Négy munkacsoport foglalkozott a részletekkel. Például: mennyire specializálódjon a képzés, vagy mennyire legyen általános? Ha egy végzős szembe kerül a munkanélküliséggel, hogyan találhat állást magának? Az egyetem mennyire készít fel az életre? Az egyetem feladata az la, hogy közéleti szerepvállalásra készítsen fel! Az egyetem a társadalom igényeit, vagy az egyén kiteljesedésének a biztosítékát szolgálja? Természetesen alapvetően mindkettőt. Felmerült a társadalmi mobilitás kérdése, az, hogy Nyugat-Európa egyetemeire kevés — ahogyan ott elhangzott — „alacsony származású* fiatal jut be. A belga küldött ezt úgy fogalmazta meg, hogy sokan maradnak a „szélső pályán*, tehát nincs esélyegyenlőség. — Ismertessük meg az olvasókat az NDSZ sokoldalú tevékenységének más vonásaival is. — Az NDSZ mint diákszövetség, alapvetően az oktatás és a diákokat érintő kérdések szemszögéből vizsgálja a problémákat. De nyilvánvaló, mennyire foglalkoztatja az egyetemistákat, főiskolásokat korunk minden nagy kérdése. 1984-ben szófiai kongresszusunk kezdeményezte a „Diákok a békéért, az atomháború ellen* címmel meghirdetett mozgalmat. A fejlett tőkés országok diákjait különösen foglalkoztatja a katonai kutatások kérdése. Az ilyen megbízatások nagy anyagi hasznot jelentenek egyes egyetemeknek, mégis, például a zürichi egyetem professzorai és diákjai beszüntették az amerikai SDI, a csillagháborús terv kutatásaiban való részvételüket. Az idén Bécsben diák békekutatók szemináriumán a NASA keretében az amerikai űrkutatásban részt vevő egyetemisták elmondták: nem elegendő az űrfegyverkezés tagadása, hanem alternatívát is kell állítani, például az űr békés felhasználásárai Lengyel példáról is beszámolhatok: a legutóbbi kelet-nyugati európai diáktalálkozón bejelentették, hogy a tanév első hetében egy alkalommal békeoktatás folyik az iskolákban, és ezt szeretnék megvalósítani Európa minden Iskolájábanl Sok új kezdeményezés valósul meg a nemzetközi demokratikus diákmozgalomban, s persze nem csupán Európában. Európa több országában a diákszervezetek közreműködésével mutatkozott be a dél-afrikai ANC kul- túregyüttese. Líbiában járt tényfeltáró küldöttségünk az amerikaiak bombázása után, Nicaraguába pedig a jövő év elején küldünk egy diák tv- stébot. Az izraeliek által megszállt területeken levő palesztin egyetemeken járt kalandos körülmények között egy küldöttségünk. A belga, a finn és a francia diákok egy-egy képviselője — miután az NDSZ-delegáció vízumkérelmét az izraeli batóságok elutasították — turistaként utazott a helyszínre, ahol a palesztin diákok szervezete kalauzolta őket az egyetemeken. Találkoztak rektorokkal és professzorokkal — fejezte be a beszélgetést. S. T. CSODAGYEREK Szerjozsa Grisin rendszeresen eljár a Moszkvai Egyetem fizika fakultásának előadásaira. Nincs ebben semmi szokatlan azon kívül, hogy Szerjozsa csak 12 éves és az egyetemi hallgatók gyakran hozzá fordulnak bonyolult feladataik megoldásáért. Kora miatt Szerjozsát nem lehet az illető egyetem szó szoros értelmében vett diákjának tekinteni; 6 csak hallgatói minőségben jár az előadásokra. A rendkívüli képességű fiúcska kétéves kora óta folyékonyan olvas. Szenvedélye az irodalom és zongorázni is tud. KUTATONO a DÉLI-SARKON Monica Krlstensen 36 éves norvég kutatónő, glaclolő- gus expedícióra indult a Déli-sark felé, s ugyanazt az utat fogja bejárni, amelyet 1917-ben egy híres norvég kutató. Roald Amundsen tett meg. Monica Kristensen reméli, hogy december 14-ére, Amundsen expedíciója sikerének 75. évfordulójára a Déli-sarkra ér. Siker esetén ő lesz az első nő. aki elérné ezt a teljesítményt. A Christ- churehből (Oj-Zéland) elindult kutatócsoportban még három személy és 22 kutya vesz részt. Ez utóbbiak ele- sége 3,5 tonnát nyom. BALESET Thaiföld fővárosában, Bangkokban a vasúti állomáson baleset történt, a- melynek nyomán életét vesztette legalább öt személy és megsebesült legalább ugyanennyi. Egy hat mozdonyból álló vezető nélküli konvoj peronra vetődött, majd a váróteremben kötött ki. A konvoj, amelynek hat dízelmozdonya össze volt kötve, váratlanul elindult a Hua Lampon-1 állomástól 10 kilométerre lévő műhelyből, fokozatosan felgyorsult, és 60 kilométeres végsebességet ért el. A baleset végződhetett volna traglkusabban is, figyelembe véve, hogy abban a pillanatban nagy zsúfoltság volt az állomáson, de az állomás vezetősége az incidens előtt megafonokban figyelmeztette az utasokat az ellenőrizhetetlen konvoj érkezésére. STRADIVARIÜS REKORDOSSZEGÉRT Ausztráliában 2-,58 millió amerikai dollárért kelt el Stradivarlus cremonai hege- dűké.szltő egyik hegedűje Ara eredetileg körülbelül 850 ezer dollár volt, de a hangszer ritkasága és rendkívül jó minősége felvitte azt. Antonio Stradivari (1844 —1737), aki Olaszország egyik legismertebb hegedű- készítője volt, olyan, még eddig fel nem fedett technikákat alkalmazott, amelyek révén a hegedű rendkívül tiszta és kellemes csengésűvé vált. CSONTFUVOLA Hemudu kínai helységben Zhejiang tartományban a kínai régészek felfedeztek egy csontfuvolát, a világ legrégibb hangszerét. A 7000 éves fuvolának hat hanglyuka van olyan sorrendben elhelyezve, mint a modern hangszereknél. Az eddig a világban felfedezett fuvola- típusoknak 1—3, legtöbb 4 benyllásuk van.
