Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-11-25 / 47. szám
új ifjúság 4 Panaszos levél érkezett szerkesztőségünkbe. A rimaszombati (Rimavská Sobota) Iskola utcai diákotthon újdonsült lakói, a közgazdasági szakközépiskola szakosító tagozatának másodikosai vetették papírra nemtetszésüket a számukra új, szokatlan környezetről, az ott uralkodó állapotokról. (Mint tudjuk, ezek a diákok tavaly még Safárikovóban tanultak.) A levél tartalmából: Ertiiiger Gábor, 19 éves: Furcsa fogadtatásban volt részünk mindjárt az első napon. A diákotthon Igazgatója kijelentette, hogy ne próbálkozzunk változtatni az otthon rendjén, akinek ez nem tetszik, nyugodtan elmehet. Nagy István, 19 éves: Megtiltották még azt is, hogy osztálytársnőinkkel szórakozzunk. Zsákovics Mária, 20 éves: Nevetséges, hogy étkezni, mint a kis elsősök, csoportokban, nevelő vezetésével megyünk egy megadott Időpontban. Tóth lános, 20 éves: Már fél ötkor benn kell lennem a diákotthonban, késni semm'l esetre sem ajánlatos. Délutánonként megöl bennünket az unalom, fogalmunk sincs, hogy a tanuláson kívül mivel töltsük az időt. Juhász Olga, 19 éves: Ügy érezzük sokszor, mintha egy piramis belső, rejtett folyosóin járkálnánk, ha nem a „kijelölt“ útvonalon megyünk, csapdába esünk. Fehér Ferenc, 19 éves: Elköltözünk, még ha ez anyagilag többe is kerül, mert ezek a furcsa törvények a diákokból szótlan, befelé forduló embereket formálnak, olyanokat, akiknek soha sem lesz véleményük. Első olvasásra Is kiérződött a levélből a túlfűtött elégedetlenség, a makacs tiltakozás a diákotthon rendje ellen. Elhamarkodottan papírra vetett túlkapásoknak tűnt. Elhatároztam, hogy utánanézek: valóban jogosak-e ezek a észrevételek. Először az osztályban -jártam, ahol megerősítették, sőt kiegészítették a levél tartalmát. Időközben közel húszán albérletbe költöztek, így már nem a diákotthon lakóiként nyilatkoztak Az osztályfőnök, Bálint Gyula mérnök elhamarkodott véleménynyilvánításnak ítélte a levelet, s hogy papírra vetették, a safárikovól lazább házi- rendű múlttal magyarázható. Az osztályról elmondta, hogy mind a magaviseletben, mind tanulmányi előmenetelben van mit behozniuk. Ezt megerősítették az iskola elismert pedagógusának, Danyls tanárnak a szavai is. A tanár hangsúlyozta, hogy az osztály első megnyilvánulásai nem a legrokonszenvesebbek voltak. Az Igazgató és a pedagógusok egybehangzóan elmondták, több tíz évre visszamenőleg sem emlékeznek, hogy nézeteltérés lett volna az iskola diákjai, pedagógusai és a diákotthon között. lányok találkozását is meg lehetne oldani, mondjuk az előcsarnokban. Még valamin változtatnék: én például a nagykürtös! (Velk^ Krtís) járásból vagyok, és hétfőn reggel szeretnék visszajárni otthonról, amit a kollégium házirendje nem tesz lehetővé. Szabó Alica, negyedikes: Szetatás, illetve a fűtés. Délután fél ötig van kimenőnk, ami nem baj, de a tavaszi, nyári hónapokban tovább is maradnánk. Amúgy egészében véve jól érzem itt magam. Jaroslav Antala, a mezőgazdasági szakközépiskola negyedikese: Annyiban igaz a levél, hogy a fiúk Nem tetszett a rend? A diákotthon igazgatója, Stefan Králik az általánosan érvényes házirendre hivatkozott, és sok pontban kitűnt, hogy alaptalan a levél tartalma. De mivel úgy érezte, hogy néhány kérdést jó lenne a diákok bevonásával közösen megbeszélni és konfrontálnl, javasoltam egy találkozó megszervezését. Nem kis utánjárásomba került, míg az osztállyal, az osztályfőnökkel, az iskola, valamint a diákotthon Igazgatójával is egyeztettem a találkozó időpontját. Hideg zuhanyként ért, amikor a megbeszélt időpontban a „húszévesek“ osztályából a hét bentlakó diákból csupán ketten jelentek meg. Ott volt az osztályfőnök, az iskola igazgatóhelyettese, Jóba Mihály mérnök, a diákotthon igazgatója, főnevelőnője, Alzbeta Belanová, a párt- alapszervezet elnöke, Babic Tibor és a diákotthon számos lakója. Az osztályfőnök sem tudta mire vélni a távolmaradást, én pedig nagyot csalódtam. A beszélgetésre ennek ellenére sor került, s az a- lábblakban Ismertetem néhány diák véleményét: Nagy Mária, negyedikes: Négy éve lakom itt. Valójában minden diákotthqnra. érv4pyes, a mondád, vagy megszoksz, vagy megszöksz.- A levélírók Safáríkovo után nem tudtak, nem is akartak megszokni, ezért szöktek meg. Túlzásnak tartanám a korlátlan látogatásokat. Hogy az ebédlőbe alkalomhoz illően öltözve és csoportok szerint megyünk, az természetes, mint ahogy az is, hogy kötelező a tanulási idő megtartása, azt pedig sajnálni tudom, aki itt a szabadidejében unatkozik. Mire van a tévé, a könyvek, az újságok? Asztaliteniszezni és focizni is lehet. Persze van, amin még lehetne javítani, gyakran kevés a pohár, az evőeszköz az ebédlőben, és a flúkrlntem a házirend ahból indul ki, hogy tanulni és nem Ismerkedni, szórakozni jöttünk Rimaszombatba. A lányoknál a zuhanyok és a többi szociális berendezések rendben vannak, amit esetleg szóvá tehetnénk, az a melegvíz-szolgáloldalárí napközben a W. C. csak a második emeleten van nyitva, ahová a mezőgazdasági szakmunkásképző diákjai járnak. Itt pedig nagyon rossz állapotban van. A helyzet okát a diákotthon és a mezőgazdászok közötti egymásramutogatásban látom. Délután, amikor a többi emeleten is kinyitják a nevelők, már nincs probléma. A szórakozási lehetőségekre én nem panaszkodom. Kovács Imre, a szakosító tagozat bentlakó tagja: Ami volt, az volt. Tény, hogy az első napokban elhamarkodottan és forró fejjel ítélkeztünk. Most több osztálytársammal délutánonként edzésekre járunk, és sem a távolléttel, sem a zuhanyozással nincs problémánk. Az ebédlői rendfenntartás jogos, a koszt kiadós és finom. Az elején nem tudtuk, hogy a diákotthonban napközben nyolc tanulóteremben folyik az oktatás, hogy például lehet asztaliteniszezni, focizni, nemrég ismerkedési est volt, úgyhogy kedvünkre szórakozhattunk, táncolhattunk a lányokkal tehát ilyen is van. Szeptemberben egyszerűen nem fért a fejünkbe, hogy lehet bennünket, húszéveseket és fiatalabbakat egy lapon emlegetni. A diákotthon karbantartója elmondta, hogy az otthonban napirenden vannak az ablaktörések, állandóan javítani kell a W. C.- ket, zuhanyokat. A diákok nem kímélik a berendezést. A főnevelőnő egy szeptember eleji élményét elevenítette fel, a- mikor a szóban forgó osztály két diákja ittas állapotban, kirívóan hangoskodott a diákotthonban. Az Iskola igazgatóhelyettese elmondta, hogy a költözködés és az év eleji tennivalók miatt sajnos nem volt idő a diákok problémáira, viszont az is igaz, hogy ezt nem is igényelték. A diákotthon Igazgatója hasznosnak, tanulságosnak nevezte az összejövetelt. A haza- és visszautazások időpontján lehet indokolt esetben változtatni, természetesen csak írásbeli kérelmezésre és az osztályfőnök, valamint a nevelő beleegyezésével, de ezt sajnos kevesen tudják. A kimenők, a villanyoltás idejét a házirend írja elő, de ha szükség van rá, lehet fél tíz után is tanulni. Természetesen ő sem akar erkölcscsősz lenni, de mindenesetre szilárd emberi tartásra, erkölcsös é- letre nevelik a diákokat. A látottakhoz, elhangzottakhoz csak annyit tehetünk hozzá: a nevelő munka az Iskola utcai diákotthonban a nehézségek ellenére helyes mederben folyik. Polgári László Illusztrációs kép jubilAl a gimnázium A Kassai (Kosice) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium most ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. Ebből az alkalomból kerestük fel Rácz Gusztávot, a gimnázium és a vele egy épületben levő magyar alapiskola igazgatóját. aki 1982 óta tölti be ezt a tisztséget. — Kassának 1956 óta van magyar tanítási nyelvű általános műveltséget nyújtó középiskolája, azaz gimnáziuma .. — Igen A magyar nyelvű gimnáziumi oktatás itt 1956-ban kezdődött. Persze, akkor még nem gimnáziumnak hívták iskolánkat, Az első igazgatónk Rácz Olivér volt. Azelőtt a városiak és a környékbeliek Klrálvhelmecre (Král. Chimed jártak, ahol már 1956 előtt is tanítottak magyarul. Nehéz volt a kezdet, elsősorban a tanteremhiány miatt Először a mai Tajovsky utca egyik épületét kaptuk meg Az alapiskolával együtt 24 osztálynak kellett volna hely, de az épületben csak kilenc tanterem volt. Három váltásban kellett tanítanunk, tehát még késő este Is folyt a tanítás. — Mikor költözött át a két iskola mostani helyére? — 1958-ban, de itt is voltak gondjaink, hiányoztak a szertárak, és még ma sincs egy nagyobb termünk, ahol ünnepségeket, iskolai gyűléseket tarthatnánk. Időközben öt-öt tanteremmel és szertárral gazdagodtunk, és helygondja- Ink ezzel tulajdonképpen megoldódtak, — Hogyan alakult a gimnázium tanulóinak létszáma a harminc év alatt? — Jelenleg hét osztályban 118 diákunk van. Eddig mindig nyolc osztályunk volt, de Idén az első évfolyamba olyan kevesen jelentkeztek, huszonnégyen, hogy csak egy osztályra futotta. Kezdetben harmincon felüli osztálylétszámaink voltak, de a nyolcvanas évek elején ez, a szám annyira lecsökkent, hogy jelenleg csak egy osztályunkban van húsznál több gyerek, az egyik érettségiző osztályba például csak tízen járnak, mert néhányan a négy év alatt elköltöztek a városból, három diákunk pedig a Banská Stlavnlca-1 Gimnáziumba ment, mert külföldön szeretnének továbbtanulni. így negyedikre csak tízen maradtak. — Az alapiskolában is kevesebb a tanulók száma, vagy az imént említett csökkenés csak a gimnáziumok jelenlegi kisebb vonzerejének a következménye? — Alapiskolánkba most 430-an járnak, s itt nem beszélhetünk létszámcsökkenésről. Ügy gondolom, hogy a vidéki gimnáziumok nagy többsége, hozzánk hasonlóan, gondokkal küszködik, mert a tanulók inkább szakközépiskolákba jelentkeznek. De bízunk benne, hogy jövőre az alapiskolákból kikerül majd egy osztályra való diák, s hogy lesz-e még egy osztály, az a vidéki jelentkezők számától függ. Gimnáziumunk két osztálya közül az egyik ugyanis mindig matematika-fizika tagozatos, ahová a tehetségesebb gyerekeket válogatjuk ki, és nemcsak városunkból, hanem a Kassa- vidékl (Koslce-vidiek), Rozsnyói (Roíiíava) és a Terebesl (Trebi- sov) járásból is. — Jelenleg mi a gimnázium legnagyobb gondja? — A tornaterem hiánya. Szerettünk volna építeni az Iskola épülete mellett, de a műemlékvédők nem egyeztek bele. — Hogyan érvényesülnek a gimnázium diákjai hazánk főiskoláin? — Aránylag nagy az érdeklődés a műszaki főiskolák iránt. Évente 10—12 diákunk jelentkezik mű szaki főiskolára, tavaly egy kivé telével mindenkit felvettek. A böl csészetre, orvosi karra jelentke zőknek már rosszabb a helyzete Tanulóink rendszeresen részt vesz nek matematikai és fizikai olim piákon. Volt olyan diákunk, aki az országos versenyen első, a nemzetközin pedig második lett. Van egy irodalmi színpadunk is. A nyolcvanas évek elején jól működött a Délibáb bábcsoportunk, 8e az a tanárnő, aki vezette, nyugdíjba ment, s most nincs, aki folytassa. Diákjaink szép eredményeket érnek el a szavalóversenyeken és a szép magyar beszéd versenyein is. — Köszönöm a beszélgetést. Klinko Róbert
