Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-11-04 / 44. szám
új ifjúság 3 Egyik iskola olyan, mint a másik. Látszólag igaz megállapttás. Bárhová megyünk is az országban, mindenütt agyformák a tantervek, tankönyvek, legföljebb a diákok meg a tanárok mások egy kicsit. Látszólag. De ha alaposabban megnézzük. rájövünk, hogy mindenütt van valami, amiben mégiscsak különbözik az egyik intézmény a másiktól. Bugár Imre is itt tanult Szlovákiában több vegyipari szak- tanintézet működik. Különbözik-e ezektől a Slovnaft szakmunkásképzö- jej* Ha másban nem. abban mindenesetre, hogy egy óriás méretű tizemhez tartozik, amely igényeivel meghatározza a szakíanintézel oktatási programját, támogatásával megteremti létfellélelelt. A több mint 250 féle terméket gyártó vállalót a szlovák főváros Farkastoroknak nevezett városrészében, a csehszlovák népgazd.a- ság kőolajtermék szükségletének körülbelül a felét fedezi. Természetesen szovjet kőolajból, 1960-ban nyitották meg szakmunkásképzőjét, amelynek ma — az esti tagozaton tanulókat Is beszámítva — mintegy ezer diákja van. Jelenleg a következő szakmák tanulhatók itt: javító-műszerész, vezetékcsövek szerelője, fémmegmunkáló, villanyszerelő, üzemyegyész — 40 hónap, azaz három év és négy hónapos tanulmányi Idővel. A jövendő vegyész-operátorok, automatizált gépsorok műszerészei négy évig készülnek hivatásukra, és tanulmányaik végén érettségi vizsgát tesznek. — Központilag meghatározott irányszám szerint vesszük fel diákjainkat, mégpedig az egész országból — mondja jaroslav Koukal, az iskola igazgatója. — -Az érettségivel záruló tanulmányi szakokkal nincs baj, azok mindig megtelnek. Kevés viszont a jelentkező a fémmegmunkáló, gépszerelő és szerelő-műszerész szakokra, ahol három évig tart a tanulmányi Idő. Ezért azokat a diákokat, akik ide jelentkeznek, különböző kedvezményekben részesítjük: például ingyenes étkeztetés, kollégium stb. Talán nem lenne gondunk e szakmáknál sem, ha fővárosi fiatalokkal Is megtölthetnénk az osztályokat. Bratlslavából ugyanis elég sokan jönnének hozzánk, sajnos, nincs lehetőség arra, hogy valameny- nyiliket felvegyük, mert diákjainknak csak a (ele lehet fővárosi, a másik telének vidékinek kell lennie. Ezt az előírást nem szeghetjük meg, mert a főváros üzemei nem tudnának elhelyezni több végzett szakembert. A vidékiek viszont, ha lakóhelyük közelében van hasonló szakmunkásképző, nem szívesen utaznak. . No. van azért néhány csallóközi diákunk is, bár nálunk a tanítási nyelv a szlovák. Egvéhként az idén felvett 220 elsősből 180 szakmunkást a Slovnaft részére nevelünk, a további negyvenet más .szervezeteknek. g Egy államközi szerződés alapján" vietnami diákjaink is vannak, jelenleg 120-an. Ez már a harmadik csoport, az első 1977 ben végzett nálunk. Túlnyomórészt gépjavítói mesterlevelet kapnak majd. Székely Miklós fömesler vezetésével kezdek ismerkedni a szakmunkásképzővel. Először a tornatermeket, az uszodát és szaunát nézzük meg, közben a töme.sier megjegyzi: — Sok ismert sportoló tanult és tanul nálunk. A focisták közül például Barmol. lurknmik. Hiutec. Meg olyan kosárlabdázók, mini Povazlanec a Slávia S.VST csapatából, és olyan atlélák, mint Bugár Imre. Két távol-keleti fiatalember A műhelyekben nagy a zaj — ko- pácsolás, lúrógépek, kézi lürészek Egy népes család tagjai lesznek reszelők együttes hangzavara. Elsősök és másodikosok ismerkednek a fémmegmunkálás rejtelmeivel. Az e- gyik sarokban vietnami szakmunkás- tanulók egy csoportja üldögél, tízóraizik. A gyakorlati foglalkozások szünetelt úgy osztotta be az Iskola vezetősége. hogy ne egyszerre áramoljon a folvsókra a diákság. így a fe- gvplem is könnyebben megtartható. hiszen míg az egyik csoport dolgozik, a másik pihen. A vietnamiak most tehát nem a fémmegmunkálással ismerkednek. Ogy nézem. Inkább a világpolitikával, mert kisebb csoportokba verődve egy-egy újság fölé hajolnak. Meghívjuk kettőjüket egy rövid beszélgetésre. A húszéves Nguyen Manh Ouan az észak-vietnami Ha Nam Nlnh tartományból érkezett, öt évvel Idősebb társa, Nguyen Van Huyen a közép- vietnami Nghe TInh tartományból. 1985. május 9-én jöttek Csehszlováklába, s egy háromhónapos nyelvi e- lökészftő után elkezdték tanulmányaikat. Most elsősök, de mivel ők más tanrend szerint tanulnak, november elejétől már másodikosok lesznek. — Hogy jutottatok el Csehszlovákiába? — Otthon gimnáziumot végeztünk — mondja Nguyen Van Huyen —, én azután a katonai szolgálatomat Is letöltöttem. Jelentkeztünk, hogy szeretnénk külföldön tanulni. Csehszlovákiában. Később megtudtuk azt ts, hogy gépszerelők leszünk. — Nem nehéz így távol az otthontól? Mikor mehettek haza? — Először rossz volt, de mivel sok honfitársunk tanul és dolgozik ebben az országban, nemsokára megszoktuk a távollétet. A hároméves tanulmányi idő után hazamehetünk szabadságra, de még vissza kell jönnünk, mert a szerződés értelmében le kell dolgoznunk a tandíjat. Három évig még a Siovnaftban maradunk, ahol persze fizetést is kapunk majd. — Szüleid mivel foglalkoznak? — Édesapám hivatalnok egy üzemben, édesanyám pedig mezőgazdasági munkás. — Az én édesapám üzemvezető — mondja Nguyen Manh Ouan, a fiatalabbik vietnami beszélgetőtársam —, édesanyám meg elárusítónő. — Talán kislány Is vár haza titeket? — Nem, nem! Korai lenne még! — tiltakoznak, bár az Idősebbik arcán átsuhanó hamlskás mosoly arról á- rulkodlk, hogy talán Igen. Nehéz lehet, hiszen még egy levél is 15 nap alatt ér el a távol-keleti országba. Vegyésznövendékek Martina Sukupovó, Patrik Pőthe és Marián Stanik másodikos vegyészta- nulékat a laboratóriumi górcsövek mellól „lopjuk el“ néhány pillanatra. Martina és Marián fővárosiak, Patrik Somorjáról (Samorln) jár be naponta. — Tudjátok-e .már, milyen lesz a munkátok, ha befejezitek ezt az Iskolát? — Konkrétan még nem. Azt azonban sejtjük, hogy a slovnaftosok családjához .fogunk tartozni. — A lányok Is? — Igen. Űk leginkább laboratóriumokban kapnak helyet — mondja Martina. — Én egyébként Trenőínben a ruhaipari szakközépiskolában szerettem volna tanulni, de nem slke- TüU. Most már megszoktam, sőt megszerettem a vegyészetet is. — Hallottam, hogy az Iskoláiéi zsebpénzt Is kaptok. — Igen. Ml másodikosok a tanulmányi eredményektől függően havi 50—120 koronát. Jövőre 100—150-et. Negyedikben, amikor a szakmai gyakorlat keretében tulajdonképpen már dolgozni fogunk, az elvégzett munka szerint kapunk majd fizetést. — Mindhárman vegyészek vagytok. Milyen ez a szak? — Elsőben a vegyészet alapjaival Ismerkedtünk meg. Az viszont meglepett, hogy a fémmegmunkálástól kezdve a szerelésig szinte valamennyi nálunk oktatott szakmába belekóstoltattak minket egynéhány gyakorlat erejéig. Még a lányoknak Is dolgozniuk kellett. Azt mondták, egy vegyésznek is szüksége lehet az így megszerzett tudásra. Most másodikban már bonyolultabb vegyi folyamatokat is megfigyelhetünk a labora.a: tóriumokban, sőt már veszélyesebb ve- ~ gyl anyagokkal Is dolgozunk. M — Mivel töltitek a szabaidőtöket? — Én sportkörbe járok — mondja Martina —, gimnasztikára. — Nekem is sok Időmet elvesz az edzés. A somorjai blrkózószakosztály- nak vagyok a tagja — válaszolja Patrik. — És te Marián? — Tagja vagyok a Slávia SVST sportklubjának. A tájékozódási futást választottam magamnak, ezt a sportot versenyszerűen űzöm. Elbúcsúztam a három diáktól és kísérőmtől, Székely Miklóstól. Ritkán vetődöm erre a környékre, ezért az autóbuszt várva még szeraügyre veszem a Slovnaft hatalmas területen fekvő üzemét. Műszakváltás van, a buszban kicsit szoronganom kell... Klinko Róbert A szerző felvételei jt. X s s a X a X e Q} Qb ÜVEGÜGY Nagytakarítás. A kamra egyik sarkában kész Uveghadsereg. Nem egy- jormák, mindenfélék. Ásványvizesek, sörösek, limonádésak, kólásak. Mint az erősebb nem képviselőiére és családfőre, rám vár a feladat: visszaváltani az üvegeket. Ml sem kOny- nyebb. A lakótelepünkön lévő önkiszolgáló üzletben szervezetten, olajozottan megy ez a művelet. Az ember egy erre szolgáló pultra rakja az il- vegeket, az egyik üzleti alkalmazott megszámlálja őket, és már nyújtja is a cédulát, a feltüntetett számmal: amennyi üveg volt, annyi koronát ér. Ezzel odamegyek a pénztárhoz, és csak zsebre kell vágnom a kapott pénzt. Azazhogy ... — Nem adhatok pénzt, áruval fizetünk az üres üvegekért — így a pénztárosnő. Ránézek jobban. Ez egy új arc, talán nem ismert, ml a szokás errefelé, ki kell oktassam: — Elnézést, de én most nem akarok vásárolni. — ütöttem meg a legmelegebb hangomat —, különben fs itt lakom a közelben, és az önök üzletének már több mint tíz éve „törzsvevője“ vagyok — eröskOdöm. — Az engem nem érdekel. Pénzt akkor sem adok. Megfellebbezhetetlen volt. Na mindegy odamentem a másik pénztárhoz, és ott megkaptam a pénzemet, mivelhogy ismerős volt a pénztáros, bár ö is kioktatott, hogy ha helyemben más kérné, nem tenné meg. Megköszöntem szépen, hiszen a pénz a zsebemben volt. Csak később, odahaza motoszkált bennem a gondolat, hogy miért Is ilyen az elárusítók hozzáállása. Bizalmatlanság az oka. Mindig fennáll a gyanú, hogy valahol máshol vásárolják meg az italt, s náluk adják vissza az üveget/ De így se értem, hol a haj," és rájövök, nem is olyan egyszerű az egész. Nem ártana, ha külön tantárgyként oktatnák az üres üvegek visszaváltási technikáját, egy vagy két adminisztratív alkalmazott az üzletben igazolványokat állítana ki, amelyeken feltüntetnék a vevők nevét, személyi adatait, személyazonosságijuk számát, a vásárolt ital fajtáját, mennyiségét, és az ezáltal birtokba vett üvegek számát, űrtartalmát. Visszaváltás esetén ugyanitt lennének tgazolandók az említettek, ellenkező esetben — nincs pénz. .És ha nincs megfelelő számú üveg (a papíron feltüntetett mennyiségben j, a vevőre bírságot lehetne kiróni. Sőt, az illető vevő munkahelyi vagy más személyi értékelésekor fel kellene tüntetni üvegtgazolványa rendezettségét ts. Ez ugyanis tükrözné az egész családi életének rendezettségét. [Értsd: a hiányzó üvegek száma egyenlő az összetört üvegek számával./ A szociális osztályokon üvegrészlegeket lehetne nyitni az ü- vegkárosultak üvegügyeinek Intézésére. A ... — Még egyet megtehetnél — billentett vissza a valóságba feleségem hangja —, a többi üveget meg kidobálhatnád a konténerekbe, de ott ts külön a színeseket... Van-e szaga a pénznek? A minap Galántán a Jednota vendéglője előtti nyilvános Illemhely előtt érdekes esetnek voltam szem- és fültanúja. Egy gyermekes család nagyobbacska kislánya vette igénybe az említett helyet. — Anyu, kérek pénzt, fizetni kell. — Ugyan már, csak a vécépapírért szoktak fizetni, papír pedig van nálad — mondta az édesanyja, és a többiekkel türelmesen várakozott a bejáratnál. Kisvártatva megjelent a kislány, nyomában az ügyeletes nénivel, akt ingerült hangon az anyukára támadt: — A W. C. használatáért fizetni kell, mégpedig 50 flllértt — Ogy tudtuk, hogy csak a papírt kell megfizetni, az pedig volt a lányomnak. — Nemcsak a papírért, de a használatért ts fizetni kell. Különben ts, a számlákkal szigorúan el kell számolnom. — Rendben van — mondta az a- nyaka, és egy egykoronás pénzérmét nyújtott át. — Adok vissza 50 fillért — jelentette kt a néni, szemmelláthatölag arra várva, hogy majd megköszönik, és nem tartanak rá Igényt. A hallgatag apuka már Indult ts volna, de az anyuka harctasabb volt. — Igen, kérem a visszajáró 50 fillért, és számlát is kérek. A néni először meglepődött, azután zavartan kutatni kezdett a „számlák“ után, végül kibOkte: — Otthon felejtettem őket. Azt már nem láthattam, megkapták-e a visszajáró 50 fillért, de azóta is foglalkoztat a kérdés: hátha a pénznek mégis van szaga... t— csóka —*
