Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-11-18 / 46. szám
■M I ej LAPUNK TARTALMÁBÓL Döntés előtt — tájékoztató a közép- és főiskolákon való továbbtanulás lehetőségeiről a 3—4. oldalon Szakartvelo — grúziai üt] áról számol be Seres Vlaszta lapunk 5. oldalán Mindenki nyerhet — egyfordulós versenyünk feltételei a 6. oldalon Gyógyít 6 atlan? — a 7. oldalon ’ A mama elment valáhová — elbeszélés a 9. oldalon Veronika válaszol — 12. oldal Franz Segalcs Paton a maga készftette maszkkal Ayazi Abdul Hashim BtBdáres orvostanhallgató Afganlti-' Unból — Hogyan kerfiltél CsOhszlovókii- ba? Otthon milyen felvétall vissgót kellett tenned? — Az egyetemi felvételi vizsgát nálunk kankorhak hívják, s 250 kérdésbél áll. Vannak közöttük természettudományi, Irodalmi, történelmi kérdések. Ugyanekkor minden felvételiző megkapja az összes számba jöhető egyetemi és főiskolai kar listáját, amelyen fontossági sorrendben kijelöli azokat, ahol tanulni szeretne. Az Írásbelit pontozzák. Minden karnak megvan a limitje, amelyet teljesíteni kell. Az orvosié 230 pont volt. Ha a diák ennél jobban írja meg a felvételi vizsgát, külföldre is mehet. Az állam dönti el, kit melyik országba küld majd. — Milyen orvos szeretnél lenni? — Sebész. — Mikor jártál otthon utoljára? — Hat éve, s míg nem fejezem be az egyetemet, nem Is megyek haza. Otthonról kapok néha levelet, de nagyon ritkán, így nem tudom, mi történik most nálunk. — Ne haragudj, hogy ilyet kérdezek; a mohamedán országokban nem esznek disznóhúst...? — Tudom, mire gondolsz. Otthon én sem ettem, de itt megeszem. Nehéz volt megszokni. Főként, ha közben arra gondoltam, hogy a disznó milyen piszkos állat... Különben azt hiszem, hogy minden csak szokás kérdése. — Mit csinálsz a nyári szflnldS alatt? — Utazgatok. Szlovákia minden na. gyobb városát megnéztem már. Romi Khatri Chettri elsőéves orvostanhaltgatö Nepálból — Egy lány ilyen messzi országból? — Valóban, Nepálból elég kevesen tanulnak Csehszlovákiában. — Hazád melyik vidékéről származol? — Egy falucskában lakom, nem messze a fővárostól, Kathmandutól. — Még csak elsős vagy, de már nagyon jól beszélsz szlovákul. Ogy látszik, nem okozott neked nehézséget a nyelvtanulás. — Nem, mert otthon az alap- és középiskolában kötelezően tanultuk az angolt, tehát hozzászoktam az európai nyelvekhez. Igyekszem tökéletesen megtanulni, hogy a szobatársaim egyre kevesebbszer javítsák ki beszéDiáknapi beszélgetések a Komensky Egyetem öt külföldi diákjával demet, s főleg: hogy könnyebben menjen a tanulás. — Miben kOlBnbözik a nepáli és a csehszlovák fiatalok élete? — Nálatok rengeteg a szórakozási lehetőség, sok a főiskolai klub. mozi, színház. Nálunk a fiatalok csak szállodákba, éttermekbe járhatnak, ha van pénzük. Meglepett az a nyíltság Is, amely Itt a férfl-nö közötti kapcsolatot Jellemzi. Nálunk egy lány nem is mutatkozhat fiúval az utcán, csak a feleség a férjével. — Ha megismerkednél egy itteni fiúval és hozzámennél feleségűi, itt maradnál, itt maradhatnái Csehszlovákiában? — Nem akarok Itteni fiúval járni. Nem hiszem, hogy értelme lenne. Kultúránk, szokásaink annyira különbözőek ... Ha akarnék. Itt maradhatnék, vagy bármely más országban is. De én inkább visszamegyek a hazámba. Ott nagy szükség van orvosokra. Fránz Segales Paton elsőéves bBIcsészhallgató Bolíviából — Hat szemeszteren keresztül szociológiát hallgattál a La Paz-i San Andres állami egyetem bölcsésztudományi karán. Miért dBntöttél mégis úgy, hogy Csehszlovákiába jössz pszichológiát tanulni? — Tagja vagyok a .bolíviai kommunista Ifjúsági szövetségnek. A kommunista párt segítségével jutottam ki országotokba. Egyrészt világot akartam látni, de ami a legfontosabb. Itt sokkal jobb körülmények között tanulhatnak a diákok, mint Bolíviában. — Az ottani egyetem diákságának milyen százaléka tagja a kommunista ifjúsági szövetségnek? — Körülbelül hatvan százaléka. A hallgatók egy másik jelentős hányada a szocialista Ifjúsági szövetségbe tömörül, kisebbik hányada pedig az ADN nevet viselő jobboldali Ifjúsági szervezetbe. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy ez állami egyetem, s a magánegyetemeken egészen más a helyzet. — A szociológia politikus tantárgy. Amint az imént említetted, volt egyetemeden a tanárok és a diákok a lehető legkülönbözőbb politikai nézeteket képviselték. Kommunista diákként akadtak-e a vizsgákon nehézségeid, s mennyire voltak toleránsak taná-' raid? — A tanárok politikai toleranciája a hatalmon levő kormány politikájától Is függött, és voltak nagy egyéni különbségek Is. Szép számmal akadt haladó gondolkodású tanárunk, de olyanok is, akik ha megtudták, hogy a diák kommunista ... Nálunk a marxizmust nem tanítják az Iskolában, magunknak kellett áttanulmányoznunk. — Az arcodról ítélve indián vagy. Melyik törzsből származol? — Az aymara törzsből. Bolíviában még két nagy törzs él, a kecsua, a- melynek a tagjai az ország lakosságának hatvan százalékát teszik ki, és a quarajos törzs. Ezek az ősi inka birodalom népeinek leszármazottal. — Ezek az Indiánok keresztények? — Nagyobb részük katolikus. Amellett ősi szokásaikat is megtartják. — Valamilyen sárkányfejekkel díszített ördögmaszkot látok az asztalodon. Ezeket te készítetted? — A sátánt jelképezik. Én csináltam papírból. Bolíviában minden február 24-én karnevált rendezünk, amelyen az ősi hagyomány szerint ilyen maszkokban táncolunk. Ml, Csehszlovákiában tanuló bolíviai diákok Itt Is megtartjuk majd ezt a hagyományos táncos ünnepünket. Ramu Jaymani Indiából és Ihsan Abdul Qüddüs n Jemeni NDK-hól elsőéves orvostanhallgató lányok — Miért választottátok épp Csehszlovákiát? jaymani: Éh Moszkvába szerettem volna menni, de ott már sok az indiai. Csehszlovákiában kevesebben vaAyazi Abdnl Hashim Romi Khatri Chettri Ihsan Abdnl Qnddus (baloldalt) és Ramu laymani gyünk, így az indiai kommunista párt segítségével eljöhettem Ide. — India melyik részén van az otthonod? . — Délen, egy Madras melletti kis faluban lakom. Hindu vagyok, anyanyelvem a tamil. — És te. Ihsan, honnan jöttél? — A fővárosból, Adenből, |ayma- nival jó barátságban vagyunk, már azért Is, mert az én nagyapám Is indiai volt, muszltm. Csak később költözött a család Jemenbe. — Országunkban mi volt a számotokra a legszokatlanabb? laymani: Az, hogy Itt a nőknek milyen nagy szabadságuk van. Nálunk, ha egy lány nem érintetlenül megy a házasságba, akkor el sem veszik feleségül. Az utcán sem mutatkozhat együtt fiúval. Nálunk gyakran lesznek öngyilkosok a fiatal szerelmesek azért, mert a kasztbell különbség nem engedi meg, hogy házasságra lépjenek egym.ással. Ihsan; A mi országunk kicsit más, mint a többi arab állam, ezért a hagyományoknak nálunk már nincs olyan erejük. A lánynak lehet barátja a házasság előtt is. és ha a férje megértő, akkor elnézi azt is, hogy a menyasszonyának már volt intim kapcsolata a házasság előtt Is. A szokásoknak azonban még mindig nagy az erejük, főleg vidéken. — Régi indiai festményeken a hölgyeknek pontosan olyan fekete man- dnlaszemUk van, mint a tiéd, Jaymani. Ennek hagyománya van? — Igen, évezredes hagyománya. A hindu nők csak fekete festékkel festik a szemüket, sajátos formát adva neki az éles kontúrokkal. Szokás az Is. hogy hajukat egész életük folyamán nem vágják, nem vághatják le. Ihsan: Nálunk viszont a hagyomány szerint a nők egyetlen hajfürtjüket sem mutathatják meg az utcán nyilvánosan. Így lányaink, asszonyaink kendőt hordanak, amely minden hajszálukat szigorúan eltakarja. A utóbbi időben itt is változások történtek, már sokan csináltatnak frizurát maguknak. — Milyen orvosok akartok lenni? laymani: Én szívspeclallsta. Legszívesebben szülőfalumban telepednék le, mert ott Is nagy szükség van orvosra. Még nem tudom, hogyan alakul a sorsom. Otthon egy évig ingyen kell dolgoznom, hogy törlesszem a tanf’ás kOl'ségeit. Ihsan; Sebész akarok lenni. Remélem, sikerülni fog — Sok szerencséi mindkeltőtöknek. A beszélgetést köszöni: KLINKO ROBERT
