Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-11-11 / 45. szám
f • Ui ABIRCSÄK, A mm ÉS TÁRSAI Legutóbb megállapítottuk,, hogy a szlovák burCiak helyett a magyarban általában a raurci-t használják, s azt Is tudjuk, hogy ez a szó az újbor zavaros voltára utal. Akkor azt is jeleztük, hogy a burCiak jelentésében bizonyos Ingadozás volt tapasztalható, hisz a Hvozdík-féle szótár szerint a jelentése „újbor“, a Stelczer — Vendégh-flle szótár pedig a „murcl" mellett „karcos“ jelentést Is tulajdonít a burCiak szónak. Ez a jeleatés- Ingadozás azzal magyarázható, hogy magyar megfelelőik, de maga a szlovák szó is csupán az utóbbi években terjedt el, s úgy látszik, bizonyos időre volt szükség ahhoz, hogy a szó jelentése megállapodjék. Bármint legyen Is, ez szükségessé teszi, hogy megvizsgáljuk a murci társait és a szavak jelentését. RÄMPÄS: a murci mellett ez is népi eredetű szó. A szlovák és a magyar nyelv egyaránt használja az erjedőben tevő újbor jelölésére. Gombocz Zoltán szerint a rámpás a németből került át a magyarba, s az 1800 as évek elején már több magyar nyelvjárásban ismerték. Jelentése azonban nem teljesen az, mint a németben, ott ugyanis a rossz minőségű, savanyú bort jelöli. Jelentése a- zonban nem Is ugyanaz mint a mur- cié. Akkor ragadhatjuk meg legegyszerűbben Jelentését, ha abból indulunk ki, hogy a murci, forrásának előrehaladtával, vagyis egy bizonyos ponton rámpássá válik. Egyes vélemények szerint ez akkor következik be, amikor a murci forrása tnegszfl- nik, a folyadék lehűl,-ók., elveszíti mustszerű édességét, ugyanakkor továbbra is zavaros marad. Minthogy a murci csupán átmeneti állapot a must és a rámpás között, a murci csupán 20—24 órán át őrzi meg tulajdonságait. A KARCOS a negyedik szó, amellyel az erjedésben levő szölölevet, ponto sabban: szeszes italt nevezni szokták Egyes vélemények szerint a szó az értelmiség körében keletkezett, és a köznyelvből terjedt el a népi szó- használatban. Szoros kapcsolatban áll a karcol igével. Eredeti jelentése is az, hogy „megkarcolt, érdes, durva, kellemetlen“, s korábban csak a tapintási érzékelésre alkalmazták. Később aztán a tapintás érzékterületéről átvitték az Ízlelés érzékteriiletére. Általában az olyan Italra alkalmazzák, amely karcolja, kaparja az ember torkát. Ennek két oka lehet, s ennek megfelelően a karcos szónak két fontosabb jelentése van; 1. Jelentheti a még teljesen ki nem forrott, erősen csípős ízű szeszes italt, vagyis a rámpást. De míg a rámpás csak borra vonatkozhat, addi^ a karcos sző más Itatra is, pl. „A lakoma végén együtt nyakalták a tömlőből a jó karcos kumiszt“ (jókai). 2. A másik esetben a rossz minőségű, gyenge, savanyú bort jelölik vele, s a „vinkó“ tekinthető a szinonimájának. így használja Tóth Árpád is: „Így lettem hálás minden gyáva kincsért: Pipám füstjéért, karcos kis borok Kortyáért.“ A murci, a burcsák, a rámpás és a karcos összefoglaló neve az újbor. A nyelvhelyességi tudnivalókat így foglalhatjuk össze röviden: a) a burcsák helyett használjuk inkább a murciti b) A magyarban a rámpás szónak tulndkét 6 hangzója hosszú, nem úgy mint a szlovákban: rámpás. c) Ajánlatos megkülönböztetni a kar cos szó két jelentését. A murci és társai helyett egy időben használ'ék a majomtej, szamár- tej, csSdörlej kifejezéseket is, telte helőleg arra célozva velük, hogy nagyobb mértékű fogyasztásuk kiforgatja az italozót emberi mivoltából, s a majomhoz, szamárhoz stb. teszi hasonlóvá E kifejezések azonban nem eresztették gyökeret. (XTj TISZTÁN ÉLNI Jó ideje hiányzik már Spanner Edit festőművész lakásából és műterméből a Szív alakú fa, a Rózsaszín függöny és a többi nagyszerű festmény. Előbb Nyitrán (NitraJ, most pedig Érsekújváron (Nővé Zámky) állították ki müveinek egy részét, és így a leg-, kedvesebb és legjobb alkotásait is, amelyeket otthon minden bizonnyal ő hiányol a legjobban. Mi azonban örülünk ennek, mert a főváros és többi város után az érsekújvári galéria közönsége is gyönyörködhet a munkáiban. Finom, légies női alakjaira, mint tükörbe, nézhetünk. Képein az álom és a valóság könnyű fátyolként lebeg, s mint finom lenyo matokból, olvashatunk belőlük, bein tekinthetünk a művésznő éle'ébe is Legújabb képei — Pillangók v'ilgyé ben, Őszi csokor. Értékek, Az utolsó gyümölcs — mutatják, minden megpróbáltatás és gyötrelem, éle'e párjának elvesztése ellenére is megőrizte nemcsak érzékenységét, hitét is. Élettársának, Július Neműiknek az elvesztése hosszú és gyötrelmes folyamat volt — láthatjuk a képein is —, hiszen a nyolcvanháromban alkotott Ősz című olajfestménye mutatja, az egymás mellett megöregedett két ember, a szeretetben és megértésben eltelt élet után: egymást melegítve, biztatva és féltve készült bölcsen és tisztán az elodázhatatlan és megtel tebezhetetlen ítélet ellen. Mint Henry Moore Királyi párja ülnek a kertben a pádon, a férfi mögött a sors fája egyenes, magabiztos, életerős, a nő mögötti fa terebélyesebb, ágai, a sors szerteágazó és egymásba kapaszkodó vonalai klbogozhatatlanabb szövevényként élnek, s ráadásul törzsére fölkúsztak a borostyán indái is, de ezek sem tudták elfojtani az életerejét. Egy másik képe ugyanakkor biztatás is. Az égő gyertya csonkja mutatja: még nincs vége. De aztán, mint utólag kiderült, a Várakozás ideje, A láng kialudt és az Egyedülvaló című képek tanulsága .szerint, minden hiába. Hiába a harc, fogytán az életerő, és a láng egyszer csak kialszik. Az élet, bár mi úgy érezzük, korai még, mégiscsak véget ér. A láng kialudt című olajfestményén lévő gyertya csonkja is még mindig megvan, a test még bírja, bírná, de az életnek mégis vége... A láng kialszik... Más'k két képe: Várakozás ideje és az Egyedülvaló a legmegrázóbb alkotások, amelyeket valaha is láttam a művésznőtől. Az asztalra kitett zsebóra mutatja az időt, a mögötte araszoló csiga pedig a tényt; már csak percek, órák vannak, lehelnek hátra, már nincs visszaút, már mindennek vége .. A képen nincs ott az a másik, az, aki az élethalálharcát vívja, de a szimbólumok mégis elénk idézik öt is. Az Egyedülvaló című képén a magatehetetlen, lemondó alak körül minden fekete, minden áttekinthetetlen. Nem ő gyászol, hanem a világ lett fekete, a világ lett sötétebb, és mégis annyi gyötrelem és fájdalom után is képes volt magában erőt gyűjteni, festeni, dolgozni, élni . . . De igaz is, ki ne tudná, ha nem ö, a nő, az asszony, az anya, hogy ez az élet rendje. Élni szépen, tisztán, hogy a halállal is szembe tudjunk nézni. Spanner Edit képes volt erre, és ezért olyan gazdagok a képei. Németh István Három hétvégi műsorról A hétvégi adásoktól többet várunk, mint a más napokon elhangzottaktól, hiszen a szombati és vasárnapi mű- sorlánc betetőzése a heti rádiós munkának. A hét végén úgyszólván minden műtatial találkozhatunk, a publicisztikától az irodalomig, a zenei összeállításoktól a rádlőiátékokig. A hallgatók várakozása tehát Indokolt, hiszen mást, szebbet, iobbat szeretnének. mint máskor. Aki hallgatja a Csehszlovák Rádió magyar adásának hétvégi műsorát, bizonyára a Szombat reggellel kezdi. A november 1-1 műsort Bárdos Ágnes szerkesztette. Eléggé heterogén. lói vezetett műsort hallottunk, a zene betöltötte áloműzö szerepét. Szerintem az adást mégsem a fokhagyma- üggyel kellett volna kezdeni. Az eleiére más téma Illett volna — ha már a műsor ünnepi jellegére Is adunk. Elgondolkoztató viszont, hogy nálunk, ahol tervgazdálkodás folyik, hol kevés. hol nagyon sok a hagymaféle. Külföldről kell yásárolnunk, holott annyit termeszthetnénk, amennyit akarunk. Zslgarcslk Katalin riportiában hallhattunk a Kassal JKoSlcel Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium fennállásának iubileuml ünnepségeiről. Nagy Imre pedig egy rozsnyól fRoífiava] nyugalmazott bányamérnökkel beszélgetett a bányászélet rekvlzitumairól. Talán hangsúlyoznunk sem kell, mennyire hasznos, ha a rádió munkatársai yldéken készítenek egy-egy műsort. Ezt tette a Nyugdíjasok rádiósklubja is, amikor az öregek tiszteletének hónapja alkalmából Pereden (Teáedíkoyol járt, és vidám műsorral köszöntötte a nyugdíjasokat. A szerkesztő Lőrincz Kató volt, a zened szerkesztést Papp Sándor vállalta. A Fiatalok a mikrofon előtt Ismét lő ötlettel lepte meg hallgatóit. Fiatalok vallottak a könyvről, olvasásról. Szerepelt egy könyvtáros és egy könyvesboltban tevékenykedő fiatal is. A meghívottak, különösen Gublcs- ko Elek okosan, tájékozottan beszélt. Sajnos, megszólaltak olyanok is, akik nem tudtak jól magyarul. Tőlük hallottam: „Nagyon szeretem könyvtárba iárnl.“ „Mégis megvan nekik a szépsége“ stb. Ez lehangoló. Ilyen igényes műsorhoz lobban meg kell yálogatnl a riportalanyokat. A beszélgetést yezető Frldrich Magda sem yolt mindig következetes. Egy helyütt azt mondta például: „A könyy erkölcsi-etikai kérdéseket feszeget.“ Minek megduplázni ugyanazt a fogalmat?! Hiányolom még. hogy a hazai magyar Irodalom eszükbe sem jutott a nyilatkozóknak, de sainos a szerkesztőnek sem. A lói induló műsor Igv felemásnak sikerült. (DénesJ ŰTRAVALÓ Ezzel a címmel mutatta be október 10-én a bratislaval Kultúra és Pihenés Parkjában új kamaraműsorát az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes. A műsor megalkotására elsősorban azért került sor, hogy az egyébként százhúsz tagot számláló együttes felléphessen kisebb színpadokon is. Az Itjú Szíveknek ez az igyekezete helyes és dicsérendő. Ám ha a bemutatót nézzük, meg kell állapítani, hogy az állítás ellenkezője is igaz; a kamaraműsorral nemcsak lehe'ővé válik a kis színpadokon való fellépés, hanem ez a forma egyenesen igényli a meghittebb környezetet. Szervezési hiba volt tehát a bemutatót a Kultúra és Pihenés Parkjának túlméretezett nagytermében megtartani. így a műsor sokat vesztett hatásából, meghittségéből. A kétrészes műsorban vezérfonalként húzódott végig az igyekezet: bemutatni a hazai magvar népművészet táiegységeinek széles skáláját, ami lényegében sikerült is. A műsor első felében azonban egy kicsit túlzott is vnjt ez az igyekezet, ami bizonyos sztereotípiához vezetett. A bemutató második fele már sokkal oldottabb és nergőbb volt. Ennek okát részint abban látjuk, hogy a műsor szerkesztője, érthetően, a végére hagyta a temperamentumos, mozgalmasabb táncokat, részint pedig abban, hogy itt már a táncok a puszta bemutatáson túl gondolati többletet is tolmácsoltak, bizonyítva azt az Igazságot, hogy a színpadi táncművészet nemcsak „bemutató“, hanem művészeti kommunikáció is. Sőt elsősorban az. örvendetes tényként kell elkönyvelnünk, hogy a műsornak pont ebben az értékesebb felében láthattuk az együttes két fiatal tagjának, Morá- vek Róbertnek és Kaluz Árpádnak koreográfus! kísérleteit. A kísérlet itt persze csak a kezdés jelölésére szolgáló jelző. Hiszen a két fiatal azt már bebizonyította, hogy táncosok ként alkalmasak a kiváló teljesít ményre, most pedig koreográfusként is egyenrangú partnerei voltak a mű sor szerkesztőjének. Katona István nak. A műsor néprajzi értékének eme léséhez sokban hozzájárult Ág Tibor, aki a zenei anyag kiválogatásához adott hasznos tanácsokat. A Gimes zenekar bekapcsolásával az együttes olyan zenészekre tett szert, akik maradéktalanul megvalósították a műsor megalkotójának elképzeléseit. fhrj BARÄTSÄGEST Jó szokássá vált, és gyorsan azt is hozzáteszem, hogy a népek, nemzetek közeledését szolgálja az egyes országok kulturális napjainak megrendezése hazánkban. A CSEMADOK Galántai Járási Bizottsága és a Galántai Művelődési Központ a bolgár kultúra napjai alkalmából barátságestet rendezett. A műsorban fellépett a burgaszl Sztrandzsanszka Zelenlka vegyes kar, az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes, valamint a Galántai Kodály Zoltán Daloskör, amely éppen most ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. A bolgár énekkar az Ifjú Szívek vendégeként tartózkodott hazánkban, illetve annak látogatását viszonozta. A hetventagú vegyes kar Bulgária legjobb kórusai közé tartozik. Műsorukon Mozart, Mendelssohn és más klasszikus szerzők művei szerepelnek, de megszólaltatják a mai bolgár zeneszerzők alkotásait is. A vegyeskari műveken kívül női kari és férfi kari művekkel is bemutatkoztak. A bur- gaszi vegyes kart Ivan Petkov vezényelte nagy hozzáértéssel. A bolgár tájakat megéneklő dalok megérdemelt sikert arattak a közönség körében, ám a Hej, Balkan című kórusmű, amely az est zárószámaként hangzott el a Sztrandzsanszka Zelenlka és az Ifjú Szívek ének- és zenekarának előadásában a legmélyebb művészi élményt nyújtotta a barátsági est résztvevőinek. Sok-sok tiszta hangon zengett a dal, sok-sok húron pendült a népeinket összekötő zene abban a városban, amelyben Kodály Zoltán a legszebb gyermekéveit töltötte. — esi — A Sztrandzsanszka Zelenlka vegyes kar
