Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-11-18 / 46. szám

új ifjúság 8 Klement Gottwald születésének 90. évfordulójára P ártunic több évtizedes harca a szocializmus győzelméért elválaszthatatlanul össze­kapcsolódott Klement Gottwald ne­vével, akinek november 23-án em­lékezünk meg a 90. születésnap­járól. Élete és munkássága szer­ves része munkásosztályunk tör­ténelmi felemelkedésének. Nevé­hez és életéhez fűződik pártunk és népünk osztály- és politikai harcának nagy fontosságú, több mint három évtizedes időszaka. Negyed évszázadon keresztül állt a CSKP élén. Vezetésével a párt hatalmas forradalmi, akcióképes erővé formálódott. 1896. november 23-án született a dél-morvaországl Dédlcében, szegény családban. Már gyermek- és fiatal korában megismerte a hasonló sorsú falusi fiúk keserű életét. Bécsben belekóstolt a pro­letár inas kiszolgáltatottságába, s mint katona, átélte az első impe­rialista háború borzalmait. Szemé­lyisége kitartó önműveléssel és az események hatása alatt formáló­dott azzá, ami lett: forradalmárrá. Különösen nagy hatással volt rá a nagy októberi szocialista forra­dalom. Már tizenhat éves korában belépett a szociáldemokrata párt ifjúsági szervezetébe. A háború utáni években, a nézetek viharos kikristályosodása és a munkás- mozgalom korábbi irányvételének felülvizsgálása Idején minden e- nerglájával részt vett egy olyan politikai erő kialakításában, amely valóban a munkásosztály érdekelt képviselte. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja megalakulása után kezdettől fogva odaadó élharcosa lett az új típusú pártnak. A szociáldemokra­ta örökség elleni bonyolult küzde­Az alkotó forradalinár lem során emelkedett ki mindjob­ban azok közül, akik elszántan törekedtek a párt lenini átépíté­sére, „bolsevizálására“. Marxista elvszerűsége és politikai éleslátá­sa nyilvánult meg akkor, amikor a párton belüli válság a CSKP lé­tét veszélyeztette, nagy szerepe volt a válság leküzdésében, az emlékezetes V. kongresszus előké­szítésében, amely leszámolt az opportunizmussal. A CSKP V. kongresszusa törté­nelmi sorsforduló volt a párt tör­ténetében. Az ott mondott beszé­dének záró szavait idézem: „A burzsoázia hiába örül, azt gon­dolván, bogy Csehszlovákia Kom­munista Pártjának vége. A párt­tagok tömegei a Komintern segít­ségével talpra állítják pártjukat, legyőzik a válságot és a pártot harcképessé teszik. Azt hiszem, hogy a kongresszus feladata a ré­gi reformista, szociáldemokrata hagyományok letörése, valamint a passzivitás letörése, amelyet a párt eddigi életének folyamán úgy von­szolt magával, mint a fegyenn a lábára kötött ólomkoloncokat. A kongresszusnak radikális válto­zást kell hoznia, és meg kell tör­nie ezt a hagyományt. Ezzel ké­pessé teszi a pártot arra, hogy le- küzdje válságát, hogy a tömegek élére álljon, és a társadalmi for­radalom felé vezesse őket, telje­sítvén ezzel történelmi feladatát.“ A párt ezután Gottwald vezeté­sével valóban a tömegek élére állt. A nagy gazdasági válság és a fasizmus előretörése Idején is helyesen mutatott rá a kivezető útra. Beszédei és cselekedetei a nemzetközi munkásmozgalomnak is nagy hasznára váltak. Bátorság­ról és becsületességről tett tanú­ságot a nép előtt, amikor mint par­lamenti képviselő nyíltan szembe­szállt a burzsoá kormánnyal. Idé­zek 1929. december 21-i parla­menti beszédéből: „Meg fogunk küzdeni önökkel és az önök kor­mányával a munkások s a szegény alkalmazottak számára kiharcol­ható minden morzsa kenyérért, küzdeni fogunk a munkanélküliek támogatásáért, harcolni fogunk a lakbérek csökkentéséért, a kórhá­zak rablógazdálkodása ellen, a fa­lusi szegénység jogos követelései­ért, és azért, hogy a proletariátus szabadon gyülekezhessen az ut­cán, szabadon kifejezhesse véle­ményét a sajtóban, szabadon sztrájkolhasson. Mi ezt a harcot tekintet nélkül az áldozatokra, ki­tartóan, céltudatosan vívni fogjuk egészen addig, amíg uralmukat el nem söpörjük.“ Mindig a tömegekre támaszko­dott. Tőle származik a párt mun­kájára vonatkozó örök érvényű mondás: arccal a tömegek felé. A CSKP kitartó küzdelme ellenére a burzsoázia Ismételt árulása miatt nem sikerült megmenteni az or­szágot a fasiszta megszállástól. Gottwald azonban ekkor sem csüg­gedett. Létrehozta a CSKP moszk­vai emigráns vezetését, amely az ellenállás élére állt és az Itthoni illegális harc irányítására össz­pontosította erejét. Kidolgozta a nemzeti felszabadító harc straté­giáját és taktikáját, a nemzeti és demokratikus forradalom koncep­cióját, amely a Koälcel Kormány- program alapjául szolgált. Kidol­gozta a Nemzeti Front irányelveit, amelyek a háború utáni Csehszlo­vákia politikai életének, majd a szocializmus építésének alapelvei­vé váltak. Nagymértékben előmozdította az 1943-as csehszlovák-szovjet szer­ződés megkötését. A Szovjetunió­val való szövetségben és barátság­ban látta nemzeti függetlenségünk és szocialista társadalmunk jövő­jének egyetlen biztosítékát. Ha­talmas politikai tapasztalat kellett ahhoz, hogy a felszabadulás után meghiúsítsa a burzsoázia kísérle­teit a tőkés rend és a München előtti helyzet visszaállítására. A reakció puccskísérletére mint kor­mányfő azzal válaszolt, hogy 1948 februárjában a néppel és a párt­tal győzelemre vitte a szocialista forradalom ügyét. Vezetésével pártunk olyan munkát végzett, olyan művet alkotott, amelyet jog­gal sorolhatunk nemzeteink leg­dicsőbb cselekedetei közé, és a- mely hazánkban megteremtette a szocializmus további sokoldalú fej­lesztésének szilárd alapjait. Mint első munkáselnökünk, a nép nagy tisztelete mellett vezette az orszá­got egészen 1953-ban bekövetke­zett haláláig. Palágyi Lajos KÖNYVÚJDONSÁGOK Tégy engem mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra, mert erős a szerelem, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szemelem; lángjai tűznek lángjai. Az Énekek énekének e forró, szép sorai állnak A. I. Kuprin Szu- lamit című regényének az élén. Az 1948-ban elhunyt Kuprin a szá­zadforduló egyik legolvasottabb orosz írója volt. A Szulamit pe­dig, az épp legolvasmányosabb Kuprln-mű — amelyben az író az i. e. első évezred második felé­ben keletkezett Énekek énekének verseit betű szerint értelmezve, e versek feltételezett szerzőjének, Salamon királynak utolsó s leg­nagyobb szerelmét írta meg — máig a szó legjobb értelmében bestseller maradt. Magyarul is, Gellér György tolmácsolásában, immár nyolcadik kiadásban látott napvilágot. Mintha csak a könyv népszerűségén is beteljesednének a regényben bölcs Salamonnak szerelméhez, Szulamlthoz intézett szavai: „Ameddig szeretni fogják egymást az emberek, ameddig a lélek és a test szépsége lesz a legszebb és a legédesebb álom a földön, esküszöm neked, Szulamit, nevedet századokon át meghatot- tan és hálával említik majd.“. „A szerelem különböző válfajai­ról, különböző fokozatairól, sza­kaszairól, formáiról“ írt hite sze­rint regényt az 1953-ban született litván Író, Saulus Tomas Kondro- tas is, A kígyó pillantása címen az. Európa kiadó gondozásában megjelent könyvében. De mond­hatnánk az 1863 és 1925 között játszódó különös történetet család- regénynek is, egy litván család, a MelZisek pusztulása történeté­nek. S mindezeken — a szerelem válfajainak és formálnak a meg­jelenítésén, a három MelZis nem­zedék sorsának ábrázolásán túl — megkap a műben a fiatal litván író elbeszéléséből kiáradó sajátos gondolati erő, a történetből lecsa­pódó egyetemes emberi kérdések sora. „Kondrotas legnagyobb bra­vúrja éppen az, hogy bármilyen hétköznapi tényt, történetet képes mögöttes jelentéssel felruházni“, — írja a regény magyar fordító­ja, Bojtár Endre, fölhíva az olva­só figyelmét arra, hogy „A kígyó pillantása“ alighanem a litván iro­dalom első filozófiai regénye, a- mely „olyan kérdéseket boncol­gat, mint hogy miképpen folyik az Idő, hogyan változik a történelem, ml marad meg cselekedeteinkből, nyomtalanul múllk-e el az ember élete.“ A pergamen titka, avagy Me- chanicus doktornak és Alma nevű kutyájának különös históriája cí­men három kiadó, a magyarorszá­gi Móra, az ukrajnai Kárpáti és a szlovákiai Madách kiadó közös ki­adványaként jelent meg a közked­velt Delfin sorozatban, második ki­adásban Aledxandr Polescsuk fan­tasztikus Ifjúsági regénye. Törté­nete egy halálos balesettel indul, amelynek következtében ismeret­len, titokzatos régi papírtekercsek kerülnek napvilágra, rajtuk egy ősi németalföldi nemzetségről, a Mechanicusokról szóló feljegyzé­sekkel. A hajdani Mechanicusok- nak okuk volt a titkolódzásra: al­kimisták voltak, a titkos arany- cslnálás vágyának megszállottjai. Titkuk a megmaradt pergamenek révén váratlanul segítségére lesz egy mai leszármazottjuknak: Ideg- méreggáz nyomára vezeti őt. A történetben aztán múlt és Jelen, alkímia és vegyészet szálai fonód­nak Izgalmasan össze. fA könyvek a Madách kiadónak a közös könyvkiadás keretében Magyarországról behozott kiadvá­nyai.) Fu-kl A szombati műsorokról Jó érzékkel szerkesztette és kommentálta a nov. 8-1 Szombat reggelt Szabó Tibor. Ezúttal ter­mészetesen a csehszlovák-szovjet barátság hónapjára irányult a mű­sor figyelme Szó esett a Szovjet­unióval és a baráti országokkal való szoros együttműködésről, a barátsági hónap rendezvényeiről, a hónap méltó megünnepléséről. A műsorban hallhattuk még Miklósi Péter jegyzetét a szalag­avatókról. Megállapította, hogy középiskolásaink egyre nagyobb dínomdánommal ünnepelnek, tete­mes kiadással szaporítva a szülök gondjait. Nem ártana szerényebb­re fogni az igényeiket, s a cifra külsőségek helyett a lényegre Irá­nyítani a figyelmet. Szó esett az idei Fábry-napok’ előkészületeiről, a rendezvény 15 esztendős fennállásáról, a gazdag műsorról, az író szülőhelyének és sírjának meglátogatásáról, a ha­gyományőrző szerepről. A harkányi gyógyfürdő bemuta­tása viszont „kilógott“ az összkép­ből, nem volt különösebb funkció­ja ebben a műsorban. A Félóra a mezőgazdaságról cí­mű műsor a hasznos vállalkozások sorába tartozik. Ezúttal a Kassa (Ko§lce) vidéki mezőgazdasági üzemek takarmánygondjairól folyt a disputa, de szó került a gépesí­tésre is. A szerkesztő-riporter több szövetkezetbe és állami gazdaság­ba ellátogatott, megtudakolván, hogyan készülnek a télre. Nagy Imre a jó riporterek sorába tar­tozik szép magyar beszédével, s azzal a képességével, hogy tud az TAXI TAXÍK AUTÓ emberek nyelvén. Oldottan, figyel­mesen társalog, s már az első percben megteremti az összhangot partnerével. Hiszen nem elég oko­san kérdezni, szépen Is kell. Be­szélgethetünk klmérten, hidegen, melegebben, hízelgőn és együttér­zőn, unalmasan és színesen stb. Végtelen a variáció. De akkor jó a riporter, ha minden helyzetben a legmegfelelőbb hangot találja meg. Szombaton a Fiatalok a mikro­fon előtt című műsorban ügyesen szerkesztett rádióportrét hallhat­tunk. A műsor szerkesztőriportere, Kamocsal Imre a nagyabonyl (Vei­ké Blahovo) Edmár Máriát keres­te fel, akit most választottak a helyi nemzeti bizottság elnökévé. Eddig a SZISZ helyi alapszerve­zetének az elnöke volt, s most a falu irányítója lett. Kamocsal a helyzetváltozás aspektusából Indul és fokozatosan úgyszólván minden lényeges mozzanatot érintve ve­zeti riportalanyát egészen a ma­gánélet kérdéseiig. Meg kell mon­danom, hogy Edmár Mária is ki­váló riportalany: okos, követke­zetes, széles látókörű és szerény. Világosan és szép hanghordozás­sal fűzi mondanivalóját gondjai­ról, örömeiről, amelyek mindig egybefonódnak a közösségi élet- szemlélettel, vagyis a falu gond­jával és örömével. Olyan művelt fiatal ő, aki sokrétű és fárasztó munkája után odahaza még szakít időt a versolvasásra és lemezhall­gatásra, s van lelkiereje az átvál­tásra. A riporter és beszélőpartne- re előnyösen egészítik ki egymást, s a portré sikerült. — Dénes — Nem Is oly rég idéztünk egy pár­beszédet. Benne hangzott el a követ­kező részlet: Innák is, de taxikkal va­gyok.“ Ml most itt a taxikkal szóala­kot kifogásoljuk, de legalább Ilyen joggal kifogásolhatjuk jelen esetben a taxi szó használatát Is, bár ez utób­bi a magyarban egyébként teljesen elfogadott kifejezés. Abból kell kiindulnunk, hogy a közúti forgalomra vonatkozó szabá­lyok általában tiltják a szeszes Ita­lok fogyasztását, ha a gépkocsivezető volánhoz ül. Annyi bizonyos: kedves Ismerősöm valóban nem Ihatott még egy deci murcit sem, hisz maga ve­zette a saját autóját. De hogyha valaki taxit emleget, és ezért nem mer meginni pl. 2 dl (de­ciliter) bort, murcit stb., akkor va­lószínűleg tisztázatlan a taxi szó jelen­tése. A taxi szó vázlatos definícióját úgy adhatjuk meg, hogy taxamérövel ellátott bérautó; vagyis valóban sze­mélygépkocsi, de nem az utas vezeti, hanem többnyire hivatásos gépkocsi­vezető. Illetve a taxi vezetője, és a taxi újtát az utasnak fizetnie kell, ezért bérautó. Fontos fogalom volt még a taxi Iménti meghatározásában a taxamérö (olykor használják a taxaméter, taxa- mérfi óra kifejezéseket Is). Ez egy olyan számlálógép, amely feltünteti, mutatja a vlteldfjat, vagyis hatósági­lag hitelesített szerkezet. Szükséges és nélkülözhetetlen tulajdonsága, hogy róla az utas Is különösebb ne­hézség nélkül le tudja olvasni a szál­lítási díjat. A taxaméter, taxamérfi azért Is fon­tos szó a taxi fogalmának meghatá­rozásában, mert maga a taxi szó Is a taxaméter nevéből származik. Fel­tehetőleg a francia taxamétre (taksa­mérő) korrigált változatából, a taxi- métre (taksamérő) szóösszetételből rövidült. Azt Is érdemes itt megem- menünk, hogy nemcsak a franciában, hanem az európai nyelvekben általá­ban, így a magyarban Is szinte már az 1500-as évektől ismerjük a taksa, taksza, taksál, takszál szavakat. A két­féle Írásmód (s. sz) ejtésben kümnb- séget jelöl, jelentésükben azonban nincsen Ilyen eltérés. A taksa, fak- sza, valamely alkalmilag végzett mun­káért. különösen személyes szolgála­tért fizetendő díj, összeg. A bérautó vlteldlját Ilyen formán taksának Is nevezhetjük. A taksál, takszál pedig azt jelenti, hogy valaki valamire be­csül, értékel valamit vagy valakit. Minthogy a taksa, taksza (a fran­ciában taxa, taxi) önállóan is élt, könnyen leszakadhatott a taximéira összetételről, s önálló életre keK, de most már új jelentéssel, s ezzel a névvel magát a bérautót jelölték. Ha­sonló jelenség ez, mint amikor pl. a kávét átvisszük a barna jelölésre, s azt mondjuk, hogy kávészfn stb. Láthatjuk, hogy a taxi szó müven erős szálakkal kapcsolódik a taxamé­ter, taxamérfi, sőt a taksa, taksza, taksál, takszál szavakhoz. Ezért a taxi-nak a bérautón kívül nincs is más jelentése. Ez a nemzetköz! szó Ilyen értelemben használatos ma Is az angolban taxi. a németben Taxi, a franciában taxi az olaszban taxi, tassi, a magyarban szintén taxi for­mában. A taxi fentebb vázolt jelentéséből arra Is következtethetünk, hogy a ló- vontatású bérkocsi, vagyis a fiáker mai utóda, de a flákertól eltérően már gépi erővel, rendszerint belső égésű motorral hajtott, többnyire négy gumikeréken gördülő közúti jármű. Ezt a fogalmat ma nevezhetjük sze­mélygépkocsinak, gépkocsinak, kocsi­nak vagy egyszerűen nemzetközi szó­val antfinak. Ebből az is következik, hogy min­den taxi egyszersmind autó, de az antfi csak akkor taxi, hogyha egyúttal bérautó. Kifogásolt mondatunkban te­hát a taxik helyett az autót, kocsit stb. lehetett és kellett volna használ­ni. A szó persze azért Is kifogásolható, mert anyanyelvűnkben ez a szó taxi formában honosodott meg, s e te­kintetben hasonlít más nyelvekhez. Ezzel szemben a szlovákban -k képző van a sző végén, vagyis taxik nak ejtjük és írjuk. Nem lenne jő, ha ez a forma terjedni kezdene anyanyel­vűnkben is. (TT)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents