Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-09-30 / 39. szám

új ifjúság 9 k i l e ne é d i k; ó 1 d á 1 k 11 e nde dik 6 I dái !K í k i 1 en cé^ ik ? el Nagy szélhámos hírében állt a har­mincéves K. Ferenc, akit másképp nem is hívtak, csak úgy, hogy Kocka­fej. Öt évvel ezelőtt egy leányzónak ráment a hozománya, az erénye még korábban, ötvenezer korona nem kis pénz, ennyi volt a hiszékeny lány tandíja, hogy egyszer s mindenkorra megjegyezze: nem érdemes hinni a szép szavaknak. De ettől fOggetleniil a mirtuszkoszorú így is meg úgy is elszáradt... Kockafej sokáig nem került horog­ra, hogy a tetteiről a törvény előtt adjon számot. Egy napon aztán egye­nesen a rendőrség karjaiba sétált, pontosabban szólva „munka“ közben csaptak le rá. A változatosság ked­véért felcsapott nőgyógyásznak, éppen Eendelt. Lassan bár, de eltelt a kiszabott négy év a börtönben. Szabadulása után nem tudott mit magával kezde­ni, hiányoztak körülötte az emberek. Eszébe jutott Vincó, aki egyébként a ruhák nagy „szakértője“. Amikor meg­jelent nála Kockafej, Vincó rögtön tudta, miről van szó. Eleget tett kí­vánságának, adott neki, egyelőre el­lenszolgáltatás nélkül, egy öltő ruhát, de megintette: — A nőgyógyászattal felhagyj ám! Ekkora mancsokkal leg­feljebb lódoktor lehetnél. Szorult helyzetében mi mást tehe­tett Kockafej, mint hogy beleegyez­zen. Fejében azonban már kavarog- „tak a szerinte jobbnál jobb ötletek. Este aztán kiclttyentette magát; magára vette az új öltönyt, lábára olasz cipőt húzott, üstökén minden hajszálat gondosan elrendezett, és nem feledkezett meg a decens fran­cia kölnivízről sem. Egészen bizalom­keltő férfiú vált belőle. így kihúzva magát, betért abba a kávéházba, ahol a nők nemcsak hangoztatják, hogy éljen az emancipáció, hanem úgy is 'viselkednek. Ezeket a hölgyeket ott­hon nem várja a morcos férjük, nem kell a gyerekekkel leckét tanulniuk, hanem élik vígan az életüket, csábító apróhirdetéseken csámcsognak, ml­Kockafej közben buzgón ürítgetik poharukat. Ilyen emancipált asszony volt a negyvenöt éves Betty is [mert így becéztette magát). Nagy füstfelhöt e- resztett ki épp a száján, amikor a helyiségbe belépett Kockafej. Egyet­len pillantással tetőtől talpig végig­mérte a jövevényt, a megjelenésén, küllemén túl az anyagi helyzetét is. A többi majd eldől később — gon­dolta. Kockafej pedig, mint aki a hölgy veséjébe látott volna, egyene­sen az asztalához telepedett. — Mit tehet tenni, az embernek manapság nincs nagyon miből válo­gatnia — mondta asztaltársnöjének konyakospohara fölött, amikor nagyot szippantott olcsó cigarettájából. Betty meg volt róla győződve, hogy a férfi ráunt az illatos külföldi ciga­rettákra, és csak a változatosság ked­véért szívja ezt a büdös bagót. Mert Kockafej körül olyan volt a levegő, mint valamilyen vadnyugati vendég­lőben az aranyásók körül. Nem tud­hatni egyébként, níncs-e neki Is va­lamilyen köze az aranyhoz— latol­gatta az asszony. Hiszen minden jel erre utal, csak a keze árulkodik ar­ról, hogy markolt már csákányt is. (Ez érthető is, hiszen a börtönben Kockafej nem irodai munkát végzett, bármennyire is szerette volna.) Beszélgetni kezdtek. Kockafej látva asztaltársnője kérdő pillantását, meg­magyarázta, miért olyan kérges a te­nyere. Elmondta, hogy kutatóintézet­ben dolgozik, és azt kutatja, hogyan hat a kétkezi munka az ember lelki­világára. Megfigyeléseit matematikai adatokkal alátámasztva szakfolyóirat­ban szándékozik közölni. Például e- gész nao árkot ásott, mert kíváncsi volt rá, hogy este fáradtan lesz-e még kedve egy új egyenleten törni a fejét. Érdekes eredményre jutott. A számokkal csak ötig birkózott meg: öt korsó sört öntött ugyanis magába, amitől úgy elnehezedett a lába, hogy emelni is alig bírta, viszont annál beszédesebb lett. és csupa erotikus kitalált történetekkel tömtélnaga kö­rül az embereket. Bettyben felébredt a kíváncsiság, és megkérdezte: — És mi történik akkor, ha nem ás árkot, így tehát öt korsó sört sem iszik meg? — Vár otthon az egyenlet. — Kutatásai területén kiterjeszthet­né például a nőkre, közülük is az emancipált nőkre, és tegyük fel, hogy én leszek az ismeretlen egyenlet... — javasolta Betty. Gondolkodás nélkül beleegyezett Kockafej, és megígérte, elmélyül a felvetett problematikában. Meg kell hagyni, megtartotta szavát, egy álló hétig mással sem foglalkozott, mint a Bettynek becézett „Ismeretlen e- gyenlettel“. Bármennyire igyekezett azonban az asszony, a tudományos mű nem született meg. A számok meg­makacsolták magukat, és nem akartak engedelmeskedni „tudós uruknak“. Igaz, ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen Kockafej annyit értett csak a matematikához, mint tyúk az ábé­céhez. Bettynek viszont annyira a bizalmába férkőzött, hogy azt is meg­tudta tőle, milyen jeligére szól a be­tétkönyve. Ehhez képest az ékszerek ellopása már gyerekjáték volt szá­mára. Amikor végzett a „nagytakarí­tással“, az asszony autójába ült, s amilyen gyorsan csak lehetett, elisz- kolt. Este már más városban szélhá- moskodott, sőt Betty kocsijára is ta­lált vevőt. Az előleg már a zsebét dagasztotta. Három évet kapott... NEVETŐ SZÍNHÁZ Antal Imre az egyik pestlmrei klub meghívására előadást tartott „Bará­taink a hangszerek“ címmel. Előadás után vetélkedő következett. Az egyik kérdés így hangzott: — Önök szerint melyik a legnehe­zebb hangszer? A második sorban egy megtermett férfiú emelte fel elsőnek a kezét. — A legnehezebb hangszer a zon­gora! .Antal felhívta az illetőt a szín­padra. — Kérem három mondatban a meg- okolást, de előtte még megkérdem: ön zongorista? — Nem kérem, bűtorszállító va­gyok. Balázs Péter családjával franciaor­szági autótúrára indult. Egyik este egy falucska vendégfogadójában töl­tötték az éjszakát. A tulajdonos szé­les mosollyal-tessékelte be őket a régimódi bútorokkal berendezett szo­bácskába, és büszkén mutatott a dí­szes faragású ágyra. — Ez, kérem, egy történelmi ágy! Ebben aludt két éjszaka Napóleon császár! Balázs Péter egy pillantást vetve az ágyr^, a tulajdonoshoz fordult; — Uram, nem találok szavakat a meghatódottságtól, és a megtisztelte­téstől, de azért megkérem: tegyen az ágyra tiszta lepedőt! Greguss Zoltánt a Rádió Pagodájá­ban megszólította egy hölgy: ' — Emlékszik rám még, Zolikám? Debrecenben együtt énekeltünk a kó­rusban. Maga akkor húszéves lehetett. Ha szabad, kérdeznem, most mennyi? Greguss mosolygott: — Most már valamivel több va­gyok, nyolcvan.. .1 — Nahátl Az ember nem is hinnél Olyan stramm, olyan flatalosi — És mit gondol, Zolikám, én hány éves vagyok? Greguss gáláns mozdulattal megha­jolt a hölgy előtt: — Ha a szemét nézem, huszonöt, ha a bőrét nézem, húsz, ha a terme­tét nézem, huszonhat... — Tehát mennyi? — vágott közbe türelmetlenül a hölgy. — Tehát összesen hetvenegy! Oszter Sándor autóját leállítja a rendőr. Oszter megáll, és lecsavarja az ablakot. — Valami baj van? — Kérem, ön óránként 100 kilo­méteres sebességgel hajtott. Oszter csodálkozó arcot vág ... — Óránként? Az lehetetlenl Csak öt perce jöttem ki a garázsbóll Csodálatos szimfóniák költője Nyolcvan évvel ezelőtt született Dmitri) Sosztakovlcs, a szovjet kultúra és világ zeneirodalmának óriása, a szimfóniák utolérhetet­len mestere. Már életében az em­beriség kimagasló szellemi nagy­ságai között tartották számon. Ezt számos elismerés bizonyítja, a- mellyel hazájában és annak ha­tárain túl elhalmozták. Az Oxfordi Egyetem díszdoktora, Róma, Ber­lin és Stockholm akadémiájának tiszteletbeli tagja. Sorozatosan megkapta a legmagasabb szovjet kitüntetéseket Is; A legmagasabb kitüntetés, ami zeneszerzőt érhet, a közönség és a szakmai körök elismerése. Sosz- takovlcsnak ebből is kijárt. Szim­fóniái (tizenhármat írt) a zene­művészet gyöngyszemei. Operája, a Katarina Izmajlova az 1936-os első, szokatlanul éles bírálatok és hideg fogadtatás után átdolgozva ma világsiker. Pedig a pétervárl zenepedagó­gus szülők gyermeke nem volt csodagyerek. Csak örökölte szülei muzikalitását, és átvette zene i- ránti rajongásukat. Tehetsége a tanulóévek alatt fokról fokra bon­takozott ki. Amikor 18 éves korá­ban elkészítette konzervatóriumi diplomamunkáját, ezzel egyúttal megalapozta világhírnevét is. Az I. szimfónia a század repre­zentatív piűvei közé került. Több mint ötven év óta szerepel a föld minden részén, nem kisebb mű­vészek tolmácsolásában, mint Tos­canini, Stokowski, Karajan. Olyan fiatalember munkája volt ez, aki átélte az első világháború és a forradalom viharát, s közben ér­zékenyen reagált az élet kis, futó benyomásaira is. A költő érzé­kenységével és a fiatalság duzza­dó erejével. Hallotta az Auróra ágyúit, és az éhesen bandukolók énekét, a győzelem harsonáit és az özvegyek panaszát. Az egészet úgy fogta fel és úgy dalolta meg, hogy a keserű élményeken is át­sütött az utat találó ifjúság de­rűje. Mindez megismétlődött másfél évtizeddel később. Az ostromlott Lenlngrádban írta a VII. szimfó­niát — vagy ahogy az egyetemes zeneirodalomba bevonult, a Lenin- grádi Szimfóniát, amely talán a legismertebb műve. A drámai hangvételű zenekari művet, amely mesterien tolmácsolja a zene nyel­vén a hazáját védő szovjet nép elszántságát, kujbisevi ősbemuta­tója után mindjárt, még 1942-ben az Egyesült Államokban is előad­ták, Arturo Toscanini vezényleté­vel és kitörő sikerrel. Sosztakovlcs egyébként is min­dig érzékenyen reagált a társa­dalmi mozgásra. Ezt is a szülői házból hozta magával. Szülei köz­tudomásúan elhivatott forradalmá­rok voltak. Saját emberi és mű­vészi krédóját a következőképpen fogalmazta meg: Csak az emberi­ség szolgálatán keresztül találhat­ja meg a művész alkotó kutatá­saiban a helyes utat.“ Egész életében kitartóan keres­te, és — túlzás nélkül állítható — meg is találta ezt az utat. Hiva­tásának értelmét éppen ebben a társadalmi kérdésekre való érzé­kenységben, fogékonyságban látta. Életfelfogását így foglalta össze: felismerni és átélni az emberek minden örömét és megrázkódtatá­sát, s utat keresni és találni a művészet előremutató, rendjében. Bírálták is. Okkal vagy tévesen. Mert aki új utakat keres a jövő ismeretlenjébe, el is tévedhet. A Katarina Izmajlova beiilutatója után, amikor elég sok bírálat ér­te, a következőket mondta' ,.Nincs semmi baj, csak végig kell nyu­godtan gondolni az egészet.“ Feljegyezték róla, hogy mindig alaposan megfontolt mindent. Szi­gorú volt önmagával szemben. Le­gendás szigorúsága ellenére gaz­dag életművet hagyott ránk. Ti­zenhárom szimfónia, kamaramű­vek, dalok, kórusok, hangszerszó­lók, Ojsztrahnak és Rosztropovics- nak írt versenyművek jelzik ezt az életművet. Az operák, film- és színpadi kísérőzenék mellett fel­feltűnnek „az utca hangjai“ is, a tömegdalok, indulók. S mellettük: a_diákköj:i_ ironikus kabarézenék­től a dzsessz-szviten keresztül az 1958-ban komponált operettig szá­mos alkotás tanúskodik a zene­szerző korlátokat nem ismerő ér­deklődéséről .és sokrétűségéről. Művei tizenegy évvel a halála u- tán is a hangversenytermek, szín­padok kedvelt műsorszámal. P. I. Ä gyakorlott olvasó észreveheti, hogy listáinkon különösebb változás nem tör­tént. Az elmúlt két héten állandósult a sorrend, de érdekes olvasni a leve­leket, amelyekből kitűnik, hogy rövi­desen, talán már a következő számban, ismét új slágerek kerülnek a legjobb tíz közé Nem hiszem, hogy mostanában valaki is különösebben panaszkodhatna listáinkra, mindhárom sorrend rendsze­resen Időközönként felújul. Ez persze Ú; olvasóink érdeme, és bízunk benne, hogy továbbra is sok levelet kapunk. A cí­münk változatlan: Üj Ifjúság, Leskova 5, 814 84 Bratislava. HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Marika Gombitová: Chiapci v pasci 2. Metrum: Kto je lepsí 3. Elán: Klasika 4. Lehotsk^ — Hammel — Modus: Kapely starnú 5. Peter Nagy: Mne sa neschováé 6. Bankét: Niet őfm fa klamaf 7. Midi: Vaiöík pre Európu 8. Elán: Detektívka 9. Dalibor Janda: Hurikán 10. Jive: Smútok staníc 1. Szűcs Judit: Csak ő érdekei 2. Demjén Ferenc: Szerelem első vérig 3. Bikini: Indokolatlan jókedv 4. Első Emelet: Idegenek a városban 5. Omega: A Föld árnyékos oldalán 6. Lord: Csakis a lényeg 7. V‘Moto-Rock: Fekszem az ágyon 8. Pokolgép: Cirkusz és rács 9. Komár László: Lola 10. Edda: Gyönyörű lányok VILAGLISTA 1. Modern Talking: Atlantisz jelentke­zik 2. Matt Bianco: Tánc az utcán 3. Bad Boys Blue: Aranyos lány 4. Queen: Egyfajta varázslat 5. Max Him: Veszély, veszély 6. Chris Norman: Éjféli höigy 7. Sandra: Éjszakai forróság 8. Baltimora; Háttérben élek 9. Fancy: Bolero 10. Bronskie Beat: Gyerünk, gyerünk zsAkbamacska Egy-egy színes posztert nyert; Juhász Klára komáromi (Komárno), PreCka Nándor fülekpüspöki (Fifakovské Bis- .kupice). Bankó Mária nyárasdi (Topol- níky) Walter Klaudia bratislaval és Kríz Adrianna udvardi (Dvory nad 2i- tavou) olvasónk. POPCSEREBERE Szabó Gábor (935 63 Cata 123/5): Á- dok Elán-, Rod Stewart-, Varga Miklós-, Pia Zadora-, Midi-, Lenka Flllpová-ké- peket és külföldi énekesekről szóló cik­keket. Kérek Modern Talking-, A-Ha-, -képeket és róluk szóló cikkeket. Permeczky Renáta (945 01 Komárno, Zd. Nejedlého 13/6): Adok Sandra-, Ma­donna-, Kim Wilde-, Tina Turner-, John Travolta-, Edda-, Nena-, Falco-, Stevie Wonder- és további képeket, főleg ha­zai énekesek képeit. Kérek Modern Tal­king-, Bad Boys Blue-, Alphaville-, Szűcs Judit-, Görbe Nóra-, Katona Klári-, Li- mahl-képeket és -posztereket. Szloboda Ildikó (925 26 Reca, Hlavná 59, okr. Galanta): Adok Marika Gombi­tová-, Miroslav Zhirka-, Helena Vondráö- ková-, Darina Rolincová-, Peter Nagy- -képeket. Kérek Madonna-, Sandra-, Bi­kini-, A-Ha-kópeket. Virágh György (946 32 Marcelová, Dru2stevná 1113): Felkínálom rockle­mez- és rockposztergyűjteményeimet, főleg magyarországi és külföldi rock­együttesek anyagáról van szó. Benyák Zsanett (943 01 Stúrovo, Mar- xova 24): Adok A-Ha-, Pia Zadora-, Fal­co-, Madonna-, Tina Turner-, Queen-, Kate Bush-, Wham-, Power Station-, Paul McCartney-, Opus-, Rod Stewart-, Cyndi Lauper-, Limahl-, R-Go-, Dolly Roll-, Edda-, Első Emelet-, Neoton-, Ré­vész Sándor-képeket, -posztereket és ró­luk szóló cikkeket. Kérek Modern Tal­king-, Thomas Anders-, C. C. Catch-, Michael Cretu-képeket, -posztereket és róluk szóló cikkeket. — pp

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents