Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-10-28 / 43. szám

új ifjúság 7] E könyv meglrősakor egyetlen — a ma­gyar .futballtörténelem által feltett — kérdésre keresem a választ. Miért kaptunk ki 6:0-ra Mexikóban 1986 (únlusá- ban a szovjet válogatottól? De miért éppen én akarok erre választ adni? Mert szeretem a labdarúgást, és ez a vereség számomra megszégyenítő kudarc. Így hát nemcsak jo­gom van a válasz keresésére, de egyben kötelességem is megszólalni. Meggyőződé­sem; az okokat nemcsak a mérkőzés tükré­ben kell keresni. A gyökerek sokkal mé­lyebben vannak. Kudarcra van Ítélve min­denféle próbáIkozá.s, mely csak szűk szak­mai viszonylatban akar magyarázattal szol­gálni. Olvasom a minap a Népsport jeles főszerkesztőjének Mezey Györgyhöz írott nyílt levelét. Gondolom, ha egy levél nyílt, akkor nemcsak a címzetthez szól. Ilyen­formán talán nekem is. Azt írja levelében a szerző, hogy egyesek nem átallnak ebből a vereségből, a mexikói kudarcból társa­dalmi következtetéseket is levonni. Rosszal­lólag írja ezt dr. Király Ferenc. Hadd je­lentkezzem tüstént: én vagyok egyike azok­nak, aki a témát kimondottan társadalmi összefüggéseiben kívánnám kezelni. Még ak­kor Is, ha főszerkesztő barátom rosszalló megjegyzésének már-már feljelentő íze-sza- ga van. ^ Hogyan Is kezelhetném a magyar futball dolgait másként, mint társadalmi érvényű, jelentőségű, kérdést? Mondjon valaki bár­milyen témát, dolgot, eseményt, amely az elmúlt harminc esztendőben jobban érde­kelte a magyar közvéleményt, mint a me­xikói kudarc. Mi volt az, amiről többet beszélt a nép, mint erről? Jóllehet, hogy a harmincéves történelmünkben adódhattak fontosabb dol­gok, jelent, jövőt meghatározó módon, de az messze nem foglalkoztatta ilyen erősen a magyar közvéleményt. Miért tagadni hát labdarúgásunk társadalmi . vonatkozásait? Hiszen a labdarúgást emberek játsszák, ha nálunk egyre kevesebbeknek is — de a futball társadalmi vonatkozását ostobaság lenne elhallgatni. Még akkor is, ha nem osztom azoknak a véleményét, akik azt tartják, hogy minden társadalom olyan^ mint amilyen a labdarúgása. Erről sző sincs. Er­re számos cáfolat kívánkozik. Nekem Chile hiába nyerne világbajnokságot... Nekem a Wehrmacht válogatottja hiába győzte volna le bármelyik ország nemzeti tizenegyét! • • • A gyökerek sokszor messze elhúzódnak a fák törzsétől. Még a főgyökerektöl is messze-messze ágaznak i bajszélgyökerek, alig láthatóan, de nagyon Is meghatározva a fa állapotát. Tulajdonképpen a 6:0-ás ve­reség okát az egész magyar futballtörté- nelsmben kellene keresni. De mert ezekről a dolgokról én már egy előző munkában ejtettem szót, nem szeretném ismételni ma­iamat. Így hát a kérdésre Való választ, a magyarázatot az 1975-ös esztendőnél kez­dem, pontosan ott, ahol 1974^ben végeztem. Ha valaki csakugyan messze húzódó gyö­kerek, távolabbi gócok irányában látja a bajok eredetét, annak ajánlhatom akkori dolgozatom újraolvasását, fellapozva köte­tem néhány fejezetét. Most viszont Mexikó közvetlen előzmé­nyeit, ennek a röpke tizenkét esztendőnek az eseményeit igyekszem vallatóra fogni. 1974-ben Münchenben rendezték meg a világbajnokságot. A magyar csapat azon nem vett részt, nem került be a 16-os dön­tőbe. Szövetségi kapitányunk lllovszky Rudolf volt. Illovszkyról szívesen szólnék bővebben is, mert labdarúgói, edzői, szövetségi kapitányi mivoltáról volna mit mondanom, de tudom, hogy 6 túlzottan is érzékeny ember, min­den megjegyzést ellene szóló támadásnak, hántásnak vesz, de mert hogy itt senki megtámadásáról, megbántásáról szó sem le­het, inkább kíméletesen hallgatok, neves mesteredzőnkről. De azért azt el kell mon­dani, hogy a kudarc legalább annyira az Illovszkyé volt, mint magáé a csapaté. Újonc kapust tett be egy sprsdöntó mérkőzésre. Bicskeit, egy zöldfülű hátvédet játszatott Török személyében, és a csapat tagja volt a szertelen-fegyelmezetlen Vidáts Csaba is, - aki átgondolatlan előrehúződásaival tálcán kínálta a gólszerzés lehetőségét Edström- nek, a svédek centerének, aki élt is ezzel a lehetőséggel, gólt fejelt, kiegyenlített a svéd válogatott, dudált Fábián, vége lett a vásárnak.. .1 Akkor csak egyetlen parányi gólocska határozta meg a magyar labdarúgás sorsát néhány esztendőre. Most egy meccsen kap­tunk hatot, ez már egy egész más reláció. Csakhogy a kudarc hajszálon is függhet, múlhat. Bizony, sokszor egy hajszálon mú­lik, hogy egy mérkőzés eredménye győze­lem vagy akár súlyos vereség. A labdarú­gásban a legfőbb isten a: ha. Ha akkor Vidáts nem megy előre, ha letapossa Eds- trömöt... Ha az első percben nem kapunk a szovjetektől gólt. Meg ha a negyedikben sem. Mert lett volna lehetőség megakadá­lyozni Edströmöt gólszerzésben? Mi az hogy,., hisz ott volt a pályán a magyar válogatott isi És azt a kát első gólt a szov­jetek elleni meccsen elkerülhettük volna? Persze hogy el. De egy a baj: mindkét ese­mény törvényszerű volt. Hogy annak úgy kellett megtörténnie, ahogyan megtörtént. Így függnek össze távolinak tűnő veresé gek mai kudarcokkal. • • • A Münchenben rendezett világbajnokság idején a Magyar tabdarűgó Szövetségnek Terpitkó András volt az elnöke. Ezen a tisztén túl más funkciót is betöltött. 0 volt a magyar Pénzügyőrség országos főparancs­noka is. Akkoriban a labdarúgók jövedelme főként a kOlfáldről behozott vámmentes vagy kedvezményesen vámkezelt áruk el­adásából állt. Ez 8 helyzet még ekkortájt elfogadott volt, persze már nem annyira, mint évekkel, évtizedekkel azelőtt, amikor is például Hidegkúti Nándor egyenesen ál­lami vállalatok által megrendelt cikkek be­hozatalába fektette kinti jövedelmét. De talán Terpitkót azért nevezték ki elnöknek a labdarúgó-szövetség élére, hogy mentse még, ami menthető? Mert hova futottak, hova futhattak be a szabálytalanságok utáni feljelentések? Ki volt az, aki ezeket a fel­jelentéseket egyetlen kézmozdulattal lesö­pörhette az asztalról? Védeni kellett a ma­gyar labdarúgók kiváltságait, magas jöve­delmük lehetőségét, legalizálását. Védeni, ilyen módon, elvtelen alapokról. Elvi meg­fontolásokkal. Terpitkó megtette, amit meg­gólt? Ml van ezen csodálkoznivaló? Mon­dom, mindezt egy tanult barátomnak. — De hiszen nem hallottad a Mester Ákos esetét? ö volt eddig a legbátrabb. Csak hát ami történt vele, az nagyon megviselte őt. Fél. jogosan. Érthető. — De hát főlelemtudattal hogy lehet mikrofont fogni a kézbe? Félelemből hogy lehet a kamerák elé állni? Lehet. De akkor lehessen kapni hat gólt isi Meg hármat. Mikor mennyit, ahogy a helyzet hozza. Ak­kor ne a futballistákon verjük el a vereség porát. Akkor ne csak az ó nyakukba öntsük a szennyvízzel telt vödröket. Csak az a szennyvíz jusson az ő nyakukba, ami nekik járt Megyünk másnap a Balatonhoz, mert ott úszkál az az ember, akivel szót kell válta­nunk Mundtal-Ogyben, mégpedig minél e- lőbb. Persze hogy egész úton a mexikói ku- darcot beszéljük. Végh Antal yógyíth atlan? EMLÉKEZTETŐÜL: Előző számunkban kezdtük meg Végh Antal: GyőgyftBatlan? című könyvének folytatásos közlését. A múlt héten közzétett részben elősző helyett párbeszé­det folytatott az íróval a riporter a labdarúgás általános helyzetéről. 2. fejezet Történelmi lecke fiúknak tehetett. Ha a futballistáinknak nem is csurrant, de még cseppent. És mégse vol­tunk ott a münchoni világbajnokságon. Vége lett a magyar futball terpitkós, pénzügyörös korszakának. Bár el se kez­dődött volna. Mert Terpitkót — lévén egy fegyveres testület, egy nagy hatalmú szerv vezető embere — soha-soha nem szabadott volna kinevezni az MLSZ elnökének!. Ugyan­is más egy társadalmi tisztség, és más, ha ott a hatalmi szó lehet az úr. A magyar labdarúgást már rég meg kellett volna' tisz­títani mindazoktól a személyiségektől, akik jóllehet erejüknél fogva, hatalmukból adó­dóan sokat tudtak-tudnak segíteni, de meg tudják védeni azokat a helyzeteket is, azo­kat a személyeket is, amelyéket és akiket éppenséggel nem védeni, hanem elítélni kellene.. .1 A múltról beszélve állandóan kísért a maiság. Vége a mexikói világbajnokságnak telefonon keres a rádióból a riporter Gyár fás Tamás. Szeretné, ha megszólalnék a mű sorában. Persze hogy örömest megyek Mondjak őszintén, bátran, nyíltan mindent amit akarok. Csak nagyon szépen megkér egyetlen nevet ne említsek. Bárkiről, bár mit, csak őt, őt ne! — De hát én éppen őróla szeretnék be­szélni. — Nem, nem, ha istent ismersz! — De hát miért nem? — Mert, ugye, azt a felvételt adás előtt még meg fogják hallgatni! — Tudoml Persze hogy meghallgatják. De hát ő most nincs Itthon. Csak nem kül­dik ki neki a szalagot Mexikóba? Vagy fel­hívják, és telefonon bemondják, bejátsszák neki az egész műsort? — Dehogy! Te is tudod! Tele van a rá­dió az 6 barátaival. És 6 haza fog jönni! És én máskor is szeretnék még rádióműso­rokat csinálni. Ugye, megteszed? Tudod, hogy én mennyire szeretlek, mennyire tisz­tellek téged. Én akkor is melletted yoltam, amikor á régi könyved miatt a legnagyobb érdemnek az számított a mi körünkben, ha valaki mocskolt' téged. De én soha, soha. • • • Szepesiről van szó. Hogy került, hogy ke­rülhetett ez az ember az MLSZ élére? Ezek után... Ezek előtti Ennek a történetnek meg ezer más ilyen történetnek, vajon mi a része a mexikói kudarcunkban? Ha csak a hajszálgyökerek néhány erecskéjében is. Mikor, hányadik gólt kaptuk emiatt azon a mérkőzésen? Vagy egy másikon... Hánya­dik gól hányadik részét jelentik az ilyen­fajta magatartások? Ülök a tévé előtt egy alkalommal azok­ban a napokban. Végre nem futball, végre csak a Hírháttér, Mester Ákos műsora. Az ám! Csakhogy a Hírháttér aznap esti adá­sában a labdarúgásról van szó. A mexikói vb-ről történetesen. A műsorvezető beszél. Azzal kezdi, hogy 6 bevallottan nem ért a futballhoz. Tisztes szerénység. De hát akkor miért az övé ma este a mikrofon? Miért nem adja át valaki olyannak, aki ért a labdarúgáshoz? Ha nincs az egész or­szágban ilyen ember, akkor beszéljünk más­ról. Ki-ki arról, amihez ért. És Mester Ákos beszél, beszél. A futball- ról beszél hosszú másodpercek, még hosz- szabb percek alatt. És újra mondja, ismétli, nem ért a futballhoz. Csodálkozik 6 is a 6:0 hallatán. Mondjam azt, hogy én nem? Mert egy olyan ország válogatottja, amelyiknek a tévéjében egy ilyen műsor elhangozhat — alkalomadtán —, miért ne kaphatna hat Aztán váratlan fordulat a beszélgetésben. Nézzük az utat, melyet ml építettünk, álla­mi kivitelezésben, még nem is olyan rég. És nézzük a betonút foltjait, nézzük olyan helyeken is, ahol az eredeti beton már allg- alig látszik a foltok sokaságától. Megbe­csüljük, hogy egy tízméteres szakaszon hány folt van folt hátán. Van, aki azt mond­ja, tíz négyzetméteren van húsz folt is! Végre a téma: nem futball. — Miért ne kaphatna egy olyan ország futballválogatottja egy mérkőzésen hat gólt, ahol állami pénzen, állami kivitele­zésben ilyen állami utakat építenek? Olykor azért mégiscsak elül beszélgeté­seinkben a futball okozta zaj. Olykor van­nak más témáink is. A gyerekeinkről esik szó. Meg a nyári napközikről, a napközi otthonokról, melyik gyerek mikor, hol e- bédel, és mit? Mondja az egyik útitársunk, hogy személyesen is ismerte a gyermek- élelmezési vállalat egyik főnökét. Akit le­füleltek, mert hosszú esztendőkön át ki­lopta iskolás gyermekeink szájából a fa­latot. Igen, hosszú esztendőkön át, mert évek kellettek hozzá,, hogy észrevegyék, megcsonkítanak minden ételadagot, mielőtt az a gyerekek tányérjára kerül. De mit csi­náltak ez alatt azok, akiknek a felügyelet volt a dolguk? Loptak ök is... És akik ezt tették, tehették, most csodálkoznak azon: hat gólt kapott a magyar válogatott. Persze csodálkozik az is, aki soha egyetlen tűt se lopott még. Mészöly Kálmán Is csodálkozott egyszer, mondván, mi a fenét akarok én a futball- tól? Hát azt hiszem, azt gondolom, hogy amit mi csinálunk — írók —, az különb, mint a magyar válogatott egyik-másik mér­kőzése? Az irodalom szénája, talán rende­zettebb? Ott nincsenek vereségek? Miért nem arról írok? Vagy a filmjeinkről? De kit érdekel ez? Mit csináljunk, ha minket legfőképpen csak az érdekel, hogy miért nem kaptak a fiúk levegőt? És miért kaptak két meccsen kilenc gólt? Nagyon ráálltunk mi erre a Mundlal-témára. Mert sokunknak olykor nem is a kapott gólok, nem is . a vereségek fájnak igazán. Hogy elvesztettünk egy-egy meccset... Ha­nem ha vész vele a tisztesség, a bicsület, meg az emberi tartás... Mint most Mexi­kóban ... A tárgyalt időkben Beckl Sándor volt a magyar sporthatóságok első embere. Sokan allg-allg emlékeznek már még csak a ne­vére is. A nevek elfelejtődnek gyakran, oly­kor a nevek után már csak a kudarcok él­nek. Ahogy most sokan nem tudják, ki volt Beckl Sándor, színrelépésekor még többen nem tudták. Szinte lábujjhegyen érkezett. Beckl Sándor munkáját, vezetői stílusát a semmitmondás, az eseménytelenség, a ki- bekkelés, korszakának is lehet nevezni. De becsületére legyen mondva, ha nem is csi­nált semmit, legalább rosszat sem tett. A sportvezetést ekkortájt még csak nem is érintette a gazdasági életben lépten-nyomon jelentkező új megoldások, más utak kere- ’ sésének a szelleme. !gy hát érthető, hogy erre az Időszakra lehet tenni azt az álla­potot, amelyben a magyar sportélet, a sporf- vezetés nemhogy felzárkózott volna az él­vonalhoz, de egyre látványosabbnak tűnt benne a lemaradás, az ütemvesztés. Még akkor is, ha közben itt-ott mutatkoztak e- redmények. Akár a fűtballpályákon' is. Mwt a sport- eredmények. nem mindig vannak szinkron­ban a helyzetekkel. Az eredmények néha lekörözik a sportállapotot, má^or meg csak utólag jönnek, ahogy jöttek Bozslkék ered­ményei egy nagy felszabadulási örömmá­morból. egy kicsit később, amikor a mámor már szorongássá vált. Vagy ahogy kissé megkésve jött Mexikó, egy konszolidált helyzetben, de még nem időn túl, ha so­kaknak meglepetésként is. Beckl Sándor ment. a Ferencváros labda­rúgócsapata pedig jött. Majd feltűnt a ma­gyar sportélet, q labdarúgás egén egy ha- lovány csillag, amely egyre erősebb fény­nyel tündökölt, olykor üstökösnek is érezve magát. Kutas István, akiről rövidest kide­rült: üstökös helyett csak mocsárgázból gyulladt lldércfény ő. Dalnoki Jenőnek az első dolga az volt, hogy Albert Flóriánt kiakolbolította a Fradiból végérvényesen. Éppen ideje volt. Mert akkorra Albert már annyi kárt tett a magyar labdarúgásnak, amennyire csak egy igazi nagyság lehetett képes. Albert ekkorra már — levelenként — leszedte* az utolsó babért is a megérde­melt koszorújából. Ezt a leckét is felmond- tam már, itt se érdemes tovább időzni, ha­csak egy rövidke kis eszmefuttatásra nem. Albert korszaka egybeesett Beckenbauer kor­szakával. Hozzájuk hasonló két zseniális nagyság aligha volt több akkoriban. Albert _ a csatárzseni, Beckenbauer a zseniális vé­dő. És mi lett Beckenbauerból, és ml lett Albert Flóriánból? Mit csinál ma Becken­bauer, és mit Albert? A két ország labda­rúgása között akkora a különbség, mint a- mllyen a két vissiíavonult labdarúgó későb­bi pályafutásában. Vajon ha a magyar vá­logatott kispadján 1986 nyarán Mexikóban Albert Flórián ül szövetségi kapitányként, nincs a 6:0? Bisztos, hogy nincs! Persze, ha Albert nem az az Albert lenne, aki ma ö, hanem az, aki lehetett volna! Egy Bec­kenbauer. De hát az árnyékát senki sem tudja átlépni. Albert se. Az, hogy ö nem lett Beckenbauer, az sem véletlen! Mert Beckenbauer ott lett Beckenbauer, Albert pedig itt Albert. Úgyhogy annak a hat gól­nak valamelyike az Alberté is! És hány, meg hány szeletté lehetne szabni annak a hat gólnak mindegyikét? Lehet, hogy Ga- rabáéknak már csak egy-egy kis szeletecske jutna? Meg Mezey Györgynek se az egész, nem mind a hat! • • • Amit akkor csak suttogva lehetett kimon­dani', de amit ma már nyilvánosan is tudhat bárki: Kutas István — Biszku Béla embere volt, ö találta ki. Kutas nem tartozik a korszak nagy fel­fedezései közé. Kutas furcsa természetű, nagyon jártas, nagyon dörzsölt, sokat ta­pasztalt ember volt. De az eszeveszettségig hiú, akarnoki, diktátor!, zsarnoki erények­kel, hibákkal megáldott-megvert vfezetö. Mi­előtt bármit is mondanánk róla — róla meg a nevével fémjelzett labdarúgókorszakunk­ról —, nyugodtan ki lehet Jelenteni: a ki­lenc kapott mexikói gólból neki Is jut leg­alább egy! Holott ő már jóval Mexikó előtt eltűnt a magyar labdarúgás történelmi szín­padáról. De a múltja a mai napig kísért. Kutas a magyar futball adott korszakában bevezette a diktatúrát. A diktatúra lehet jó dolog is, lásd néhány állam történetének bizonyos korszakát, s a diktatúra lehet rossz dolog is, erre is van példa újfent, néhány állam esetében. A diktatúra lehet jó, ha a proletárok kezében van, de ha az MLSZ elnökének a kezébe kerül: holtbiztos a csőd! Kutas önkényes volt, elfogult, s mint minden ilyen vezető: Igazságtalan, ö döntött olyan dolgokban is. amelyekhez egy társadalmi szerv elnökének semmi köze sem volt. Ö vezette be a magyar labdarúgás tör­ténetében a követelményrendszert. Megszé­gyenítve ezáltal a labdarúgóedzök, a játé­kosok nagy többségét is. nyilván, hiszen a kötelező feladatok teljesítése-ellenörzése azt tételezi fel, hogy a szakember nem ért ah­hoz, amit csinál, hiszen nincs rábízva sem­mi, a játékos meg születetten gonosz, csa­ló, akiből ki lehet verni valamit, de kihozni nem. A Kutas-korszak legfőbb jellemzője a bizalmatlanság, a kétkedés, az ellenőrzés, a leleplezés, a rajtakapás. Míg a politikai- társadalmi életünk legfőbb jellemvonása ez idő tájt az volt, hogy minél többen, minél Jobb érzésekkel vállalhassák azt az utat, melyet a szocialista fejlődés keretében ta­lált meg a nemzet, addig a labdarúgásban visszatért egy akkor már a politikai veze­tés módszereitől idegen gyaltorlat. A fut­ballistákat a Lóversetíypályára rendelték. Ott kellett lefutniuk a Kutas által megjelölt távot. Nemcsak a labdarúgók, de a fél or­szág szemében váltak ezek a futások a ne­vetség tárgyává. Mert cédulákat kaptak a labdarúgók a befutásuk sorrendjében. És a cédulákat egymás kezéből kapkodták ki a játékosok. Mindenféle ostoba, hazug, valót­lan eredmények születtek. Akinek nagy sor­számú cédula jutott, az letépve a cédula egy részét, előkelő helyezést biztosított ma­gának. És Kutas mogorva, szigorú emberként nem vette észre, hogy a labdarúgással komolyan és érdemben már csak a Ludas Matyi fog­lalkozott az idö tájt. Meg a kabaré. Mert akkor ez még nem volt gusztustalanság ... S záger György a Fradl-pálya vécéjének ablakából leste, hogy Dalnoki Jenő vajon végrehajtatja-e csapatával azt, amit Kutas kitalált, előírt... Es ment a je­lentésével egyenest Kutashoz ... Bukovl Márton, a nagymester pedig nyilatkozott. Nem olyan egyszerű ez a futball! Mert Ku­tas azt mondta, a játékosokat előbb meg kél! tanítani futni, azután rúgni, és rend­ben lesz a magyar labdarúgásban mini den... A ló tud futni is, rúgni is, de fut'> balloznl mégsem!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents