Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-10-21 / 42. szám

... így történt. A társaságukba sehogy sem tudtam bejutni. Ezek a Kor- láthok exkluzívebbek, mint az angol high tory. Éppen mert cíih és rang nélkül valók, a főnemességükre féltékenyen és gőgösen őrködnek, és hideg büszkeséggel emlegetik holmi százesztendős grófságokkal szemben Huba vezért, akitől származnak. Hiába voltam én huszonnyolc évvel egyetemi tanár, az öreg Korlátli egyszerűen keresztülnézett rajtam, mikor bemutattak neki. Mert az apám bádogmesterségen kezdte a vagyonszerzést.

. Ha a fürdő rendes heti táncmulatsá' gain táncra kértem a lányt, némán, fagyosan és szótlanul támaszkodott a karomra harminc másodpercig, azután meghajtotta a fejét, és én el voltam bocsátva. A társaságuk egyszerűen kinézett.

Elveszítettem minden reményemet. De mivel napról napra szerelmesebb lettem Ágnesbe, körülöttük voltam mindig. Óvatosan számítva és furfanggal kerestem a közelségüket. Véletlen találkozásokat rendeztem az erdőben, a Kékes-hegyen. A vendéglőben úgy ültem, hogy őt lássam, és — egyre reszketve a nevetségességtől — szerelmesen, kétségbeesve és könyörögve bámultam. Soha én olyan szemeket nem láttam, mint az ő végtelen mélységű, csodaszép, komoly, szürke szemel. Az arca csupa nemes vonal és szűz harmónia.

Egy napon észrevettem, hogy az én szerelmes, ostoba nézésemet viszonozza valaki. Egy asszonyl szempár kapcso- . lődott az enyémbe kíváncsian, érdeklődéssel és tüzesen.

Waldorf báróné volt, az egykor híres- szép Korláth lány, a gazdagságáról nevezetes diplomata özvegye. Annyit tudtam róla, hogy mert igen gazdag és igen okos asszony, nagy tekintélye van a családjában, és hogy fölötte Imponál az öreg Korláthnak. Először a rajtaka- pottság szégyenkezésével, ijedten kaptam el a szememet, azután megnéztem az asszonyt. Dús fekete haj, két, villogó fekete szem, ragadozó módon szép fogsor, gyönyörű termet és vakító, tudatos és művészi elegancia — ez volt a báróné.

Néztem. A tekintete egyszerre újra felém fordult, és nyugodt, biztos, de tüzes pillantása egy fél percig szikrázott a szemembe. Alig tudtam vele szembenézni. Megdobbant a szivem. Tetszem, tetszem, tetszem ennek az asszonynak ... Nem a hiúság tombolt bennem, hanem egy hirtelen felvillant gondolatnak az öröme: ez a tetszés bejuttathat abba a társaságba, az Ágnes közelébe, és — valamennyit bíztam magamban — a többi az én dolgom.

Másnap viharos pillantásokkal ostromoltam a bárónét, harmadnap — tánc volt — bemutattattam magamat neki, és három perzselő tourt táncoltam vele, negyednap azt mondta a társaságnak az ebédnél, felém intve: „Jól kellene bánni ezzel az emberrel, azt hallottam, miniszter lesz,“, és ötödnap, mikor

az erdőben véletlenül találkoztunk, az öreg Korláth azt dörmögte a fogai között: — Ülj az asztalunkhoz néha, ö- csém, ha kedved van rá.

A báróné hihetetlenül eredményesen reklámozott állítólagos európai híremmel és leendő miniszterségemmel. Ágnes mosolygott rám. Tele voltam örömmel és reménységgel. De a második napon már láttam, milyen nehéz, furcsa és kínos a helyzetem. A vérem minden cseppje Ágnesért égett, a szívem, a szerelmem érte ordított, én őt, csak öt akartam, csak neki akartam tetszeni — és a bárónénak kellett udvarolnom. Kellett, kellett. Mert abban a társaságban addig voltapi, ameddig ő akarja, és amegszorltotta a kezemet. Azt hittem, hogy aznap sírnom kell az örömtől, a mámortól, a dicsőséges, győzelmes, szerelmes boldogságtól.

Augusztus végére Járt az idő. Ügy volt, hogy szeptember közepéig maradnak az apjával a fürdőn. Úgy gondoltam, hogy a fürdőn én n^m is kérdezem meg, akar-e a feleségem lenni. Majd ha hazamennek Kőrösvárra, a báróné pedig megkezdi téli életét Budapesten, Bécsben — akkor egy napon elmegyek hozzájuk, és másnap isten és ember előtt a menyasszonyom lesz, ha minden vén gőg és minden asszony! féltékenység összeesküszik is a szerelmem ellen.

Bíró Lajos:

A LÁNY ELŐTT

melyik napon nem tetszem neki, akkor dob ki. Kétségbeejtett ez a feladat: meghódítani valakit, akit félve kell titkolnom, hogy szeretek. Szerelemre bírni valakit, akihez ha szólok, gondosan kell vigyáznom, hogy a hangom melegebben ne csengjen a kötelező udvariasság együgyű hangjánál. Megértetni egy növel, hogy őt szeretem, mikor a szomszédjának suttogok a fülébe.

... Segítségemre jött valami. Az tudniillik, hogy Lujza báróné egy esti sétán tudtomra adta, hogy ha egy óra tájban a parkon étlopózom a Flórapavilonhoz, a jobb saroktól számított harmadik ablak mögött megtalálom őt. Ha tudniillik beugróm az ablakon.

Természetesen beugrottam. És mikor hajnalban búcsúztam tőle, a báróné így szólt hozzám:

— Vigyáznunk kell: észre ne vegyék, hogy... Foglalkozz ezentúl kevesebbet velem. Udvarolj Ágnesnek.

... Hát Ágnessel foglalkoztam. A szívem, az agyam, az elmém, még az izmaim is hirtelen erőfeszítéssel dolgoztak a szerelmem szolgálatában. Sziklákra másztam egy virágért. Sohasem hittem, hogy szellemes és elmés tudnék lenni, és az voltam: szerelmesen, lelkesen, félve és számítva — míg éjszakánként a Flóra-villa ablakain jártam ki-be — hódítottam meg lépésről lépésre azt a makacs, hideg és tiszta leányszívet.

Sikerült. A mosolygása egyre bizalmasabb lett, a pillantása meleg sugárral borított el, várt már, ha nem jöttem, és egy napon — evoe, evoe —

Vallomásra nem volt szükségem. Sohasem mondtam nekj, hogy szeretem, és ő sohasem mondta, hogy szeret. De az arcából, a pillantásából, a rám mosolygásából, a felém hajlásából egész tündöklő pompájában kisugárzott a szerelem.

Egy este sétáltunk. Valahogyan előrekerültünk vele. Mögöttünk jött a báróné két simára fésült fiatalemberrel. Qtt, ahol az út kicsit meredek lett, a karomat nyújtottam neki. Ügy mentünk. És ő megszorította a karomat, reám támaszkodott és hozzám simult. Az illata elkábított, az agyamba szökkent a vér, átkaroltam és megcsókoltam. Szótlanul, odaadóan, szerelmesen csókolt vissza.

Azt hittem, senki sem látta. Harminc lépésről, sötétben!’ De két féltékeny, gyanakvó asszonyt szem átég a sötétben is ... Meglátta ...!

Akkor nem tudtam, de éreztem, hogy a következő napokban gyanakodva, bizalmatlanul kutat a pillantása bennünket. Én játszottam a közömbös udvarlás játékát, de Ágnes, Ágnes, a szegény, az édes, a szép, az immár szerelmes Ágnes nem tudta, hogy vigyáznia, titkolóznia, óvatoskodnia kell. És az a két éles plllantású, élesen látó, ravasz, ' okos és gyanakvó asszony! szem meglátott mindent.

Én azt gondoltam akkor: ha megtudja is, és ha haragszik is egy ideig, majd elfelejti az egészeh Az ö életének elvégre alighanem csak egy ielentékte- len epizódja vagyok. De elfelejtettem, hogy állatran szép fogsorát milyen düV

hős bosszúvágy csikorgatta meg előttem is egyszer-kétszer, hogy engem csalónak tart — joggal, hogy magát kl- játszottnak tartja — joggal, és végül, hogy én nem egy epizódja vagyok az életének, hanem az utolsók egyike, talán az utolsó, hogy negyvenéves, és hogy engem negyven évének — a fenyegető alkony e kritikus korszakának — minden kétségbeesett, görcsös, szen- vedelmes és vakmerő szerelmével szeret. Én az én mámoros szerelmemben, ostoba, tudatlan boldogságomban mindebből semmit sem sejtettem.

Az utolsó napok egyikén — még három nap volt hátra — délután megtudtam, hogy meg vannak híva valami felette zártkörű mulatságra egyik szomszéd kastélyba, hogy a báróné nem megy el, és hogy a Flóra-pavilon ablaka tizenegy órakor 'nyitva lesz.

Ágnestől elbúcsúztam. Vigasztalásul szerelmesen rám mosolygott, és megszorította a kezemet. Reszketett a szívem az örömtől... És tizenegy órakor beléptem a Flóra-pavilon ablakán. Előbb gondolkoztam: menjek-e? Utáltam magamat. De végre így okoskodtam:

— Lehetetlen nem mennem. Nemcsak azért, mert férfi nem csalhat meg ilyen elmaradással asszonyt, hanem azért Is, mert ez az asszony tönkreteheti, az egész szerelmemet.

... És mentem. A bárónő olyan volt, mint mindig: csupa viharos szenvedély és tüzes csók. Átöleltem, és magamban ezt mondtam áhítattal: Ágnes! Ágnes!

— Aludj — mondta, és lefogta a szememet.

És én — mint máskor Is — elszuny- nyadtam. Sötét volt a szobában, és mellettem egy bosszúra vágyó, kijátszott és kétségbeesetten szerelmes asszony volt. És én aludtam ostobán, bárgyún, bután, bolondul.

... Egy hang ébresztett fel. Egy édes, csengő, meleg hang.

— Lujza, alszol?

Az ébredés kábult zavarosságában Is megdermedt a vérem. Ez az Ágnes hangja.

— Lujza, alszol?

A szívem verése megállóit. Az a- gyamra röppen még az emlékezés: hogy Ágnes lefekvés előtt minden este be szokott jönni a bárónéhoz. Atvlllan a gondolat: ezt ördögi tervezéssel maga az asszony csinálta így, hogy vagy megtartson, vagy ha elveszít is, a másikkal boldog ne lehessek. Még átvonagllk az a gondolat az elmémen, hogy könyörögni kellene neki irgalomért, kegyelemért, ígérvén, hogy lemondok mindenről: szerelemről, reménységről. De már minden késő. A karcsú leányalak az ajtóból beljebb lép. Az asszony mellettem haragos gyűlölettel csikorgatja meg a fogát, odanyúl a villamos lámpa felé, egy fordítás, és..,

És a ktgyúló fényben ott fekszem én. Ott...! Ügy ...! A mellett az asszony mellett! Az előtt a leány előtt! Az előtt a leány előtti

A szavazatok mellett minden héten érkeznek olyan levelek is, amelyekben olvasóink megírják véleményüket egy-egy együttesről, hanglemezről. A múlt héten Boroska János komáromi (Komárno) olvasónk Fenyő Miklós nagylemezéi theghallgatva ragadt tollal. Azonkívül, hogy részletesen elemzi az egyes dalokat, a következőket írja: „... Eddig azt tartottam, hogy a popzene Inkább szórakoztasson, mint neveljen, és bizonyos fenntartásokkal fogadtam, ha valaki arról szónokolt, hogy csak az a Jó zene, amelynek mondanivalója van. Ez a

lemez viszont arról győzött meg, hogy az ilyen véleményeknek van némi alapjuk. Szeretem a ritmusos, dallamos számokat, de ami sok, az sok! Ez a lemez valóban tingll-tangli, majdhogynem egy kaptafára készült valamennyi dal. Néhány esetben viszont úgy érzem, mintha egy-két sorát már évekkel ezelőtt valahol hallottam volna. Egyszóval csalódtam. Az ilyen lemezek egykét hónapon belül feledésbe merülnek. Nem kár értük, csak azt nem értem, hogy egyál4. Ján Gregná: Kto je lepäi

5. Kamélia: MSj se

6. Lehotsky — Hammel: — Modus: Kapely starnú

7. Jivo: Smútok staníc

8. Dallbor Janda: Hurikén

9. Elán: Detektívka

10. Peter Nagy: Myslí§ na to, na öo ja

1. Demjén Ferenc: Szerelem első vérig

talán miért Jelennek meg ilyen dalok. So2. V’Moto Rock: Fekszem az ágyon

kat hallunk arról, hogy a könnyűzenének

3. Szűcs Judit: Forog a föld

milyen feladatai vannak. A kiadók erről

4. Komár László: Lola

nem tudnak? Meggyőződésem, hogy bármi5. Bikini; Indokolatlan jókedv

lyen színvonalatlan ez a lemez, nagyon

S. R-Go: Fordított világ

sokat eladnak belőle. Ogy látszik, az üzlet

7. Omega: A föld árnyékos oldalán

fontosabb, mint a már annyiszor emlegetett

8. Dolly Roll: Mexiko

igényesség."

9. Lord: Csakis a lényeg

Egyetérthetünk olvasónkkal. Sajnos, valóban Igaz, hogy Itt-ott megjelenik olyan hanglemez, amelynek színvonala nem üti • meg a mércét. Reméljük, hogy egyszer eljön az az idő Is, amikor ezek a felvételek ott porosodnak majd a hanglemezbol10. EIss Emelet: Idegenek a városban VILÁGLISTA

1. Bronski Beat: Gyerünk, gyerünk

tok polcain, nem kerülnek tel a slágerlis2. Modern Talking: Atlantisz jelentkezik

tákra, a koncerteken pedig az igénytelen

3. Máz Him: Veszély, veszély

dalokat kifütyüli a közönség.

4. Prince: Csók

5. ELŐ: Amerika jelentkezik

HAZAI £S MAGYARORSZÁGI LISTA

B. Bruce Bongo: Szirupos 7. Double: Az 6 szívének kapitánya

1. Elán: Klaslka

8. Joy: Valérle

2. Marika Gombitová: Chlapci v pascl

9. Bananarama: Vénusz

3. Petor Nagy: Mne sa neschováS

10. C. C. Catch: Mert te fiatal vagy

ZSÁKBAMACSKA

Színes posztert nyert: Horbulák Katalin Ipolynyéki (VlnicaJ, Kovács Ottó szepsl (Moldava nad Bodvou), Trizniak János nagy- kapós! (Veiké KapuSany), Gallay Barbara fülek! (Fllakovo) és Gulyás Anna bratlsla- vai olvasónk.

POPCSEREBGRG

Capík Erzsébet (945 01 Komárno, Puékl- nova 3J: Adok Dolly Roll-, Hungária-,Fenyő Miklós nagylemezeket. Kérek Modern Talking-, Queen-plakátot, -posztert és -lemezt.

Virág György (946 32 Marcelové, Drui?- stevná 113): Adok Omega-, P. Mobil-, Benkő László-, Piramis nagylemezeket. Csereajánlatokat várok.

Póda Renáta (044 02 Turnlanske Podhra- dle, Sídl. bl. A/6-355): Adok Falco-, Dávid Cassidy-, Nena-, AC/DC-, Dolly Roll-, Első Emelet-, Varga Miklós-, Neoton-, Soltész Rezső-, P. Mobil-, Marika Gombitová-, Karel Gott-képeket. Kérek Modern Talking-, Al- phavllle-, Nena-, R-Go-, Llmahl- és Neoton- képeket, -plakátokat.

Csicsö Pál (930 28 Opatovsk^ Sokolec 52 )í Adok Iron Maiden-, Bob Dylan-, Scorpions-, Van Halen-, John Travolta-, P. Mobil-, Karthago-posztereket. Kérek Accept-, Pink Floyd-, Led Zeppelin-, Deep Purple-, Who-, Edda-plakátokat vagy -Jelvényeket.

—PP