Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-09-30 / 39. szám
új ifjúság 8 Számomra ,a tavalyi év egyik leg- emlékezeiesebb kiállílása Kiss Sándor szobrászművész táriata volt. Szűkszavú. méreteiben matdhogynem szerény, de mondanivalfijában és formai szempontból annál íelentösebb. Hogy mást ne mondjak, elkészült és látható volt az eddigi egyik leg- nagytbb szobra, az Anonymus, amely tarialniában, form.il vonatkozásban gazdag, sokrétű gondolati hitvallás. Filozülia és szobor egyszerre. Vajon hogyan él. mint dolgozik, milyen gondolatok izga'ják ez után a kivételes teljesítmény után? — indulok Kiss Sándorhoz, hogy beszélgessünk. lás.iam az újabb munkáit, halljak elképzeléseiről. Hosszú éveken keresztül építkezett. Kiváncsi voltam, milyen a műterme, az otthona, sikerült e megvalósítania elképzeléseit, megvannak e a szükséges körülmények ahhoz, hogy újabb nagy teljesítménnyel ajándékozzon meg bennünket? Amikor megérkezem előbb a lakás, majd a műterem ajtaján kopogok ,A művész Csáky Károly Hont megyei barangolások című munkáját tartva a kezében üdvözöl. Épp az egyik templom gótikus bejárati kapuját nézegette, tanulmányozta. A lábán bakancs. Világoskék munkaruhájának a kabátját a derekára kötötte, Itogy védje a veséjét a kicsit hűvös műteremben Az Igelitbe csavart szobrok mellett a munkaeszközei, minden, amire szüksége van és lehet Kis nézelődés után felmegyünk a tiszta, világos keskeny dolgozószobába, A könyvszekrényekben a Madách könyvkiadó húsz valahány évnyi termése. Oldalt, a dolgozóasztal fölött Is polc Rajta albumok, képzőművészeti kiadványok. Az asztalon a Művészet című folyóirat halomnyi példánya A polc melletti keskeny falon egy aszkétikus figura reliefje. A szobor struktúrája a fa erezetéből bontakozik ki Az asztalon fénykép, rajzok, esy szobrocska. Az egyik alacsony könyvszekrény tetején fehér színes gipszből öntött szobrok, szo- borvázl'atok. A két egymással rokonságot mutató szoborra mutatok. Nyitva van az aranykapu... — Volt egy elképzelésem, de nem valósult meg — mondja Kiss Sándor, — A szobrok közül az egyiken a két féltekére váló földgömb között a nap 4íorongja, a talapzalból kinyúló pilléren egy gondolkodó ember ül A másikon a kettévált földgömb helyeit két sík fogja közre a napkorongot, a föld éltető erejét, A lapokon emberpár, virág, tipegő gyermek. — Miért nem valósultak meg ezek? — kérdem. — Nehéz megmondani... De tudod úgy van nálunk, hogy a szobrot na gyón sokszor csak valaminek a másolataként tudják elképzelni az emberek, pedig nem kell, hogy a szobor valaminek, mondjuk az emberi testnek, virágnak fának a mintázata legyen. A szobor, szerintem kifejezheti a gondolatot új, eleddig ismeretlen formák, különös tárgyak ütköztetésével is... A két szobor között egy színezett gipszszoborvázlat áll. — Ez egy másik régi terv — mondja, amikor jobban megnézem a színes szobrot. Az oszlopszeríi talapzaton pántokkal átfogott földgömb. Rajta figurák, virágok., A művész így folytatja a megkezdett mondatot: — Mostanában épp ez foglalkoztat, valamikor ősszel ismét aktuális lesz. Ez Partlzánskéba készül Eredetileg az volt az elképzelésünk a tervezővel e- gyütt, hogy az új lakótelep hat szobrának a' befejező, összefogó darabja lesz. Azóta változtak’ a körülmények, kevesebb a pénz, a család egységét, útját ábrázoló hat szoborra tervezett együttesből csak ennek az egynek az elkészítésére, felállítására van mód, így aztán át kell az egészet alakítanom, egybe kell sűrítenem azt, amit azelőtt halban akartam megvalósPa ni. Ráadásul már formailag «em vagyok vele teljesen elégedett. Nem tétVörös bika szik. -valahogy elavultnak találom ezt a túlságosan is beszédes domborított formát. Most már csak az a két korábbi tartóoszlop mated meg, és a szobor belülről üres lesz, kiöblösö- dik , . . Azért színes, mert valójában az egész szoboregyüttes öntött betonból készült volna, a borítása pedig színes kerámia lett volna. A figurák mellett ezeken a borítólapokon akarom elmondani'mindazt, amit a lakótelep különböző helyeiri hat szoborral akartam elmondani — mondja, és lerajzolja az egyes lapok, figurák képét, formáiét. — örültem, hogy elkészült az Ano- nymusod . .. — Mondtam, ha meglesz a műtermem, lesz hol felállítanom a szobrot, elkészítem... Most viszont egy kicsit megálltam. Volt és van ugyan egy fajta elképzelésem néhány különálló gondolatom, de nemrég beszélgettem néhány barátommal, írókkal, művészekkel, és a beszélgetés után egy kicsit megtorpantam. — Miért? — Nem is hogy megtorpantam, hanem nem jutottam még a gondolat végére. Egyfajta tágabb koncepcióról, a szobrok egymásba kapcsolódásáról beszéltünk. A beszélgetésben Is felmerüli a honnan?, hová? kérdés, ezért most azon gondolkozom, hogyan is lehetne az egészet megvalósítani? Az az elképzelésem, hogy szoborcsoportot, több szobrot együtt, szoboregyüttest, szoborkomplexumot kellene létrehoznom, Most ez Izgat, csak még nem tudom, nem döntöttem el, hogy vállalkozzam-e rá. képes vagyok-e ilyesmit megvalósítani. Nem tudom még, mi legyen a kezdete, a folytatás, merre tartson az egész, mi legyen a gondolati Irányultsága. Ugyanakkor izgat a kapu kérdése Is, mert a kapu is a honnan?, hová? kérdést hordozza magában. Az Anonymus eredetileg szintén egy kapu közepén helyezkedett volna el, de aztán később eltekintettem ettől, és trónusra üPettem a rézből domborított figurát. Viszont a kapu, mjnt mondtam, továbbra is izgat. — Volt egy ószláv motfvumú, C'rill és Metód alakját viselő kapud a kiállításon ... — Igen. ez egy másik téma. Itt élek Nyitrán fNltra), az ószláv kultúra székhelyén, a mai szlovák archeológiái kutatások és történelmi tudományok egyik központjában. Figyelem. érzékelem az új eredményeket, a kibonta-knző képet, a tárgykör meg- elevenedését, és ugyanakkor látom azt is. hogy mindez nem épül he sem a szlovákság, sem pedig a vele szomszédos népek tudatába, tehát a ml nemzetiségi tudatunkba se. Ezért egy ilyen vonatkozású emlékhelyre, az f- rásbeliség történelmi emlékhelyére gondoltam, amikor azt a kaput kifaragtam elkészítettem. — Ez rendkívül izgalmas kérdés. Mondanál róla többet? — Bár minden részletéről még nem beszélhetek, nem akarok beszélni, annyit azért elmondhatok, hogy nem Is csak saját magamra gondoltam. A szláv kapu csak az emlékhely bejárata lenne. Ott belül szó lehetne arról, hogy helyet kapjanak az ásatá.- sok során előkerült tárgyak, szobrok, szobormaradványok, mint a Szláv madonna vagy a Magna mater. És ezt nem Is kellene, hogy mind én csináljam. A gondolathoz Idű és tér kell, aligha több generáció is munkálkodhatna rajta. A kollektív munkából én is kivenném, ki szeretném venni a részemet. Itt például helvet kaphatna a Svätopluk című szobrom, amellyel én nem elsősorban a nagy uralkodónak akartam emléket állítani, hanem — akárcsak az Anonymusszal — kortársaimhoz akartam szólni, figyelmeztetni őket az összefogás, a megértés gondolatéra . .. — Beszélgetésünk során szóba került Anonymus-szobrod. Hogyan jutottál el ehhez a gondolathoz? A figura a Halotti Beszéd gyönyörű szövegét hordja a testén. Miért, mi köt téged ehhez a szöveghez? — Nemcsak a Halotti Beszéd található meg rajta, hanem más ts. Így például a rádió, a tv és egyéb mai „kellékek“. Múlt és jelen. Isméi a „mik vagyunk?“ és ,,honnan jövünk?“, „hova tartunk?“ kérdése. Szerettem volna, ha sokrétű, összetett gondolatsor bontakozik ki az emberekben a szobor nézése, vlzsgáltatása alapján. Nemcsak a régvolt, de a mai ember életét, gondolatvilágát is szerettem volna megragadni. Ez természetesen a tágabb értelmű gondolatkör. Ugyanakkor közelebbi, ha úgy tetszik, személyesebb vonatkozása Is van a szobornak. Mint ahogy tudod, Hidaskürtről származom jMostová). Apám, rokonaim, kortársaim, barátaim nagy többsége még ma is ott él, így kapcsolódom, kötődöm ehhez a világhoz, a szülőföldemhez, a Mátyusföldhöz, amely ez Ideig még nem jelentkezett a képzőművészetben. Az Anonymusszal tehát — bér ez teljesen mai alkotás — a Mátyusföld egy darabkájával kötődöm mához. A Halotti Beszéd u- gyanis egyik legsajátabb emléke nemcsak a magyarságnak, de a Mátyus- földnek Is, hiszen mint ismeretes. Deákin (Diakovce) használták is. így aztán számomra a szülőföld kérdése, és egyben sorskérdés is ez a szobor, a szobron lévő szöveg, a honnan?, hova? tartó ember kérdjése. — Ugyanaz mint a kapunál. — Igen, amióta csak az eszemet tudom, mindig Is izgatott ez a kérdés. Ez kulcsfontosságú tárgy, szimbólum a számomra, mint amilyen az ismeretlenségből az ismeretlenségbe tartó ember szimbóluma. A kapu lehet valaminek a kezdete, de a vége is. Itt van, nézd az Aranykapu, amely szintén izgatja a képzeletemet — mondja, és mintha csak elkészítette volna, biztos mozdulattal veszi elő az egyik rajzát. A rajz alján ez a szöveg található: Nyitva van az aranykapu... — Szóval fentebb már említettem, hogy most egy kicsit megtorpantam, gondolkozom, töröm a fejem, hogyan tovább, képes leszek-e, képes vagyok-e én arra, hogy egy ilyen igazán nagy gondolatot megvalósítsak. Ha igen, hogyan? Valamit, ami nemcsak egy nagy szobor, hanem összetett, szerteágazó gondolat és szobor Is egyben. Szoborcsoport, szoborkomplexum, szoborpark, filozófia és plasztika, gondolat és forma egyszerre. Még nem tudom, hogy mindez hogyan nézzen ki, miképpen kapcsolódjék egymáshoz, ez a kapu legyen-e a kezdete vagy a vége. ez vezesse-e be vagy zárja-e le, mindenesetre itt van ez a gyönyörű szép jelkép, ez a képzeletünkben is élő csodálatos kapu. U- gyanakkor kérdés: állépjünk-e rajta vagy sem? Mi van, ha átlépünk, mit találunk ott belül? Vagy kijöjjünk-e, kijöhetünk-e onnan egyáltalán? A kapu egymagában is nagy jelkép, és nemcsak azért, mert azt mondjuk, hogy az élet kapuja, a halál kapuja, hanem mert maga a lét is ezt a képzetet ébreszti bennünk. És ugyanakkor nem kell csak a létre vonatkoztatnunk. Vehetjük akár társadalmilag is. Valami mindig lezárul a társadalomban Is, és valami kezdődik. így van ez a mi társadalmunkkal is. Valami lezárult a régivel, és elkezdődött az újjal. Itt vagyunk belül, de ugyanakkor újabb és újabb Itapuk, távlatok előtt. Hogyan tovább, mi az, ami ebből következik? — A vázolt tervek, elképzelések közül mindegyik egy egész embert kíván. Van konkrét elképzelésed arról, hogyan lehetne ezt megvalósítani? — Az Ószláv kapu gondolatáról már beszéltem, és ehhez kollektív munka szükséges. A másik, az arany- kapu a szoborpark, a szobi rcsoport megvalósítása inkább személyes, e- gyéni, magányosabb erőfeszítést kíván, és az önfelmutatás eszköze lenne, de egyelőre még nem konkretizálódott bennem teljesen, még csak a képzeletemben létezik. Sőt, ott is még csak ébredezik, éledezik az elképzelés: gondolkodom rajta, szeretném megvalósítani... Van erőm, akaratom, talán sikerül is megvalósítani mindazt, amit elképzelek, megálmodok — beszél nagy Izgalommal, én pedig hallgatom és csodálom Is, és úgy gondolom, hogy ettől a pillanattól kezdve nemcsak én, de velem e- gyütt mások is izgalommal várják majd az eredményeit. És talán nem is hiába, hiszen az Anonymus is elkészült. Nyitva van az aranykapu ... Németh István POPTOTÓ * POPTOT« A POPTOTO utolsó fordulójának helyes válaszai: 1. — 1 1980 2. -2 Omega 3. — X Mona Lisa 4. — 1 Modern Talking 5. — 2 P. Mobil Nagylemezt nyert: Szőke István, Fifakovo és Májuska Ferenc, Gbetcs. Posztert nyert: Bende Andrea, Zeltezovce és Bernáth Róbert, Král. Chlmec. Könyvet nyert: Lóbadi Tímea, Padáft. Lapunk következő számában hozzuk a POPTOTÖ végső sorsolásának eredményeit! POPTOTÓ * POPTOTí Három szerkesztő három Napi krónikája A szeptember 17-1 Napi krónika ösz- szeállítása, kommentálása Protics János feladata volt. Mint minden krónikában, ebben is az ipari és mezőgazdasági beszámolók, riportok, jelentések domináltak. A hírek bizonyára kielégítették a hallgatók elvárásait, hiszen bőségesen tájékoztattak a legfontosabb külföldi és hazai eseményekről. Sző volt az ENSZ 41. üléséről, amelyet a bemondó Jubileumi ülésnek nevezett. Nem tudom, miért, hiszen csak a kerek évfordulókat nevezzük így. A 28. Brnói Nemzetközi Gépipari Vásárról Molnár Jenő küldött ügyes összefoglalót, megemlítvén néhány műszaki újdonságot, beszélve az elektronizálás fontosságáról. Mivel az összefoglaló előtt felsorolták a vásár főbb adatait, s a szerkesztő Is megemlítette őket, kétszer Is hallottuk ugyanazokat a tényeket. Figyelemreméltó volt még Nagy Imre riportja a Gömörhorkai (Gém. Hörka] Cellulózgyárból, amely egyre Inkább teljesíti tervfeladatait, s Igyekszik múltbeli lemaradását behozni. Papán Valéria a Csemadok vezető dolgozóinak arról az üléséről hozott beszámolót, amelyben az idei főbb rendezvényeket értékelték. Az adatok tükrében meggyőződhettünk a Csemadok gazdag kulturális tevékenységéről. A 18-1 Napi krónikát Szabó Tibor Jegyezte. A hírek ezúttal Is kifogástalanok voltak, bár Itt-ott fel lehetett volna bontani a hosszú körmondatokat, hiszen a magyar nyelv a rövid mondatszerkesztést kedveli, mert így kifejezőbb és világosabb. A Brnói Nemzetközi Gépipari Vásárról megint a kiküldött szerkesztő. Molnár Jenő jelentkezett. Beszélt az üzletkötésekről, a kooperációs vállalkozásokról, a csehszlovák Ipar szocialista és tőkés partnereiről. A műsorban felflgyeltetö volt Vámos János riportja is, amelyet a Safárikovól Állami Gazdaságban készített a munka- fegyelemmel való visszaélésekről. Nagy Imre viszont a Mihályfai (Ho- llce) Hnb titkárával készített interjút. Cséfalví Tivadar arra adott választ, miért kevés a faluban az üzlet,-^ mért vannak bajok a vízellátással. A 19-1 (pénteki Napi krónikát Maják Béla hozta „tető alá“. Mind a hírek, mind a krónika! rész kifogástalan volt. Molnár Jenő ezúttal Is Brnőból jelentkezett. Tájékoztatásában Időszerűen vázolta a korszerű Ipari fejlődést. Bállá Igor a földek öntözéséről készített beszélgetést, Batta György Mikulás Kllnőák festő, grafikus és szobrász bratislavai kiállítását méltatta. Frldrlch Magda pedig bőségesen tájékoztatott a legfrissebb kulturális eseményekről. A Napi krónika három szerkesztője szinte egyforma figyelemmel dolgozott, s igyekezetüket csak dicsérni lehet. — Dénes —
