Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-09-23 / 38. szám

új ifjúság 9

kilencedik ;oldal • kiléncédik oldal A baktériumok szaporodása és a földi nehézségi erő

A Szovjetunió és az NDK kutatói Baci- lus subtllis baktériumokat küldtek a Szaljut-6 űrállomásra, hogy megtudják, elvis,elik-e a súlytalanság állapotát. Megjegyzendő, hogy eddig minden olyan élőlény, a- mely a világűrben járt, azt viszonylag jól elviselte.

A kutatók föltették, hogy más a helyzet a telepeken élő mikroorganizmusokkal, s ezt a világűrbe juttatott baktériumokon kísérletileg Igazolták is.

Az űrállomáson a baktériumoknak minden életföltételük megvolt: táplálóközeg, ásványi sók.

megfelelő hőmérséklet... — csupán a nehézségi erő hiányzott.

A világűrben tartózkodás és az egyidejűleg a Bajkonurban végzett ellenőrző kísérlet csaknem másfél napig tartott. Ezután mindkét baktériumnépességet az akkori állapotában rögzítették.

Rendes körülmények között a baktériumnépesség szaporodik: a földi ezt is tette. A „kozmikus“ baktériumnépesség szaporodása ellenb|en a földiének csak a 70 százalékát érte el. A kutatók ezt azzal magyarázták, hogy földi körülmények között a nehézségi erő miatt a telepen belül a sejtek ösz- szekeverednek egymással, s ez segíti a közöttük végbemenő anyagcserét. De a világűrben a súlytalanság állapotában — természetszerűen — semminemű keveredés nincsen.

Mindez arra vall: nehézségi e- röre okvetlenül szükség van a földi baktériumok rendes élettevékenységéhez.

Restaurálás tehéntejjel és mésszel

Rómában a savas esőtől megtámadott építményeket olyan bevonattal Igyekeznek „meggyógyítani“, amelyet az ókorban használtak. Ennek receptje már id. Pli- nius (i. sz. 61—114.) Naturális história című művében is előfordul. Eszerint közönséges meszet összekevernek sovány tehéntejjel, a a keletkező pépet egyenletesen a márványfelületre juttatják. Ez a bevonat, amely megvédi a márványt a korróziótól és az időjárás viszontagságaitól, csaknem átlátszó és egyenletes színű, nem támadja meg az alapanyagot, s bármikor eltávolítható, megújítható.

A rómaiak szívesen alkalmazták

ezt az eljárást. Több olyan oszlopon, amelyeket az utóbbi évek restaurálási munkálatai során — sok évszázad óta először — alaposabban megvizsgáltak, tucatnyi ilyen bevonatot találtak, s alatta a márvány ugyanolyan ép volt, mint kétezer évvel ezelőtt.

Ennek az ősi eljárásnak az új- rafölfedezése együtt járt azzal, hogy a márvány tartósítására használt műgyanta rosszul vizsgázott. A természetes kő a műgyanta bevonat alatt nem tudott lélegezni, miközben belül mégis ,,dolgozott“, no meg e bevonat az idők során csúnya piszkos színt is öltött.

„Hol vagy; majomtestvér ?“

Sokáig azt gondolták, hogy az emlősök hangjai csupán csekély közlést hordoznak. Még a főemlősök kiáltásairól és egyéb hangjairól is úgy vélekedtek. hogy azok inkább a hangkibocsátás körülményeit, vagyis az áliatok pillanatnyi érzelmi állapotát tükrözik, mintsem arra irányuló kísérleteket, hogy egymással bizonyos információt közöljenek. Ez a föltevés először akkor dőlt meg, amikor fölfedezték, hogy a cerkófmajmok vész- jelei attól függően térnek el egymástól, hogy leopárdok, sasok vagy kígyók veszélyeztetik őket, s ez érthető is, hiszen ellenük más- és másképpen kell védekezniük.

Japán osakai egyetemének egyik kutatója megfigyelte, hogy a pókmalom fAteles geoffroyi) magasan trillázó hangjával olykor csoportjának egy meghatározott egyedéhez „szól“. Minden jel arra mutat, hogy a hangzás finom eltérései alapján azonosítható mind a hang kibocsátója, mind a címzettje. Az ilyen hangok hasonlítanak az emberek nevére, sőt azoknál is egyedibbek, hiszen a csorda minden egyes tagja minden társát más és más „név“-vel — hangokkal — illeti.

így amikor a nőkmajomcsorda táplálékot keres, vagy a sűrű lombozatú erdőben barangol, tagjainak nem kell látniuk egymást ahhoz, hogy egymással kapcsolatban maradjanak, s fölfigyeljenek arra, ha valamelyikük elcsatangolt, vagy veszélybe került.

Hulladékhasznosítás

Szovjet kutatók szerint a halak és más tengeri állatok húsában lévő biológiailag aktív anyagok és vitaminok a halfeldolgozó üzemek hulladékaiból is kivonhatók. Eddig ezeket csak állatok takarmányozására használták fel. Ehhez azonban egyfelől megfelelő berendezések kellenek, másfelől gondoskodni kell arról, hogy a szállítás alatt az értékes összetevők ne romoljanak meg. Ezt legcélszerűbben úgy érhetik el, hogy a hulladékot llofllizelik, vagyis gyorsfagyasztják, s erősen légritkított térben víztelenítik.

200

I ISO 100 50

©

iü

1

If I

i

A 1

0

í)

I 1

1 I

• /

\ >

7.

\

II

to U M >«

A diagram azt mutatja, hogy mennyire csökkenti flz ütés gyorsulását a fejvédő. I. gyorsulás (g-ben); II: az ütés idő- tartamo fezredmásodpercben); A: fejvédő nélkül; B: fejve* dővel;

......... ütés elölről; -------- ütés oldalról

F

ejvédo bokszolóknak

Egy nyugat-berlini cég poliuretán habanyagból olyan fejvédőt készít, amely számottevően csökkenti azt a veszélyt, hogy a bokszoló megsérül.

A fejre mért erős ütések a földi nehézségi gyorsulásnak a két- százötveriszeresét-kétszázhetvenötszörösét is elérik. Az átlagosan 15 milliméter párnavastagságú rugalmas anyagú fejvédő, amely a fej összes veszélyeztetett részét védi, s hozzáilleszkedik minden fejformához, az ütés gyorsulását a felére vagy még annál is jobban csökkenti. Az izzadság elvezetéséről a habanyágban kialakított vájatok gondoskodnak.

Szívós ember volt Vendel, abból a fajtából való, aki csupa csont és izom, tenyere hatalmas és kérges. Csomagolómunkásként dolgozott egy gyárban. Elég volt neki egyetlen pillantással felmérni egy-egy kész darabot, hogy tudja, ntlt hogyan. A terméken máris rajta volt az acélkötél, és a jókora csomagot emelte is a daru.

Harmincötötdik évét taposta, amikor összeütközésbe került a törvénynyel. Hogy erre valamikor is sor kerül az életében, álmában sem gondolt volna.

Apósának, Józsi bácsinak hét évtized nyomta a vállát, de korát meghazudtoló testi és szellemi frisseségnek örvendett. Az öreg az anyagiakra sem panaszkodott. Valami pénzecskét otthon tartott, a többit meg be-bevitte a takarékba. Egyébként róla mintázhatták volna meg a szerénység szobrát. E következetes — de csak egyoldalú — szerénysége idős korára is megmaradt. Feleségét kiosztotta, egy doboz húskonzerv bőven elég neki három napra — mondta. Ö-pedig vendéglői koszton élt.

Vejének már régóta rakoncátlanko- dott a Skodája. Startoláskor néhányat prüszköl és bedöglik, csak akkor mozdul el, ha megtolják. Vendó szétszedte, összerakta — semmi. Hiába húzta meg a csavarokat, hiába reszelt, kalapált, olajozott, az autó nem akart szót fogadni.

Az após oda vetette: — Szegény jószág. húzta a végtelenségig. Addig kellett volna. törődni vele, míg nem késő. Most már legfeljebb guruló tyúkólnak használhatod — mondta, miközben nem felejtette el a maga kocsiját dicsérni. — Az enyém bezzeg olyan állapotban van, hogy még engemet is túlél.

igaz. kímélte is nagyon. Nem volt könnyelmű furikázá.s. ha ment is valahova a család, arra való a taxi, hogy, elvigye őket. A húsz év alatt hetvenezer kilométert futott csak rajta, és még mindig olyan, mintha új lenne.

Vendó tudatosította, hogy elkelne nekik egy új kocsi, de honnan vegyen rá pénzt? Se ő, se a felesége nem sajnálják maguktól a jó falatot.

iBHfÉlllBAM

RENDREDTASITÄS

Megtakarított pénzük bár volt, de édeskevés ahhoz, hogy új kocsit vegyenek. Felesége pedig kerek-perec kijelentette, ö használt kocsiba be nem ül. És mind gyakrabban kezdte férjének felhánytorgatnl, hogy élhetetlen, amellett nem tudja becsülni az értékeket. Nem kevés fáradságába került, míg rászedte apját, hogy kölcsönözzön nekik pénzt. így hát megvásárolhatták az új autót.

Nem sokáig tartott Vendó öröme, mert az após leplezetlenül a tudomására hozta, ha 6 nincs, autójuk sem lenne, és most járhatnának gyalog. Tulajdonképpen az ő autóján furikázik a család.

Az após egyébként abból a fajtából való volt, aki vllágéietében igyekezett kivonni magát a dolog nehezéből, de amikor fizetségért álltak sorba, két könyökkel nyomakodott. Amikor meg kellett, olyan volt, mint egy falat kenyér. Szeretett az arra rászorulók közé tartozni, ha szociális juttatásról volt szó, ha mások emberségéről neki is csurran-csöppen valami. Sohasem érezte magát lovon. Soha. Most végre elérkezett az ideje; s jogot is formált rá, hiszen Vendó, a veje az adós szerepében szánalmas alak volt csak mellette — legalábbis ö annak vélte. És ha már egyszer valaki lóra kerül, meg is kell azt nyergeim.

Hogy mennyire nem ismerte szerencsétlen veje az emberi lélek rejtelmeit, a későbbiekből kitűnik. Igaz, észrevette apósánál a változást, de kezdetben nem szólt egy kukkot sem, de aztán ki-kirobbant. Minél többször került sor e kitörésre, annál jobban tudatosította, hatalmát Józsi bácsi, e- gyenesen azt képzelte, ő most a család ura. Gondos nagyapa lévén, kihasználta a fiatalok szorult helyzetét, tüntetőén kényeztette unokáját. Valahányszor a kis Vendike a nagyszülőknél volt, nagyapja nem mulasztotta el kioktatni;

— Látod, gyermekem, apádéknak ilyen finom sonkára nem telik, persze hogy nem, ha egyszer az a részeges fráter elissza. Ahelyett, hogy neked mogyorós csokoládét vásárolna, az árát elsörözi a kocsmában. Ne félj, fiacskám, veszek én neked télre olyan bundát, amilyen még senkinek nincs. Olyan vagy, mint egy kis ág- rólszakadt. De nem is csodálom. Bezzeg cigarettára jut neki, meleg kabátra nem. Kitől kapott tavaly karácsonyra Vendike szánkót? No kitől? A nagyiéktől. És mit vett a másik öregapád? Persze hogy semmit. Apád akkora ökör, de akkora ... Nézd csak, mit adok neked, rágógumit. A Tuzexban vettem. Az apád erre is sajnálja a pénzt. Inkább elveri ha- szontalanságokra — és ez így ment napról napra.

Az iskolában egy hét alatt Vendike három bejegyzést gyűjtött össze, .Az apa elhatározta, hogy előveszi a mihaszna kölyköt, ez így tovább nem mehet. Amikor sor került a számonkérésre, a gyerek a szekrény mögé menekülve kiabálta: — Rossz vagy, igenis rosszl Ahelyett, hogy szánkót, biciklit, bundakabátot vennél nekem, a kocsmába hordod a pénzt...

Vendó tudta, honnan fúj a szél. Előbb csak higgadtan próbálta apósát mértéktartásra inteni; — Ne hülyés- kedjén, apus ... — kérlelte.

— Tudod mit, ahelyett hogy kioktatsz, inkább fizesd vissza a tartozásodat. Ha nem vagy képes eltartani a családot... — de már nem fejezhette be epés mondótóáját, mert elcsattant az első pofon. Vendót any- nyira magával ragadta az Indulat, hogy teljesen megfeledkezett magáról.

Á bírósági szakértő megállapította ugyan, hogy Józsi bácsinál beteges viszonyulás észlelhető az emberekhez, de Vendónak akkor sem kellett volna tettlegességgel rendre utasítani apósát. Három hónap szabadságvesztésre ítélték — feltételesen.

NEVETŐ

szInhAz

Hogy mennyire fontos egy színháznál a megbízható parókamester, bizonyítják az alábbi történetek is.

A londoni Covent Garden Operaszínházban éppen Verdi Rigo- lettójának gálaelőadása volt műsoron. Valamennyien nagy gonddal készültek, így a mantovai herceg szerepében Walter Mldgely angol tenorénekes is. Buzgó odaadással énekelte' azt a jelenetet, amelyben a bál résztvevőinek bevallja, hogy közönyösen nézi maga körül a gyönyörű nőkét. S hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, mély lélegzetet vesz. De ekkor mit nem ád a sors. A tüdejébe áramló levegő magával rántotta a bizonyára sebtében o- daragasztott bajszát is. Azt, ugye, nem kell részletezni, milyen undorkeltő, ha akár egyetlen szál hajat is találunk az ételben, hát még akkor egy kényes, csak a han^ szálait féltő torokban mit művel egy egész szőrpamacs! Szerencsére Midgely nem veszítette el a lélekjelenlétét, hanem egy jókora köhintéssel igyekezett megszabadulni a torkába tévedt szúrós „vendégtől“. Igyekezete túlontúl jól sikerült, a férfinép eme dísze átrepülve a színpadot a zenekari árok felé tartott, és meg sem állt az elképedt karmesterig, aki nem volt más, mint a híres Erich Kleiber. Walter Midgely

azon az estén simára borotválva énekelte végig a szerepét.

A Pelléas et Melisande című Debussy operában más bonyodalom támadt. A zenemű legmagá- valragadóbb jelenete az, amikor Melisande a toronyszoba ablakában állva gyönyörű haját fésüli, lent pedig vágyakozva várja szerelmese, Pelléas. Közben a lány aláomló haját simogatja. Ahhoz, hogy epekedése közben legyen mit simogatnia, Melisande fejét másfél-kétméteres hajkorona díszíti. Ez a követelmény pedig alaposan próbára teszi valamennyi rendezőt.

Elisabeth Södertsrom Mellsandája a jelenet jóvoltából nem mindennapi kalandot élt át. Az ablakon kihajolva, kibontotta száz- nyolcvan centis haját, és pontosan a rendező utasítása szerint aláengedte, ahol szerelmese, Pelléas arcát felfele tartva teli to-' rokkal énekelte e haj dicséretét. Ebben a pillanatban a közönség megkövülve várta a folytatást, mert az énekes hangja egyszeriben hörgéssé változott. A tenoristának, igaz, sikerült megszabadítania torkát az átkozott kóctól, de Debussy gyönyörű muzsikájának szárnyalása inkább már csak kétségbeesett csapkodáshoz hasonlított. ,

.oldal - ’kilencedik oldal —kil-tpcjoj-^