Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-10-21 / 42. szám

Uj A könnyűzene bajnokai Fiatal művészek — hivatásesok és amatő­rök — nyüzsgésétől volt hangos öt napon keresztül Trenöin. A SZISZ SZKB kezdemé nyezésére egy eddig egyedülálló rendez­vényre került sor ebben a városban. Az Ifjú Művészet Hete névvel fémjelzett ta­lálkozón a múzsák fiatal művelni adtak egymásnak találkát, hogy versenyeken, be­mutatókon, szemináriumokon és vitákon mérjék le tudásnkat, meghányják vessék gondjaikat. Lapunk három Írásban számol majd be' erről a fontos eseményről. A SZISZ munkájának eredményeit a köny- nyűzenében eddig a politikai dalok martini fesztiválja és a fiatalok bojnicei zenei fesz­tiválja összegezte. Mivel a legújabb hatá­rozat szerint Bojnlcében kétévenként ren­dezik meg a könnyűzenei fesztivált, a rock- és folkzenekarok országos seregszemléjére az Idén a trenCfnl művészeti napokon ke­rült sor. A rendezők a versenyzőket három külön kategóriába osztották: folkzeno, countryzene és rockzene. Az első este a folk és country művelői léptek színpadra. A zenészek és énekesek a zsánerek tiszteletreméltón széles palettá­val mutatkoztak be, amit sok-sok zenei öt­let és dallamosság kísért. A pálmát ebben a kategóriában, megér­demelten a trnaval TBC — (Trnavsky blue- sovjr cech) együttes vitte el. Győztes da­luk, a Lakás-blues (Bytov^ blues) azokkal a nehézségekkel foglalkozik, amelyekkel a fiatalok akkor találkoznak, amikor lakás­hoz akarnak jutni. A bratislaval ARSIS együttes DuSan Bach- ratjt Emlékezés a jövőre című szerzemé­nyével nyerte el a második dílat. A szö­vegben a szerző a zenei színpadokról rit­kán elhangzó problémával — az ökológiá­val foglalkozik. A dal a környezetvédelem­re és az emberközi kapcsolatok elmélyíté­sére ö.sztönzl a hallgatót. A verseny harmadik helyére egy szólista került. A Dubnlca nad Váhom-1 Róbert Zá- hradnlíek egyetlen gitárral és szén ének­stílusával nyerte el a bírálók tetszését. A népdal stílusú dalában a humor eszközeivel mindjárt két (ál)problémát vett célba. Az egyik az az eset, amikor egy kisebb növésű .................... • A hlohovecl Exponent együttes a fellépés után nyilatkozik a televíziónak fiú udvarol nála magasabb lánynak, a má­sik a később ebből adódó nő — férfi — anyós háromszög perlpétlált. Jóval kisebb volt a változatosság más­nap este a rockzenekarok versenyében. A csapatok nagy része a kemény rock mű­faját választotta, és csak nehezen lehetett ebből az áradatból kihámozni az egyes e- gyüttesek egyéni arculatát, sajátságossá­gait. Ez pedig bizonyos mértékig egysíkúvá tette a fesztivál .színvonalát. Ami viszont dicséretesnek látszik, az a fellépő zeneka­rok viszonylag magas zenel-technlkal szín­vonala. Megvan tehát az alap, amelyre é- pítenl lehet. S ebből az egyszintűségbői került ki az a három együttes, amely dobogóra állha­tott. Az első helyre a bratislaval Metalln- da került, a másodikra a Doln^ Ohaj-t Zeus együttes, a harmadik helyen pedig a szepsl (Moldava nad Bodvou) Color Box végzett. Az együttesek közös problémája: hiányzik a jó szöveg, az olyan szöveg, amely meg­közelítené a hivatásos együttesek mondani­valójának színvonalát. Ez csak Andre) Roz- koSnak sikerült, akinek a Kocsik a nők léptei előtt (Koöiare pred krokml ilen) cí­mű dalát a harmadik helyezett Color Box adta elő. Ez a vélemény már a hangversenyeket követő szemináriumon hangzott el. Teríték­re kerültek itt azok a nehézségek, ame­lyekkel mind a zene, mind pedig a szöveg terén az amatőr zenészek szinte naponta kénytelenek megküzdeni. A SZISZ és a Szlo­vák Zeneszerzők Szövetségének képviselői, de a jelenlevő zenészek is egyetértettek ab­ban, hogy nagyon nagy szükség lenne Itt a hivatásos zenészek és szövegírók segítsé­gére. Pedig ennek nem lenne semmi aka­dálya, főleg a kerületi módszertani köz­pontok tudnának segíteni. Az időszakos tan­folyamok lennének a legmegfelelőbbek. A SZISZ SZKB zenei szekciója eddig már nagy és hasznos munkát tett ezen a területen. Lemérhető ez az amatőr zenei alkotások minőségén Is, de egyedül marad ezen Igye­kezetében, képtelen átfogni az öntevékeny művészetnek ezt a nagyon széles területét. Azt tudjuk, hogy a könnyűzene milyen he^ lyet foglal el fiataljaink életében, ennek jelentősége tehát szükségessé teszi, hogy ezzel a kérdéssel közösen foglalkozzék min­denki, akinek köze van hozzá. Nevezetesen a SZISZ-en kívül a Szlovák Zeneszerzők Szövetsége, a Rádió, a Televízió és a Slov- koncert. S tegyék azt urogramszerűen, céj- tudatosan. (A további múzsák trenőln! találkozójáról a következő számunkban írunk.) — hr — INTERPÖDIUM ’86 Tizennegyedszer került sor a Bratislaval Zenei Ünnepségek keretében az Interpó- dlumra, azaz a szocialtsta és a’ fejlődő or­szágok Ifjú művészeinek bemutatkozására. Erre a nem versenyszerű rendezvényre az egyes országok koncertlrodát maguk jelö­lik képviselőjüket, ami alapvető különbség az UNESCO védnöksége alatt minden pá­ratlan évben megrendezésre kerülő Tljl-vel, azaz a fiatal előadóművészek fórumával szemben. Az utóbbira ugyanis egy állandó összetételó nemzetközi bizottság hangsza- ' lagon rögzített teljesítmény alapján egy évvel előre választja ki a részt vevő mű­vészeket. Ez a jelölési struktúra azonban egyértelműen tükrözi már azt a minőség­beli különbséget Is. amely e két rendez­vényforma között fennáll. Az első esetben a tehetség és felkészültség bizonyítása a mérvadó, a másodikban pedig már a mű­vésszé érés és kiteljesedés állapotának be­mutatása a cél. Annak a tizenegy művésznek az életrajzát átböngészve, akik idén a pódiumra léptek, két Jelenség volt szembetűnő. Alig akadt a résztvevők között olyan, akit ne kapott volna el a ma oly divatossá vált verseny- láz, s ne vett volna már részt négy-öt ha­sonló hazai vagy nemzetközi erőpróbán, a másik pedig a jelöltek életkora közötti kü­lönbség. A legifjabb résztvevő, a brnói Igor Ardeäev 19, a bolgárok képviselője, Mlcso Dimitrov viszont 30 éves. ArdeSev bemutatkozása a véletlen játé­kának eredménye: lemond a szovjet “zongo­rista, s helyette ugrott be. Fellépésével még azt a dramaturgiai csemegét Is szolgáltatta, hogy egymás után két este hallhattuk Csaj­kovszkij mindkét zongoraversenyét, ö a népszerű b-mollt választotta, s a virtuozi­tás minden jellegzetességével demonstrálta zongorista erényeit. Nem csoda hát, ha ta­vasszal a moszkvai Csajkovszkij-verseny zsűrije az Illusztris ötödik helyre sorolta. Nagyon hasonlóan festett Gabriel Croitoru, a románok 21 éves hegedűse Is. Műsorán Paganini — akit a zeneszerző kortársat az ördöggel való clmborasággal vádoltak, s műveit játszhatatlannak minősítették — D- dúr versenyművét szólaltatta meg. Mindkét kezének játéka született östehetségre vall. De hát ahhoz, hogy ez a sziporkázóan vir­tuóz mű ne csak kézügyesség! gyakorlat maradjon, hanem alkotója elképzelésének értelmében tényleg egy briliáns fényével is tündököljék, a kifejezés és a színskála ha­tárainak bővítésére Is törekednie kell. A másik hegedűs, Mlcso Dimitrov Beetho­ven versenymOvével mutatkozott he. Már maga a mű megválasztása Is, amelynél a technikai megszólaltatás és a belső tarta lom elválaszthatatlanok, egy magasabb cél ról árulkodott. A teljesítmény pedig elmos va a határvonalat a két bemutatkozási for ma között, olyan minőségi színvonalat pro dukált, amelynek alapján már joggal vár, ható a nemzetközi pályafutás kiteljesedése Dlmltrovval egyenrangú teljesítményt a rae zönyben csak a lényegesen fiatalabb, a 24 éves Kertész Ottó nyújtott. Míg azonban az előbbi esetben ez a színvonal felfedezés- számba ment, az utóbbi művésznél egyene­sen vártam. Kertész játékát ugyanis egy évvel ezelőtt már volt módomban hallani, amikor a budapesti Pablo Casals-gordonka- verseny második helyezettje lett. Itteni be­mutatkozásához, hangszere Irodalmának el-i vitathatatlan gyöngyét, Dvofák gordonka-' versenyét választotta, s Ihletetten, mély At- érzéssel, romantikus lendülettel szólaltatta meg. Kertész külön szerencséje, hogy kí­sérő partnere a művet anyanyelvi szinten tolmácsoló prágai szimfónikusok, az FOK zenekar volt. Külön figyelmet érdemel az NDK-bell roppant bájos és pózlalan termé­szetességgel játszó Susanne Grützmann. Mű­során Beethoven G-dúr zongoraversenye sze­repelt, karcsú zongorahangja azonban In- kább Mozart művelnek tolmácsolására pre­desztinálja. Hazai képviselőnk, Zuzana Pau- lechová Csajkovszkij G-dúr zongoraverse­nyét játszotta, amely azonban Igényesség terén semmivel sem marad el a b-moll mö­gött. Az Ifjú művésznő rohamos fejlődése, színskálájának gazdagodása és technikai felkészültsége imponáló, de a beérés még szintén várat magára. Lengyelországot Wojciech Czeplel ifjú karmester képviselte. Három versenyművel — Mozart, Paganini és Marco Giuliani —, valamint Mozart C-dúr Linzi szimfóniáját vezényelte muzikálisan, jó formaérzékkel ős érzékenyen alkalmazkodva a stílusbeli kü­lönbségek követelményeihez. Vezénylésének legpozitívabb vonása, hogy a ZMtnal Állami Kamarazenekarból Jól hangzó teljesítményt csiholt ki. A Pragokoncertet képviselő LeoS Svá- rovsky fuvolaművész szuverén muzsikálásá­ra és szép tónusára oda kellett figyelni. Hasonlóan minősíthető a vadászkürt meg- szőlaltatójának, a koreai Ho Namilnak a teljesítménye Is. A ma oly nagy népszerű­ségnek örvendő gitáron ketten Is játszot­tak, a kubai Mlguel Bonachea és a jugtv szláv Gorán Lisztes. Mindketten megérde­melt közönségsikert arattak. Varga júzset BETEKINTÉS A RADIŐ OKTÓBERI MŰSORÁBA Az október 7-1 Iskolások mfisora a szokásos szlovák nyelvleckén kívül hasznos összeállí­tást sugárzott a Csehszlovák Néphadseregről, Ismertetve létrejöttének történetét Is. A mfi- sor bizonyára tetszett a gyerekeknek, felkel­tette érdeklődésüket a katonai pálya Iránt. A műsor színvonalát a kérdés felelet tnrma Is emelte, nem kevésbé a beiktatott Urai részek. A végén nagyon helyesen hangsűlvozták azt, hogy hadseregünk a béke hadserege ... A Plo- nlrhlradöban a Szenei [Senecl Magyar Tanítás! Nyelvű Alapiskola plonlrcsapatának szakkörei­ről esett sző, a tanulők kedvesen beszéltek a versenvekről. A műsort Gémest Irén átgondol­tan szerkesztette meg. Az október 8-1 Napi krönlka gazdája Haják Béla volt. a híreket Glnzery Árpád készítette. Ebben a műsorban Is érvényasült a szerkesztő jártassága, a niű.sorszémok ügyes tálalása egv- egy színvonalas belépővel. Mit hallottunk a Beszámolök, riportok, je lentések című részben? lelentést a vendéglátó Ipart vállalat forgalmáról a Lévai (Levlce) Iá rásban. Beszélgetést a Komáromi (Komárno járás szövetkezeteinek tárolási gondjatről. Ez után a Rudé právo rövidített kommentárját hal lőttük a tüzelőanyag és energia takarékos fel használéséről. Sző esett egy bútoripari klálll lésről és a bratislaval őszi, zenei fesztiválról Végül sportjelentések következtek. A kínálat ezúttal nem volt olyan színes, mint máskor, kevés volt a riport, ami a Napi kró­nikát leginkább Jellemzi. A Fiatalok a mikrofon előtt című szombati műsort Kamocsal Imre jegyezte. A komáromi magyar gimnáziumba kalauzolt bennünket, a- hol a tanulók a honvédelmi hét keretében ren­dezett szellemi vetélkedőről beszéltek, amely­nek ők voltak a győztesei. A honvédelmi hét lelentöségét méltatta Kiss László, a szövetség Járási titkára, Hán Ernő, a Járást bizottság titkára és mások. A műsort Kamocsal Imre most Is a tőle megszokott Igénnyel készítette. Csak dicsérni szabad dr. lakab István Anya­nyelvűnk című műsorát, amely évek öta a he­lyes írásmódra és beszédre oktatja hallgatóit. A nyelvész mondandóját többnyire űjságokből kiragadott példákkal Illusztrálja. Mfisora szol­gálat Is egyben: ápolni az anyanyelvet, amely gondolkodásunk ktfelező eszköze, s így vissza­hat rá. Ezúttal a küldetés főnévről be­szélt, mondván, hogy sok ember helytelenül használja, amikor csoportok, szervezetek vagy éppen országok küldetéséről beszél és ír. Hi­szen küldetése csak személynek lehet. A test­nevelésnek, mfivelfidési háznak, szervezetnek, stb., viszont feladata, célja, szerepe van. Bi­zony, ezt Is jő megjegyezni. — Dénes — anycnueLVüriK A NEVEK KÍSÉRŐI, A TimiSOK Ojságjainkat, hetilapjainkat olvasva gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor a név mellett különféle címek, rangok, titulusok szerepelnek: Proéka Istvánnak ... Dominik Here mérnök gratulált (Garam. 1984. VIII. 30.), Au­gustin Tonkovié mérnök (tio. 1984. XI. 22.]. Az Iménti példáktól merőben külön­böznek az alábbiak; SPT§ Surany: Ing. Mazuch, Ing. J. Gróf, ... Ing. Janók, Ing. Galbié, Ing. D. Orémus (Heti Hír­lap 1982. XII. 14.]. Ing. Vincze Kálmán, CSc. (Lodiar 1983. 1. sz.j. Minket itt csupán a titulusok nyelvi vetülete érdekel, vagyis az, hogy nem tudjuk helyesen használni őket. A középkorban nem volt ritkaság, hogy egy-egy királynak, fejedelemnek, főúrnak több oldalnyi terjedelmű cí­me, rangja volt. A viszonylag szerény körülmények között élő Dugonics And­rás Etelka című regényének korabeli címlapján pl. ezt olvashatjuk: „Irta Du­gonics András Kegyes Oskola-beli Szer­zetes Pap; a’ Józan ’s-egyszer-’ s-mind a’ Természeti Tudományoknak Oktatója; a’ Pesti Tanúlmányoknak Királyi Min- denségében a’ Tudákosságnak Királyi Taníttója; a’ Tanúittaknak egygyik Tag­ja; a’ Jeles Természeti Karnak Orebbi- ke. (1788). A magyar társadalomban a rangok­nak és a megszólításoknak a haszná­latát még a felszabadulás előtt is meg­lehetősen szigorú és bonyolult írott és íratlan szabályok irányították. Ma már mondhatjuk, szerencsére ezek haszná­lata a múlté, csupán a báró, gróf stb. rangokat használjuk történelmi szemé­lyiségek neve után: Széchényi István gróf, Eötvös Loránd báró stb. Más cí­mek, rangok azonban ma is élnek. Ezek közé tartoznak az egyházi és katonai rangfokozatok; Lugosi hadnagy (elv­társ), Szabó doktor (úr). Havasi mér­nök (úr vagy eivtárs) stb. Példáinkban azt figyelhetjük meg, hogy nyelvünkben a címet, rangot stb. jelentő főnevek általában a tulajdonnév után állnak (Kovács József hadnagy, Kövesdy Sándor mérnök), bár néhány idegen eredetű cím, rang, főként a ha­gyományosak (pl. doktor, gróf stb.) a név előtt Is lehetnek, pl. dr. Bartha István stb. Megfigyelhető, hogy a név + cím sorrendjében ugyanolyan szabály érvé­nyesül, mint a következő szerkezetek­ben: János bácsi, Kati néni, Somogyi elvtárs, Hollósi előmunkás stb., vagyis elöl van a név, s a cím csak utána kö­vetkezik. A szlovákban a sorrend me­rőben más: ujo Jankó, teta Katka, sú- druh Kováéik stb. Fentebb Idézett példáink közül Ilyen szempontból helyeselhetjük a Dominik Here mérnök, Augustin Tonkoviö mér­nök formákat. Ennek a szórendl-sorrendi követel­ménynek a többi példa már nem tesz e- leget. Van azonban egyéb kifogásolni való Is bennük. Mindenekelőtt az, hogy a használt titulusok egy részét a ma­gyar nyelvterületen nem Is használják, de nem Is Ismerik. Az ing. titulus pl. Ismeretlen, s egyszerűen a mérnök fő­nevet használjuk helyette. A CSc, ma­gyar megfelelője a tudományok kandi­dátusa kifejezés. A példák azért Is ki­fogásolhatók, mert a címeket minden esetben nagy kezdőbetűvel írták, pedig a szöveg belsejében nem írhatók csak kis kezdőbetűvel. A helyes sorrend és forma ezek után a következő lesz: Mazuch mérnök, J. Gróf mérnök, Jenák mérnök, GalbiC mérnök, D. Orémus mérnök stb. Az 1- méntl szabály még olyan esetben is ér­vényes, hogyha esetleg egy név mel­lett több cím Is van, pl. Vincze Kálmán mérnök, a tudományok kandidátusa. Ez utóbbit általában szokás pontosabban Is megnevezni: a történelmi, az Irodalom-, a nyelvtudományok kandidátusa. (TT)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents