Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-11-18 / 46. szám
A kisfiú kinyitotta a szemét, és észrevette, hogy egy légy mászik a meny- nyezeten. Hunyorgott, és figyelni kezdte, merre mászik a légy. A légy az ablak irányába tartott. Megállás nélkül futott, és igen gyorsan haladt. A kisfiú arra gondolt, hogy az ott bizonyára egy út, és várni kezdte, nem mászik-e arra még egy légy, hogy meg- blzonyosodhassék róla, valóban út-e. De több légy nem volt. Illetve volt, csak nem a mennyezeten, és a kisfiú elveszítette irántuk az érdeklődését. Felült az ágyon, és elkiáltotta magát: — Mama, felébredtem! Senki sem felelt. — Mama! — hívta. — Jó fiú vagyok, felébredtem. szűnt érezni önmagát, és már nem is tudta, hogy sír. Ez a sírás oly természetes volt már, akár a lélegzés, és már nem engedelmeskedett a kisfiúnak. Ellenkezőleg: erősebb volt, mint ö. S egyszer csak a kisfiúnak úgy rémlett, hogy a szobában van valaki. Gyorsan felugrott és vizsgálódni kezdett. Az érzés, amely arra késztette, hogy felálljon, nem múlt el, és a kisfiú átfutott a másik szobába, aztán a konyhába és a fürdőszobába. Senki sem volt ott. A kisfiú szipogva ért vissza, s a tenyerével eltakarta a szemét. Aztán elvette a tenyerét, és még egyszer körülnézett. A szobában mi sem változott. A karosszék üres volt, az asztal magányoValentyín Raszputyin: A mama elment valahová Csönd. A kisfiú várt, de a csönd nem múlt el. Akkor leugrott az ágyról, és mezítláb befutott a nagyszobába. Üres volt. Sorban ránézett a karosszékre, az asztalra, a könyvespolcokra, de nem volt mellettük senki. Csak úgy álltak ott, csak a helyet foglalták. kisfiú kirohant a konyhába, aztán a fürdőszobába — oda se bújt el senki. — Mamai — kiáltott a kisfiú. A csend magába szívta kiáltását és rögtön összezárult körülötte. A kisfiú nem hitt a csöndnek, visszaszaladt a szobájába, meztelen sarka és lábujjai nyomokat hagytak a festett padlón, s aztán kihűlve elmosódtak és eltűntek. — Mama — szólt a kisfiú lehetőleg minél nyugodtabban —, én felébredtem, és te nem vagy Itt. Hallgatás. — Nem vagy, ugye? — kérdezte a kisfiú. Arca megfeszült, miközben válaszra várt, s körbeforgatta a fejét, de válasz nem jött, és a kisfiú sírva fakadt. Sírva ment az ajtóhoz és ránclgálnl kezdte. Az ajtó nem engedett. Akkor rácsapott a tenyerével, aztán belerúgott meztelen lábával, megütötte a lábát, és még hangosabban sírt. Állt a szoba közepén, és nagy, meleg könnyek gördültek ki a szeméből és lehullottak a festett padlóra. Aztán még mindig sírva, leült. Körülötte öt figyelte minden, és minden hallgatott. Várta, hogy most — most — léptek hangzanak fel a háta mögött, de ez nem következett be, és ő sehogy sem tudott megnyugodni. Sokáig tartott, de hogy mennyi ideig, nem tudta. Végül lefeküdt, a padlóra, és fekve sírt tovább. Úgy elfáradt, hogy megsan állt, a könyvespolcokon könyvek voltak, mint mindig, de tarka gerincük szomorúan és vakon nézett rá. A kisfiú elgondolkodott. — Nem sírok többé — mondta önmagának. — Ha megjön a mama, jó fiú leszek. Odament az ágyához, és a takaróval megtörülte kisírt arcát. Aztán sietség nélkül, mintha sétálna, körbejárta az egész lakást. £s ekkor remek gondolata támadt. — Mama — mondta halkan —, kérem a bilit. Nem volt szüksége a bilire, de ez volt az, ami a mamát, amennyiben otthon van, arra kényszeríti, hogy azonnal odarohanjon hozzá. — Ma-ma — ismételte a kisfiú. Nincs otthon, ezt most már végérvényesen megértette. Tenni kellett valamit. „Most játszom egy kicsit, és akkor a mama hazajön“, döntötte el. Odament a sarokba, ahol valamennyi játéka volt, és felvette a nyulat. A nyúl volt a kedvence. Az egyik lába leszakadt, apa néhányszor felajánlotta, hogy visszaragasztja, de a kisfiú ebbe semmiképp sem egyezett bele. Ha a nyúlnak két lába van, nem lett volna miért szeretni, úgyhogy féllábú maradt, s a másik lába ott hevert valahol a játékok között, és most önálló életet élt. — Gyere, nyuszi, játsszunk! — javasolta a kisfiú. A nyúl némán helyeselt. — Beteg vagy, fáj a láblkód, és én most gyógyítani foglak. A kisfiú az ágyra fektette a nyulat, fogott egy szöget, és hasba szúrta vele: injekciót adott neki. A nyúl már hozzászokott az injekciókhoz, és egyáltalán nem reagált rájuk. A kisfiú eltűnődött, aztán, mintha eszébe jutott volna valami, elment az ágytól, és bepillantott a nagyszobába. Ott semmi sem változott, s a csend még mindig ugyanolyan lassan hömpölygött egyik sarokból a másikba. A kisfiú sóhajtott, visszatért az ágyhoz, és ránézett a nyúlra. Az nyugodtan feküdt a párnán. — Nem, ne így — mondta a kisfiú. — Most én leszek a nyuszi, és te leszel egy kicsi kisfiú. Te fogsz gyógyítani engem. Leültette a nyulat a székre, ő pedig végigfeküdt az .ágyon, maga alá húzta az egyik lábát, és sírva fakadt. A széken ülő nyúl csodálkozva nézett rá nagy, világoskék szemével. — Én egy nyuszi vagyok és fáj a láblkóm — magyarázta neki a kisfiú. A nyúl hallgatott. — Nyuszi — kérdezte aztán a kisfiú —, hova ment a mama? A nyúl nem felelt. Te nem aludtál, te tudod, beszélj, hová ment a mama? — követelte a kisfiú, és kezébe vette a nyulat. A nyúl hallgatott. A kisfiú megfeledkezett róla, hogy eddig mindig ö felelt a nyúl helyett, egyszerre két szerepet játszott, s most komolyan választ követelt. Megfeledkezett róla, hogy a nyúl csak játék a játékok között, a kockák között, amelyek csak akkor kerültek egymásra, ha egymásra rakták őket, az autók között, amelyek csak akkor mentek, ha húzták őket, az állatok között, amelyek csak akkor ordítottak és beszéltek, ha valaki ordított és beszélt helyettük. Mindenről megfeledkezett ez a kisfiú. — Beszélj! — követelte. — Beszéjjl A nyúl tovább hallgatott. A kisfiú a földhöz vágta, leugrott az ágyról, és rugdosni kezdte. A nyúl gurult a padlón, felugrott, megfordult, és a kisfiú is felugrott, és forgott körülötte, s folyvást ismételgette: „Beszélj, beszélj, beszélj!“, de a nyúl nem felelt, és nem menekülhetett a kisfiú elől sehova, mert csak fél lába volt. És a kisfiú hirtelen megértette ezt. Megállt. Alit, és nézte, ahogy a nyúl, arccal a padlóra borulva, hangtalanul sír. És meghallotta a sírását. A nyúl fölé hajolt, széttárta a karját, és bűntudatosan mondta: — A mama elment valahová. És hirtelen úgy rémlett, hogy valaki jön fel a lépcsőn. — Mama! — kiáltotta a kisfiú az ajtóhoz rohanva, de megbotlott a karosszékben és elesett. Felállt, hallgatózott, de az ajtón kívül nem volt senki. És akkor a kisfiú újra sírva fakadt. A fájdalomtól sírt és a magánytól. Hogy ml az a fájdalom, azt már tudta. A magánnyal most találkozott először. Harsány! Éva fordítása Valentyin Raszputyin a mai szovjet irodalom egyik ismert képviselője. Műveit olvassák, de szívesen meg is til- mesítik. Művei: Végnapok; Élj, és emlékezz; Isten veled. Matyóra. Wole Soyinka: Az elítélt Szürkén, alacsony gyep-nylradékhoi csapottan, zuzmó-nedvesen, gomolyok Ilyen füst-súlyosságból, vékony fűszálak közt elosonva gördülnek befelé, a földbe, tenyésztik a szürke órákat és napokat és éveket, de vafon a bölcs szürke templomok, amiket lázas évekre építünk, nem Itt kezdödnek-e, s nem pedig könnyben és hamuban, de itt, a szomorú-csúfos csavarmenet óra-kényszerében? A sivatagi vadságban, kannlbál-szerelmű kaktusz-magány Idején, — még szikla, kőhasadék, meghökölés, éjszakai lázverés közepén Is mikor a cseréphalmaz ottmaradt és a homokvihar lezúdult — sejtelmek látogatták. A vihar csigavonalú közepéből siratóének, de Innen semmi. Azt a távoli társat, aki egyszerre Idegen lett, mikor gyengült a szél, s a középpont szétzúdult, gyász. Es az összetört cseréphalmaz ott hevert, vigasztalanul — sejtelmek, akkor de ezekből semmi. Csak a hirtelen nyakszoritást tudja. S a hódító Idővel rákötődött, tehetetlenül, minden szürke \ szubsztanciára. 1 \Nem marad semmi, ha a gyötrelem és az ! elvágyódás egyszer, egyszer felhúzta a falakat. A szomorúság rácsukódott, gyOkértelen, az ok hiányzik. Christopher Ogikvónak Jobb, ha keselyű bontja Itt a fáklyavlvők csontjait, mint ha sas verdes az örök sziklához láncolt test fölött. Jobb, ha nem fogják holt szemek rózsán, gyomon a tűzjelet, de élő bél mutatja meg a karmos végítéletet. Jobb, ha a számla már lezárt, redőny lehullt, a kör bezárt, üres világ, törölt pala, szemhéj alatt a sors fala. Jobb, ha a rítus tisztogat s 6 engesztelő áldozat, s a láng, mely szentélyt keltene. Idegen aknába ég bele: Jobb így, mint ha betiltott álmai közt maga a lélek égne ki — zabái az Idő, de csak döcög korlátlan eszmét mögött. Gergely Agnes fordításai 11 I Az elmúlt hetekben rohamos változások jellemezték listánkat, most pedig az új dalok állandósulása. Több olvasónk kifejezte megelégedését. S mert időszerű a lista, egyre többen szánták rá magukat, hogy elküld- jék szavazataikat. ■ HAZAI ÉS magyarországi lista 1. Peter Nagy: Láska je tu s nami 2. Miroslav Zbirka: Dr. Jekyll a Mr. Hyde 3. Marika Gombitová: ChIapcI v pascl 4. Midi: Mám tristo meslacov 5. Dalibor janda: Oheü, voda, vitr 6. Elán: Klasika 7. live: Smútok staníc 8. tehotsky—Hammel—Modus: Kapely starnú 9. Ján GreguS: Kto je lepSÍ 10. Olympic: Koukám dál 1. Első Emelet: Idegenek a városban 2. Dolly Roll: Mexiko 3. Demjén Ferenc: Szerelem első vérig 4. Bikini: Mielőtt elmegyek 5. KFT: Utcai zenekar B. Omega: A Föld árnyékos oldalán 7. Lord: Csakis a lényeg 8. Komár László: Lola 9. V'Moto-Rock: Fekszem az ágyon 10. Pataki—D. Nagy: Gyere, őrült ■ vilAglista 1. A-Ha: Vadászat lent és fent 2. C. C. Catch: összetört szivek szállodája 3. Madonna: Papa, ne prédikál] 4. Rod Stewart: A szívem minden dobbanása 5. Bananarama: Vénusz B. George Benson: Amíg a Város alszik 7. Kim Carnes: Tánc a világítótoronyban 8. Alphaville: Táncolj velem 9. Bronskl Beat: Gyerünk, gyerünk 10. Lionel Ricchie: Tánc a plafonon ■ zsAkbamacska Színes posztert nyert: Harkály Ottó ájl (Háj), Dankovics Erika nyitral (Nltra), Nagy Márta hosszúszól (Dlhá Vés), Kirti Bdla nagymácsédl (Velká Maía) és Polo- kovlcs Adrianna érsekújvári (Nővé Zámky) olvasónk. ■ POPCSEREBERE Halász Henrietta (044 23 jasev, Nővé n. 445): Adok sok képet, posztert, jelvényt. Kérek A-Ha-, Wham-képeket és -posztereket. Szabó Gábor (935 B3 Cata, 123/5): Felajánlom a Skorpió, Pataki Atilla, a Smokie, a Wham, Jennlter Rush, a GM 49, a Modern Talking, az Alphaville és az A-Ha címét. Kérem a Bikini címét és képét, és örülnék a Modern Talklngot ábrázoló képeknek és a róla szóló cikkeknek. Virágh Ferenc (94B 32 Marcelová, Dru2- stevná 113/2): Felkínálom a Scorpions-, 1—2—3 Start-, P. Box-, Deák „Bill“ Gyula-, Korál-lemezelmet. Csereajánlatokat várok. ■ AZ OLVASO KÉRDEZ Cyndi és Madonna jeligére: A rock-videó korszak egyik szupersztárja Cyndi Lauper — akinek első albumát négymilliónál többen vásárolták meg — a közelmúltban fejezte be ÚJ dalainak felvételét, s rövidesen turnéra indul Japánba. Oj albumán ezúttal nemcsak énekesnőként és a dalok társszerzőiéként szerepel, hanem részt vett a lemezborító megtervezésében és a vldeó-cllp megszerkesztésében Is. A művésznő számára ugyanis csöppet sem közömbös, hogy három évvel utolsó jelentkezése után, hogyan fogadja visszatérését és új albumát a közönség. Fő riválisát. Madonnát Is „le kell köröznie“, aki majdhogynem behozhatatlan előnyre tett szert. Amíg Cyndi Lauper hallgatott, Madonna két sikeres albumot készí- tettj és számos videóban, sőt egy játékfilm, ben is szerepelt. Ezért a körültekintő előkészítés, a hírverés, hogy az új dalok — melyek állítása szerint egészen egyéniek, eredetiek — a sikerlisták csúcsára kerüljenek. Peter Nagy jeligére: Ez év szeptemberében elnyerte az Opus zeneműkiadó vállalat aranylemezét. A közelmúltban sikeresen szerepelt a Szovjetunióban, ezt tanúsítják az újabb meghívások is. Nehéz kérdés jeligére: A „Minus a plus“ című dal az Olympic együttes Idén megjelent KANAGOM című albumán található. Tudomásom szerint az album második kiadásban Is megjelent, ezért Ismét kapható a hanglemezboltokban. A Modern Talking legutóbbi, a harmadik nagylemeze „Ready for Romance“ címmel jelent meg. Ezen található a Brother Louts című világsláger Is. Popp Sándor
