Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-09-23 / 38. szám

Uj Ifjúsági előadások és műsorok a Magyar Területi Színházban A magyar Területi Színház dra­maturgiája minden évadban mű­sorba iktat olyan darabokat, ame­lyek elsősorban az Ifjúság számá­ra tartogatnak iriondanivalót. Ezek: között van klassztkus és kortárs alkotás, zenés mű és verses vagy prózai színjáték egyaránt. A köny- nyed műfaj kedvelői ugyanúgy megtalálhatják számításukat, mint azok, akik a gondolatgazdag, il­letve a viharos érzelmeket de­monstráló előadásokat kedvelik. A hagyományos típusú-stílusú-müfa- Jú előadások eddig sem hiányoz­tak a színház repertoárjából, az Idő múlásával azonban a korsze­rűnek mondott-tartott előadások száma is egyre inkább szaporodni látszik. Tulajdonképpen a Matesz komá­romi társulatának Stúdiószínpada is nem csekély mértékben a fia­tal nézők igényeinek jóvoltából született meg. A közönségnek ezek a rétegéi aztán nem is voltak ,,hálátlanok“; ahol a színház meg­jelenik az olasz Ugo Betti művé­ből készült Bűntény a Kecskeszi­geten című előadásával, ott a kö­zönség is ..mintha megfiatalodni látszanék“ Ez a produkció tovább­ra is műsoron marad. Akár egy- egy SZlSZ-alapszervezet is igé­nyelheti levélben a színháztól. A- zok a fiatal művészek, akik létre­hozták a produkciót, előadás után szívesen együtt maradnak a kö­zönséggel, és stúdióbeszélgetés formájában véleményt cserélhet­nek sok színházi és nem színházi tárgykörben. Ígérjük, hogy ebben a Matesz SZlSZ-Slapszervezete is kezdeményező lesz. Stúdiószínpadunk 1987. január 9-ére tervezi a második bemuta­tóját. Egy viszonylag rendhagyó mű kerül majd színpadra. Szer­zője Batta György, a Kis Építő fő­szerkesztője. Pillanatnyi munkací­me- Fürjtojás? (Igen, így: kérdő­jellel.] Bár a groteszk játék sze­replői alaposan túlvannak már a nyugdíj korhatárán — ahogy a nóta mondja: „Száztizenhat éves barna kislány, foga sincs már, sé­tál a regiment után . ..“ — a szín­padon fiatal színészek fogják ala­kítani őket. Ez a két öregember ugyanis fél az öregségtől... Ki-ki más úton-módon keresi közülük a megfiatalodás módját. Egyiküknek ez majd a közönség szeme láttára sikerül is —- s ekkor már, ahogy a nóta mondja; „Egy tizenhat éves barna kislány, foga nincs már, sé­tál a regiment után ...“ —, s vé­gül, mielőtt azonosulna születése pillanatával: „megreked“ tizenkét éves koránál... A groteszk játék — amely majd nem nélkülözi az abszurd szituációkat semstílusa, látásmódja egészen biztosan fel- üdítöen hat majd a korszerű gon­dolkodó-érző, korszerűen élő és tájékozódó fiatal nézőkre. Az utóbbi Időben örvendetesen megnőtt a dramaturgiai terven kí­vül bemutatott Matesz-produkcl- óknak a száma. Ezek között a ka­barétól kezdve az élő irodalom­órákon át a monodrámáig szinte minden megtalálható. Létrehozói, előadói a Matesz tagságának fia­talabb évjárataihoz tartoznak. Az előadók minden esetben szívesen ülnek le kötetlen beszélgetésre is a műsor után, ha erre megkérik őket. Nem titkolják el műhely­gondjaikat, s kellő hangulatban a műhelytitkaikat, illetve kulissza- titkaikat is feltárják, közre bo­csátják — ha érdemesnek látják a ,,kitárulkozást“, ha olyanok közé kerüli hét Jnek, „akikkel egy húron pendülhetnek“, akiknek „ugyan­arra a ritmusra dobban a szí­vük“ ... Boráros Imre előadásában nem­régen a Magyar Rádió is közve­títette az erdélyi Székely János „Dózsa“ című monodrámáját. Dó­zsa György a magyar — és a kö­zép-európai — történelem egyik kimagasló alakja, máig ható pél­daképe, Székely János a hőssé érés folyamatát mutatja be, s u- gyanezt tárja a szemünk elé szug- gesztív színészi eszközeivel Borá­ros Imre is. Díszlete: egyetlen — darabjaira szedett, tehát össze- rakható-trónszék (a Dunaszerda- helyen élő Lipcsei György munká­ja), kellékei: egy nyakban visel­hető érme és néhány pár — láb nélküli — csizma. Öltözéke: fe­kete trikó és egyszerű fekete nad­rág. (És természetesen a boráro- si, lobogó szürke üstök. Akik ked­velik őt — márpedig sokan van­nak ilyenek —, azok el sem tud­ják képzelni e nélkül a „sörény“ nélkül, hát még ha hasonló sza­káll is párosul hozzá!) Boráros Imre azok közé a „fiatalos lendü­letű“, mindig „ifjúi hevületben é- gő“ színészek közé tartozik, akik tudatosan választják és járják „a nehezebb utat“. (Újdonsült isme­rői talán nem is sejtik róla, hogy éveken át táncdalénekesnek sem volt akármilyen — külföldön sem!) E monodrámán kívül van még a tarsolyában sanzonest, válogatás a magyar líra gyöngyszemeiből, ver­ses-dalos békeműsor, szatirikus műsor napjaink embertípusairól stb., stb. Csak hívni kell, és (szín) házhoz megy ... A „Dózsa“ mellett még négy monodrámát mutattak be az el­múlt Időszakban a Matesz művé­szet Kocsis István: Bolyai János estéje — Csendes László előadá­sában, Kocsis István: Árva Bethlen Kata — Gombos Ilona tolmácso­lásában, Dosztojevszkij: A félke­gyelmű — Molnár László alakítá­sában, Defoe: Robinson — Vörös Lajos színre vitelében, bár a be­mutató alkalmával ő még nem volt a színház tagja. A gyermekműsorok, illetve élő irodalmi órák előadásában Varsá­nyi Mária és Petrécs Anna, illet­ve Mák Ildikó és Benes Ildikó je­leskedik. A férfiak közül Dráti Mátyást, Holocsy Istvánt, Ropog Józsefet vagy Pőthe Istvánt említ­hetném. Se szeri, se száma a különböző önálló műsoroknak, amelyekből szinte a színház minden tagja ki­veszi a részét: Ferenczy Anna ér­demes művész, Szentpétery Aran­ka, Lörincz Margit, Németh Ica stb., stb. A közönség körében népszerűek a Matesz kabaréműsorai, amelyek olykor-olykor különböző színvona­lon szórakoztatják ,,a szórakozni vágyó“ közönséget. Minden évadban színre kerül egy-egy emlékműsor, oratórium vagy dokumentumjáték Is, amit eddig elsősorban a középiskolák igényeltek. Ilyen volt pl. a Stei­ner Gábort bemutató ,,Akkor is lesz tavasz“ című oratorikus do­kumentumműsor, amelynek össze­állítója e sorok írója Kmeczkó Mihály. Betekintés három műsorba A Csehszlovák Rádió magyar adásá­nak szept. 11-i Napi krónikáját Szabó Tibor szerkesztette, kommentálta. A hírek és Idöjárásjelentés után Protlcs Jolán hírmagyarázatát hallhattuk a feszültségekkel terhes Chiléről. Mol­nár Jenő a települési vizek tatabá­nyai szakértőjével, Jakoby Gyulával beszélgetett, aki érdekes adatokkal, technológiai újításokkal szolgált a szennyvizek elvezetéséről, a veszélyes hulladékok elégetéséről, az iszap föl- használásáról. stb. A magyar szakem­berek Léva (Levice) környékén épí­tenek majd egy korszerű szűrőberen­dezést. Csóka Ferenc az Észak-ma­gyarországi Vegyiművek munkatársá­val, Pavllcsák Csabával készített ri­portot, aki üzemük termékeiről be­szélt. A sok Idegen kifejezés kissé megterhelte a hallgatót. Nagy Imre a fogorvosok kassal (KoSlce) kon­gresszusról tudósított. A küldöt­tek soraiból dr. Halász Má­ria a fogbetegségek megelőzéséről beszélt. A krónika kissé szürkébbre sikerült,, mint általában, sok volt ben­ne a szakmai belterjesség. Hiányzott viszont a kulturális anyag, amely e- léggé gyönge oldala a Napi króniká­nak. A Szombat reggelt Molnár Jenő szerkesztette. Műsora bizonyára lekö­tötte a magyar hallgatók figyelmét, s kitörölte szemükből az álmot. Szí­nes. kellemes műsor volt, vérpezsdí­tő zenével, amelyet Kriíían Marlen vá­logatott. A híreken és időjárás-jelen­tésen túl szó volt a műsorban a fő­városban megrendezett magyar gaz­dasági és műszaki napokról, továbbá arról, hogyan toborozzák a fiatalokat a katonai Iskolákba a Dunaszerdahe- lyl (Dun. Streda) járásban, szó volt a barlangkutatók barcelonai kon­gresszusáról és a bűvészek bratisla- vai nemzetközi fesztiváljáról. Megle­petést keltett a Szőttes kiváló olasz- országi szereplése. Ezzel kapcsolatban dr. Kltmits Lajos nyilatkozott Rltz Júlia szerkesztőnek. Elmondotta, hogy a Csemadok együttese az első díjon kívül még két díjat hozott az olasz- országi Goriziából, s felülmúlt minden várakozást, A kivételes sikerre mind­nyájan büszkék lehetünk. A műsort Lelkes Júlia jól rendezte meg. Kamocsal Imre szerkesztő-riporter ezúttal a Rimaszombati (Rim. Sobo- ta) járásba látogatott, hogy szóljon a cigánygyermekek iskoláztatásának buktatóiról. Érdekes, tanulságos, sok­szor megdöbbentő beszélgetéseket hallhattunk a Fiatalok a mikrofon előtt-ben 13.00 órakor, szombaton. A járásban négyezer cigánytanulót tar­tanak számon; ezekből szólalt meg néhány spontánul, dadogva, rossz szo­kásait is kiteregetve. A tanárok, ne­velők emberfölötti erőfeszítéseikről vallottak, amelyekkel ezeket a gyere­keket vezetik fokról tokra a maga­sabb magatartásformák felé. Ebből a műsorból is kitűnik, hogy a cigány- kérdés még megoldatlan, évtizedekre lesz szükség, hogy a cigányság a mai­nál jobban beilleszkedjék szocialista társadalmunk kereteibe. Kamocsal Im­re riportjában azonban jó példa is akad. A szerkesztő most is legjavát adta rátermettségének, riporteri ké­pességeinek. Érdemes volna műsorait megismételni. — Dénes LÍRAI SZERZŐI EST Háromévi szünet után tűnt fel új­ra a Piramis volt énekese. Révész Sándor, s tavaly december végén lé­pett először közönség elé mint szó­lista. Számával, a ,,Nem tudtam, hogy így fáj“ cíművel már akkor Is sikert aratott, így Presser Gábor, aki már készttette az Electromantic folytatá­sát, a zenei anyagot felajánlotta Ré­vésznek. Minden szempontból szeren­cséje volt, hiszen a rock elismert ze­nészei, Somló Tamás, Presser Gábor, Karácsony János. Solti János stb. hoz­ták össze a tízszámnyl hanganyagot, s így egy lemez máris könnyebben el­adható. És mert a lemezt illik élőben is bemutatni. Révész elindult szeren­csét próbálni, s közös turnén vett részt Karácsony Jánossal. A Színpadon megjelenik Révész Sándor és Karácsony János, s a kon­cert a „Menekülés“ című Sztevanovity — Presser-szerzeménnyel Idul. Igazán látványos kezdés, Karácsony kitesz ma­gáért fanta.sztikus gltársz61ó)ával. Ez­után énekel, a „Michelle“ című dalt mutatja be. Ojabb lírai hangvételű szám követ­kezik, a mamáknak sói, a gitárszóló különösképpen kiemelkedik, itt érez­hető hatása. A szeretetről, barátságról énekel Révész a ,.Szól a dal“ című szerze­ményben. Hatalmas taps. Lang Györ­gyi és Falussy Marianna és Révész közvetlen kapcsolatot próbál teremte­ni a közönséggel. Karácsony marad a pódiumon. „So­sem voltál“ — a szép, szerelmes da- ■ lért hatalmas tapsot kap, ez talán az est egyik legnagyobb sikere. Egy 1- gazi, érzelmektől dús szerelmes dal­nak valahogy így kellene hangzania. „Nem tudtam, hogy így fáj“ — a nézőtér megmozdul, s együtt énekel Révésszel. A szám pezsdítöen hat a jelenlévőkre. A közönség egymásba karolva ringatódzik. Vége. Zöld fényben „úszik“ az utol­só dallam, egy igen szép békedal, a „Vigyázz a madárral“ S a dallal el­száll a madár is, a színpad üres. Nincs éljenzés, visszatapsolás, elfo­gult rajongás! mánia. A hatszáz jelen­lévő gyorsan távozik. Gyorsan, de e- légedetten, hiszen egy nagyon jól szerkesztett koncertprogramot hall­gathatott végig, amely bensőséges hangulatánál fogva inkább egy kisebb színházba illett volna. Mert nem rock­koncertet láttunk a hetvenes évek vé­géről, hanem egy Ural szerzői estet a nyolcvanas évek elejéről. Koller Sándor POPTOTÖ * POPTOTí A POPTOTÖ tizenegyedik fordulójá­nak helyes válaszai: 1. — 2 Opus 2. -2 Elán 3. — X Cannes-i Midem, az ameri­kai Musezpo 4. —X Lord 5. — 2 Bonnié Tyler A tizenegyedik fordulóban nagyle­mezt nyert; Fehér Edit, Horné Sallby és Perla Kulcsárévá, PleSany. Posztert nyert: Németh Ivett, Komár- no és Szűke István, Flfakovo. Könyvet nyert: Hideghéty Andrea, Zlaté Klasy. Nyári POPTOTÖ versenyünk a végé­hez ért. Sok kedves olvasónknak nyúj­tott érdekes szórakozást a nyáron, no meg reményt a nyereményre. A következő, 39 számban közöljük a tizenkettedik forduló helyes válaszait és a nyertesek nevét. Ezután követke­zik a nagy sorsolás. A nyertesek névsorát lapunk 40. szá­mában közöljük! POPTOTÖ * POPTOTt Vietnamtól Chopinhez Beszélgetés Dang Thai Són vietnami zongoraművésszel Fiatal szemüveges fiú. Olyan, mint bár­melyik mai fiatal. Vidám tekintetéből az optimizmus sugárzik. Tavaly találkozhat­tunk vele a Bratislavai Zenei Ünnepségeken, s meghallgathattuk páratlan zongorajáté­kát. Ez a beszélgetésünk is akkor készült. — Mikor kerültél kapcsolatba a zenével? — Legelőször édesanyám jóvoltából fi­gyeltem oda a zenére, ő ugyanis a prágai zeneművészeti főiskolán végzett. A kezde­tekre viszont nem nagyon szívesen gondo­lok vissza, persze nem a zenetanulás miatt. Amint elkezdtem zongorázni tanulni, pár nap múlva repülök bombázták Hanoit, így kénytelenek voltunk vidékre költözni. Na­gyon rossz minőségű hangszeren folytattam a gyakorlást, mert más nem volt. A bom­bázások közti szünetekben tanultam fél 6- rácskákat, nyirkos levegőjű, nagy páratar­talmú, sötét helyiségben. Sokáig még a pe­dálok is hiányoztak a zongorámról. — Meddig tartott ez az áldatlan állapot? — öt évig. Három évre visszaköltöztünk Hanoiba, de a háború tovább folytatódott, így ismét a „háttérbe“ húzódtunk. — Kik a pedagógusaid? — A kezdetektől egészen 1977-ig, mint már említettem, egyedüli tanítóm édes­anyám volt, majd alkalmam nyílt arra, hogy Moszkvába menjek a konzervatóriumra. Az ottani mestereim Natanszon és Baskirov. Szinte elkápráztatnak magabiztos személyi­ségükkel és tanítási módszereikkel. Azt hi­szem, aki hozzájuk kerül, annak élvezet a zenetanulás. Tisztelem bennük az irántam tanúsított bizalmukat, s tudom, hogy meg- szerzem tőlük mindazt, ami még jelenleg hiányzik az egyéniségemből. Minden egyes művet külön „vizsgálunk“, meg kell tanul­nom felismerni a stílusok jellegzetes voná­sait, s mindent, ami ezekkel kapcsolatos. Persze egy kissé szigorúak is, de enélkűl nem folytathatnám sikeresen a tanulmányai­mat. — Minek tulajdonfthatá, hogy repertoá­rodban túlnyomórészt Chopin-művek szera- pelnek? — Ezt megint csak édesanyámnak kö­szönhetem, hiszen o is mindig előszeretet­tel játszott Chopint. 1970-ben Varsóban részt vett a zeneszerző emlékére megrendezett nemzetközi versenyen, s nagyon sok lemezt, hangfelvételt, kazettát hozott haza. Sokat mesélt Chopinről, s tizenkét éves koromban hallottam lemezről az egyik művét. Tíz év­vel később én is meghívást kaptam Varsóba a már említett versenyre. — Többször alkalmad nyfit már arra, hogy más városokban Játssz, más országokba utazz. Ilyenkor mit érzel? — Elsősorban hálás vagyok hazámnak, mert lehetővé tette, hogy tehetséges mű­vésszé váljak, kibontakoztathassam, tovább­fejleszthessem tudásomat. Igaz, nem szocia­lista országokban is lehet tanulni, de ott drágán meg kell fizetni a tanftökat, a tan­eszközöket. Vagyis ha valamelyik nyugati országban éltem volna, manapság nemigen koncertezhetnék, hiszen szüleim nem tud­ták volna megfizetni a taníttatásom költsé­geit. Nem volt pénzünk, mégis megkaptam hazámtól azt, amire szükségem volt tehet­ségem továbbfejlesztéséhez. Ezért mindig, amikor külföldön lépek fel, igyekszem be­bizonyítani szocialista kultúránk létjogo­sultságát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents