Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-10-07 / 40. szám
uj ifjúság 8 Az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes a közeljövőben új műsorral lép közönsége elé. Mível a bemutató mind formájában, mind tartalmában újszerűnek ígérkezik, felkerestük dr. Kulcsár Tibort, az együttes igazgatóját, hogy tájékoztassa olvasóinkat. — Miben újszerű a bemutatásra kerülő műsor? — Nos, ehhez előbb vázolnom kell a helyzetünket A harminc éve tevékenykedő együttes létszáma százhúsz. Ez lehetőséget ad arra, hogy nagyszabású műsorokkal mutatkozzunk be a közönségnek Van azonban egy hátránya is Az ilyen tömeg csak megfelelő műszaki adottságokkal rendelkező művelődési otthonokban képes fellépni. Gondolok itt a színpad méreteire és felszereltségére, a nézőtér befogadó- képességére. Ennek következtében a RENDHAGYÚ BEMUTATÓ EIÓTT kisebb és kis települések hatáskörünkön kívül maradtak. Tartottunk már ugyan nevelő hangversenyeket, és é- nekkari-zenekari műsorokat, de a tánc ezekből kiesett. így merült fel az igény, egy kamaraműsor megalkotására, a- melyben a tánc dominál. Igyekezetünk eredményét a mostani bemutató méri majd le. — Mit tudna elmondani erről a műsorról? — A tánckar kamaraműsora, melynek az Ütravaló címet adtuk, felöleli Csehszlovákia magyarlakta vidékeinek néprajzi tájegységeit. A műsor rendezője és koreográfusa Katona István. De mellette koreográfálásl lehetőséget adtunk két tehetséges táncosunknak is: Morá- vek Róbertnak és Kaluz Árpádnak. A műsort a Gímes zenekar kíséri, és szólóénekesek egészítik ki. A szereplők létszáma és a táncok felépítése lehetővé teszi a fellépést a legszűkösebb helyen is. — Lesz a bemutatónak egy különlegessége is, mondhatnánk formai újítása. — Igen. A műsor befejeztével nem lesz vége a bemutatónak, hanem táncházzal folytatódik. így a közönségnek alkalma nyílik a vizuális élmény után magának is kipróbálni hazánk népi táncait. Zenekarunkon és táncosainkon kívül a táncházban vendégként közremű- köd'k majd az Európa-hírű detvai Oa- telinka zenekar és a somorjai (§amo- rín) Csalló zenészei és táncosai is. — Végül hol és mikor kerül sor erre a rendhagyó bemutatóra? — 1986. október 10-én, 19.00 órakor Bratislavában a Kultúra és Pihenés Parkjában. Beszélgetett: Horváth Rezső Rajz és fénykép Szknkálek Lajos; Bohóc Két Jó kiállítást láthattam Komáromban (Komárno). Szkukálek Lajos fiatal amatőr festőművész tusrajzait a Duna- menti Múzeumban és Krüger Viktor A folklór pillanatai című tárlatát az ifjúsági klubban. Szkukálek Lajos munkáit azért találtam érdekesnek, mert az alkotó lenyűgözi bámulatos képzelőerővel az embert, amit csak a legnagyobbak tobzódásához lehet hasonlítani. Hol is lel rá a fiatal művész ezekre a szokatlan humorral, öniróniával, gazdag emberismerettel rendelkező témákra, hol gyűjti ezt a sok-sok Jellemző pillanatot?! Nála egyetlen rajzon elfér az ember, az emberi arc, a nyakkendő, a kuka, a homokóra, mégpedig úgy, hogy a formában rejlő azonosság révén egymáshoz tudja őket kapcsolni, egyiket a másikba kapcsolja formailag és az idő síkján, és végül olyan tragikomikus gondolatokat tud belevinni a rajzaiba, hogy azon egyszerre derülünk és sírunk. A katalógusból megtudjuk, hogy Szkukálek Lajos jövőre lesz harmincéves. Szülővárosában, Komáromban, végezte az ipari szaktanintézetet. Jelenleg Nagy- megyeren (Calovo) él. Dolgozott a hajógyárban, utóbb pedig a Teslában ... Legföljebb még annyit tehetünk hozzá, hogy Időközben részt vett néhány rajzkurzuson. De hányán járnak ezekre, és hányból lesz Szkukálek Lajoshoz fogható tehetség? Nem jutott el a hivatalos művészképzés küszöbéig, nem járt művészeti szakközépiskolába, művészeti főiskolára, rajzai mégis olyannyira lobbanékonyak, hogy csak csodálni tudjuk őket. Azt mondja önmagáról, hogy félpercenként végigmegy rajta az úthenger, szétpasszírozza, de ö újra és újra feltápászkodik és harcba Indul. Nem hagyja, soha sem hagyta magát víz alá nyomni. A rajzokon mindez meg is látszik. Gyilkos pincérekkel, szomorú bohócokkal, költőkkel van körülvéve, Néha ideges, máskor eldübörög egy furcsa régi vágású mozdonnyá változott vasutas mellette. Várja az asz- szonyt, talán meg is jön, de amíg megérkezik, egy egész filmnyi kép, csupa tobzódás, villódzás veszi körül... Krűger Viktor fényképet másképp voltak érdekesek. A fiatal fényképész nem szürrealizál, nem sejtelmeskedik. Konkrét már a témában és a téma feldolgozásában is. Vagyis igazak, amit régen sejtettem: egy valamirevaló fényképész, ha van jó gépe, néhány szabad órája, esetleg egy-két szabad napja, nagyszerű kiállítással léphet az emberek elé. Ezt tette Krűger Viktor is, amikor A folklór pillanatai című kiállításához egy folklórfesztivál két napján kifényképezett néhány filmet. Dicséretére legyen mondva, nem a különlegeset, hanem a jellemzőt kereste. A dalokat, a megörökített pillanatokat tökéletesen be tudta zárni fényképei keretébe. Jó felvételek, kiváló kidolgozás jellemzi őket, s ami talán a leglényegesebb: melegítő mozdulattal örökítette meg az eseményeket és egyetlenegy képével sem vitatkozhatunk. Nem láttunk olyan képeket, amelyek a múlékony idő idegesítő rohanását jelképezték volna kidolgozatlanságukkal, befejezetlenségükkel. Néhány nap, lehet, csak pár óra állt a rendelkezésére, de mert tökéletesen ismerte a témát, minden, amit lefényképezett, amit megörökített, nemcsak elfogadható, de kiváló. Ha van még néhány ilyen témája, nem ártana, ha újra a közönség elé lépne.' Németh István onycnueLVünK Kétnevűség? A múltkor már megállapítottuk, hogy az idegen személynevekét magyar szövegben is lehetőleg eredeti formájukban, tehát változatlanul használjuk. Ilyenkor a név mind az eredeti szövegben, mind a fordításban változatlanul szerepel, pl. MUDr. Terézia Ariiévá, závodné zdravotné stredlsko,“. hasonlóképpen magyarul: „MUDr. Terézia Artlová, üzemi egészségügyi központ.“ (Lo- dlar 1983. 1. sz.]. Itt most mellőzzük a szöveg egyéb vonatkozásait. Ml történjék azonban az olyan magyarnak tekinthető vagy magyar személynevekkel, amelyeket valamilyen Idegen nyelven vagy nyelvben használnak? Mint általában a hasonló kérdéseket, ezt Is a gyakorlat veti fel. s leginkább a különféle kétnyelvű üzemi vagy járási lapokban érhető tetten. A példákat ugyanabból az üzemi lapból dézzük: „Ing. Vincze Kálmán CSc., az SZLKr ÜB aletnöke,“ de: „Ing. Koloman Vincze CSc., podpredseda CZV KSS“; ugyanitt: a ..PoCúvadlói pillanatok" című cikk szerzője Manet Ferenc, de a „Pohoda na Poíűvadle“ című cikk alatt már a Frantiáek Manet név áll. Az Imént bemutatott kettősségből az a következtetés vonható le, hogy anyanyelvűnkben ma már valóban nem divatos a személynevek magyarításának semmilyen formája, a szlovák nyelv viszont ezt a kérdést liberálisabban kezeli, s igen gyakran használja az Idegen személynevek szlovákos változatát, miként a következő szöveg is szemlélteti: „A férfiak versenyében... a ZTs Komárno csapata lett az első, a kö- vekezö összetételbenj?): Ján Férőik, Bállá László, Ibolya László és Jozef Ziták." Ugyanez szlovákul: „Na prvom mieste sa umlest- nllo druistvo ZTs Komárno v tomto zlo- ?ení: Ján Feróik, Ladislav Balta, Ladislav Ibolya a Jozef Zllák.“ (Lodiar, 1983. 1. sz.). Miként láthattuk, a példák egy részében a keresztnév két formában szerepel: Kálmán — Koloman, Ferenc — Frantiáek, László — Ladislav, ugyanakkor megváltozott a vezeték- és a keresztnév sorrendje is. Másutt már csak a sorrendi változás érvényesül; „Steiner Gábor 1887. szeptember 9-én született...“ de: „Gábor Steiner sa na- rodll 9. septembra . . .“ (uo. 1984. 18. sz.). Ez utóbbi esetben a fordító nem tartotta lehetségesnek, hogy a Gábor t Gabriel-re fordítsa, s megmaradt a keresztnév eredeti változata mellett. A bemutatott kétnevűségnek feltehetőleg az a magyarázata, hogy az emberek egy részének van egy, a hivatalos okmányokon, no meg egy másik, a mindennapi életben használatos neve, s a kettő nem azonos. Erre a kétnevűségre más körből is említhetünk példákat: Ján Amos Komensky — Comenius Amos János. Konfuciusz — Kung- fu-ce — Kung CB, Héraklész — Herkules, Homérosz — Homér stb. Helyesebbnek kell azonban tartanunk azt a nemzetközileg alkalmazott gyakorlatot, a- mlkor csupán a vezeték- és a keresztnév sorrendje változik meg. Íme néhány példa különféle nyelvekből magyar nevekre: Csehben: „Ernő Rublk je leteck^ kon- Struktér..." (Rudé Právo 1986. 15. sz. Haló). Oroszban; ......a takzse íz prolzvegyenyij sz ovremennih piszatyelej ... — Lajos Nagy, Ferenc Karinti — (K. E. Majtyinszkaja: Ven- gerszkij jazik). Németben: „Szerkesztette Lőrincze Lajos — red. von Lajos Lőrincze (József Tompa: Ungarische Grammatik). A nevekben itt a sorrendi változást a magyarétól teljesen eltérő szokás teszi szükségessé. (TT) Lezárult a POPTOTÖ Nyári popzenei vetélkedőnk a végállomásához érkezett. A szerencse eldöntötte, kik azok, akik a zárösorsolásban díjat nyertek. Tizenkét héten át öt-öt versenyző nyert nagylemezt, posztert vagy könyvet — összesen tehát hatvan olvasónk. Akik a legeredményesebben oldották meg a verseny feladatait, bekerültek a végső sorsolásba: Előbb egy kis statisztika: A tizenkét fordulő során összesen 1752 meg- feltést hozott a postás szerkesztőségünkbe, s ezekből 1614 volt érvényes, a verseny szabályainak megfelelő. A maradék 138 vagy későn érkezett (amikor már közöltük a helyes válaszokat), vagy nem a lapban mellékelt szelvényen szavaztak az olvasók. A szelvényeket ellenőrizve kitűnt, 27 olvasónk válaszolt mind a hatvan kérdésre helyesen. Ezek ,,egyenes ágon“ kerültek a döntőbe. 128 olvasőnk a kérdéseknek legalább a 80 százalékára, tehát 48 kérdésre adott helyes választ. Közülük sorsolással még 10 a döntőbe-.Jutott. A szerencsekerékbe tehát összesen 37 név került. Ezek között dőlt el, kik nyerik a dijakat. Hogy kikhez volt kegyes Fortuna? Az 1. díjat — két személy részére popzenei hangverseny Budapesten — Májnska Ferenc köbölkúti (Gbelce) olvasónk nyerte meg. A 2. díj — nyolc nagylemez — tulajdonosa Szőke István Fülekről (Fllakovo). A 3. díjat — öt nagylemezt — Botlik Péternek küldjük Hurbanovóba. A 4. díj — egyéves előfizetés a Populár című folyőlratra — a komáromi (Komárno) Németh Ivettet Illeti. 5. díj — egyévi előfizetés lapunkra, az Oj Ifjúságra — SInka Mária, Ipolyság (Sahy). A díjakat az elkövetkező napokban postázzuk. Reméljük, hogy kedves olvasóink jól szórakoztak, ÚJ Ismereteket szereztek a popzene területéről. Valamennyi versenyzőnknek köszönjük a részvételt, a nyerteseknek pedig gratulál az Cj Ifjúság szerkesztősége JÖ SZERKESZTÉS = JÖ MŰSOR Az Iskolások műsora és a Plonlrhíradó minden kedden tíz órakor Jelentkezik. Szlovák nyelvleckével kezdődik, majd mese- és szórakoztató műsor következik. Utána tíz óra harminctól ötvenlg a Plonírhlradót hallhatjuk. E két műsor szerkesztője Majoros Franciska. A szeptember 23-1, keddi adás szokásos szlovák nyelvleckéje után a Világirodalom gyöngyszemei címmel hires meséket, meseregényeket mutatott be. Jó' ötlettel képletes antológiát szerkesztett a szerző, amelyben szerepeltek mesegyöngyszemek Gyurcsó István csak elmében említett meséjétől Szabó Magdán át Antoine de Salnt-Exupéry A kis herceg című művéig. Talán gazdaságosabb lett volna, ha a képletes antológiában csak egy-két meseírót szerepeltetnek, s több lett volna a részlet, az elkövetkező műsorokban pedig folytathatták volna a felsorolást és a müvekből vett részletek bemutatását. Így túl heterogén volt a bemutató, sőt némely írótól, következésképpen Gyurcsó Istvántól nem Is hallottunk semmit. Talán praktikusabb lett volna az Ilyen esetleges sorrend helyett hazai magyar, cseh és szlovák meseírókra szorítkozni, hiszen nálunk is nem egy Ifjúsági író található, s nem ártana őket propagálni, A Plonlrhíradóban a kisiskolások számoltak be nyári élményeikről, külföldi utazásokról, táborozásokról stb A tudósítások lényegében u- gyanerről szóltak. A műsor utolsó harmadában figyelemkeltő volt a természet. Illetve a rovarok világából bemutatott néhány érdekesség. A szeptember 27-1 Szombat reggelt Szénást György szerkesztette. Jó, kiegyensúlyozott műsor volt, riportjaiban őszi hangulattal. A vasutasnap alkalmából Zslgarcslk Katalin a galán- tai (Galanta) állomásról hozott beszélgetést. Kaják Béla színes, mozgalmas képet közvetített a búcsl szüretről, figyelemkeltő volt VoJ- tech Kresfankónak, a Szlovák Ojságfró-szövet- ség vezető titkárának élménybeszámolö]a a mai Kínáról. Vámos László riportja a rimaszombati (RImavská Sobota) őszi vásárról és Miklósi Péter Jegyzete a bratislaval zenei napokról. A műsor zenei anyaga különben gondosan volt válogatva, de a szüreti riport végére vidámabb zene kívánkozott volna. A szombati Fiatalok a mikrofon előtt szerkesztője, Kamocsal Imre ezúttal Is kemény fába vágta teiszélét. A komáromi (Komárno) középfokú szaktanintézet végzős tanulóit, valamint a nevelőtanárokat, oktatókat vallatta meg. A diákok a három év tanulás után most kóstolgatják a négyhónapos gyakorlatot az Agrotech műhelyeiben, a Zdroj nemzeti vállalatnál és máshol, hogy aztán munkába álljanak. Kamocsal most Is okosan, hajlékonyán vezette a beszélgetéseket, s így plasztikus képet kaphattunk az tparl tanulók világából. A fiatalok nyíltan és kedvesen beszéltek. I— Dénes -a
