Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-10-07 / 40. szám

uj ifjúság 8 Az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes a közeljövőben új műsorral lép közön­sége elé. Mível a bemutató mind for­májában, mind tartalmában újszerűnek ígérkezik, felkerestük dr. Kulcsár Ti­bort, az együttes igazgatóját, hogy tá­jékoztassa olvasóinkat. — Miben újszerű a bemutatásra ke­rülő műsor? — Nos, ehhez előbb vázolnom kell a helyzetünket A harminc éve tevé­kenykedő együttes létszáma százhúsz. Ez lehetőséget ad arra, hogy nagysza­bású műsorokkal mutatkozzunk be a közönségnek Van azonban egy hátrá­nya is Az ilyen tömeg csak megfelelő műszaki adottságokkal rendelkező mű­velődési otthonokban képes fellépni. Gondolok itt a színpad méreteire és felszereltségére, a nézőtér befogadó- képességére. Ennek következtében a RENDHAGYÚ BEMUTATÓ EIÓTT kisebb és kis települések hatáskörün­kön kívül maradtak. Tartottunk már ugyan nevelő hangversenyeket, és é- nekkari-zenekari műsorokat, de a tánc ezekből kiesett. így merült fel az igény, egy kamaraműsor megalkotására, a- melyben a tánc dominál. Igyekezetünk eredményét a mostani bemutató méri majd le. — Mit tudna elmondani erről a mű­sorról? — A tánckar kamaraműsora, melynek az Ütravaló címet adtuk, felöleli Cseh­szlovákia magyarlakta vidékeinek nép­rajzi tájegységeit. A műsor rendezője és koreográfusa Katona István. De mel­lette koreográfálásl lehetőséget adtunk két tehetséges táncosunknak is: Morá- vek Róbertnak és Kaluz Árpádnak. A műsort a Gímes zenekar kíséri, és szó­lóénekesek egészítik ki. A szereplők létszáma és a táncok felépítése lehe­tővé teszi a fellépést a legszűkösebb helyen is. — Lesz a bemutatónak egy különle­gessége is, mondhatnánk formai újí­tása. — Igen. A műsor befejeztével nem lesz vége a bemutatónak, hanem tánc­házzal folytatódik. így a közönségnek alkalma nyílik a vizuális élmény után magának is kipróbálni hazánk népi tán­cait. Zenekarunkon és táncosainkon kí­vül a táncházban vendégként közremű- köd'k majd az Európa-hírű detvai Oa- telinka zenekar és a somorjai (§amo- rín) Csalló zenészei és táncosai is. — Végül hol és mikor kerül sor erre a rendhagyó bemutatóra? — 1986. október 10-én, 19.00 órakor Bratislavában a Kultúra és Pihenés Parkjában. Beszélgetett: Horváth Rezső Rajz és fénykép Szknkálek Lajos; Bohóc Két Jó kiállítást láthattam Komárom­ban (Komárno). Szkukálek Lajos fiatal amatőr festőművész tusrajzait a Duna- menti Múzeumban és Krüger Viktor A folklór pillanatai című tárlatát az ifjúsági klubban. Szkukálek Lajos munkáit azért talál­tam érdekesnek, mert az alkotó lenyű­gözi bámulatos képzelőerővel az em­bert, amit csak a legnagyobbak tobzó­dásához lehet hasonlítani. Hol is lel rá a fiatal művész ezekre a szokatlan hu­morral, öniróniával, gazdag emberisme­rettel rendelkező témákra, hol gyűjti ezt a sok-sok Jellemző pillanatot?! Nála egyetlen rajzon elfér az ember, az emberi arc, a nyakkendő, a kuka, a homokóra, mégpedig úgy, hogy a for­mában rejlő azonosság révén egymás­hoz tudja őket kapcsolni, egyiket a má­sikba kapcsolja formailag és az idő síkján, és végül olyan tragikomikus gondolatokat tud belevinni a rajzaiba, hogy azon egyszerre derülünk és sí­runk. A katalógusból megtudjuk, hogy Szku­kálek Lajos jövőre lesz harmincéves. Szülővárosában, Komáromban, végezte az ipari szaktanintézetet. Jelenleg Nagy- megyeren (Calovo) él. Dolgozott a hajó­gyárban, utóbb pedig a Teslában ... Legföljebb még annyit tehetünk hozzá, hogy Időközben részt vett néhány rajz­kurzuson. De hányán járnak ezekre, és hányból lesz Szkukálek Lajoshoz fog­ható tehetség? Nem jutott el a hivata­los művészképzés küszöbéig, nem járt művészeti szakközépiskolába, művésze­ti főiskolára, rajzai mégis olyannyira lobbanékonyak, hogy csak csodálni tud­juk őket. Azt mondja önmagáról, hogy félpercenként végigmegy rajta az út­henger, szétpasszírozza, de ö újra és újra feltápászkodik és harcba Indul. Nem hagyja, soha sem hagyta magát víz alá nyomni. A rajzokon mindez meg is látszik. Gyilkos pincérekkel, szo­morú bohócokkal, költőkkel van körül­véve, Néha ideges, máskor eldübörög egy furcsa régi vágású mozdonnyá vál­tozott vasutas mellette. Várja az asz- szonyt, talán meg is jön, de amíg meg­érkezik, egy egész filmnyi kép, csupa tobzódás, villódzás veszi körül... Krűger Viktor fényképet másképp voltak érdekesek. A fiatal fényképész nem szürrealizál, nem sejtelmeskedik. Konkrét már a témában és a téma fel­dolgozásában is. Vagyis igazak, amit régen sejtettem: egy valamirevaló fény­képész, ha van jó gépe, néhány szabad órája, esetleg egy-két szabad napja, nagyszerű kiállítással léphet az embe­rek elé. Ezt tette Krűger Viktor is, amikor A folklór pillanatai című kiállításához egy folklórfesztivál két napján kifényképe­zett néhány filmet. Dicséretére legyen mondva, nem a különlegeset, hanem a jellemzőt kereste. A dalokat, a megörö­kített pillanatokat tökéletesen be tudta zárni fényképei keretébe. Jó felvételek, kiváló kidolgozás jellemzi őket, s ami talán a leglényegesebb: melegítő moz­dulattal örökítette meg az eseménye­ket és egyetlenegy képével sem vitat­kozhatunk. Nem láttunk olyan képeket, amelyek a múlékony idő idegesítő ro­hanását jelképezték volna kidolgozat­lanságukkal, befejezetlenségükkel. Né­hány nap, lehet, csak pár óra állt a rendelkezésére, de mert tökéletesen is­merte a témát, minden, amit lefényké­pezett, amit megörökített, nemcsak el­fogadható, de kiváló. Ha van még né­hány ilyen témája, nem ártana, ha újra a közönség elé lépne.' Németh István onycnueLVünK Kétnevűség? A múltkor már megállapítottuk, hogy az idegen személynevekét magyar szövegben is lehetőleg eredeti formájukban, tehát vál­tozatlanul használjuk. Ilyenkor a név mind az eredeti szövegben, mind a fordításban változatlanul szerepel, pl. MUDr. Terézia Ariiévá, závodné zdravotné stredlsko,“. ha­sonlóképpen magyarul: „MUDr. Terézia Artlová, üzemi egészségügyi központ.“ (Lo- dlar 1983. 1. sz.]. Itt most mellőzzük a szö­veg egyéb vonatkozásait. Ml történjék azonban az olyan magyar­nak tekinthető vagy magyar személynevek­kel, amelyeket valamilyen Idegen nyelven vagy nyelvben használnak? Mint általában a hasonló kérdéseket, ezt Is a gyakorlat veti fel. s leginkább a különféle kétnyelvű üzemi vagy járási lapokban érhető tetten. A példákat ugyanabból az üzemi lapból dézzük: „Ing. Vincze Kálmán CSc., az SZLKr ÜB aletnöke,“ de: „Ing. Koloman Vincze CSc., podpredseda CZV KSS“; ugyanitt: a ..PoCúvadlói pillanatok" című cikk szerzője Manet Ferenc, de a „Pohoda na Poíűvadle“ című cikk alatt már a Frantiáek Manet név áll. Az Imént bemutatott kettősségből az a következtetés vonható le, hogy anyanyel­vűnkben ma már valóban nem divatos a személynevek magyarításának semmilyen formája, a szlovák nyelv viszont ezt a kér­dést liberálisabban kezeli, s igen gyakran használja az Idegen személynevek szlovákos változatát, miként a következő szöveg is szemlélteti: „A férfiak versenyében... a ZTs Komárno csapata lett az első, a kö- vekezö összetételbenj?): Ján Férőik, Bállá László, Ibolya László és Jozef Ziták." Ugyan­ez szlovákul: „Na prvom mieste sa umlest- nllo druistvo ZTs Komárno v tomto zlo- ?ení: Ján Feróik, Ladislav Balta, Ladislav Ibolya a Jozef Zllák.“ (Lodiar, 1983. 1. sz.). Miként láthattuk, a példák egy részében a keresztnév két formában szerepel: Kál­mán — Koloman, Ferenc — Frantiáek, Lász­ló — Ladislav, ugyanakkor megváltozott a vezeték- és a keresztnév sorrendje is. Másutt már csak a sorrendi változás ér­vényesül; „Steiner Gábor 1887. szeptember 9-én született...“ de: „Gábor Steiner sa na- rodll 9. septembra . . .“ (uo. 1984. 18. sz.). Ez utóbbi esetben a fordító nem tartotta lehetségesnek, hogy a Gábor t Gabriel-re fordítsa, s megmaradt a keresztnév eredeti változata mellett. A bemutatott kétnevűségnek feltehetőleg az a magyarázata, hogy az emberek egy részének van egy, a hivatalos okmányokon, no meg egy másik, a mindennapi életben használatos neve, s a kettő nem azonos. Erre a kétnevűségre más körből is említ­hetünk példákat: Ján Amos Komensky — Comenius Amos János. Konfuciusz — Kung- fu-ce — Kung CB, Héraklész — Herkules, Homérosz — Homér stb. Helyesebbnek kell azonban tartanunk azt a nemzetközileg alkalmazott gyakorlatot, a- mlkor csupán a vezeték- és a keresztnév sorrendje változik meg. Íme néhány példa különféle nyelvekből magyar nevekre: Csehben: „Ernő Rublk je leteck^ kon- Struktér..." (Rudé Právo 1986. 15. sz. Ha­ló). Oroszban; ......a takzse íz prolzvegyenyij sz ovremennih piszatyelej ... — Lajos Nagy, Ferenc Karinti — (K. E. Majtyinszkaja: Ven- gerszkij jazik). Németben: „Szerkesztette Lőrincze La­jos — red. von Lajos Lőrincze (József Tom­pa: Ungarische Grammatik). A nevekben itt a sorrendi változást a magyarétól teljesen eltérő szokás teszi szük­ségessé. (TT) Lezárult a POPTOTÖ Nyári popzenei vetélkedőnk a végállomásá­hoz érkezett. A szerencse eldöntötte, kik azok, akik a zárösorsolásban díjat nyertek. Tizenkét héten át öt-öt versenyző nyert nagy­lemezt, posztert vagy könyvet — összesen te­hát hatvan olvasónk. Akik a legeredményeseb­ben oldották meg a verseny feladatait, beke­rültek a végső sorsolásba: Előbb egy kis statisztika: A tizenkét fordulő során összesen 1752 meg- feltést hozott a postás szerkesztőségünkbe, s ezekből 1614 volt érvényes, a verseny szabá­lyainak megfelelő. A maradék 138 vagy későn érkezett (amikor már közöltük a helyes vála­szokat), vagy nem a lapban mellékelt szelvé­nyen szavaztak az olvasók. A szelvényeket el­lenőrizve kitűnt, 27 olvasónk válaszolt mind a hatvan kérdésre helyesen. Ezek ,,egyenes ágon“ kerültek a döntőbe. 128 olvasőnk a kérdéseknek legalább a 80 százalékára, tehát 48 kérdésre adott helyes választ. Közülük sorsolással még 10 a döntőbe-.Jutott. A szerencsekerékbe tehát összesen 37 név került. Ezek között dőlt el, kik nyerik a dijakat. Hogy kikhez volt kegyes Fortuna? Az 1. díjat — két személy részére popzenei hangverseny Budapesten — Májnska Ferenc kö­bölkúti (Gbelce) olvasónk nyerte meg. A 2. díj — nyolc nagylemez — tulajdonosa Szőke István Fülekről (Fllakovo). A 3. díjat — öt nagylemezt — Botlik Péter­nek küldjük Hurbanovóba. A 4. díj — egyéves előfizetés a Populár cí­mű folyőlratra — a komáromi (Komárno) Né­meth Ivettet Illeti. 5. díj — egyévi előfizetés lapunkra, az Oj Ifjúságra — SInka Mária, Ipolyság (Sahy). A díjakat az elkövetkező napokban postáz­zuk. Reméljük, hogy kedves olvasóink jól szóra­koztak, ÚJ Ismereteket szereztek a popzene te­rületéről. Valamennyi versenyzőnknek köszönjük a részvételt, a nyerteseknek pedig gratulál az Cj Ifjúság szerkesztősége JÖ SZERKESZTÉS = JÖ MŰSOR Az Iskolások műsora és a Plonlrhíradó min­den kedden tíz órakor Jelentkezik. Szlovák nyelvleckével kezdődik, majd mese- és szóra­koztató műsor következik. Utána tíz óra har­minctól ötvenlg a Plonírhlradót hallhatjuk. E két műsor szerkesztője Majoros Franciska. A szeptember 23-1, keddi adás szokásos szlo­vák nyelvleckéje után a Világirodalom gyöngy­szemei címmel hires meséket, meseregényeket mutatott be. Jó' ötlettel képletes antológiát szerkesztett a szerző, amelyben szerepeltek mesegyöngyszemek Gyurcsó István csak elmé­ben említett meséjétől Szabó Magdán át An­toine de Salnt-Exupéry A kis herceg című mű­véig. Talán gazdaságosabb lett volna, ha a képletes antológiában csak egy-két meseírót szerepeltetnek, s több lett volna a részlet, az elkövetkező műsorokban pedig folytathatták volna a felsorolást és a müvekből vett rész­letek bemutatását. Így túl heterogén volt a bemutató, sőt némely írótól, következésképpen Gyurcsó Istvántól nem Is hallottunk semmit. Talán praktikusabb lett volna az Ilyen esetle­ges sorrend helyett hazai magyar, cseh és szlo­vák meseírókra szorítkozni, hiszen nálunk is nem egy Ifjúsági író található, s nem ártana őket propagálni, A Plonlrhíradóban a kisiskolások számoltak be nyári élményeikről, külföldi utazásokról, tá­borozásokról stb A tudósítások lényegében u- gyanerről szóltak. A műsor utolsó harmadában figyelemkeltő volt a természet. Illetve a ro­varok világából bemutatott néhány érdekesség. A szeptember 27-1 Szombat reggelt Szénást György szerkesztette. Jó, kiegyensúlyozott mű­sor volt, riportjaiban őszi hangulattal. A vasu­tasnap alkalmából Zslgarcslk Katalin a galán- tai (Galanta) állomásról hozott beszélgetést. Kaják Béla színes, mozgalmas képet közvetí­tett a búcsl szüretről, figyelemkeltő volt VoJ- tech Kresfankónak, a Szlovák Ojságfró-szövet- ség vezető titkárának élménybeszámolö]a a mai Kínáról. Vámos László riportja a rimaszombati (RImavská Sobota) őszi vásárról és Miklósi Péter Jegyzete a bratislaval zenei napokról. A műsor zenei anyaga különben gondosan volt válogatva, de a szüreti riport végére vidámabb zene kívánkozott volna. A szombati Fiatalok a mikrofon előtt szer­kesztője, Kamocsal Imre ezúttal Is kemény fába vágta teiszélét. A komáromi (Komárno) közép­fokú szaktanintézet végzős tanulóit, valamint a nevelőtanárokat, oktatókat vallatta meg. A diá­kok a három év tanulás után most kóstolgat­ják a négyhónapos gyakorlatot az Agrotech műhelyeiben, a Zdroj nemzeti vállalatnál és máshol, hogy aztán munkába álljanak. Kamo­csal most Is okosan, hajlékonyán vezette a beszélgetéseket, s így plasztikus képet kaphat­tunk az tparl tanulók világából. A fiatalok nyíl­tan és kedvesen beszéltek. I— Dénes -a

Next

/
Thumbnails
Contents