Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-10-07 / 40. szám
új ifjúság 9 hidegen hagyja még a fiatalabb nem- zedék képviselőit Is. Ha őttanulmányozzuk a szereplők listáját, főleg az énekesek között jő néhány Ismerős névvel találkozunk, olyanokkal, akik már évek óta versenyeznek hol nagyobb, hol kisebb sikerrel. Ez Is utal valamire: hogy már a járási fordulókon is kevés az érdeklődő. Talán hiányzik az a vonzerő is, amiért érdemes lenne versenyeznll A háromfordulós verseny legjobbjai a döntő végeztével befejezettnek tekinthetik pályafutásukat, egy-két ki- véieltő! eltekintve nemigen jutnak hozzá fellépési lehetőséghez. A stúdiófelvétel (legyen az tévé. rádió, hanglemez), természetesen színvonalhoz van kötve, és az Idei rendezvény alapvető hibái Is csak ártottak a színvonalnak. A nyilvános pontozás egyik előnye az, hogy a közönség a ponto- zótáblán állandó áttekintést kap a verseny állásáról. Ez, sajnos, a tábla miniatűr méretei miatt elmaradt, sőt a zsűri pontszámalnak leolvasása a konferensziénak is sok gondot okozott. A nyilvános pontozás hátránya pedig — többek között — az. hogy a bírálóbizottság az esetleges tévedéseit már nem tudja korrigálni. Így aztán előfordulhat az is, hogy a pontok végleges összeszámlálésakor talán még a zsűri tagjai is meglepődtek. Természetesen egy-egy előadásról, műsorszámról különféle vélemények alakulhatnak ki, s úgy. mint a labdarúgásban a tizenegyes megítélése sokszor vitatható, a bíró döntése nei alapismeretekkel egészítené ki, a következő évfolyamban a legjobbak közé tartozhatna. Ami meglepő volt: a döntőben hallhattunk egy két dalt úgy tolmácsolva, amelyek nem voltak méltók egy verseny kicsúcsosodását jelentő fordulóhoz. A szelektálás annál is fontosabb lett volna, mivel a döntő három órát vett igénybe. Ez viszont figyelembe véve az ilyen jellegű rendezvények hangerejét is. már nem jelent szórakozást. A döntőn kiadott műsorfüzet a zeneszerzők versenyeként hat szerzeményt tüntetett fel. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a szövegírók tevékenysége háttérbe szorult, pedig minMELÓDIA ’86 Virág Sándor Minden egyes verseny vagy fesztivál után felmerül a kérdés; milyen volt a rendezvény színvonala? Nos, ez alkalommal azok, akik részt vettek a csehszlovákiai magyar amatőr tánc- daiénekesek. zenekarok és szerzők központi versenyén, amelyet szeptember 19—20 án rendeztek Somorján fSamorín) a Művelődési Házban, illetve a Csehszlovák Rádió bratlslaval hangversenytermében, minden bizonynyal csalódással távoztak. Az előző évfolyamokkal összehasonlítva — akkor érezhető volt némi fejlődés — erről a döntőről elmondhatjuk, a színvonala nem felelt meg az elvárásoknak. Már az, hogy a közönség érdeklődése csökkent — hiszen az egyik színhelyen sem zajlottak a versenyek telt ház előtt —, arra enged következtetni, hogy a rendezvény különösképpen nem Izgatja, sőt Jegyzetek a döntő után Koleszár István nem bővelkedett rendkívüli tehetségekben, kiemelkedő szerzeményekben. Ahhoz tehát, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzék, mindenekelőtt a színvonal emelése a legfontosabb feladat. Sajnos, ebben a műfajban szakmai tanácsadás kizárólag csak az egyes versenyfordulók előtt zajlik, és ezért csak esetleg egy-két durva hiba javítható. A versenyek közötti Időszakban senki sem törődik a műkedvelő énekeseink fejlődésével. Az utóbbi években a zenekarok kategóriájával is kiegészült a verseny, de a fellépési lehetőségen kívül ők sem kapnak szakmai támogatást. Nem vitás, a továbbképzés anyagi kiadásokkal jár. Érdekes viszont, hogy a műkedvelő mozgalom egyéb területén — bár itt sem bővelkedünk lehetőségekben — bizonyos időközökben az amatőr tánccsoportok vezetőinek, karvezetőinek, népi együtteseknek stb. alkalmuk nyílik arra, hogy szakemberekkel vitathassák meg problémáikat, így aztán helyes Irányban foly- tathatják tevékenységüket. Tudomásom szerint az elmúlt tíz évben ilyen jellegű szemináriumra, tanfolyamra nem került sor. Kínálkozik egy megoldás, ez pedig a versenyzők egyéni képzése. Igen ám, de a művészeti népiskolák táncdaléneklést nem oktatnak, és szerzőink sem iratkozhatnak be például hangszereléstanra. Csupán a zenekarok tagjai sajátíthatják el a hangszerkezelés csínját-bínját, ha ezt gyermekkorukban elkezdték. összegezve az eddigieket, megállapíthatjuk, hogy az amatőrök jelenlegi helyzete majdhogynem kilátástalan. Igaz ugyan, hogy a Népművelési Intézet bizonyos időközönként indít tanfolyamokat műkedvelők számára, de ezzel a lehetőséggel nemzetiségi beat- és rockegyütteseink, illetve -énekeseink nem élnek. Visszatérve tehát a döntőhöz, nem maradhat említés nélkül az a íény sem, hogy a verseny lebonyolítása sem volt zökkenőmefites. A rendezés viszont mérvadó. Én az előadói verseny első díját másnak ítéltem volna, s talán nem vagyok egyedül ezzel a nézetemmel. Az előadói kategória e- gyébként sem büszkélkedhetett kima- gaslö teljesítményekkel. Az első díjas Bencslk Lívia barácskal (Bardo- űovo) versenyző fellépését a nem éppen sikeres műsorválasztás jellemezte. Tapasztalt elöadöről van szó, aki a „Nyár van“ című szerzeményt választotta, de előadásmódja nem volt meggyőző, sőt második dalában (Elégia) intonációs nehézségek is mutatkoztak. A Neoton közismert dalát e- gyébként még kétszer hallottuk, hasonlóképpen az „Európa“ is háromszor elhangzott, ami ugyancsak arra enged következtetni, hogy az énekesek nagy előszeretettel választják az agyoncsépelt slágereket, abban reménykedve, hogy ezáltal elnyerik a közönség tetszését. A dernől (Drna- va) Koleszár István az első körben a „Szerelem első vérig“ című dallal bizonyította tehetségét, jól intonált, fellépését a sajátos előadásmód jellemezte. Kár, hogy a „második menetben“ az „Európa“ előadása nem sikerült (1). a végén egy kis pontatlanság csúszott be. Ennek ellenére teljesítménye kimagaslott a mezőnyből. Virág Sándor galántal énekes is a rossz műsorválasztás miatt csúszott a harmadik helyre (ismét Európa). A „Kergesd el a felhőt“ című dal viszont meggyőzően tolmácsolta, de Varga Miklós szerzeménye már felülmúlta képességeit. Reméljük, a jövőben az idei tapasztalatokból kiindulva megfontoltabban dönt a versenydalok kiválasztásakor. Elfogadhatóan szerepelt még a bratislavai Nagy Lea, aki az előző évfolyamokhoz képest kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott, főleg intonációban javult, muzikalitásáról tett tanúbizonyságot. Sajnos, a második fordulóban az „Any- nyl mindent nem szerettem még“ című dal nem illett az egyéniségéhez. Néhány hibától eltekintve még említést érdemel a felsőpéll (Horny Piai) Kucsa András, aki ha tehetségét megfelelő szakmai irányítás mellett a zeden táncdal a zeneszerző és szövegíró munkájának eredménye, és csak együttesen értékelhető. Ebben a kategóriában igazi fesztiváldal nyerte el a közönség és a zsűri tetszését. Gor- dos László — Mázik István „Veled lenni szüntelen“ című dalát Oláh Erika tolmácsolta. Ha felidézzük a Melódia előző döntőjének győztes dalát, amelyet ugyancsak az előbb említett szerzőpáros alkotott, megállapíthatjuk, hogy a szerzők nem sokat kockáztattak ez alkalommal. Egyszerűbb zenei formát választva biztosították a sikert. Számításaik beváltak, ám az igénytelenségre való törekvést nem hagyhatom szó nélkül. Ebben a kategóriában is szükségeltetik a már any- nylszor emlegetett szakmai irányítás, nemcsak zenei téren, hanem a szövegírás területén is. Az idei verseny legVarga Róbert nagyobb hiányosságai itt mutatkoztak meg. A saját szerzeményeket bemutató zenekarok is számtalan nehézséggel küszködnek. A legsikeresebbnek a bodrogszerdahelyl (Streda nad Bodrogom) Makett együttes bizonyult, de fellépésük nem volt hibátlan. A kl-i egyensúlyozott mezőnyben mégis magabiztos szereplésükkel érdemelték ki az első helyet. A felsorolt hiányosságok egyértelműen igazolják, hogy a következő, két év múlva megrendezendő fesztiválig van mit tennünk. Körültekintő, megfontolt döntések szükségesek a rendezőszerv, a Csemadok KB részéről ahhoz, hogy megállapíthassuk; tehetséges énekeseink és zenekarjaink a fejlődés útjára léptek. Papp Sándor Makett ( Gyökeres György felvételei •«•••eeeeseeeeeeeeeeeeeeeeeeeee^e I Sli-AGl Érdekes levelet hozott a napokban a posta Trebáé Péter nyltral (Nitra) olvasónk több oldalon azt fejtegeti, hogy miért került zsákutcába a popzene. Különféle statisztikákat készített együttesek megalakulásáról és megszűnéséről, sajátos módon vitatja a tagcseréket is Ré,szlet,es áttekintést készített a hazai és külföldi fesztiválok lebonyolításáról. Munkája akár egy kiadványnak is belllenék, igaz, néha meglepő és furcsa következtetéseket von le. Többek között azt állítja, hogy a popzene sorsa eldőlt (ezt grafikonnal is alátámasztotta), mivel néhány éven belül ez a zene már hallgathatatlan lesz. „Nem kell hozzá szakértőnek lenni, de a számítógépek korában előbb vagy utóbb a számítógépek által komponált zenét fogjuk hallani és a rohanó világban senkinek sem lesz arra ideje, hogy zenéljen vagy énekeljen. Arra viszont már egyáltalán nem, hogy komponáljon ...“ — írja olvasónk. Levele végén pedig azt kéri, hogy mondjam el a véleményemet. Nos, a táblázatok kidolgozása jó, igaz, valamennyit nem ellenőriztem, de az alap- információk helyesek. A dolog ott kezd sántítani, amikor a jelenből a jövőbe kalandozol. Ez mind csak képzelgés, számításaid és állításaid csak fantázia szüleményei. Egy fontos dolgot nem vettél figyelembe: a zene érzelmeket. Indulatokat fejez ki, ezeket pedig nem lehet számítógépbe táplálni. Az eddigi próbálkozások nem jártak sikerrel. Bár az elektronika közreműködésével több felvétel is készült, de ezek csupán rétegigényeket elégítenek ki. Lehet, hogy pár évtized múlva neked lesz igazad, de én ebben nem hiszek, és remélem, hogy nem is lesz részem benne. Ha valaki viszont ügy érzi, hogy erről a témáról szívesen levelezne veled, kérésedet teljesítve megadom a címed. HAZAI ÉS MAGYARORSZAGI LISTA 1. Marika Gombitová: Chlapcl v pascl 2. Ión Gregng; Kto ]e lepSI 3. Peter Nagy: Mne sa neschováS 4. Elán: Klasika 5. Kamélia: Méj se S. Lehotskf — Hammel — Modus: Kapely starnú 7. Jive: Smútok stanic 8. Banket: Niet őlm fa klamaf 9. Dalibor (anda: Hurikén 10. Elán: Detektívka 1. Gémjén Ferenc: Szerelem első vérig 2. Ssöcs jndit: Csak o érdekel 3. V’Moto-ROck; Fekszem az ágyon 4. Komár László: Lola 5. Első Emelet; Idegenek a városban 6. Bikini; Indokolatlan jókedv 7. R-Go: Fordított világ 8. Lord: Csakis a lényeg 9. Pokolgép: Cirkusz és rács 10. Szfics Indít; Forog a Föld VILAGLISTA 1. Bronski Beat: Gyerünk, gyerünk 2. Prince: Csók 3. Máz Hím: Veszély, veszély ' 4. Double; Az ő szivének kapitánya 5. Modem Talking: Atlantisz jelentkezik I. Alphaville; Akarsz velem táncolni? 7. Qneen: Egyfajta varázslat 8. ELŐ: Amerika jelentkezik 9. Joy: Valéria 10. Brnce-Bongo: Szirupos zsAkbamacska Színes posztert nyert: Mészáros Zsusza (Koáúty), Végh Mónika (Gabőlkovo), Csűr- gai Ildikó (Stúrovo), Varga Csilla (Lldlce) és Petényi Ibolya (Dolinka) olvasónk. POPCSEREBERE Mészáros István (940 76 Nővé Zámky, Par- tizánska 17): Adok Modern Talking-, Tho- más Anders-, Duran Duran^ Simon le Bon-, Wham-, Bad Boys Blue-, A-Ha-, Michael Jackson-, Klm Wilde-, Madonna-, Laura Bra- nigan-, Stewle Wonder-, Rod Stewart-, Culture Club-, Nena-, Tina Turner-, Julian Lennon-, Elvis Presley-képeket. Kérek Bryan Adams-, Scorpions-, Queen-, Ultravox-, Scotch, és Bronski Beat- képeket. Szabó Gábor (935£3 Cata, 123/5): Gazdag címgyűjteményemből szívesen adok, ha van kivel cserélnem. Caplk Erzsébet (945 01 Komárno, Pugklno- va 3): Felkínálom a Dolly Roll — Eldora- doll és Vakáció, a Hungária — Aréna c. lemezeket, Fenyő Miklós-nagylemezelt. Kérek Modern Talking- vagy Queen-plakátot, -posztert, -lemezt. —PP
