Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-11-18 / 46. szám

új ifjúság 7 E ngem kémek vesznek körül? Fogal­mam sincs, hogy ki bízza meg, ki fizeti őket. De hogy vannak, léteznek a kémek, hogy kifogástalanul végzik a dol­gukat, az biztosi Meglehet, hogy én egy nemzetközi kémhálözat kezében vagyok? Mert amikor hűséges fegyverhordozóm. Tö­rök Ferenc — o kötet munkálatai során — telefonon felhívta Nyilasi Tibort Pestről — gondolván, hogy puhatolózik, szaglászik va­lamelyest, meg hogy azért valaki elé oda­állni mégsem illik csak úgy, be kell Je­lentkezni, hozzájárulást kell kérni a be­szélgetéshez —, mivel fogadta őt Nyilasi Tibor? Azzal, hogy tud mindent, azt, hogy én könyvet írok a vb-röl, meg hogy ebben a kötetben egy fejezet öróla szól. Továbbá, hogy tudomása van róla, a Heti Világgazda­ságban megjelent interjújáról azt mondtam: abból egy szó se igazi .Majd elájultam. Mert azért ez így egy kicsit sok volt. Annál is inkább, mert azt az írást ott, akkor nem is én minősítettem hazugnak, bár jelen voltam a társaságban, de éppen akkor és ott hívta fel a figyel­memet valaki a Nyilasi-interjúra, mondván mellé azt, amit itt már> le is írtam. Honnan tud mindent — Bécsben — Nyi­lasi? Hogy fogad-e, hogy ad-e alkalmat a beszélgetésre? Nehéz kérdések, különösen így, telefonon. Mert azt, hogy én Bőcsbe utazzam, 6 nem akadályozhatja meg. Azt se, hogy becsengessek a lakására, kivált úgy, hogy előre jeleztük a menetelemet. Volt, aki azt mondta, hogy be se jelent­sem, nehogy jelezzem előre Nyilasinak a bécsi utamat. Mert akkor el fog tűnni a császárvárosból... addig ember se fogja őt látni, míg én Bécsben leszek. Nyilasi okosabb ember annál, mint hogy maga elé enged, és akkor mondja meg, hogy hova menjek, hova kíván ő engem. Én meg mind­ezt megírva, közreadok Nyilasiról egy ked­vezőtlen képeti Van már Ilyen kép őróla a köztudatban így Is éppen elég. Mindegy, a nyíltságot, az őszinteséget vál­lalni kell, meg kell mondani Nyilasinak, hogy megyünk, hogy elébe fogunk állni a kérdésekkel. A többi az ő dolga. Döntse el maga, hogy mit tesz ebben a helyzetben. És Nyilasi eldöntötte: 1986. július 22-én kedden délután fél négykor várt bennünket a bécsi Mátyás plncébenl Nem kívántam volna Nyilasit kellemetlen helyzetbe hozni. Minthogy mást se, soha, ha még ellent­mond is ennek az olykor-olykor való lát­szat. Miért bántanám én Nyilast Tibort? Tiszta lelkiismerettel közeledtem őhozzá is. Már ami igaz, az igaz, egyszer-másszor már szóba hoztam a nevét némely írásaim­ban, és nem emlékszem rá, hogy akár egy­szer is számára kedvező módon. Ogyhogy érezni, tudni véltem elzárkózásának okait. Éppen ezért imponált az üzenete, menjek, ha akarok, vári A gesztusaiért előre Is kö­szönet jár. Bármit Is írtam Nyilasi Tiborról eddig, egyvalamit sohase kérdőjeleztem meg se szóban, se írásban, hogy ne ő lenne az utóbbi 10—12 év legkiemelkedőbb magyar futballistaegyénisége. Ezt kár lenne tagad­ni, egyedül maradna az ember a tagadá­sával. Nyilasi talán az utolsó magyar fut- ballmohikán a zsenik kollekciójából. Mert ki jött utána? Törőcslk talán? Vagy Détárl? Ha éppenséggel ő maga nem bizonyltja en­nek az ellenkezőjét a mexikói Mundialon. Szóval, Nyilasi egyedül... Az egyetlen talpon álló magyar világklasszis. És ő is Bécsben. Ez még nem lenne feltétlen baj. Mert Maradonna se Argentínában tündököl. Nyilasit megszámlálhatatlan sokszor lát­tam már futballozni. Tv-ben, válogatottként és a Fradí-pályán is. Elég rapszodikus tel­jesítményeket nyújtott. A zseniális futball- nagyságok elvárt csillogásaitól a szürke egyhangúságig mindent produkált már. De most nem erről van szó, mindenki Ismeri, tudja Nyilasi Tibor játékának összetevőit. Szeniélyesen soha nem volt kapcsolatom még vele. Látásból ismertük egymást, és olykor egy-egy ritka találkozás alkalmával rá-rá is köszöntünk egymásra, még az úgy­nevezett legnehezebb Időkben is, anélkül, hogy várta volna bármelyikünk Is a másik köszönését. Még az se derült ki Ilyenkor, ki köszönt, ki meg csak fogadta... Amit el kellett ismerni Nyilasiban, azt én el is ismertem mindig. A klasszikus futballista voltát, a különleges képességeit, adottsá­gait soha nem vitattam. De azt is meg kell mondani: nem volt a futballlstaideálom. Még a mostani vb előtt közvetlen is azt nyilatkoztam róla: Nyilasi vb-sikere, az otta­ni szereplése, játéka titok. És még titok se lett, mert Nyilasi ott se volt a Mundialon. Hogy engedhet meg magának egy váloga­tott Ilyet? Nincs a csapatban ott a magyar futball első számú játékosa. Elengedhetetlennek éreztem, hogy ne ír­jak róla ebben a könyvben. És hogy szemé­lyesen ne beszéljek vele. Mondjon, amit j akar, de azt ő mondja. Adassék meg a le­hetőség neki is az őszinte szóra. Ogy éljen a lehetőségével, ahogy akar. A döntés joga meg legyen az olvasóé. Nyilasi délután fél négykor Bécsben, a Mátyás pince bejárata' előtt. Persze hogy megismerni őt már messziről, szálfaterme­tével kimagaslik a járókelők közül. Nem látszik gondterheltnek, megviseltnek, bár ami igaz, az igaz, azt se árulja el a tekin­tete, hogy látásunkra menten kicsattan az örömtől. Bemutatkozunk a biztonság ked­véért. Nem vagyunk tegező viszonyban, ö citromos limonádét Iszik, még a . szénsavas ásványvizet, a szódát sem bírja a gyomra. bele Is, feledkezünk a beszélgetésbe. Nyilasi elkésik, de mikor mondja az edzőjének, ml a késésének az oka, egyetlen szóig se ma­rasztalja el öt Parlts. ötzernél több nézőt nem vártak. A pálya- választó a Wiener SC volt. És teljes ház fo­gadja a csapatokat. Többen vannak a mér­kőzésen tízezernél. Háromszáz forintnyi őszt szeg a legolcsóbb jegy. A nép úgy Issza a mérkőzés alatt a sört, mint a vizet. És nincs semmi durvaság a nézőtéren. A tömeg kul­turáltan buzdít, megtapsol minden akciót, minden mozdulatot, ami csak megtapsol­ható. Nyilasi Izgult a meccs előtt. Rá Is hatás­sal volt a magyarok mundialbeli szereplése. Végh Antal Gyógyít 3. fejezet/l. rész MIT FÉLTEK, ÖH KICSINY ’HÍlEK? EMLÉKEZTETŐÜL: Az elűző számunkban közölt fejezetben a fiatalok „nevelésével“ fog­lalkozott az író. íme, hát Nyilasi, Itt az asztalnáll A ma­gyar labdarúgás világsztárja, a Fradi haj­danvolt gyöngyszeme, az argentínai világ- bajnokság egyik botrányhőse. Itt van velünk szemtől szembe. Frissen borotválkozott, ké­nyelmes, puha cipőt visel, könnyű nyári nadrágot, fehér inget. A haja lazán lefé­sülve a homlokára. Nem mutatkozik za- vartnak, az se látszik, hogy kényelmetlen volna neki most itt, ennél az asztalnál. Valahol el kell kezdenii El kell mondja az ember azt, amit gondoll Mert miért ne azt mondaná el? őszinte szavakat csakis őszinte szavak után lehet várni: hogy nem bántani jöttünk Nyilasi Tibort, nem azért érkeztünk ide, hogy számára kellemetlen kérdésekkel álljunk elő. A magyar futball ellen se jöttünk, segíteni akarunki Talán nemcsak a magyar labdarúgásnak, még Nyi­lasi Tibornak isi Hallgat, megrág minden elhangzott szót. És érezni, minden elhangzott szó után ol­vad a hangulat: „Tehát megint könyv lesz, persze, miért Is ne lenne, ezt a helyzetet nem lehet kihagyni. Ha egy író ezt kihagy­ná, éppen úgy szidhatná öt a közönség, mint azt a csatárt, amelyik fölé-mellé lő a gólvonalról is.“ Ö ezt a szándékot megérti, el is fogadja. Íróként ö se tenne most más- L kénti Már mosoly is van az arcán, kedélyes, kedves. Percek alatt ideköltözött közénk, hozzánk valami. Talán, hogy mindannyian magyarok vagyunk itt, az idegen Bécs városában? Megegyezünk: borítsunk fátylat a múltra, ö mondott, amit mondott, én írtam, amit írtam, kezdjük tiszta lappal, kezdjünk min­dent elölről. Persze azért nem elfelejtve semmit, csak feloldva. Mert azért Nyilasi nem felejtette azt se, hogy annak idején háromszor is elolvasta a könyvemet, meg hogy az akkor keletkezett gyomorfekélye úgy kezdődött, hogy némely mondatom meg­feküdte a gyomrát! Ezt nem felhánytorga- tásként mondja el, meg azért se, hogy most írjak másként, kíméletesebben. Mert az a maga dolga mindenkinek, ki miért kap gyo­morfekélyt, ha egy írás létrejöttekor még ez is szempont lenne, ki a fene tudna va­laha is könyvet írni? Hogy milyen lesz ez a könyv? ö. Nyilasi Tibor csak egyvalamit tud: ha benne lesz, ha nem, ha kedvező színekben tűnik fel, ha nem, de ennek a könyvnek ő akar lenni az első olvasója. Ez biztosi Ogyhogy ígérjem Is meg... Mindennap jön ide valaki Bécs- be. Még a kétnapos postaút is hosszú. Neki a könyv azonnal kell. Hívjam majd tel tele­fonon, és akkor 6 a könyvet itt várja a bécsi pálvaudvaroni Ml újabb sört, ö megint egy pohár cit­romos vizet iszik. Nem többet, mert ma este mérkőzése leszl Ma van az osztrák bajnok­ság első bajnoki fordulója. Az Austria Wien — Nyilasi Tibor csapata — a Wiener SC el­len küzd. Mintha a felkerült Eger — Wie­ner SC — küzdene az Újpesti Dózsa ellen. Persze nem egy mai Újpest ellen, mert az Austria Wien ma nem Újpest, Nyilasi csa­pata tavaly is bajnok volt. Csakhogy a Wie­ner SC mögött meg ott van Bécs leggazda­gabb olajmilliomosa, a csapatban meg Krankl, minden idők egyik legjobb osztrák bombázója ... még ma is... de már nem a régi valóságában. Nyilasi meghív minket a mérkőzésre. Most már Idegesség, semmi távolságtartás. Igazán barátságos-kellemes a hangulati És Bizonyítania kell, a talpán áll, hasznára le­het, hasznára lesz a csapatnak. Mert Itt percek alatt leírnak bárkit, aki nincs a klub hasznára. Nyilasi az egész meccs alatt kétszer vét. Mind a kétszer bocsántot kér a társaitól. Neki többször is volna oka társait hibáztatni. De minden egyes eset után bocsánatot kér­nek tőle is; Prohaska meg a fiatal zseni, Polster. Nyilasi nem rohángászlk, nem csikorgatja a fogát. Ha hozzá kerül a labda, megtartja. Ha lehet, jól passzol. Vezet az ellenfél. És Nyilasi a legjobb időben, mielőtt még egy újabb gólt lőnének Kranklék, és ezzel akár meg is pecsételhetnék erre a meccsre az Austria Wien sorsát. Nyilasi Tibor kiegyen­lít. Nyakában az egész csapat. Nyilasiék elhúznak. Prohaska remek dol­gokat csinál, meg persze Polster is, meg a balhátvéd Degeorgl is. Aztán változik a kép, 4:3-ra feljön a Wiener SC. Szoíongat- nak, nem állnak messze a kiegyenlítéstől. Aztán újra Nyilasi, és máris 5:3. Kranklék feladják. Ennyi volt ez a meccs. örültünk Nyilasi játékának. Meg annak Is, hogy bizonyított. Mert két Idejében lőtt gól a legnagyobb bizonyíték. Nyilasi Bécs­ben is, most is: sztár! Nem ő húzza a csa­patot, nem ő veszi vállára a pályát, csak éppen a góljaival eldönti a mérkőzések sor­sát. Megvárjuk az öltöző előtt. Várják mások is. Fogják a kezét, megsimogatják a ruhá­ját, aláírásokat kérnek tőle. Aztán távozó­ban a stadion környékéről, az utcán, az utca forgatagában, a járdákról sokáig kiabál­nak, integetnek még Nyilasi nyitott ablakú kocsija felé. Mindenféle német szavak, köz­tük: Tibor, -Tibiké, Nyllasil Néha magyar akcentussal ejtve. Nyilasi jókedvűen vissza­integet. Boldogok vagyunk, hogy egy bécsi ma­gyar futballistának nem hoztunk rossz óment az első bajnoki mérkőzésére — ott­honról. És már semmi nyoma semmiféle feszültségnek. Mintha évek óta lennén'k jó barátságban. Nyilasi átnézi a kérdéseket. Amelyik kérdés kényelmetlen, azt húzza ki, arra ne válaszoljon! Nem igazítottuk hozzá a kérdéseinket az új helyzethez. És egyetlen olyan kérdés se akad, amelyet ne vállalna, amelyik elől elmenekülne, amelyik kényel­metlen lenne a számárai — Mikor látja önt újra magyar pályán futballozni a közönség? — Ezt pontosan nem tudom megmonda- nt Erre az őszre meg a jövő tavaszra köt még a szerződésem az Austria Wien csa­patához. Szó se esett még arról, hogy mi lesz velem a szerződés lejártakor. Mara­dok-e itt, megyek-e haza? Harmincegy éves vagyok. Még érzek magamban a futballhoz legalább három évet. De ez elsősorban az egészségügyi állapotomtól függ. Ha haza­' megyek, nekem a haza csakis a Ferencvá­rost jelentheti. Én ott nőttem fel, más csa­patban, mint a Fradi, el se tudnám képzelni magam otthon MagyarországonI — Lesz-e ön még magyar válogatott? Ha igen, milyen érzésekkel fogja felvenni újra a címeres mezt? — Hogy magyar válogatott leszek-e még valaha is, az nem tőlem függ, hanem a szövetségi kapitánytóll Ha jó formában le­szek újra, ha kellek, ha hívnak, megyek az első hívó szóra. Már említettem az egész­ségi állapotomat. Ahhoz, hogy hívjanak, az I Is kell, hogy egészséges legyek. Bízom ben­ne, hogy leszek még magyar válogatott. Ér­zek még magamban annyi erőt. Az érzések? Egy megújult válogatottban újra színre lép­ni a magyar közönség előtt szép dolog len­ne. Talán az tudna megszabadítani végleg az utóbbi idők gyötrelmeitől. Felszabadul­tan, boldogan játszani a magyar váloga- tottban megint. És győzni! Mert nagyon kel­lenének a jövő győzelmei. A csapatnak is. Csakúgy, mint nekem. Bizakodó vagyok, a futballban én még nem mondtam le semmi­ről. A szorongások, a félelmek oldódnak bennem. Egy új válogatottság, egy otthoni siker rendbe tudna tenni. És akkor Itt az Austria Wienben is jobban érezném maga­mat. Szeretnék még megméretkeznl a ma­gyar válogatott szlnelbenl — Mit tartalmaz az Austriához szóló szer­ződése? — Értem, hogy mire gondol. Az én szer­ződésem nem különös okirat. Semmi olyan nincs benne, amely más, Magyarországról külföldre szerződött labdarúgónak a szer­ződésében ne lenne benne! A szerződésem tartalmazza jogaimat, járandóságaimat, hogy itt a játékomért pénzt kapok, hogy az egye­sületem havi tizenhatezer schillingért la­kást bérel nekem és a családomnak, és — azt hiszem, ez érdekli leginkább — hogy a klub vezetése minden esetben biztosítja számomra a magyar válogatottban való sze­replésemnek a lehetőségét, a tétmérkőzése­ket értve ezalatt. Tehát szó sincs arról az én szerződésem­ben, hogy ha az Austria kifizeti nekem azt az összeget, amit én a magyar válogatott­ban való szereplésemért kapnék, akkor nem megyek a válogatotthoz, akkor itt maradok Bécsben. Az Ilyen feltételezésekből egyet­len szó se igaz. Ezért nem értettem Mezey György egyik nyilatkozatát, hogy az én ese­temben az Austria Wien előnyeit nézték, nem a magyar válogatott érdekeit. Mi volt ez? Ma sem tudom, nem kaptam erre sem­milyen magyarázatot. Történhetett valami, amiről nekem nem volt tudomásom, amit nekem nem mondott el senki? Az Austria Wienben az én válogatottságom elé soha nem gördített akadályt senki! A bécsi klub­nak az is érdeke, hogy legyenek válogatott játékosai. Ez több nézőt vonz a mérközé- _sekre, több a bevétel, ami itt a játékosok­nak Is, a kluboknak is létkérdés! A Mun- dlalról való lemaradásómban az Austria Wlennek nincs része. Rajtuk semmi nem múlt. Hogy mégse voltam ott? Azt hiszi valaki, hogy a mi vezetőink itt olyan osto­bák, hogy akár egyetlen schlllinget is fi­zetnének azért, hogy ne legyek magyar vá­logatott? Hat hónapja nem játszottam egyetlen tétmeccset sem. Mert ha nem me­gyek a válogatottba, de itt játszom, akkor értek mindent! De kinek az érdeke lehetett volna az, hogy nem vagyok magyar válo­gatott, és nem játszom Itt se? Ilyen érdeke nem volt, nem lehetett senkinek! — Mégis, akkor ml történt? — Semmi több, mint ami valójában tör­tént. Fájt a derekam, megműtötték, azt hit­tük, hogy hamarabb rendbe jövök. Végeztem a munkát, úgy, ahogy számomra Mezey György előírta. Feltettem a bőröndömet a buszra. Aztán szólt Mezey, .itogy vegyem le, szálljak le, mert én nem utazoml Ha nem akartam volna Mexikóba menni — csiná­lom ezt a cirkuszt? Lett volna annyi eszem, hogy előbb dobom be a törülközőt! össze­csomagolok, felülök a buszra, és eszembe jut, hogy az Indulás előtt le kellene szán­nom. De én nem leszálltam, engem onnan leszállítottak! — Megindokolták, hogy miért? — Azt mondták, nem jött rendbe a sé­rülésem! De ez csak ott a buszon derült ki, az utolsó pillanatban? Nem kaptam el­fogadható Indoklást akkor sem, azóta sémi De már elmúlt belőlem minden sértődött­ség, minden megbántottság. Sértődötten nem lehet élni, megbántottan nem lehet futbal­lozni. — Maradjunk még néhány kérdés erejéig i a buszról való leszállásnáll Ez nagyon ér­dekli az embereket. Szóval leszállt, és ezzel vége Is lett mindennek? — Nem egészen. Mert szóltam Mezey Györgynek, hogy én mégis szeretnék el­menni a fiúkkal az edzőtáborba. Ez elé nem gördít akadályt az Austria Wien sem. — És erre mit mondott Mezey? — Azt, hogy ő már döntött. — És ön belenyugodott? — Nem. Kértem, hogy a 18 napos édző- táborozás után döntsön a sorsomról. — Ez sem bírta más belátásra Mezeyt? — Nemi Újra azt mondta, vegyem le a bőröndömet a buszról, meg hogy, Tibor, te nem jössz velünk. Ezt megismételte még egyszer. — Ezzel volt vége? — Még ezzel sem Mert később felhívtam telefonon Szepesi Györgyöt is, neki is szól­tam, elmondtam a panaszomat. (Folytatjuk]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents