Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-10-07 / 40. szám

UJ E gykor, évszázadokon keresz­tül — egy kis túlzással — a világ közepének tartották. Aztán hirtelen ereje és Jelentősé­ge teljesen megcsappant, hírneve szinte a feledésbe merült. Csak a „falánk“ turisták kíváncsiságának, egyre növekvő „étvágyának" kö­szönheti az ország, hogy a husza­dik század nyolcvanas éveiben is­mét Ismertté, vonzóvá vált, az ér­deklődés középpontjába került. Törökországról van szó. Ma ez a több mint háromnegyed millió négyzetkilométernyi terüle­tű eurázsiai ország elsősorban sa­játos fekvésének köszönheti vonz­erejét. Valójában híd az öreg kon­tinens és Ázsia között, igaz, az or­szág területének 97 százaléka A- zslában van. A nagyobbik része Klsázsia, amelynek török elneve­zése Anatólla, Az elmúlt évezre­dek iránt érdeklődő Idelátogatók számára ez a föld azért is egye­dülálló, mivel itt nem ritkaság, hogy egymás közvetlen szomszéd­ságában látni az időszámítás e- öttl korból származó monolit szob­rokat, erődöket, de hellenisztikus, római, bizánci vagy török kori é- pítményeket, emlékeket egyaránt. A turista tehát nem szűkölködik látnivalókban; ha más nincs, a táj természeti szépségére mindig szá­míthat. Nézzük, mi érdekeset rejt a mai Törökország a külföldi látogatók számára. Néhány éve óriási fellendülést észleltünk Törökország turistafor­galmában. A nyugat-európai, de a- merikal és kanadai turisták nem­csak a természeti szépségéért, ha­nem a szolgáltatások számukra na­gyon kedvező ára miatt Is láto­gatják — főképp a nyári hónapok­ban — Törökországot. Elsősorban a part menti üdülőközpontokat, és Istanbuit. Ez csak az érem egyik oldala, mert az ország lakosságá­nak egy része még ezeket a vi­szonylag alacsony árakat sem ké­pes megfizetni, s szomorú sze­génységben tengeti életét. Vidé­ken a mezőgazdasági termelés mű­szaki berendezések, gépek hiányá­ban nem sok lehetőséget nyújt az életkörülmények javítására. Ana­tólla klsebb-nagyobb városaiban sem bővelkednek a munkalehető­ségekben, így érthető, hogy a la­kosság egy Jelentős hányada a nagyobb városokba (elsősorban Istanbulba) való beköltözésben látja az egyetlen kiutat, a „meg­gazdagodás“ lehetőségét. Istanbulban például sok koldus­sal találkozhat a turista. De ami még inkább meghökkenti — kü­lönböző emléktárgyakat, filléres portékát, értéktelen holmikat á- rusító gyerekek zaklatják lépten- nyomon az Idegeneket, így keres­ve meg a mindennapi betevő fa­latot. Különben az üzletelés, alkudo­zás a törökök egyik Ismérve. A török kereskedő — persze ez alól is van kivétel — szinte sértésnek veszt, ha vevője nem alkudozik. Ugyanis 6 eleve úgy szabja meg az alapárat, hogy annak a fele is bőséges nyereséget hozzon a kony­hára. Felejthetetlen élmény pél­dául a híres istanbull Nagy Ba­zárban a vásárlás. Ebben a fedett üzletközpontban több mint Ötezer kis bolt van egymás mellett tö­mérdek áruval zsúfolva. Főleg bőr- és szőrmeárut, szőnyegeket, ruházati cikkeket, emléktárgyakat. Jellegzetes török népművészeti cik­keket és nem utolsósorban renge­teg aranyat és ezüstöt kínálnak itt a vevőknek. S aligha akad o- lyan, aki ellenáll a kísértésnek. A cél a turizmus fellendítése Főleg a Márvány-tenger északi, azaz európai partvidékén, illetve a Földközi-tenger és részben az Égel-tenger övezetében észlelhető az építkezési láz. Ez részben an­nak Is köszönhető, hogy az éve­kig az NSZK-ban, Ausztriában, Svájcban vagy más országokban dolgozó török vendégmunkások kénytelenek a kedvezőtlen nyu­gat-európai politikai légkör miatt hazatérni, s a külföldön megkere­A Kék mecset — Aja Szófia felől tekintve. A Kék mecset az egyet­len a világon, amelynek hat minaretje van. ANATÓLIAI ÉLMÉNYEK sett márkát, frankot vagy schll- linget igyekeznek a lehető legjob­ban kamatoztatni hazájukban. Je­lenleg Törökországban a legjobb üzletnek az Idegenforgalom lát­szik A statisztikai adatok kétség­kívül nekik adnak Igazat. Így te­hát nem csoda, hogy az ember az újonnan épült, illetve épülőfél­ben lévő nyaralók, családi házak, panziók vagy szállodák ezreit —, tízezreit számolhatja össze a gép­kocsiból, autóbuszból kitekintve. Természetesen a török kormány Is teljes mértékben pártfogolja ezt a folyamatot, tudatosítva, hogy a „turista-ipart“ könnyebb kiépíte­ni, mint bármely más ágazatot. Az csak természetes, hogy min­den turista látni akarja Istanbuit. Az egykori virágzó fővárosba ér­kezve az első benyomásunk az, hogy ezt a nagy kiterjedésű, pá­ratlan műemlékkel, számtalan lát­nivalóval ékesített hatalmas vá­rost aligha lehet kiismerni. Az el­ső nap szinte elvész az ember a színpompás és zajos keleti forga­tagban. De ez a ma már több mint hatmillió lakost számláló világvá­ros mégis órákon belül meghódít­ja az Idegen szívét — elkápráztat­ja. Elég kiállni a híres Top-kapu palota teraszára, s végigtekinteni az Aranyszarv-öbölt övező lenyű­göző városnegyeden. Bizonyára feledhetetlen élmény marad a Boszporusz-tengerszoroson tett ha­jókirándulás is. Itt kívánkozik em­lítésre, hogy Európát és Ázsiát még csak egyetlen híd köti össze. A Boszporusz-híd, amely 1973-ban Jtészült el (Japánok építették], az ötödik legnagyobb híd a világon. Az említett Top-kapu-szeráJ szom­szédságában fekszik további két építmény — a Kék mecset és a nem kevésbé híres AJa Szófia. Rengeteg látnivalót tartogat a tu­rista számára a Szulejmán-mecset és a Dolmabahce-palota Is. Itt él­te le utolsó éveit és Innen irá­nyította az ország fejlesztését Atatürk, a török nép nagy fia, a Török Köztársaság megalapítója, akit a nép mindmáig valóságos hősként tisztel. Istanbul hagyományosan sok- nemzetiségű város. A törökökön kívül él itt szép számmal görög, olasz, bolgár, szerb, horvát és ma­cedón nemzetiségű, de van elég zsidó és arab is, sőt nem vész el az óriási nyüzsgésben az ember a lengyel, g szlovák vagy éppen­séggel a magyar nyelvvel sem. A hivatalos helyeken viszont az an­golt és a németet beszélik. A pihenni, napozni, fürödni vá­gyók nyaranta a Földközi-tenger gyöngyszemeit: Marmarist, Bodru- mot, Fethiyét látogatják. Exkluzív szállodák, tiszta strandok, első osztályú szolgáltatások, nyugalom, hetekig felhőtlen égbolt, kellemes hőmérsékletű tengervíz várja itt a vastagabb pénztárcával érkező vendégeket, A Jó hangulathoz, tér­A Kék mecset fő épfilete mészetesen a számunkra Ismerős Izeket felvonultató török konyha is hozzájárul. Amiben példát ve­hetnénk a törököktől — rengeteg zöldséget és gyümölcsöt fogyasz­tanak, Illetve kínálnak az étlapo­kon. Az ókor emlékei Ki ne Ismerné a történelemből Tróját, Ephesost, Pergament vagy Halikarnasszoszt? KI ne hallott volna a trójai falóról, az ephesnsl Artemlsz-templomról, avagy a ha- likarnasszoszl mauzóleumról? I- gaz, az elsőből csak egy, az el­képzelések alapján épített után­zat, a másodikból egyetlen oszlop, a harmadikból pedig csak a Je­lenleg is Jó állapotban lévő közép­korban épült erődítmény falainak márványelemei maradtak az utó­korra. Tény, hogy az anatóliai feltá­rások színhelyein vajmi kevés ma­radt az egykor virágzó, kápráza­tos városokból. Sokkal gazdagabb gyűjteményeket találhatunk a ber­lini, a római, a londoni és más európai múzeumokban, ahová az ásatások során feltárt régészeti le­letek, kincsek vándoroltak. Tróját, az ókori várost, amely köré a gö­rög mondák egész sora fonódik, feltétlenül érdemes megtekinteni annak ellenére, hogy a mondabeli városból csak a városfalak és az épületek alapjai maradtak fenn. Ephesos viszont lényegesen több látnivalóval várja az Idetévedőket. A város fő részeit a 4 kilométer hosszúságú Márvány körút fogta össze, rajta lehet ma Is megkö­zelíteni a legérdekesebb épülete­ket: a színházat, a Celsus-könyv- tár helyreállított homlokzatát, a Scholasztikai-fürdők vaskos falait, oszlopait és másokat. Az ókori Pergamon — amely egy magas dombra épült —- romjai közül a meredek domboldalban elhelyezett óriási méretű színház hívja fel a legjobban magára a figyelmünket. Egyszerre 10 ezer nézőt fogadott magába, a szintkülönbség az első és az utolsó sor között 36 méter. Jelenleg Pergamonban folyik az Athéné-templom újjáépítése. Per­sze, mindez csak a látnivalók egy töredéke, van mit csodálni a gaz­dag múlttal rendelkező Mlletos- ban, Prlénében, Dydymában, Hie- rapollsban, Aspendosban és más­hol. A természet egyedülálló remekműve Nagy hibát követ el az, aki Tö­rökországban Járva nem látogat el Pamukkaléba. Már néhány ki­lométeres távolságból is Jól látni, hogy egy 200—300 méter magas hegyoldalt több száz méter szé­lességben csillogó fehér bolyhok borítanak. Az erős napsütésben szinte vakítóan csillog a „Gyapot­vár“ (pamuk = gyapot, kale - vár török nyelven). A csillogó fe­hérség nem más, mint az ősidők óta felszínre törő, különleges ösz- szetételű termálvízből kicsapódó mész és gipsz lerakódása, ami idő­vel az egész domboldalt beborí­totta. Élményszámba megy meg- fütödnl a függőleges falszakaszok fölötti teraszokon kialakult kis medencékben, a 35 fokos gyógy­hatású termálvízben. D e a sok-sok nevezetesség, a többezer éves történelem során született építészeti re­mekművek sem tudnak változtatni a török nép nagy részének nyo­morán. Az ország gazdasági gon­dokkal viaskodik, s bár az okta­tásrendszerben, az egészségügyi szolgáltatásokban, az egész szo­ciális, politikában történtek az u- tóbbi évtizedekben pozitív válto­zások, ez mind túl kevésnek bizo­nyult ahhoz, hogy az átlagos élet- színvonal lényegesen emelkedhet sék. A viszonylagos csillogás mö­gött tehát ott lapul a nyomor és sötétség, s a nép sorsán mit sem segít az, hogy a valutaforrásnak számító turisták milliói özönlenek évente Törökországba. Kollár Gábor NYUGAT BERLINBEN egy pincét tártak fel, amely a „Harmadik Birodalom“ 1- dején a Gestapo ffi kfnzó- helyol közé tartozott. A pin­ce egy egykori múzeumépü­let alatt volt, amelyet a nácik elkoboztak, és amely­ben a Gestapo parancsnok­ságának adtak helyet. Ez­rével hallgatták ki és kí­nozták benne az embereket. A bombázások következté­ben a második világháború végén az épület romossá vált, s a háború után a város vezetői úgy döntöttek, hogy lebontják. LE6NAGYBB GS LEGSZEBB Iránban, Ardestanu hely­ségben a legügyesebb húsz szövő készíti a világ legna­gyobb és minden Jel szerint legszebb szőnyegét. Nyolc hónap alatt 200 négyzetmé­ter nagyságú szőnyeg készült el. A tervek szerint a Sző­nyeg tízezer négyzetméter nagyságú lesz: 400 méter hosszú és 25 méter széles. BOLTOK BALKEZESEKNEK Az NSZK-ban hozzávetőle­gesen hatmllllő kifejezetten balkezes ember él. akiket nem lehet — és mint a pszi­chológusok mondják: nem is szabad — „jobbra“ szoktat­ni. Hogy 8 jobbkezes világ­ban valahogy megkönnyítsék e nem kis létszámú társaság életét, Hamburgban meg­nyílt egy bolt, amely csak nekik szánja árukészletét. Mindenekelőtt háztartási eszközök, berendezések, bi­zonyos szakmák tartozékai és iskolaszerek állnak ren­delkezésükre, amelyeket bal­kezesek számára átépítettek. Az itt vásárolható ollókkal, tolltartókkal, konzervnyitók- kal és ezer meg ezer egyéb aprósággal kizárólag balke­zesek dolgozhatnak. A közel­jövőben kötésmintát, fény­képezőgépeket, sőt elektro­nikus számítógépeket is kap­nak, amelyeken mindennemű Irányító billentyű természe­tesen baloldalt lesz — kéz­re esően — elhelyezve. HÄNYAT lGpONK Életünkben? A Naroden szport című bolgár lap felmérése szerint az egészséges ember egy nap átlagosan 20 ezer lépést tesz a lakásban, az utcán s a munkahelyén. Ez egy év alatt körülbelül 7 millió 300 ezer lépést Jelent. En­nek alapján elmondható, hogy egy ember 70 éves ko­rára hozzávetőlegesen 450 mlliiő lépést tesz meg, ami mintegy 384 000 000 méter­nek felel meg. Eszerint bár­melyikünk — legalább egy­szer — gyalog körbesétál­hatná a földgolyót. Képzel­jük el, hányszor Járhatná körbe az ember az Egyenlí­tőt, amelynek hosszúsága 40 075 696 métert ÜREG AUTOs „Az életben nem ülök töb­bé volán mögé“ — fogadko- zott egy 101 éves angol fér­fi, bizonyos John Meldrum, akit 35 fontra büntetett meg a rendőrség, mert „figyel­metlenül“ vezette gépkocsi­ját. Meldrum kifejtette, hogy idestova 71 éve vezet, de még egyszer sem köve­tett el közlekedési kihágást. „Ha az ember már elmúlt százéves, a szeme sem olyan, mint szeretné, no meg a lá­ba sem elég fürge a fék­pedál idejében történő mű­ködtetéséhez, abba kell hagy­nia az autózást“ — szomor- kodott. A rendőrségi kihall­gatás után Meldrum azon­nal leadta ' jogosítványát, majd elmesélte, hogy csak harmincévesen kezdett ve­zetni, korábban ezt a fény­űzést nem engedte meg a pénztárcája. Sportszerűen élt: 65 évesen hagyta abba a hegymászást. Másik szen­vedélyéről, a sízésről 87 é- ves korában kényszerült le­mondani.

Next

/
Thumbnails
Contents